Az Európai Unió májusi bővítése a gazdasági élet számos területén végérvényesen új szabályokat teremtett. Így van ez az állami exportösztönzés esetében is. Magyarország csatlakozásával népszerű támogatott konstrukciók alakultak át, nem föltétlenül kedvezőenjó.

Hosszabb futamidő

Szektortól és mérettől függetlenül a vállalatokat érzékenyen érintette, hogy május elsejétől megváltozott a Magyar Export-Import Bank Rt. (Eximbank) kínálatában szereplő, fix kamatozású előfinanszírozási hitel felvételének feltétele. A korábban éven belüli és azon túli lejáratra forintban, euróban és dollárban is hozzáférhető termék – a nemzetközi kötelezettségvállalásunk miatt – ugyanis már csak két évnél hosszabb futamidőre igényelhető. A változás főként azoknak a kis- és középvállalkozásoknak (kkv) okoz gondot, amelyek a megrendeléseik legyártását is a rövid lejáratú hitelből finanszírozták, most viszont minimum két évre kell eladósodniuk – mondja dr. Botos Balázs, a Magyar Külgazdasági Szövetség főtitkára.

– Az Eximbank folyamatosan készítette fel a refinanszírozásban részt vevő hitelintézeteket és a hazai exportőröket arra, hogy ez a lehetőség az EU-csatlakozás után megszűnik – tette hozzá Rosta György, a bankáltalános vezérigazgató-helyettese. Aki a hitelek futamidejének további, fokozatos hosszabbodásával számol a következő években, hiszen ez a tendencia figyelhető meg a hasonló tevékenységet végző külföldi exporthitelezési ügynökségeknél is. – A változó kamatozású rövid- és középlejáratú hiteltermékek közül egyébként a legnépszerűbb az Argár-Eximhitel, aminek a keretében az élelmiszer-ipari feldolgozó cégek és a mezőgazdasági integrátorok részesülhetnek kamat- és díjkedvezményben. Ezek futamideje öt–hét év – hangsúlyozza a vezérigazgató-helyettes.

Garanciális akadályok

A közepesnél nagyobb vállalatok könnyebben megküzdhetnek e problémával, mint kisebb társaik, nekik viszont más téren nehezíti meg az üzletvitelt az eximtörvény június 10-én hatályba lépett módosítása. Botos Balázs szerint a cégek arra panaszkodnak, hogy több hónapig tart az Eximbank kínálatában szereplő, költségvetési hátterű garanciák kiadása. A módosításig a bank tulajdonosának, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nek a jóváhagyására volt szükség a tízmillió amerikai dollárt meghaladó garanciák kiadásához, az Eximbank igazgatóságának csak a megszabott értékhatár alatt volt döntési jogosítványa. A Pénzügyminisztérium (PM) tájékoztatása szerint a törvénymódosítás következtében az állami hátterű garanciák kiadásához most már – az ügylet nagyságától függetlenül – a kormány előzetes határozatára is szükség van.– Így több hónapba is telhet, amíg a vállalkozók a biztosíték birtokába kerülnek – jegyzi meg Botos.A tárca berkein belül azonban látszólag felismerték a buktatót. A sajtóosztályon úgy értesültünk, hogy „ a bank operativitásának megőrzése” felvetette egy keretjellegű szabályozás igényét, s annak lehetőségeit a József nádor téren jelenleg is vizsgálják. Arról azonban nemcsak a szigorított jogszabályok, illetve ezek nemzetközi „nagy testvérei” tehetnek, hogy a magyar exportálók nehezen rúghatnak labdába, a 14–16 százalékos kamatterhek mellett, aminek a kialakulásában a gazdaság- és monetáris politikának legalább ugyanekkora felelőssége van (lásd a Piac és Profit 2004. július–augusztusi számát!).– Mindezek alapján nem meglepő, hogy - az exportálók szerint - megtérülési okokból a refinanszírozó Eximbank fő ügyfélkörét jelentő kereskedelmi bankok nem mindig érdekeltek a konstrukciók terjesztésében. Ezért megfogalmazódott és egyre erősödik az Eximbank közvetlen megjelenésének igénye - hívja fel a figyelmet a főtitkár. A legkézenfekvőbb megoldást jelentő vidéki fiókhálózat kiépítésére azonban aligha lenne elegendő forrása a banknak, ilyen értelemben tehát jól jött számára, hogy a tervek szerint a Magyar Fejlesztési Bank (MFB)-csoporthoz kerül át.

