Talán már késő a tömeges tudatosodásra és cselekvésre? Vagy még van időnk egymást drasztikusan felrázni: ember, cselekedj, készülj fel rá? Megváltozik minden, amit emberi életfeltételnek nevezünk? Ezek az alapkérdések az összes előadás, kerekasztal-beszélgetés folyamán előjöttek.

A konferencia egyik alapvető célja volt tetemre hívni a döntéshozókat, a kormányt. Tesznek-e a felkészülés érdekében valamit, s ha igen, kellő intenzitással, hittel, erővel, tudatossággal? A másik szándéka a döntéshozó üzleti szektor, valamint az egyes ember felelősségére irányítani a figyelmet.

Mintegy 380 ember volt kíváncsi erre a tanácskozásra.

A VAHAVA-projekt

Harnos Zsolt, az MTA Klímavédelmi Koordinációs Irodájának vezetője, akadémikus társával, Láng Istvánnal készített nyitóelőadásában kiemelte, hogy antropogén hatások is alakítják a klímaváltozást. 1950-ben még csak 2,5 milliárd lakója volt a Földnek, 2005-ben már 6,4 milliárd. A fosszilis tüzelőanyagok felhasználása is növekedett: az előző évszázad közepén 1715 millió tonnát, két évvel ezelőtt pedig 8965 millió tonnát használt el az emberiség. A globális felmelegedés az 1950-es átlagszámhoz viszonyítva 2005-ben már 0,7 Celsius-fokkal magasabb volt.

2003-ban az MTA és a környezetvédelmi tárca közös kutatási tevékenységet indított el változás-hatás-válaszadás - VAHAVA - elnevezéssel (lásd erről a Piac és Profit 2006. szeptemberi számát). A tavaly befejeződött program megállapításai szerint Magyarország számolni kénytelen a vizek okozta károkkal, valamint a szárazság miatt a mediterrán időjárással. "Olyan klímapolitikára van szükség, amely integrált része a társadalom gazdaság- és környezetpolitikájának" - vélekedett Harnos Zsolt.

Gazdaság és környezet

A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia mielőbbi parlament elé viteléről és a társadalmi vitáról Dióssy László, a KVVM, a zöld tárca szakállamtitkára számolt be. A helyzetet nem ítélte könnyűnek, mivel a gazdasági és a környezeti szempontokat össze kell hangolni. A zöld tárca arra törekszik, hogy a környezeti érdekek érvényre jussanak, a gazdaság fejlődésének korlátozása nélkül. A szakállamtitkár külön kitért az energiaszektorra és a megújuló energiahordozók hasznosítására, ami az energiafelhasználás 20 százalékát alkotja majd az uniós normák szerint 2020-ban. Ennek teljesítése a környezetvédelmi tárca meglátása szerint reális, hiszen 1330 milliárd forint áll rendelkezésre 2007 és 2013 között az átállást szolgáló projektek finanszírozásra. A minisztérium biztatja a kis- és középvállalkozókat, hogy mind nagyobb mértékben vegyék igénybe az alternatív energiában rejlő lehetőségeket.

110 milliárdnyi pályázati forrás

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) energetikai főosztályát képviselő Bohóczky Ferenc főtanácsos a tárca megújuló energiára átállásának stratégiai elképzeléseiről szólva elmondta: a szén, a kőolaj és a földgáz 2030 körül már nem lesz képes kielégíteni az igényeket, a hiányzó mennyiséget mindenképpen alternatív energiaforrásokból kell pótolni. Ezért első számú kihívásnak tekintve az éghajlati változásokat, az unió által kialakított egységes energiapolitikához szervesen illeszkedik a magyar energiapolitika. "Az energiahatékonysági programok fontosságát az is bizonyítja, hogy ha egy nagyobb erőműben a technológia korszerűsítésével egyszázalékos energiacsökkenés valósul meg, akkor az több tízezer lakás energetikai korszerűsítési programjával mérhető össze. További haszon a fel nem használt energia arányában mérséklődő környezetszennyezés" - érvelt a kormányzati szakember.

Az alternatív energia hasznosításának feltételeihez jogi környezet is kell. Bohóczky Ferenc ezzel kapcsolatban utalt a gáztörvényre, amely lehetővé teszi majd a biogáz becsatlakoztatását a hálózatba. A biohajtóanyagoknál szerinte a jövedéki szabályozás jelentősen segíti a vállalkozásokat. Az Új Magyarország fejlesztési terv alapján megnyíló források közül egy 110 milliárdos keretet - megújuló energiára fordítandó 68 milliárdot és hatékonyságjavításra költhető 42 milliárdot - "nevesített" a minisztériumi szakértő, aki a lakossági és kutatási programokat is ide sorolta.

