Oroszországban már tudni, ki lesz az elnök, hiszen a hivatalban levő államfő, Vlagyimir Putyin még decemberben megnevezte, kit támogat: az alsóházi választásokon győztes párt, az Egységes Oroszország jelöltjét, Dmitrij Medvegyev jelenlegi első miniszterelnök-helyettest, tizennyolcadik éve hűséges fegyverhordozóját. A választás ezek után már csak formalitás, különösen, hogy Putyin hajlandó miniszterelnökként folytatni tovább (ami azért tartogat még meglepetéseket). Jószerével már csak azt nem tudjuk, Medvegyev hány százalékot kap március másodikán... Ami a tandem várható gazdaságpolitikáját illeti, már van tere a fantáziának, bár egynéhány dolgot a jelenből kikövetkeztethetünk.
Az Egyesült Államok nehezebb eset. Rangos gazdaságkutató intézetek, tekintélyes elemzők adnak egymással homlokegyenest ellenkező előrejelzéseket; még abban látszanak leginkább egyetérteni, hogy Hillary Clintont látják a novemberi elnökválasztásokon győzelemre legesélyesebbnek. Az egykori first ladynek azonban ehhez először a demokrata párton belüli vetélytársait, mindenekelőtt Barack Obamát kell megelőznie.
Próbatétel előtt az amerikai gazdaság
Ők ketten különben néhány hete éppen egymás gazdasági kompetenciáját igyekeztek kétségbe vonni, saját elképzeléseikről azonban egyelőre túl sokat nem árultak el, aligha véletlenül. Clinton asszony tett ugyan olyan megjegyzéseket, amelyekből kiderült - és ebben nincs semmi meglepő -, hogy a protekcionizmus pártján áll, különösen a külföldi állami befektetések tekintetében. Ez otthon pluszszavazatokat hozhat számára, legföljebb a nemzetközi porondon támadhatnak belőle kényelmetlen vitái, például az Európai Unióval.
Néhány kérdésre már az előválasztások idején választ kaphatunk, a végletes megfogalmazásoktól azonban minden jelölt tartózkodni fog. Az idén szokatlanul zsúfolt az úgynevezett primary-kalendárium: alig van szünet két előválasztás között, mintha a pártok is előremenekülnének, hogy minél előbb hozzákezdhessenek a végleges jelölt programjának alaposabb megfogalmazásához.
A látlelet nem túl biztató. Az amerikai gazdaság nagy próbatétel előtt áll: az olcsón és gyakran meggondolatlanul adott hitelek nyomán rengetegen fektettek ingatlanba, de amikor a kamatok emelkedni kezdtek, sokaknak törlesztési nehézségeik támadtak, és idővel meg kellett válniuk ingatlanuktól. Ez viszont letörte az árakat. (Minden az alapfokú tankönyvek sémái szerint zajlott, nem is érteni, miért nem előbb kongatták meg a vészharangot...) Az ingatlanpiac összeomlása, a hitelválság természetesen más területekre is átterjed, ma még nehezen előre jelezhető következményekkel járhat, és természetesen hatással lesz az egész világgazdaságra.
Alan Greenspan, a jegybank hosszú időn át volt elnöke, elsőrangú szaktekintély szerint máris a stagfláció jelei mutatkoznak, és könnyen leállhat az Egyesült Államok gazdasága. Több elemző legföljebb másfél százalékos növekedést tart lehetségesnek erre az évre. Az Economist Intellegence Unit előrejelzése szerint az idén az amerikai egyike lesz a világ tíz leglassabban növekvő gazdaságának. A JP Morgan szakértőit viszont a 2,5 százalék sem lepné meg, 55 százalékot adnak ennek, igaz, egy nagyon keserves első negyedévet ők is valószínűnek tartanak, és ne hallgassuk el, hogy a globális befektetői csoport az esélyeket latolgatva a recesszió lehetőségét is 35 százalékra taksálja.
