A cipőkereskedelem egyre növekvő szektor a globális kereskedelemben. A kereslet egyre nő a két legnagyobb fogyasztó régióban, Európában és Amerikában, de a legnagyobb termelő országokban is, Indiában és Kínában is egyre nagyobb a kereslet a cipőkre. A globalizáció miatt a cipőgyártás alacsony jövedelmű országokba helyeződött át, ahol jellemzően nagyon rosszak a munkakörülmények. A világ összes cipőjének 87%-át most Ázsiában gyártják, a legnagyobb gyártó Kína, ahol csak 2014-ben közel 15 milliárd pár cipőt készítettek.
A cipőgyártásban dolgozók gyakran szembesülnek megalázóan alacsony bérekkel, hosszú munkaidővel és veszélyes munkakörülményekkel. A gyermekmunka szintén jellemző. (Egy kezdeményezés egy címkével próbál segíteni rajtuk.) A biztonsági és egészségügyi előírásokat jellemzően nem veszik figyelembe a cipőgyártók, ezért a munkások közül sokan szenvednek rákban, asztmában vagy bőrbetegségekben. Egy megvásárolt cipő árának mindössze két százaléka jut a munkások bérére: egy 120 eurós tornacipőből mindössze 2,5 eurót kap az, aki elkészíti. A pénz legnagyobb része (26 euró) a márkacéghez és a kiskereskedőhöz (45 euró) jut.
A bőrgyártásban a legfontosabb ökológia és egészségügyi problémát a méreganyagok, főleg a króm használata jelenti. A világ cipőinek 85%-a készül króm felhasználásával. A króm rákot, asztmát, ekcémát, sőt akár vakságot is okozhat, a gyártási folyamat során pedig a vizekbe is bekerülhet. Így ez a rendkívül mérgező anyag nemcsak a műhelyekben dolgozókat veszélyezteti, de a fogyasztókat is Európában és világszerte. A kampány egyik célkitűzése, hogy az EU-ban egyértelműen jelöljék a króm felhasználásával készült cipőket. A cipőmárkákat és a terjesztőket pedig arra szólítják fel, hogy legyenek elkötelezettek a fenntartható megoldások iránt az egész ellátási lánc során, hogy a fogyasztóik büszkén viselhessék a termékeiket.
Az Európai Fejlesztési Év keretében indított kampány célja, hogy biztonságosabbá, igazságosabbá és fenntarthatóvá tegyék a bőrcipő-ipart. A termelési folyamatban bizonyos munkákat még most is kézzel végeznek, ahogy például a cipők felső részének varrását. Indiában például ezt jellemzően otthoni munkában végzik, ami nagyon kiszolgáltatottá teszi a munkavállalókat a szabályozatlan munkaerőpiacon.