Az egészségügyi reform egyik eleme, a több-biztosítós modell bevezetése hosszú hónapok óta tartó heves viták kiváltója. A kormányzó koalíció soraiban többször is huzavona alakult ki a kívánatos modellt illetően, június elején pedig már félreértésekre is okot adó nyilatkozatok láttak napvilágot. Számos közgazdász tanulmányai és vitairatai elméleti síkon modellezték a több-biztosítós rendszert, és több konferencia is foglalkozott a témával, a parlamenti pártok mindegyikének azonban saját, külön elképzelése van a több-biztosítós modell bevezetésével kapcsolatban.
A koalíción belül az SZDSZ a fogyasztók érdekeit erősen képviselő, ám mégis liberális megújításban gondolkodik, míg az MSZP enyhítené a szolgáltatási versenyt, mivel tart attól, hogy a piaci szereplők professzionális módon szűrnék ki a számukra "kellemetlen", sok pénzbe kerülő betegeket. Május elején Lovasberényben koalíciós egyeztetés után aztán döntés született, ám mindössze arról, hogy beengedik az üzleti biztosítókat a piacra. A szocialisták ellenérzései némileg enyhültek a liberálisok több-biztosítós modelljével szemben, ám még mindig komoly véleménykülönbségek vannak a szolgáltatási verseny eszköztárát illetően. A tervek szerint június végére jutnának el egy olyan javaslathoz, amely lehetővé teszi a szükséges jogalkotó munka megkezdését, többek között a törvényalkotást az egészségbiztosítókról.
Az SZDSZ már 2008. január 1-jétől bevezetné az új modellt. De melyiket?
Az ellenzék megosztott a kérdésben. A Fidesz és a KDNP egyöntetűen utasítja el az egészségügyi reform szinte minden lépését, s már korábban jelezték: ha ők kerülnek hatalomra, mindent visszaállítanak "eredeti" állapotába. Az MDF nem utasítja el a több biztosító lehetőségét, de nem profitorientált modellben gondolkodik.
Az SZDSZ vegyes modellje
Az egészségügyi tárca vezetőjét adó liberális párt által favorizált modell lényege: megmaradna a kötelező járulékfizetés, senki nem maradna biztosítás nélkül, és törvény kötelezné a társaságokat a szerződéskötésre. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) két részre válna: az egyikből létrejönne az Egységes Nemzeti Kockázatközösség Alap (ENKA), amely a pénzeket kezelné, a járulékokat azonban továbbra is az APEH szedné be.
A biztosítók nem közvetlenül a biztosítottak befizetett járulékát, hanem az utánuk megállapított fejkvótát kapnák meg. A kockázati korrekció a biztosítottak csoportjának jogszabályban meghatározott jellemzői - nem, kor, egészségi állapot - alapján megállapított fejkvótarendszer szerint történne. Ezzel kiküszöbölhető a biztosítottak közötti szelekció, a "gazdag-szegény biztosítók" kialakulása.
A versenyt azonban számos állami szabályrendszer korlátozná: a szerződéskötési kötelezettség a biztosítók számára, az ellátási kötelezettség, a meghatározott elérési szabályok, a meghatározott biztosítási csomagok, amelyeket szűkíteni nem lehet, a profitmaximum és a működési költségek meghatározása, a tőkefedezet előírása és a biztosítók méretének meghatározása.
Mindennek úgy kellene megvalósulnia, hogy az adminisztrációs terhek nem nőhetnek, ezért az ENKA-hoz egységes adattartalmú jelentéseknek kellene érkezniük, a finanszírozási díjakat és a fejkvótát úgynevezett díjtételbizottság határozná meg.
Továbbra is állami kézben maradna a társadalombiztosítási azonosító jel (taj) kiadása, és évente egyszer lenne lehetőség a biztosítóváltásra.
Kétkedő MSZP
A szocialisták nem támogatják a versengő üzleti magánbiztosítók rendszerét, mert úgy vélik, a magántársaságok kifinomult technikával szelektálnak és alakítják ki saját klientúrájukat.
Az MSZP ezért olyan biztosítási rendszert képzel el, ahol az egészségbiztosítás megmarad az egy kockázatközösségen alapuló biztosítónál - amelynek szolgáltatásokat versenyeztető és szolgáltatásokat vásárló szervezetként kell működnie -, legfeljebb a kiegészítő biztosítások - ilyen például az ápolási, a baleset-, valamint a rokkantbiztosítás - versenyében tudnak engedni.
A szocialisták támogatják, hogy a szolidaritás, a nemzeti kockázatközösség és az alapellátás erősödjék, és folytatódjanak a nemzeti egészségügyi programok.
Úgy vélik, a kórházak és a járóbeteg-szakrendelők működési formáját érdemes költségvetési intézményből a vállalatszerű gazdálkodási formák irányába terelni, hogy társaságként működjenek. (Egy megjegyzés: az új társasági törvény bevezetett egy új társasági formát, a nonprofit gazdasági társaságot, amelynek a főtevékenysége nem profitorientált, csak kiegészítő jelleggel folytathat üzleti jellegű tevékenységet, és ezért a működés alatt nyereséget kivenni nem lehet belőle.)