Különleges elnök
A gyógyírban sincs egyetértés. Greenspan szerint mindenekelőtt az infláció ellen kell föllépni, mások azt mondják, a növekedést akár az infláció árán is fönn kell tartani - ilyenkor egyebek között az oroszokra hivatkoznak. A mandátumának utolsó esztendejéhez érkezett Bush-adminisztráció ez idő szerint túl sokat nem tehet: az amerikai elnök annyit tudott elérni, hogy a jelzálogkamatok befagyasztásával a legrosszabb helyzetben levő adósok egy része talán megőrizheti lakását...
Az új lakó csak jövő januárban költözik be a Fehér Házba, addigra vagy új feladatok lesznek napirenden a gazdaságban, vagy az egész világ együtt fog töprengeni azon, mit kellene csinálni.
A fentebb vázoltak talán alátámasztják az aggodalmakat éppúgy, mint a bizonytalanságot; a legkevésbé ez idő szerint az téved, aki kijelenti: nyolc év után a demokraták visszatérnek a hatalomba, méghozzá először az amerikai történelemben egy nő vezetésével, akinek ráadásul a Fehér Ház minden zuga ismerős lesz. Ha pedig a demokraták Obama mellett döntenének (ez kevésbé valószínű, mindenesetre néhány héten belül kiderül), akkor alig több, mint egy emberöltővel Martin Luther King meggyilkolása után ők állíthatják az első afroamerikai származású politikust az Egyesült Államok élére.
Stabil orosz gazdaság
Az ingatlanhitel-válság Oroszországra is hatással lesz, sőt: hatással van már hónapok óta. Tavaly nyáron még 8 százalékos kamatra lehetett lakáshitelt fölvenni, de gyorsan kapcsoltak, és szeptemberben már 12 százalékot kértek a bankok. Egyelőre azonban sem ez, sem a magas ingatlanárak nem tartják vissza azokat, akik oly bővében vannak a pénznek, mint korábban soha. Az átlagot tekintve ez egész Oroszországra igaz; a statisztika azonban ezúttal is sok mindent eltakar: az egyenlőtlenség tovább nőtt, és még mindig 20 millió ember, nagyjából minden hetedik orosz él a létminimum alatt; hét évvel ezelőtt azonban még kétszer ennyien voltak.
Az új orosz elnök jó állapotú gazdaságot örököl elődjétől, részben saját magától is, hiszen Medvegyevnek első miniszterelnök-helyettesként és a Gazprom első embereként egyaránt jelentős befolyása volt rá, hogy az orosz gazdaság ma stabilan áll, folyamatosan növekszik, és még az sem rendíti meg, hogy az év eleji tíznapos munkaszünet miatt körülbelül 600 millió dolláros veszteséget kénytelen elkönyvelni. Az elmúlt nyolc évben mintegy 70 százalékkal nőtt a GDP, de tegyük hozzá gyorsan, hogy egy főre vetítve még mindig jóval alatta van a magyarországinak. A 2007-es növekedést 7,8 százalékra várják, a feldolgozóiparban és a kereskedelemben ennél is jelentősebb lesz, az építőipar pedig egyenesen száguldott: a 2006-os 10 százalékkal szemben 22 százalékos növekedés várható. Ugyanakkor - és ez érdekes - az olajkitermelés csak 2,4 százalékot könyvelhet el, a földgázkitermelés pedig egyenesen csökkent, 1,3 százalékkal...
Az energiahordozók és a nyersanyagok magas árának és a folyamatos keresletnek köszönhetően Oroszország óriási valutatartalékot halmozott föl: nagyjából 450 milliárd dollárt, ez a harmadik helyre elég a nemzetközi rangsorban. (Tíz évvel ezelőtt az orosz jegybank valuta- és nemesfémtartalékainak szintje nem érték el a Magyar Nemzeti Bankét...) Egy új kimutatás szerint a vásárlóerő-paritást tekintve az oroszok a nyolcadik helyre küzdötték föl magukat.