Kérdőjeles árfolyam-biztosítás

Az ÁPV-től az MFB-hez igazol át az év végéig a Magyar Exporthitel-biztosító (Mehib) Rt. is, amely az Eximbankéhoz hasonló helyzetben van: bár a pár éve működő árfolyam-biztosítás nem tartozik az intézmény fő profiljához, arra az exportálók körében elég nagy a - sajnos, kielégítetlen - igény. A tervezés síkján ez a konstrukció szintén állami támogatást élvezett volna, ám ez végül mégsem valósult meg. Az exportálók ezért drágának ítélik a terméket, és felvetik azt a problémát is, hogy csak a forint egyirányú mozgása ellen nyújt védelmet.

Ez konstrukciós hiba - osztja a vállalkozók véleményét Szakács Tibor, a biztosító vezérigazgatója, hozzátéve -, ám árfolyam-biztosításunknak van egy olyan, kevesek által felismert előnye, hogy a hasonló célú banki opciós vagy határidős ügyletekkel ellentétben a Mehib letétet nem kér az ügyfelektől.

A PM álláspontja az árfolyam-biztosítás állami támogathatóságáról az, hogy a rövid távú árfolyamkockázatokhoz indokolatlan a központi költségvetés hosszú távú, döntően politikai kockázatok kivédését segítő – amúgy is szűkös – forrásait igénybe venni. Másfelől ott van az a - szintén az EU-csatlakozás nyakába varrható - tény is, hogy speciális állami státusával a Mehib így meg nem engedett támogatással lenne versenytársa a kereskedelmi bankoknak, illetve a biztosítóintézeteknek. A szaktárca szerint ugyanakkor nincs akadálya annak, hogy a Mehib Rt. új, piaci alapú termékeket dolgozzon ki.

Magukra hagyott piacok

Az állam exportösztönzésben betöltött szerepe nem csak hazánkban kelt zavarokat. A magyar kivitel első számú célországában, Németországban nyár végén az ellen hördültek fel a vállalkozói érdekképviseletek, hogy a szövetségi kormányzat – helyt adva Brüsszel május óta nyomatékosított aggályainak – záros határidőn belül meg fogja szüntetni a hitelbiztosítás központi támogatását az új tagországok viszonylatában. A legnagyobb német exporthitel-biztosító, a –75 százalékos piaci részesedésével Magyarországon a Mehib versenytársaként fellépő – világszinten is piacvezető Euler-Hermes csoport német ügyfeleinek azért lenne igencsak kellemetlen a szövetségi pénzforrás elapadása, mert ők azok, akik Európában élen járnak a –80-90 éves hagyományra visszatekintő – vevőkockázatok lefedezésében. Alig akad olyan német cég, amely hitelbiztosítás nélkül szállítana Közép-Kelet-Európába, így fontolóra kell venniük, hogy ezután igénybe veszik-e a túl drágának minősített – az első félévet mintegy 400 millió eurós pluszban záró – Hermes szolgáltatásait.. Berlin azonban megingathatatlan: mivel az új tagállamokba való szállítás nem minősül exportnak, az említett szabályra hivatkozva hitelbiztosításra sem adható támogatás.

