Miközben egyre többet beszélünk arról, hogy elsősorban mindenki saját maga felelős a saját és a családja életének minőségéért, a legfrissebb adatok szerint csökkent a lakossági megtakarításokkal rendelkezők aránya 2007 júliusa és szeptembere között, a második negyedévhez képest. Ami persze még magyarázható valamiféle hullámzással, vagy akár a gazdasági megszorítássokkal is, de az már nem, hogy a magyar lakosságnak csak a 26,7 százaléka rendelkezik megtakarítással. Ráadásul a legnépszerűbb forma továbbra is a forintbetét. Igaz, a második helyen már az életbiztosítás szerepel, és ez az öngondoskodás szempontjából azért jó hír.

Korosztályos gondok

Nem lehet elég korán kezdeni! - halljuk szakmai konferenciákon, olvassuk a szakcikkekben. A legtöbb diák mégis tanácstalan a pénzügyekben, nem tudja, hogyan takarékoskodjék, mit tegyen megtakarított pénzével - állítja a Budapesti Értéktőzsde által 2003-ban alapított Öngondoskodás Alapítvány tanulmánya. És ebben az iskolák nem sokat segítenek.

E téren hiánypótló vállalkozás az Oktatási Minisztérium által működtetett honlap (www.sulinet.hu/ongondoskodas). De mi, magyarok még akkor sem igazán gondolunk arra, hogy mi lesz velünk öregségünkre, amikor már egyetemisták vagyunk. Ebben a korban a nyugdíjas éveknél sokkal fontosabb ugyanis az első lakás megszerzése vagy egy utazás. Ezzel szemben például Amerikában az első dolog, amire az egyetemisták félretesznek, a "go to hell money", és ez az összeg legalább hat hónapra biztosítja a megélhetésüket akkor is, ha éppen nincs állásuk.

S mit teszünk a harmincas-negyvenes éveinkben? Sokan ekkor érik el a csúcsot a szakmájukban, és a legtöbben ebben a korban szembesülnek a gyerekvállalással járó problémákkal is, így ilyenkor fordul elő leggyakrabban, hogy gondot okoz a családi és a munkahelyi kötelezettségek összeegyeztetése. A gyerekes háztartások leggyakoribb kérdése pedig az, hogy vajon eleget keresnek-e ahhoz, hogy a mindennapi kiadások előteremtése mellett gyerekeik jövőjéről gondosodni tudjanak. Vagyis a magyarok nagy része ekkor köti meg az első komolyabb biztosításait, lesz egészségpénztári tag, költ nyugdíj-előtakarékosságra.

Majd, mire elérjük az aktív középkort, a lakosság fele már számos ismerettel rendelkezik a pénzügyi piacok működéséről, és tisztában van a saját viszonyaival a megtakarításokhoz, befektetésekhez. Karrier? Pénz? Anyagi elégedettség? Pihenés? A negyvenes-ötvenes években már elsősorban kevesebb munkával szeretnénk minél többet keresni. S jobb későn, mint soha alapon, végre elkezdünk készülni a nyugdíjas korunkra.

A felnőttek sem ismerik

A felnőtt magyar népességnek azonban összességében mindössze az egyharmada készül anyagilag a nyugdíjas korára. Legalábbis ez derül ki a Generali Biztosító Reform Műhelye által gondozott, tavalyi felmérésből. Továbbá az, hogy a jelenleg 45 évesnél idősebb korosztálynak a 38 százaléka, ha nyugdíjba vonul, könnyen kerülhet nehéz anyagi helyzetbe. Miközben az aktív népesség fele sem ismeri a rá vonatkozó nyugdíjszabályokat, így például nem tudják, hogy mennyi járulékot fizetnek, hány éves korukban mehetnek nyugdíjba, és miképpen számítják ki a nyugdíjukat. Az 50 év feletti korosztályban is az átlagosnál magasabb jövedelműek azok, akik körében kétszer annyian készülnek anyagilag is a nyugdíjas korukra, mint az átlagos jövedelem alattiak.