#page#

Először Európa

A Mol Nyrt. vezető közgazdásza, Varró László az előadásában bebizonyította, hogy az olaj a megoldás és nem a probléma része, habár elismerte, hogy a benzinnel az autós globális felmelegedést is vásárol. Szerinte azonban be kell építeni a károsanyag-kibocsátás költségeit a gazdasági tranzakcióba, árat kell adni a szén-dioxid-kibocsátásnak. "A világgazdaság tőkeállományának tíz százalékát az energiaszektorban kötötték le. A rendszer globalitásának egyik sarkalatos pontja, hogy a világ legnagyobb országai nem vesznek részt a mérséklés programjaiban. Európa ezért saját erőfeszítéseit használja diplomáciai eszközként, hiszen csak saját kibocsátáscsökkentő programja végrehajtásával tudja rábírni Kínát, Indiát a változtatásra" - fejtette ki álláspontját a szakértő.

Varró László is hatékony klímavédelmi stratégiát sürget, de némi kritikai éllel azt is leszögezi, hogy a magyar költségvetés a mai napig több pénzt költ a szén-dioxid-kibocsátás támogatására, mint csökkentésére. Varró László szerint a szétparcellázott támogatásfajtákat át lehetne alakítani, és egységes szén-dioxidár bevezetésével lehetne élni. Ma már azonban kevés, hogy csak a fejlett országok foglalkoznak a témával, hiszen a számítások szerint a szén-dioxid-kibocsátás növekedésének 80 százaléka a fejlődő országokból jön majd.

Lokális problémák

A konferencia első kerekasztal-beszélgetésének témája a klímaváltozás és az alternatív energiákra áttérés volt. A vitázók arra keresték a választ, hogy a tudomány, a kormány, a gazdaság, az önkormányzat, a civil szektor képes-e együtt dolgozni. A kormányzati és a nonprofit társadalmi szervezetek számára is egyaránt súlyos probléma az üvegházhatású gázok csökkentésének elősegítése. Varró László szerint 2030-ra, a stabilizálódáshoz, a világon körülbelül 25 milliárd tonnával kellene csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, Európára - a megállapodásoktól függően - ebből 6-10 milliárd tonna esik, így a többletköltés évi 8 milliárd eurót is elérheti.

"Ami elvárható, hogy akik felvállalják a klímaváltozást mint kritikus problémát, azok a szabályozásban egységesen, gyorsan, hatékonyan, kiszámíthatóan döntsenek" - tette hozzá Varga István, a Shell Hungary elnök-vezérigazgatója, a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSD Hungary) elnöke. "Ugyan a klímaváltozásról mint globális problémáról szokás beszélni, pedig sok tekintetben lokális probléma is" - érvelt Schmidt Csaba, Tatabánya alpolgármestere, aki szerint a kibocsátás a vállalatok felelősségvállalása, amelyet nem megfelelően kommunikálnak. Tatabánya elindította a helyi klímastratégia kidolgozását az Akadémia segítségével, bevonva a helyi civil szervezeteket is.

Harnos Zsolt akadémikus véleménye szerint a döntéshozók rendszerint rövid távú profitérdekek alapján döntenek, ezt jelzi az is, hogy a biomassza felhasználásánál is kampány jellegű döntések születnek. Kapusy Pál, a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület (KÖVET-INEM) ügyvezető igazgatója szerint azt kellene inkább elérni, hogy legalább indokolatlan áldozatot ne jelentsen a környezetileg felelősebb működés. "A vállalatok társadalmi felelőssége a fogyasztók társadalmi felelősségével kiegészülve működik csak" - érvelt.

"Azt várják az ipar képviselői a jogszabályalkotóktól, a kormányzattól, hogy előnyben részesítsék a piaci eszközöket, mert a vállalatok, a piaci szereplők azokhoz tudnak a legjobban alkalmazkodni" - reagált az elhangzottakra Civin Vilmos, az MVM környezetvédelmi osztályvezetője.

Gyermekek és nagyszülők felelőssége

A következő kerekasztal-beszélgetésében az üzleti szektor társadalmi felelősségvállalásáról volt szó. Őry Kovács Katalin, az MFB Rt. kommunikációs igazgatója utalt rá, hogy sokszor nem könnyű az adományozói szerepkört gyakorolni, mivel rengeteg a támogatásra rászoruló téma, terület, ember. Nagyon nehéz a döntés, még ha millió feletti diszponálásról van is szó. S a támogatott területek, civil szervezetek visszaigazolása, átláthatósága még nem megoldott, így szinte képtelenség a sikert ellenőrizni, vagy megítélni, jó volt-e a döntés. Szomolányi Katalin, a Magyar Telekom Vállalati Fenntarthatósági Csoportjának vezetője arról beszélt, hogy a nagyvállalatnál már többről, a fenntarthatóságról beszélnek, annak érdekében adnak, tevékenykednek, ami a társadalmi felelősségvállalás fogalmánál és gyakorlatánál tágabb, bővebb, s szemléletmódjában egészen más cselekvési lehetőségeket tartalmaz. Béres József, a Béres Gyógyszergyár Zrt. elnöke szerint a saját erejükből, tehetségükből növekedő hazai vállalatoknál a lokális felelősségvállalás jelenik meg szinte magától értetődő módon, mert a szűkebb környezetben élés, a helyi problémák ismerete az adományozás serkentője. A "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan" kijelentésre Hajnal Klára egyetemi docens szerint egyszerű a megoldás: amit megértünk a lokális eseményből, azt ki tudjuk terjeszteni a globális folyamatokra.