#page#
A Mikola-verzió
A Fidesz szakpolitikusa, az Orbán-kormány volt egészségügyi minisztere, Mikola István szerint nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy több biztosító legyen a rendszerben. "Egy olyan országban, ahol kétmillióan képtelenek az öngondoskodásra, és az emberek többsége bízik az állam támogatásában az egészségügy területén, nagy felelősséggel jár a jelenlegi rendszer megváltoztatása. A társadalombiztosítás nincs ma olyan helyzetben, hogy egy ilyen átalakítást fel lehessen vállalni, mert nem történt meg a tb konszolidációja" - summázta véleményét a politikus, aki szerint a kötelező egészségbiztosítást függetlenné kellene tenni a politikától, de a parlamenti irányítást meg kell tartani.
A Fidesz elképzelései szerint a kiegészítő biztosítások terén lehetne utat engedni a biztosítóknak. A kötelező ellátásokat és a finanszírozást a népegészségügyi adatokra alapozva kell reformálni, ami azt jelenti, hogy a térségi adatok - megbetegedés, halálozás, születéskor várható élettartam - alapján kellene az ellátásokat szervezni, a kapacitásokat kialakítani, és ehhez rendelni a finanszírozást.
Mindkét politikai oldalon többségben vannak még a vegyes modell támogatói. A pártválasztás és a több-biztosítós modell megítélése közötti gyenge kapcsolat részben abból adódik, hogy a Fidesz-szavazók között szép számmal találhatók fiatalok, akik az átlagnál nagyobb arányban támogatják a biztosítási piac megnyitását. Persze azt, hogy ez pontosan mit is jelent, egyelőre viszonylag kevesen értik, csupán a megkérdezettek egyharmada gondolja úgy, hogy többé-kevésbé tisztában van a jelenlegi és a több-biztosítós rendszer közötti különbséggel. Viszont minél inkább érti valaki a kettő közötti különbséget, annál inkább támogatja az utóbbit.
A több-biztosítós rendszerről szóló vitákat feltehetően nagyobb figyelemmel követték azok, akik eleve rokonszenveznek a piaci szereplők bevonásával, másrészt viszont a részleteket egyáltalán nem ismerők valószínűleg inkább "mennek biztosra", és ezért támogatják többen a jelenlegi rendszer megtartását.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az alacsony iskolai végzettségűek részben azért támogatják kevésbé a több-biztosítós modellre való áttérést, mert a túlnyomó többségük saját bevallása szerint nincs tisztában azzal, hogy az mit is jelent.
Az MDF-modell
Az MDF ötpontos javaslatában az egészségpénztár önállóvá tétele, az ápolás-, a baleset- és foglalkozás-egészségügyi biztosítás bevezetése, valamint a választott orvosok tarifarendszerrel honorálása szerepel.
Az OEP önállóvá tétele mellett jónak tartják a jogviszony ellenőrzésének megkezdését: ez az alapja annak, hogy világos legyen, ki jogosult az ellátásra, és ki nem. Ezenkívül úgy vélik, az ágazatban erősíteni kell a minőség-ellenőrzést. A létrehozandó munkahelyi baleset- és foglalkozás-egészségügyi biztosítást a munkaadók járulékából finanszíroznák, az önálló ápolásbiztosítás pedig a jelenleg fizetendő munkavállalói járulék egy százaléka lenne. Ez utóbbi - a párt elképzelései szerint - kezdetben a szolidaritáson alapulna, és fokozatosan válna a fiatalabb korosztálynál egyfajta öngondoskodássá. A választott orvos honorálását a hálapénz helyett belépő tarifarendszer oldaná meg, amelyre biztosítást lehetne kötni, és ez a párt szerint sokkal tisztességesebb lenne, mint a mai paraszolvencia zavaros, átláthatatlan rendszere.
A demokrata fórum is több biztosítóban gondolkodik, de nem profitorientált, versengő biztosítók rendszerében. Véleménye szerint a szolgáltatók versenye garantálhatja ugyan a minőségi ellátást az egészségügyben, de több összehasonlító tanulmány is rávilágított arra, hogy a versengő biztosítók színre lépésével sem tarthatók az egészségügyi kiadások, kérdéses az ellátáshoz való egyenlő hozzáférés, és nem garantált a magasabb színvonalú betegellátás. Az MDF fontosnak tartja, hogy a megelőzésre, az egészségvédelemre, a szűrővizsgálatokra az állampolgárok kiegészítő biztosítást köthessenek.
Megosztottság
Jelenleg mind a pártok, mind pedig a társadalom (erről lásd keretes írásunkat) megosztott a kérdésben. A mérleg nyelve azonban, úgy tűnik, a több biztosító felé billen.
Az egyértelmű, hogy a jelenlegi egészségügyi finanszírozás pazarló és ellenőrizhetetlen. Egy jól szabályozott modell azonban megmentheti a csődtől és az összeomlástól a pengeélen táncoló OEP-et. A bár a kormány június végére ígérte a jogalkotás alapját jelentő javaslatát, a minden téren észlelhető egyet nem értés miatt félő, hogy ez az időpont csúszik, és ezzel a rendszer bevezetése is. Ez pedig az adófizető polgárok további súlyos milliárdjaiba kerül.