A felmérés szerint a nők körében fontosabb az életbiztosítás, mint a férfiaknál. A középkorúak és a kapcsolatban élők gondolnak inkább az életbiztosításra, illetve a magánnyugdíjpénztárra mint öngondoskodási formára. A vállalkozók pedig inkább megtakarításokban, míg az alkalmazottak nyugdíjpénztárakban és életbiztosításban gondolkoznak.

Rákérdezve egy-egy öngondoskodási formára, az is kiderült, hogy a válaszadók 71 százaléka tagja valamilyen öngondoskodási formának. (Mégsem említett a többség egy-kettőnél többet, akkor sem, ha egyébként többnek is tagja!) A megkérdezettek 29 százaléka tehát nem gondoskodik semmilyen formában önmagáról.

Élethosszig tartó tanulás

Viszonylag ritkán esik szó az öngondoskodás kapcsán a munkaképesség fenntartásáról. Pedig ha nincs állásunk, akkor nincs jövedelmünk, ha nincs jövedelmünk, nincs befektetni való tőkénk sem. Sőt, akkor a társadalom által másoknak nyújtott alap-egészségügyi és nyugdíjellátásokból is kizárjuk magunkat.

De vajon mit kell önmagunknak tenni annak érdekében, hogy legyen állásunk? (Azon kívül persze, hogy a kormányt hibáztatjuk, mert sokéves szolgálat után elbocsátottak bennünket, vagy mert korunkra, egészségi állapotunkra és elavult diplománkra hivatkozva máshova sem vesznek fel.)

A 15 és 74 év közötti magyar lakosság alig több mint egyötöde vesz részt valamilyen képzésben. S ebből a legtöbb természetesen a tanuló fiatal, s a leginkább rászoruló, csupán alapfokú végzettséggel rendelkezők képezik magukat a legkevésbé. Pedig a Long Life Learning (LLL), az élethosszig tartó tanulás nemcsak szlogen, hanem a mai oktatás egyik alappillére, és a fenntartható fejlődés mellett az egyik kulcsa a 21. századi gazdaságnak. Az élethosszig tartó tanulás célja az, hogy az emberek flexibilisek legyenek, könnyen alkalmazkodjanak az új piaci helyzetekhez. Hogy megtarthassák az állásukat, hogy gondoskodni tudjanak magukról és a családjukról.

A képzést és továbbképzést - saját érdekeit felismerve - a munkáltatók többsége rendszeresen támogatja, és a rászorulók számára folyamatosan indulnak államilag támogatott tanfolyamok, például a munkaügyi központok szervezésében. De ez nem jelenti azt, hogy elsősorban ne saját magunknak kellene felismerni a képzés, a tanulás fontosságát, és észrevenni, ahogyan kopnak az ismereteink. A tanulásra tehát megint csak elsősorban saját magunknak kell időt és ha szükséges, pénzt áldozni. Többek között - szakmától csaknem függetlenül - a nyelvtanulásra.

A kor nem mindig akadály

A korunkon persze aligha tudunk változtatni, de egyes felmérések szerint, főként a hazai kis- és középvállalatoknál nagyobb súllyal esik a latba a szakmai tapasztalat és megbízhatóság, mint az életkor. És a társadalmi és gazdasági rendszerváltás után több mint másfél évtizeddel arra is egyre több munkáltató jött rá, hogy a rugalmasság és kreativitás sem a fiatalság szinonimája.

Ennek ellenére, amikor állást keresünk, vagy csak a meglévőt szeretnénk megtartani - megint csak szinte munkakörtől függetlenül -, el kell hitetni magunkról, hogy ha nem is fiatalok, de fiatalosak és persze egészségesek vagyunk. Az egészség megőrzése természetesen elsősorban nem pénzkérdés. De az is. Így akkor gondoskodunk önmagunkról jól, ha például az egészségpénztári számlánkon összegyűlt pénzt nem gyógyszerre, hanem sportbérletre költjük.