A jövő kilátásairól szólva a Moody's alelnöke, Jonathan Shiffer a december eleji parlamenti választások eredményét kommentálva kiemelte, hogy a hasonló gondolkodásúak megőrizték befolyásukat a makrogazdasági folyamatokra. Ez eléggé rejtélyes megfogalmazás. Jevgenyij Jaszin, aki a kilencvenes években gazdasági miniszter is volt, ma pedig a legtekintélyesebb gazdasági elemzők egyike, az Eho Moszkvi rádióban Winston Churchillre emlékeztetve utalt rá, hogy az orosz politikai elitben bulldogok marakodnak a szőnyeg alatt, és mindig be tudnak tenni a másiknak, még azt sem tartva nagy árnak, ha saját csoportjuknak is ártanak vele.
Kérdéses irányok
Jaszin szerint az orosz gazdaság sikereinek egy része a kilencvenes évek reformjainak köszönhető, és persze a magas olajárnak. Ám ha sokáig nem történik semmi, elvesztik a lehetőséget az intézményi reformokra. Kérdés tehát, hogy a most fölülkerekedni látszó csoport milyen irányt vesz.
A választások közeledtével Putyin több olyan intézkedést jelentett be, amely nem a gazdasági hatékonyság irányába mutatott, és fölerősítette a már korábban elindult, inflációt gerjesztő folyamatokat. A költségvetési szférában 14 százalékos fizetésemelést jelentett be, a katonák február elsejétől 18 százalékot kapnak, az alapvető élelmiszerek árát március végéig befagyasztották (a többi terméké viszont az év vége közeledtével szokás szerint jól meglódult, és az "újévi asztalt" a tavalyinál 30 százalékkal drágábban lehetett csak megteríteni). Az éves infláció eközben a tervezett 8 százalék helyett meghaladja majd a 12 százalékot. Ez, mint mindenütt, Oroszországban is az alacsony jövedelműeket sújtja elsősorban. A reáljövedelmek szépen nőttek az elmúlt évben is, de például a nyugdíjak csak 3 százalékkal, és januártól 25 százalékkal többet kell fizetni a gázért (igaz, még így is összehasonlíthatatlanul kevesebbet, mint a világ nagy részén).
Azzal, hogy Medvegyevre voksolt, Putyin jelezte azt is, hogy elsőbbséget kíván adni a szociális, illetve az életminőséget hosszú távon javító programoknak. A magas olajárakból származó pluszbevételekből néhány éve stabilizációs alapot képeztek, most 150 milliárd dollárnál tartanak. Már nem sokáig: ennek a vastartaléknak nagyjából az egyharmada néhány héten belül elfogy: túlnyomórészt szociális és infrastrukturális kiadásokat fedeznek majd belőle. Az ötletgazda, az elnök egykori első számú gazdasági tanácsadója, ma az amerikai Cato Institute munkatársa minden lehetséges fórumon tiltakozik, Putyin azonban a bírálatokat rendre visszaveri, mondván, "nem engedhetjük meg, hogy meglopják a lakosságot".
Imponáló a hosszú távú program is: ezermilliárd dolláros modernizációs tervet kívánnak megvalósítani, az összeg tekintélyes részét az infrastruktúra fejlesztésébe és a villamosításra szánják. Az ilyen programok mindenütt nagy támogatásra találnak, még ha mint mindenütt, így Oroszországban is akadnak szakértő elemzők, akik másfajta fontossági sorrendet tartanának kívánatosnak. Például az exportszerkezet finomítását, az energiahordozók és nyersanyagok túlsúlyának csökkentését. December közepén egy moszkvai szakértői konferencián figyelmeztettek: ha visszaesik a termelés (mondjuk egy amerikai recesszió nyomán), ez erőteljesen kihat más régiókra is, világméretekben csökken a kereslet, radikális strukturális válság következhet be, és ez hatalmi krízisekhez, finomabban szólva: a hatalmi szerkezet megváltozásához is vezethet, különösen ott, ahol nem oly stabilak az alapok.
Egyelőre azonban az elemzők többsége is azt találgatja, kitart-e Medvegyev egy korábbi írásában kifejtett gondolata mellett, miszerint az emberi tőkébe kell leginkább befektetni, ez most a legfőbb feladat. És persze találgatják azt is, pontosan mit fog ez jelenteni azután, hogy lefordítják a hétköznapok nyelvére.
