Merről fúj a szél? Ha a kérdés nem politikai, akkor a válasz sem az, és megtalálható egy doktori disszertációban. Ezt az ősi energiahordozót, s azon társait, amelyek állandóan rendelkezésünkre állnak, ismét felfedezi a világ. Az Európai Unió el is rendelte saját magának: a víz-, a szélerőművek, a napelemek, a biomassza által termelt áramot 2010-ig az energiamérlegben 12 százalékos arányban kell szerepeltetni. Radics Kornélia doktori értekezésében a fontos alternatív energiaforrásról, a szélről - és hasznosításáról - az áll, hogy a hatékony szélparkok által termelt energia előállítási költsége az elmúlt években olyan szintre csökkent, hogy napjainkban már versenyképes számos hagyományos energiahordozóval.
Az elmúlt évtizedben minden eddiginél nagyobb mértékben megnőtt, 1997 és 2002 között pedig megnégyszereződött a hasznosított szélenergia mennyisége Európában és az egész világon egyaránt. Magyarországon - állapította meg a tanulmány - villamos energia termelését célzó szélenergia-hasznosítás 2000-ben még nem volt jelen. Hazánk az európai szélosztályozás alapján a mérsékelten szeles kategóriába sorolható. A Dunántúlon és a középső országrészben az északi és északnyugati szelek, míg a keleti országrészben az északi és északkeleti szelek a leggyakoribbak. A szélenergia hasznosítására leginkább alkalmas térség Magyarországon az északnyugati országrész, de a délkeleti területeken is jelentős mértékű a szélenergiakincs.
Kísérletek kicsiben
Az első "újkori" szélerőművet - kísérleti jelleggel - az akkor még erős lábakon álló Transelektro telepítette Inota mellett. Az energetikai cég abban a szerencsés helyzetben volt, hogy eleve betáplálta a 250 kilowatt teljesítményű szélkerék termelte energiát a helyi erőműve és alállomása képezte rendszerbe. A második hazai szélturbina már politikai színezetet és - nem mellékesen - állami pénzt is kapott. Kulcson a falu áramigényét képes kielégíteni a 2001-ben kétszázmillió forintért elkészült "áramgyár", a költségek 40 százalékát vállalta magára a büdzsé. A gazdasági tárca akkori államtitkára, Glattfelder Béla a kulcsi szélkerék okán a ma is forgalomban lévő számokat ismertette, így azt, hogy az Európai Unióban az ezredfordulón a megtermelt energiamennyiség 6 százaléka származott megújuló energiaforrásokból, míg nálunk mindössze 3 százalék. Hozzátette: Magyarországon tíz év alatt megduplázandó a mennyiség.
A mostani kormányzat is tett egy-két hasonló kísérletet. Az osztrák határhoz közeli Újrónafő településen készült el egy 800 kilowattos berendezés, melyet alapítvány működtet. Itt az állam a költségek 90 százalékát vállalta magára. Vépen ugyancsak magányos szélkereket telepítettek az állam bábáskodása mellett. Ez a 600 kilowatt teljesítményű erőmű is mintának számít, a megtermelt áramot a helyi áramszolgáltató hálózatába táplálják be. Az önkormányzattal kötött szerződés értelmében Vép községet évi hatmillió forint ellentételezés illeti meg, ez fedezi a település teljes közvilágításának költségeit. A regionális fejlesztésekkel foglalkozó kormányzati intézmény, a Váti biztatónak tartja a konstrukciót, azt, hogy a vépi szélkeréknek az önkormányzat és a község lakói is tulajdonosai. A modell lényege, hogy a kht. szolgáltatja a község közvilágítását, a beruházási program befejezésével pedig az önkormányzat, a földtulajdonosok, a település lakói és az ott bejegyzett cégek is részesedést szerezhetnek a társaságban.
