- Nincs okuk állásukat félteni, külföldre menekülni azoknak a tudósoknak, kutatóknak, akik az üzleti szektor válsága miatt létszámleépítésre kényszerülő vállalatoknál dolgoznak - hangzik a miniszter nyugtatónak szánt üzenete. Dr. Molnár Károly tárca nélküli miniszter teljes fizetést és fix állást nem, de a büdzsé kontójára egyetemi és akadémiai környezetben folytatható igényes munkát mer ígérni a tudomány "ipari embereinek". A kutatás-fejlesztés felelőseként, szinte egyedüliként a kormányban, a büdzsé bőkezűségét "közvetítheti", hiszen valóban közpénzekkel lehet támogatni a bajba kerülő szakembereket. De ami ennél is fontosabb, Molnár Károly nem kényszerül behúzni az "állami kéziféket", folytatódhatnak a tavaly megkezdett K+F-programok, épülhetnek az aquincumi, az elektronikai technológiai intézetek, megszerveződhetnek az innovációs klaszterek. A kutatás-fejlesztés büdzséjén valóban nem látni, hogy 2008-ban világszerte válságba került a gazdaság. Milyen költségvetést mondhat magáénak a tudomány? - kérdezte a Piac & Profit a tárca nélküli minisztertől.

Valóban nem csökkennek, hanem nőnek a 2009-es költségvetésben a kutatás-fejlesztési források. Pozitívum, hogy tavaly, a büdzsé tárgyalásakor egyszer sem vetődött fel az innovációra adható állami pénzek megkurtítása, de az annál többször megfogalmazódott, hogy a gazdaság versenyképességének javítása nem nélkülözheti a bővülő kutatás-fejlesztést.

- Mindez pénzben kifejezve?

- A költségvetésben szereplő 170 milliárd forint mellett még a vállalatok forrásaival is számolni lehet, azaz nem állnak meg kutatás-fejlesztési programok, nem, vagy nagyon kis mértékben szűnnek meg kutató-fejlesztő állások, s a K+F-ben érdekelt kisebb vállalatok is átvészelhetik a válság hónapjait. Bízom benne, másfél-két év múlva, amikor vélhetően már kilábal az ország a pénzügyi-gazdasági krachból, nem a nulláról kell kezdenünk a kutató-fejlesztő tevékenységeket. Ellenkezőleg, a gazdaság talpra állását segíthetik az előrehaladott állapotban lévő innovációk.

- A versenyszféra vállalatai 2008-ben még tudtak a kutatás-fejlesztés javára "adózni". Az idén mi várható?

- A 2008-as befizetésekből az idén 120 milliárd forint használható fel. Arra nem lehet számítani, hogy 2009-ben több pénz folyik be a kutatás-fejlesztés "számlájára", de arra igen, hogy a vállalati hozzájárulások nem csökkennek, s végső soron a költségvetési forrásokkal együtt mintegy 290 milliárd forinttal lehet kalkulálni: 30-40 milliárd forinttal több pénzzel, mint 2008-ban.

- Hogyan költődik el ez az összeg?

- Változik a felhasználás "irányvonala". Az a célunk, hogy koncentrálódjanak az erőforrásaink, a humán erőforrásaink is. Nagy projekteket hirdetett, illetve hirdet meg a tudománypolitika, e projekteket olyan konzorciálisan működő szerveződések kaphatják meg, amelyek az alapkutatástól kezdve az alkalmazott kutatáson, innovációs folyamaton keresztül a spin-off vállalkozásokig menedzselik a műszaki szellemi termékeket, alkotásokat. Úgy, hogy a gazdaság szinte "azonnali" eredményeket könyvelhessen el. A technológiai jellegű - a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalon keresztül elérhető - pályázatunk például eleve úgy számol, hogy az egyes témákra nagyvállalatok, beszállítói szerepet betöltő kis- és középvállalatok, továbbá egyetemek, akadémiai intézetek állnak össze. A közös munkába bekapcsolódott kkv-k pedig remélhetőleg talpon tudnak maradni a mai, válsággal sújtott időkben is. A meghirdetett projektek megvalósítását elnyerő konzorciumokban úgy is szerephez juthatnak cégek, hogy a közös kutatás-fejlesztést segítik elő a bevitt munkájukkal, kockázatvállalásukkal, önrészükkel. Nem előzmény nélküli ez a pályáztatás, hiszen már 2008 őszén kipróbáltuk a finanszírozási modellt: 26 milliárd forintnyi összegért versenyeztek a kutató-fejlesztő-gyártó vállalkozások, 9 milliárd forintnyi önrészt pedig maguk adtak hozzá. Ennek a forrásnak csaknem 60 százalékát kis- és középvállalatok kapták, egyebek között úgy, hogy a pályázatokon nyertes programokban szerephez jutó nagyvállalatoknak váltak szállítóivá, gyártótársaivá.

- Az erőforrások koncentrálása "nevesíthető" is?