A tulajdonosváltás perspektívái

Az uniós versenyszabályok és egyéb nemzetközi egyezmények „áldásos” hatása és a jelen gazdaságpolitikai helyzet mellett vállalkozói optimizmusra adhat okot az Eximbank és a Mehib tulajdonosváltása. Az új gazda, az MFB a tevékenység felpörgetését, pótlólagos forrásbevonást és egyablakos rendszert ígér.

– A termékpaletta azonban számottevően nem fog változni, ámde az új stratégia része lesz a vállalkozói oldal hathatósabb megmozgatása – tudtuk meg László Boglár sajtószóvivőtől. Erre mindenképpen rásegít az MFB augusztus eleje óta beindított 19 megyeszékhelyi képviseleti hálózata, amelynek a tagjai a szóvivő szerint jól haladnak a helyi banki és kamarai kapcsolatrendszer kiépítésében. Az irodák eredeti célja az, hogy elősegítsék az európai uniós források becsatornázását a gazdaságba, ám minél előbb felhúznák az Eximbank és a Mehib zászlóit is. László Boglár szerint a képviseletek munkatársai a „népszerűsítési” jogosítvány mellett az előminősítésben is szerephez jutnak majd. Mindehhez jóformán csak az ÁPV Rt. aláírására van szükség. A tulajdonosváltásról szóló, augusztus elején született kormányhatározat elvileg december 31-ig ad határidőt az ügylet lebonyolítására, az állami vagyonkezelő azonban látszólag nem sieti el a tranzakciót.

Hitelbiztosítás: nem megy nélküle

Bár határon átnyúló szolgáltatás nyújtására szeptember elejéig több tucat biztosítóintézet is regisztráltatni kívánta magát a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (PSZÁF), Szakács Tibor, a Magyar Exporthitel-biztosító (Mehib) Rt. vezérigazgatója nem tart fokozódó versenytől a hitelbiztosítási piacon. Azzal érvel, hogy egyrészt a belső működést és a termékpalettát tekintve már évek óta készülnek erre, másfelől a hazai piacon már jelen vannak a leglényegesebb szereplők. Az is okot ad a nyugalomra, hogy ebben a szegmensben nem lehet több ezer kilométerről szolgáltatást nyújtani, a biztosító és a biztosított közeli kapcsolatára van szükség.

A Mehib helyzete mégis sajátos: a piaci alapon nem vállalható, nagy exportügyeletek biztosítására 1994-ben létrejött intézmény két évvel később vált jogosulttá – igaz, erős megkötések mellett – a hitelbiztosítási tevékenység elindítására a piacképes ügyletek terén, és 2002-t írtunk, amikor e korlátozások is feloldódtak.

Gyakorlatilag vele egy időben a már akkor is a világ vezető biztosítói közé tartozó Hermes megszorítások nélkül kapta meg a hazai működési engedélyt, így tehát – a fokozatosan feloldódó állami monopóliumokat követő – nemzetközi gyakorlattól eltérő megoldás született. A Mehib 2002-es liberalizációja mindenesetre meghozta gyümölcsét: a 90 milliárd forintos fedezetbevétel 2003 végére már 150 milliárdra ugrott, és így már méltó versenytársává válhatott az időközben a piac háromnegyedét meghódító Euler-Hermes (EH) csoportnak.

A Mehib nemzetközi jelenlétének a záloga a francia Coface által létrehozott, 50 ország 3-4 millió vállalatát lefedő Credit Alliance hálózatában való tagsága.

– A mi alapcélunk az – és azt gondolom, ebben sikerült nagyot előrelépni –, hogy a Mehib beépüljön a vállalatok gondolkodásába a meglévő vevőkör kockázatának kezelésébe, és egyfajta növekedési lehetőséget is jelentsünk új stratégiájuk és piacaik kiépítésekor – hangsúlyozza Szakács Tibor.

A lefedetlen magyar piacban bízik a világelső EH is. Azzal érvel, hogy megdőlt a kiváló nyugat-európai vevő mítosza.

