A franciákról a világban jellemzően kedvezőtlenebb kép alakult ki, mint amilyenek ők a valóságban. Ezért, ha akár magán-, akár üzletemberként kapcsolatba kerülünk velük, vigyázzunk az általánosításokkal, és ne alakítsunk ki partnereinkről saját tapasztalataink nélkül ítéletet! – hívja fel a figyelmet Völgyes Gyöngyvér a Külkereskedelmi Főiskola hallgatói számára írt tanulmányában. – Az igaz – teszi hozzá –, hogy a távolságtartás a franciák viselkedésének számos területén megfigyelhető. A testi érintkezésben például megmaradnak a kézfogásnál, amit akár naponta többször is megtesznek, és ezt várják el másoktól is. Egész viselkedésüket áthatja az udvariasság, és tolakodásnak veszik vagy félreértik a nem megfelelő kapcsolati szinten a tegezést.

Az angol névjegy baklövés

Ami a meghívást illeti: ha visszautasítunk, lemondunk valamit, vagy késünk, komolyan ki kell menteni magunkat. A tízperces ráhagyás ugyan még nem udvariatlanság – persze, már akinél! –, ám ennél többet nem illik megváratni senkit.

Az üzleti életben a bemutatkozás elfogadott módja a franciáknál is a névjegyek használata. Ügyeljünk azonban arra, hogy kártyánk ne csak ízléses, jó minőségű legyen, hanem francia nyelvű is. Az angol nyelvű kártya használata mind a mai napig baklövésnek számít a franciák szemében.

A nyelvhasználatnak mind írásban, mind szóban hatalmas jelentőséget tulajdonítanak. Bár az elmúlt években ez sokat enyhült, és kezdik elfogadni az angolt mint üzleti nyelvet, jó pont, ha mégis franciául cseréljük ki a gondolatainkat velük. A francianyelv-tudásunkra elejtett dicséretet azonban nem szabad komolyan venni.

A mobiltelefon használata külön fejezetet igényelne, és nem csak a francia–magyar kapcsolatokban. Nem feltétlenül baj, ha tárgyalás közben megszólal, de intézzük el röviden a beszélgetést, és ne tekintsük udvariatlanságnak, ha partnerünk ugyanezt teszi. Magánbeszélgetéseket természetesen ilyenkor ne folytassunk.

Reggel, délben, este

A francia munkanap másképp néz ki, mint a nálunk megszokott. Reggel kilenc előtt nem kezdenek, délben megállnak két órára, majd visszatérve délután hatig dolgoznak. Egy-egy tárgyalásra nem szánnak többet, mint másfél órát. Napközben nem kínálnak ennivalót, sem a tárgyalás alatt, sem annak szünetében, de ha például délelőtt 11-re invitálnak, alighanem ebédnél folytatódik a megbeszélés. Vacsorázni késő este szoktak, rendszerint valamilyen kulturális program után.

Francia kommunikációs kézikönyvek szerint ahhoz, hogy sikeresek legyünk a franciáknál, első helyen szerepel a „savoir écouter”, vagyis tudni kell hallgatni, figyelni a másikra. Fogjuk fel jelzésértékű gesztusaikat, mimikájukat, amelyek ugyan nem különösebben élénkek, de azokból kiderülhet, hogy ha nem értünk egyet, akkor értelmezésbeli különbség van-e köztünk, vagy csak az argumentáció gyengesége a magyarázat.

Végül egy utolsó jó tanács: ahány ember, legyen az francia vagy magyar, annyiféle!