- Valóban, dedikált témákban hirdette meg a kormányzat a pályázatokat, azokra a húzóágazatokra összpontosítunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy az ország számára kitörési pontokat jelentenek. Abban bízunk, hogy öt-tíz év alatt olyan szintre fejleszthető speciális gazdasági részterületek birtokába jutunk, hogy a termékekről Magyarország felismerhető lesz egész Európa számára. Ilyen "esélyeket" látunk a járműiparban, az infokommunikáció területén, a gyógyszeriparban. Azt nem gondoljuk, hogy autót kellene fejlesztenünk, de azt igen, hogy a beszállítók rendelkezzenek olyan innovatív termékekkel, amelyek beépíthetők a világ legkorszerűbb járműveibe. A Rába sem teherautót fejlesztett, hanem beszállítói alkatrészeket, amelyekkel komoly piaci rangot szerzett magának. Az agrártárca vezetőjével hirdethettünk eredményt a minap, egy génbank megvalósításához nyertek el pályázati támogatást a mangalica tudományos hátterével foglalkozó egyetemi és vállalati konzorciumi tagok. Világos, hogy komoly hozzáadott értéket, tudást párosítanak ehhez a produktumhoz, ami a piacon szinte Magyarország nevéhez fűződhet, hiszen hazánkon kívül csak Spanyolországban fordul elő ez a sertésfajta, melynek teljes DNS-láncát kutatják és őrzik majd a génbankban. Húzóágazatokat, nagyprojekteket preferálunk tehát, s a projektekhez adunk forrást, illetve keresünk szakértőket. Korábban fordítva volt, a szakértőket támogattuk, praktikusan minden szakértőt egy kicsit, s ők választhattak témákat.

- A projektek nem számítanak az első stációnak, előttük vannak az alap- és alkalmazott kutatások, főleg az előbbiekre a növekvő állami források ellenére is mostoha sors vár?

- Még a legnagyobb "állami" témáink sem vegytisztán alkalmazott kutatások. Hiszen a konzorciumokban szereplő egyetemek, akadémiai intézetek elvégzik, elvégezték a problémamegoldás "alapkutatását". A követő stáció valóban a kis- és középvállalkozások fejlesztőinek, valamint az egyetemeknek a közös munkája, az innováció végigvitele - a termék, a szolgáltatás megvalósítása - pedig kifejezetten a vállalatok territóriuma. De mindez nem jelenti azt, hogy a tudománypolitika - a büdzsé - ne támogatná az alapkutatásokat, noha a feltételeket az Akadémián keresztül teremti meg. A tavalyi költségvetési összeggel azonos pénz áll a tudományos műhelyek rendelkezésére, továbbá az a kétmilliárd forint, amelyet a kutatás-fejlesztési büdzséből adtunk át.

- A tudásközpontok egyetemi szerveződések, melyekből profitorientált vállalatok megszületését várja a kormányzat - meddig is?

- Az egyetemek százszázalékos támogatást kérve-kapva pályázhattak tudásközpontokra. Az elmúlt három évben tizenkilenc kezdeményezésre mondott igent az állam, zöld utat adva mintegy 20 milliárd forintnak. Végső soron az várható el ezektől az új tudományos "műhelyektől", hogy jussanak annyi tudás birtokába, amennyivel már akár vállalattá - például spin-off céggé - is válhatnak, s megállnak a lábukon, akár profitorientált társaságokként is.

Az elmúlt két-három év ehhez még nem volt elegendő, a kutatás-fejlesztésért felelős kormányzatnak azonban terve átvilágítani a tizenkilenc tudásközpont-kezdeményezést, azt keresve, hol állnak már valóban közel a vállalt cél teljesítéséhez, a kutató-fejlesztő-szolgáltató-tudásárusító cég elindításához. Ahol nem pusztán költeni sikerült a közforrásokat, hanem jutnak is egyről a kettőre, ott lesz értelme a további támogatásoknak is.

- A műegyetemi kutatóknak több, más egyetemek tanszékeinek, tudósainak jóval kevesebb a "piaci" gyakorlata, s ha laboratóriumaikban meg is születnek áruvá, termékké, jövedelemforrássá tehető produktumok - például új anyagok, vegyületek, molekulák, eljárások -, még mindig kevéssé látják a piacot, az odavezető utat, a finanszírozókat s a vállalkozásokat, amelyek terméket, szolgáltatást létrehozva meg tudnak jelenni ott. Hogyan tudja az állam egymáshoz terelni a "feleket"?

- Egy egyetem akkor egyetem, ha kutatást végez. Egy részük kifejezetten alapkutatásokat mondhat magáénak, egy másik részük, szerves kapcsolatokat működtetve a vállalati szférával, alkalmazott kutatásokban érdekelt, sőt még meg is él belőle. A Műegyetem például költségvetésének több mint a felét saját maga a "piacról" termeli meg. Ezzel együtt sem tagadom, hogy valódi és elég nagy szakadék tátong az egyetemi környezetben megszülető eredmények és a termékké formálódás folyamata között, de ma már vannak, s még inkább lehetnek vállalkozások, amelyek a laboratóriumokból képesek kihozni, piacra juttatni a tudományos alkotásokat. A felsőoktatási törvény már engedi, módot ad arra, hogy maguk az egyetemek hozzanak létre vállalatokat, amelyek vállalkozni képesek a szellemi értékek "piacosítására".

- Az üzleti szféra az országban széltében-hosszában megszenvedi a gazdasági válságot, miközben a tudomány vállalatai a papírforma szerint nem annyira a mának, mint a holnapnak fejlesztenek és termelnek. A krach azonban ma szedi az áldozatait...

- A mostani helyzetben éppen erősíteni, támogatni kell a kutatás-fejlesztést, innovációt s vállalatait, mert ennek a területnek a produktumai képesek kihúzni a bajból a gazdaságot. S hogy ez mennyire nem frázispufogtatás, nemcsak az bizonyítja, hogy több K+F-pénz szerepel a költségvetésben, hanem az is, hogy meghirdette a kormányzat a kis- és középvállalatoknál esetleg elbocsátásra kerülő kutató-fejlesztők védelmének programját. Azt, hogy ideiglenesen "beszívjuk" őket az egyetemi-akadémiai kutatóhálózatba, hogy idehaza átvészelhessék a válságot értékes munkát végezve, rendes bérrel a zsebükben.