A 2006 decemberében indult vízkampány célja, hogy megismertesse az EU Víz Keretirányelvében meghatározott feladatokat, amelyek teljesítésével 2015-ig jelentősen kell(ene), hogy javuljon a felszíni és felszín alatti vizek minősége. Ennek érdekében természetesen nem kizárólag Magyarország kormánya, lakói vagy vállalatai tehetnek lépéseket, hanem a környező államok vízfelhasználói is. Az évek óta habzó Rába és az elmúlt években Románia felől érkező szennyeződés példája mutatja, hazánk egyedül nem képes komoly eredményeket elérni a víz védelmében.
Bár Magyarországon gyakorlatilag minden település rendelkezik vezetékes vízellátással, még mindig két és fél millióan élnek olyan területen, ahol az ivóvíz nem mindenben felel meg az uniós normáknak: a szolgáltatott ivóvíz 42 százalékának minősége egy-két - egészségre ártalmatlan, csupán esztétikai kifogást okozó, illetve a víz ízét befolyásoló - úgynevezett indikátor paraméter tekintetében elmarad mind az uniós, mind a magyar jogszabályok előírásaitól. Az egészséget közvetlenül befolyásoló anyagok (az arzén, a nitrit, a bór, a fluorid vagy az ammónium) a lakosság mintegy negyedét érintik hátrányosan. Különösen a Dél-Alföldön, az Észak-Alföldön, Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon van szükség az ivóvíz minőségének javítására. A fejlesztések határideje 2009.
A Víz Keretirányelve
Az érdekelt hatóságok, felhasználók, civil szervezetek, szakmai-tudományos szervezetek közreműködésével kidolgozott és 2000-ben elfogadott EU Víz Keretirányelv szerint meg kell akadályozni a vizek állapotának romlását, illetve 15 éven belül el kell érni "jó állapotukat ". Ez a természeteshez közeli állapotot és minőséget jelent. "A keretirányelv vízgyűjtő gazdálkodási terv kidolgozását írja elő 2009-ig, Magyarországnak - a többi érdekelt országgal együtt - a Duna vízgyűjtő tervét kell elkészítenie, majd az abban meghatározott feladatokat 2015-ig teljesítenie" - számol be a kormányzat előtt álló feladatokról dr. Gayer József, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakmai tanácsadója.
A vízminőség javítása nem olcsó: az unió előírásai szerint a víz árában 100 százalékban meg kell jelennie a fejlesztések és a minőségjavítás költségeinek. A Víz Keretirányelv végrehajtásának helyzetéről készült minisztériumi dokumentum szerint a jelenleg futó országos, vízellátással és csatornázással kapcsolatos programok fejlesztési költségei lényegesen emelni fogják a szolgáltatások árait: a mai díjakhoz képest az ivóvízdíj 15-70 százalékos, a szennyvízdíj 15-100 százalékos emelése várható.
2015-ig pozitív forgatókönyvvel számol a magyar vízügyi kormányzat. Nyolc év múlva a lakossági, közműves vízellátás várhatóan közel 100 százalékos lesz, az ellátott területen minden lakásban lesz vezetékes ivóvíz. A fejenkénti vízfogyasztásnál a valószínűbb változat is 13 százalékos, míg a második változat 24 százalékos növekedéssel kalkulál. Az ipar területén a valószínű forgatókönyv szerint a fajlagos - 1000 forint bruttó kibocsátásra jutó - vízfogyasztás 30 százalékos csökkenése várható, ami a gazdasági növekedés trendjét is figyelembe véve csupán a vízigények enyhe, 3 százalékos emelkedését vetíti előre. A második, pesszimistább változat is kalkulál némi fajlagos csökkenéssel (10 százalék), azonban a várható termelésnövekedés miatt ez még így is 33 százalékos többlet vízigényt prognosztizál 2015-re.
A felszín felett és alatt
Magyarország felszíni vizeinek 96 százaléka az ország határain kívülről érkezik, így - ahogyan sajnálatos módon az elmúlt években nemegyszer láthattuk - a vízkészlet mennyisége és minősége döntő mértékben függ a környező országokban végrehajtott beavatkozásoktól. Élővizeink szennyezettségéhez azonban jelentős mértékben hozzájárulnak a hazai ipari, mezőgazdasági és háztartási szennyező források is.
Az Önkormányzati Vízügyi Kézikönyv a felszín alatti vízkészlet védelmét hasonlóképpen stratégiai feladatnak tartja, mivel az ivóvízellátás több mint 90 százaléka a felszín alatti vízkészletre támaszkodik. Ezek minőségét leginkább a mezőgazdasági (növényvédő szerek, trágyázás), valamint a kommunális eredetű szennyező források veszélyeztetik. A csatornázatlan lakóterületeken az egyedi szennyvízelhelyezés nem megfelelő módja jelentős terhelést okozhat a felszín alatti vizekben. Összhangban a Víz Keretirányelvvel, az elkövetkező évek fontos feladata a magyar települések csatornázási, szennyvíztisztítási fejlesztéseinek folytatása, a szennyezések megállítása és megelőzése.
