Miniszterelnöki szinten valóban az elmúlt öt évben tört meg a jég Kínával kapcsolatosan: negyvennégy évi szünet után 2003-ban Medgyessy Péter tett ott hivatalos látogatást, azóta pedig Gyurcsány Ferenc kétszer is. Előbb munkalátogatáson volt ott, szeptember elején pedig hivatalos minőségben - idézi az adatokat dr. Huszty András rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, miniszterelnöki megbízott, majd hozzáteszi:

- De hadd mondjak még egy számot, amin magam is meglepődtem: tavaly együttvéve nyolcvannyolc miniszterhelyettesi, illetve annál magasabb szintű kölcsönös látogatás volt a két ország között. Elképesztő szám! Ez annak az Ázsia-politikának a része, amelyet még Medgyessy Péter fogalmazott meg, nyomban azután, hogy kormányra került. Ennek a lényege az, hogy a Magyar Köztársaság Ázsia-politikájának középpontjában Kína van. Úgy láttuk, azon a földrészen erre a hatalmas országra kell összpontosítanunk. Ezzel párhuzamosan történt az is, hogy a kormány két tisztviselőt megbízott egyes piacok felügyeletével. Kollégám, Gilyán György a FÁK országok piacával foglalkozik, én pedig Kínával.

- Mit tehet a helyszínen egy kormánymegbízott?

- Feladatunk a koordinálás: tiszteletben kell tartanunk az államigazgatás rendjét, hiszen mindennek van egy felelőse, nekünk nem helyette kell dolgoznunk, hanem össze kell hangolnunk a különféle elképzeléseket. Ma ugyanis már nagyon ritka az olyan projekt, amelyben egyetlen minisztérium, önkormányzat vagy államigazgatási szerv volna csak érdekelt. Ami a mostani utat illeti: az a tény, hogy öt év alatt másodszor kerülhetett sor hivatalos miniszterelnöki látogatásra, olyan jelzés a kínai kormány részéről, amelyet nem szabad nem észrevennünk. Kína különben is az ilyen jelzések hazája, érzékenynek kell lennünk ezekre a momentumokra, sokat lehet belőlük profitálni. Gyurcsány Ferenc magas szintű tárgyalópartnerei jelezték, hogy igen fontosnak tartják a két ország kapcsolatait. A látogatást a kínai Magyar Évad megnyitására időzítettük, ezzel is növelve rangját az eseménynek. Országunk életében még nem volt ilyen hosszú és ilyen komplex rendezvény külföldön: nyolc hónapon át tart, kilenc városba jutunk el. Példátlan, hogy a gazdasági, a turisztikai és a kulturális kínálat egyszerre mutatkozzon be, pedig volt ott már orosz, svéd, francia évad... Vendéglátóink elismeréssel szóltak róla, hogy egy kis ország vállalja egy ilyen rendezvénysorozat lebonyolítását, és külön méltatták, hogy maga a miniszterelnök nyitotta azt meg. A népes gazdasági küldöttség pedig nem a kormányfőt kísérte el: száznégy üzletember a saját költségén utazott ki a magyar évad gazdasági rendezvényeire.

- Hogyan választották ki a helyszíneket?

- Az volt a célunk, hogy szakadjunk ki a Peking-Sanghaj-Hongkong háromszögből. Ezek igen fontos városok, de én azt érzem, például Sanghaj esetében - ahol tizennyolcmillió ember él, rengeteg külföldi, köztük szinte az összes multi -, hogy a magyar üzletemberek lehetőségei ott talán korlátozottabbak. Inkább olyan helyekre megyünk, ahová külföldi üzletemberek még nem nagyon jutottak el. Ilyen például Urumqi, Kazahsztán és Mongólia között. A kínai központi kormány egyre több pénzt ad az egyes fejletlen területeknek, hogy segítse fölzárkózásukat. Amikor Belső-Mongólia egyik városában tárgyaltam, az összes helyi osztályvezető ott ült velem szemben, öt órán át záporoztak a kérdések, végül úgy találtuk, hogy hat témában van lehetőség az együttműködésre - azóta már a maga útján megy az egész. Ez egy kétmilliós város volt, és hány ilyen van még... Hallottam tőlük egy érdekes gondolatot is: az államnak az a dolga, hogy színpadot építsen, aztán azon a vállalkozók megtartják majd az előadást.

- Mit szólnak a mi színpadjainkhoz?

- Örülnek nekik. Kínában szeretik Magyarországot. Sok oka van ennek, köztük még egy történeti is: szent meggyőződésük, hogy mi onnan származunk. Ez ügyben nem szoktunk vitatkozni. Az ötvenes-hatvanas években sokan tanultak Magyarországon, közülük szép számban dolgoznak vezető beosztásban, és ma is pozitív érzéseket táplálnak irántunk. Elmondják azt is, hogy a kínai reformok jelentős része az 1968-as magyar új gazdasági mechanizmusból táplálkozik. Azt is mondják, és ezt boldogan hallom, hogy a kínaiak jól érzik magukat Magyarországon. Nem bántják őket, érvényesülhetnek, végezhetik a dolgukat...

- A komoly kínai befektető is várhatóan megjelenik nálunk?

- Ha azt akarjuk, hogy kínai befektetők, üzletemberek jöjjenek ide - és most nem a zokniárusról beszélek, ő jön magától -, hanem komoly vállalatok, akkor nekünk olyan környezetet kell teremtenünk, amely számukra barátságos. A Bank of China itt van, működik Budapest közvetlen légi összeköttetése Pekinggel.

- A mostani kormányfői látogatás alkalmával több szerződést is aláírtak. Mit tart ön a legjelentősebbnek ezek közül?