#page#

A félelem és önmagunk

Az emberek tudatának fejlődéséről, a gondolatszennyezésről, valamint a média felelősségéről szóló kerekasztal-beszélgetést az Egyesült Királyságból érkezett Gillian Wright előadása előzte meg, aki metafizikai szemléletmóddal az emberi kollektív tudatosság fontosságáról beszélt. Szerinte a tudás nem egyenlő a bölcsességgel, a tudatosság viszont segíthet a megfelelő kapcsolatot kialakításra az ember és a környezete között. Úgy látja: a félelem az egyik legerősebb mozgatórugója a világnak. Képes befolyásolni a politikát, az üzleti világot, benne a munkavállalókat, sőt a tőzsdét is. Wright azonban optimista: egy távoli jövőben az emberiség képes lesz a félelem helyett a kooperációra alapuló együttműködésre, összefogásra.

Kiss Katalin, a MAM Hungária ügyvezető igazgatója szerint a cégek első embereinek fel kell ismerniük, hogy viselkedésükkel, cselekedetükkel példát mutatnak. "Egy vezető ugyanis csak akkor várhatja el a dolgozóitól, hogy kövessék és higgyenek az általa megfogalmazott célokban, ha hiteles számukra a szava, a gondolkodása, és megkérdőjelezhetetlen a tisztessége." Lakatos Zsófia, Magyar PR Szövetség elnökségi tagja is látni véli a lassú, de biztos gondolkozásváltozást az üzleti szférában. Szerinte is egyre gyorsabban terjed az üzleti döntéshozók körében az őket körülvevő üzleti és természeti, valamint társadalmi környezet érdekeinek figyelembevétele.

Radácsi László, a Braun & Partners szakmai igazgatója egy felmérés sokkoló eredményeiről beszélt: a kilencvenes években a rendszerváltozással a cégek élére került, ma az üzleti elitet jelentő fiatal vezetők szinte semennyi időt és energiát nem tudnak önmaguk (belső, spirituális) fejlődésével foglalkozni. Demcsák Mária hangsúlyozta, hogy a kollektív tudatváltozás elkerülhetetlen ahhoz, hogy megfordítódjon a globális felmelegedés és a Földön az élhetőség pusztulásának a folyamata. De nagy hiba, ha a kormányokra, a döntéshozókra várunk, s magunkat felmentjük minden felelősség alól. Persze ezzel nem felmentve őket a felelősség alól. Minél több ember kezd el másképpen gondolkodni, élni, fogyasztani, annál nagyobb az esély a kollektív tudatváltozásra is.

A legelesettebbek

Magyar Bálint, a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület alelnöke a magyar kormányzat Zászlóshajó Programjáról, a leghátrányosabbaknak nyújtott támogatási lehetőségekről beszélve elmondta: az első nemzeti fejlesztési terv során rengeteg tapasztalat halmozódott fel a támogatások rendszerében. A sokszor áldásnak látszó pályázati forrásokból finanszírozott beruházások később pénzügyi kríziseket okoztak a szegényebb településeken. "Számos esetben nem a szükséges célokat támogattuk" - fogalmazott. Az elmúlt évben folyó munka eredménye, hogy komplex mutatót dolgoztak ki a hátrányos helyzetű települések és kistérségek kiválasztására. Az Új Magyarország fejlesztési terv operatív programjai közül a TÁMOP, a KIOP, a GOP, a KEOP és a vidékfejlesztési terv összesen 120 milliárd forintot koncentrál a legfejletlenebb térségek felzárkóztatására. A programirodák és a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület pedig arra is figyelni fog, hogy ne a térség központja kapja a támogatások oroszlánrészét, és a helyi hatalmi centrum ne pályázhasson milliárdos összegekre egyetlen projekt esetén.

A helyiek bizalma

Az előadást követő kerekasztal résztvevői közül Darvas Péter, a United Way Magyarország ügyvezető igazgatója szerint meg kell találni azokat a helyben élő embereket, akik képesek befolyásolni a közösséget, és segítenek a szervezeteknek a programok végrehajtásában. Marczis Márta, az UNDP (az ENSZ Fejlesztési Ügynöksége) Cserehát programjának a vezetője arról beszélt, hogy az uniós csatlakozással meg is szűnhettek volna a programjaik, de a döntéshozók belátták: az új tagországokban számos olyan kistérség van, amely rendkívüli módon lemaradott az uniós, de még a magyar átlagtól is. Rengeteg múlik a helyiek bizalmán és együttműködésén, hiszen az ezeken a településeken élők elszoktak a segítségtől, és bizalmatlanok a külvilággal szemben. "A bizalom újjáépítésére meg kell találni azokat a vezető személyiségeket, akik attitűdváltása segíthet" - mondta Marczis Márta.

Magyar Bálint elismerte, hogy az uniós programok túlságosan eredményszemléletűek, és tapasztalta, hogy mekkora szembenállás figyelhető meg a szociológus és a kormányzati döntéshozó attitűdje között.