#page#
Csatornagondok
Az EU másik, szennyvízkezelési irányelve 2000 lakos felett kötelező feladatként írja elő a tagállamoknak a szennyvíz gyűjtését és tisztítását. Legkésőbb 2010 végéig minden 15 ezer főnél nagyobb agglomerációt el kell látni szennyvízelvezető hálózattal és legalább biológiai szennyvíztisztító teleppel, legkésőbb 2015. december 31-éig pedig minden 2 ezer és 15 ezer lakosságú közötti agglomerációban meg kell oldani a szennyvízelvezetést és a legalább biológiai szennyvíztisztítást.
Szemléletes adat a magyar viszonyokra és az egyéni felelősség mértékére, hogy a lakosság 8-9 százaléka olyan településen él, ahol ugyan van csatorna, otthona mégsem kapcsolódik a hálózathoz. Feltételezhetően ezeknek a háztartásoknak jelentős része nem azért nem csatlakozik, mert nincs rá anyagi fedezete. Szankció van ugyan a mulasztásra, ám Gayer József szerint - az évenként növekvő - talajterhelési díj mértéke nem elegendő ahhoz, hogy jobb belátásra bírja a nem csatornázott ingatlanok tulajdonosait. A szakember azonban optimista, hiszen szerinte előbb-utóbb olyan magas lesz a "büntetés" mértéke, hogy nem éri meg nem elodázni a rákötést.
Mit tehet a vállalat?
A programban részt vevő szervezetek szakemberei négy, havonta megrendezendő csoportos képzésen vesznek részt, amelyek az EMAS bevezetésének négy fő lépését - tervezés, bevezetés, ellenőrzés és javítás - dolgozzák fel. A képzések között lévő időszak alkalmas arra, hogy az elsajátított ismereteket a szervezetek a gyakorlatban alkalmazzák, vagyis kiépítsék a rendszert, elkezdjék működtetni, ellenőrizzék azt, majd javítsák a felmerülő hibákat. A rendszer bevezetést a KÖVET szakértői a szervezet telephelyén is segítik: többször meglátogatják a cégeket, és az ökotérképezés módszerével felmérik a környezeti problémáikat és a környezeti teljesítményük változását. Folyamatosan lehetőséget adnak a konzultációra is.
A program kezdetétől számított mintegy fél év múltán kerül sor a rendszer működését ellenőrző belső auditra, ezután a vállalat készen áll a külső hitelesítő auditra. A módszer fontos jellemzője, hogy mindeközben a vállalat megtanulja önállóan, külső tanácsadó nélkül is fenntartani a rendszerét.
Az általánosan elfogadott fontos uniós elv, hogy a "szennyező fizet", megoldást jelenthet a kármentesítésre, a szankció kivetésének és behajtásának gyakorlata mégsem jelent száz százalékban megnyugtató megoldást. Ahogyan a környezet terhelésének más módjai (hulladékkezelés, levegőszennyezés stb.) esetében, a vízminőség védelmének is karakteresebb szemponttá kell válnia az egyén és a vállalkozások mindennapjaiban.
A környezet védelmét szem előtt tartó vállalatok bevezethetik az EMAS-t (Eco-Management and Audit Scheme - Környezeti Vezetési és Hitelesítési Rendszert). Ez esetben a követelmények teljesítését és megtartását semleges akkreditáló szervezet bizonyítja. Az ISO 14001-hez hasonló, bár annál kicsit "szigorúbb" rendszer alapelve, hogy a szennyezés és környezetkárosítás megelőzése és csökkentése a természeti erőforrások - a víz - visszaforgatásával és a hatékonyság növelésével valósítható meg. A szervezet így nemcsak környezeti, de gazdasági teljesítményét is képes javítani, azaz a megtakarítások révén növelheti eredményességét, hatékonyságát.
Ezek az előnyök nem csupán a termelő szférában jelentkezhetnek, hanem a szolgáltató vállalatoknál és állami-önkormányzati intézményeknél is. Kapusy Pál, a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület (KÖVET) ügyvezető igazgatója az uniós szabályokat kiváró, majd kényszerből végrehajtó magatartás helyett a proaktív szemléletet javasolja a magyar vállalkozásoknak. E rendszerek bevezetése ugyanis - azonkívül, hogy javítja a cég imázsát - konkrét, kézzelfogható, anyagi eredményekkel is járhat. A KÖVET "Ablakon bedobott pénz" nevű programja öt év alatt 48 szervezet 211 beruházását vagy beruházást nem igénylő fejlesztését gyűjtötte össze, amelyek összesen 11,3 milliárd forint megtakarítást hoztak a megvalósítók számára. Kapusy Pál szerint egy-egy szinte kézenfekvőnek tűnő, jó ötlettel vagy a cég működési folyamatainak átszervezéssel is lehet a vízfogyasztáson és így a környezetterhelésen spórolni. Egy vegyi gyár vezetése például a termékeit termékcsaládok szerint csoportosította, s így a termékcsaládon belüli termékek egymás utáni gyártásával lecsökkent a készülékmosások száma. A vízfogyasztás pedig évenként közel 1000 köbméter (egymillió liter) vízzel csökkent, valamint éves szinten egymillió forintot takarítottak meg.