– Az elmúlt évek világgazdasági visszaesése nagyon megnövelte a fizetésképtelenségek számát – ad okot némi aggodalomra, és egyben üzletkötésre is Szentirmay Péter, az EH értékesítési vezetője.

A számok azonban önmagukért beszélnek: tavaly az EU-ban több mint 185 ezer vállalatot számoltak fel, köztük nagy múltú multinacionális cégeket is. Magyarországon a felszámolások száma éves szinten 24 százalékkal nőtt. Mellesleg egyfajta láncreakció is létrejön: az EH tapasztalatai szerint a nemfizetések harminc százaléka abból adódik, hogy a vevő vevője nem tudja a kötelezettségeit teljesíteni. Ilyenkor jól jöhet a biztosító nemzetközi hálózata, a külföldi irodák munkatársai ismerik a vevők fizetőképességét, a jogrendet, beszélik a nyelvet, és segítenek a követelésbehajtásban is.

– El tudjuk érni, hogy egy felszámolás során a lista elejére kerüljenek a partnereink, tehát képesek vagyunk arra, hogy ily módon megsokszorozzuk a befolyásukat – vázolja fel a konstrukció előnyeit Szentirmay.

A piaci lehetőségekben bízva döntött úgy a világ második legnagyobb hitelbiztosítója, a hazánkban nyolc éve különböző partnereken keresztül tevékenységet folytató Atradius, hogy közvetlenül is megjelenik a piacon, tudtuk meg dr. Riedaurer Magdolnától, az intézmény képviseletének vezetőjétől. Bár nincs sok szereplő a szolgáltatói oldalon, a hitelbiztosítási piacon mégis érződik a verseny – és egyfajta egyensúly – hatása: mindhárom biztosító ügyfélkörében ugyanannyian fedezik bel- és külföldi vevőkockázatukat, a díjszintek általában nem érik el az éves forgalom egy százalékát, és minimum 200-300 millió forintra teszik annak a minimális árbevételnek a szintjét, amelynél megéri a szolgáltatást igénybe venni.

Pontosabban: az éves díj fejében az ügyfél vevőit a biztosító a nemzetközi hálózatán keresztül minősíti, és külön-külön fedezeti limiteket határoz meg, amelyeket folyamatosan figyel. Ha egy adott cégnek szállító partnerek fizetési problémákról számolnak be, a hitelbiztosító csökkentheti, vagy akár fel is függesztheti a cégre vállalt limitet, ezzel is nyomást gyakorolva a mulasztóra. Ha végül a vevő mégsem tesz eleget kötelezettségeinek, a biztosító 90–180 nap elteltével a biztosított összeg mértékéig kiszállított árú 80-90 százalékát kitevő kártérítést fizet a partnereinek, és tovább próbálkozik a követelések behajtásával. Ha sikert arat, akkor az önrész és a biztosított hányad arányában a befolyt összegen osztozik az ügyféllel.

Miért kellett változtatni?

Mit is jelent konkrétan az exporthiteleket érintő „nemzetközi kötelezettségvállalás”? Nos, az előfinanszírozási konstrukció hazai átalakítására azért volt szükség, mert a Nemzetközi Világkereskedelmi Szervezet (WTO) támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodása, valamint az EU versenyszabályai generálisan kizárják az exporthoz kapcsolódó állami támogatásokat. A tilalom alól kivételt az a hivatalos, exporthitellel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalás jelent, amelyet legalább tizenkét WTO-tagállam hoz létre – tájékoztatták lapunkat a Pénzügyminisztérium (PM) illetékesei. – Ilyen egyezménynek minősül az OECD hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló megállapodása, amely azonban – a résztvevők közötti konszenzussal – csak a két évnél hosszabb futamidejű konstrukciók támogatását engedi meg. És, bár az új regula az EU-csatlakozás időpontjában lépett életbe, nemcsak a közös piacra szállítókra vonatkozóan, hanem minden irányultságú külkereskedelemre is érvényes.