(Hon)atyáskodásból turbinák
A beruházó egy 900 kilowattos szélerőmű építésébe kezdett bele. Később, amikor az áram átvételi árát 23 forintra megemelték, értelmét látta további berendezések felállításának is. De ha nem áll mellé a megújuló energia iránt elkötelezett kormánypárti képviselő, akkor nem biztos, hogy egyről a kettőre jut. Godó képviselő mindeközben kikötött a gazdasági tárcánál, s a honatya mindmáig őrzi azokat a leveleket, iratokat is, amelyek tanúsítják, hogyan igyekeztek megakadályozni a szakhatóságok a berendezések létesítését. Sikerült elhúzniuk előbb a tervezést, később a kivitelezést. Végül zöld utat kapott az erki vállalkozás, de csak a 900 kilowattos berendezés állhatott munkába. "A további két szélkerékhez már nem kapott engedélyt a vállalkozó - mondja az országgyűlési képviselő -, így azok 20 kilométerrel távolabbra, egy Bella-tanya nevű helyre költöznek." A honatya számára is így, menet közben derült ki, hogy szabályozási útvesztők akadnak még azon kívül is, hogy megszerzik az áramszolgáltató beleegyezését az áram hálózati betáplálására. Előírás például, hogy kizárólag önálló, saját tulajdonú területen lehet szélkereket építeni, vagyis a legrosszabb szántóföldön is tilos. Az erki vállalkozó tanyáján ezért nem fért el egynél több szélgép. A 20 kilométernyire lévő másik magáningatlanon szerencsére még jók a szélviszonyok, érdemes ott folytatni a beruházást.
Portán kívül, portán belülVajon mi történik akkor, amikor az üzleti élet szereplői léptéket akarnak váltani, s nagy mennyiségű áramot szándékoznak értékesíteni? Több társaság is elindult ezen az úton, ők, a "nagyok" azt tervezik, hogy valóságos áramgyárakat hoznak létre. Egy évvel ezelőtt jelentette be az EETEK Kft. befektetési igazgatója, Chikán Attila, hogy cégük bebizonyítja, a megújuló energiatermelés közvetlen állami támogatás nélkül is megvalósítható. Tervezett szélerőműparkjukat Hárskút közelében, a magyarországi szélviszonyokat figyelembe véve, kiemelkedően jó körülmények között kívánták megvalósítani, hogy a harminc, egyenként 1,5 megawatt teljesítményű turbina mintegy 60 ezer háztartás ellátására elegendő áramot termeljen. A hárskúti, összesen 45 megawattos vállalkozás már tényleg jóval nagyobbnak ígérkezett, mint a kulcsi, a vépi, az erki. De a harminc turbina ma is csak terv. Késnek, hiányoznak az engedélyek.
A hárskútihoz hasonló kudarcok miatt is lehetséges, hogy egyelőre csak azokra a műszaki megoldásokra irányul több figyelem, amelyek a helyben termelt energiát helyben, portán belül hasznosítják, azaz nincs szükség hálózati kapcsolatra, betáplálási engedélyre, a hagyományos áramtermelőkkel való "versenyre". A Giasolar nevű cég szerint hamarosan nagy számban jelennek meg hazánkban is az úgynevezett zajmentes szélgenerátorok. Véghely Tamás ügyvezető igazgató elmondta, külföldön már városokban terjedtek ezek a gépek, tekintettel esztétikus kivitelükre s arra, hogy például infrahangot nem adnak. Ugyancsak a lehető legkisebb "szeles eszközök" táborába sorolhatók a vízhúzó szélgépek. Fóliaházakhoz, termőföldek öntözéséhez, belvizek elvezetéséhez használhatók a kisebbek, hétvégi házak villamosenergia-szükségletének a kielégítéséhez a 1,5 kilowattos nagyobbak.
Vitathatatlanul hasznosak ezek a berendezések, de egy dologra nem jók, nem elégségesek. Arra, hogy 2010-re sikerüljön elérni azt a "teljesítményt", amelyet az EU tőlünk vár el, s amelyet mi várunk saját magunktól.