- A legtávolabbra mutató megállapodás mindenképpen a China Brand Trade Center budapesti létrehozásáról aláírt szerződés. Néhány éve hasonló központ már nyílt a Közép-Keleten, most nálunk lesz a következő. Két és fél éves kemény tárgyalások után született meg az egyezmény, amelynek értelmében kétezer kínai nagyvállalat jön Budapestre. Egész Európában ez lesz az egyetlen ilyen központ. Százhetvenezer négyzetmétert bérelnek ki, ez a teljes Asia Center és a teljes China Mart együttes méreténél jelentősebb. Irodákat fognak nyitni, bemutatótermeket, állandó és időszakos kiállításokat rendeznek majd, és egész Európának itt Budapesten kívánják bemutatni valódi arcukat, mert nehezményezik, hogy többnyire hamis kép él róluk a világban. Több európai nagyváros vetélkedett ezért a lehetőségért, Párizsról, Londonról és Zágrábról tudunk, végül mi nyertünk, a többi között az imént említett hozzáállásunknak köszönhetően.

- Vélhetően nem csak arculattervezéssel foglalkoznak majd...

- Természetesen ezek a vállalatok partnereket keresnek majd szerte Európában. Mi azt szeretnénk, ha elsősorban Magyarországon találnának rájuk, de persze tudjuk, kétezer cég Magyarországnak sok. Viszont segíthetünk abban, hogy kiépíthessék európai kapcsolataikat; mindkét félnek segíthetünk.

- Milyen sajátosságai vannak a kínai piacnak?

- Föl kell készülni arra, amit kulturális sokknak szoktunk nevezni: ki-ki átéli, amikor szembesül az ottani világgal. Különben a kínai ember számára éppoly sokkoló, amikor Európával találkozik. Ezt nem lehet megspórolni. Ez egyszerre nyelv, gondolkodásmód, szokások. A nyelvnél még elidőznék: a fiatalok közül Kínában is sokan beszélnek már angolul, de azt gondolom, hogy a kínai nyelv ismerete nélkül mégis rendkívül nehéz üzletet kötni, majdnem azt mondom, hogy lehetetlen. Megkockáztatom: a világ el fog kezdeni kínaiul tanulni. Tudok olyan esetről, hogy évekig eltartott, amíg a szerződő felek végre kölcsönös bizalmat kezdtek érezni a másik iránt. Éppen ezért fontos, hogy létrejöjjenek olyan közvetítő szervezetek, amelyek ismerik mindkét oldal kultúráját, és erre alapozva tudnak segítséget nyújtani. A kínaiak hoznak magukkal egy menedzsmentszervezetet, amelynek az lesz a dolga, hogy Magyarországon megfogja a kínai üzletember kezét, és segítse őt a hétköznapok megannyi akadályán túljutni - az üzlet majd utána következik. Nekünk is van ilyen consultingcsapatunk Kínában, sajnos, mindössze kettő, Pekingben és Sanghajban. Többet is elbírna a piac. Igaz, a magyar vállalkozók egy része még nem jutott el odáig, hogy tudomásul vegye, ez is egy szolgáltatás, és bizony azt meg kell fizetni.

- Mely piacok látszanak ígéretesnek a magyar üzleti szektor számára?

- Nem zárom ki, hogy vannak olyan áruk, amelyeket Kínában el lehet adni, de nem egyszerű. Sokszor ütközik mennyiségi korlátba az ember, ugyanis talán semmiből nem tudunk annyit szállítani, amennyit minimális mértékben felvesz a piacuk. A legnagyobb lehetőség a technológia exportjában van, vegyesvállalati formában, mindenekelőtt a mezőgazdaságban és a környezetvédelemben. Hogy mondjak egy kitűnő példát: egy jónevű magyar borász végre nem bort akar eladni Kínában, hanem borászatot akar ott létrehozni. Szőlő és vevő van, tulajdonképpen egy meglevő pincészetet akarnak magyar technológiával fölújítani. És mennyire más ötven százalékos tulajdonosként, a technológiát értékesítve jelen lenni a hatalmas kínai piacon, mint konténerből borszállítással próbálkozni!

- Hány cég van már itt, Magyarországon abból a beígért kétezerből?

- Szeptember közepéig kétszázöt járt itt, egyelőre persze csak körülnéztek, és ezek csak egyetlen megyéből, a kantoniból jöttek.

- A kormánymegbízottnak az is a feladata, hogy időről időre javaslatokat tegyen le a kormányfő asztalára. Most mi van terítéken?

- Úgy gondolom, fontos, hogy a China Brand Trade Centerbe érkező cégeknek legyen megfelelő logisztikai hátterük, ahol áruikkal is megjelenhetnek. Nem okvetlenül csak Budapesten. A cégek egy része nyilván Kínába akarja majd vinni partnerét, a másik része viszont itt szeretne egy Európát ellátó központot kiépíteni. Ahhoz persze termeltetni kell. Erre is van példa: számítógép, képernyő, háztartási elektronika készül már Magyarországon, kínai tulajdonban és kínai alapanyagból, magyar munkaerővel. Évi körülbelül hárommilliárd dollárnyi importunk több mint nyolcvan százaléka elektronikai és gépipari termék. Ráadásul ebből körülbelül nyolcvan százalék reexportként elhagyja az országot. A másik, amire különben a sajtó még nem figyelt föl, hogy Kínában nemsokára létrehoznak egy szervezetet a kínai devizatartalékok egy részének befektetésére külföldön. Százmilliárd dollárnál nagyobb összegről van szó. Szeretném, ha ebből egy kis rész hozzánk kerülne, jelentős lendületet adna a gazdaságunknak. Ezen már most el kell kezdenünk dolgozni.