Az Európai Unió gazdasága éppen növekedési pályán haladt, és a munkanélküliség csökkenése mellett a GDP folyamatosan emelkedett, amikor 2000-ben, a Lisszabonban ülésező Európai Tanács nem kevesebbet tűzött ki, mint azt, hogy a közösséget 2010-re "a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell tenni, amely több és jobb munkahely teremtésével és nagyobb szociális kohézióval képessé válik a növekedés fenntartására". Ma, négy évvel később a helyzet jóval kedvezőtlenebb, az uniónak mindenképpen választ kell találnia a gazdasági növekedés lassulására.

Idén márciusban az EU vezetői elrendelték a lisszaboni stratégia félidős felülvizsgálatát, ugyanis egyértelművé vált: az unió egyáltalán nem tart a megteendő út felénél. A 2005. márciusi félidős felülvizsgálatnak is alapjául szolgáló, november elején publikált úgynevezett Kok-jelentésben Hollandia volt miniszterelnöke, a "névadó" Wim Kok - amellett, hogy elismerte a célkitűzések némiképp túlzottan ambiciózus voltát - azt hangsúlyozza: Európa nem mondhat le a négy évvel ezelőtt megfogalmazott célokról. Ezek teljesítésére viszont csak a tagállamok aktív részvételével van esély.

Fenntartható fejlődés

A Lisszabonban részletesen megfogalmazott közösségi szándékok a fenntartható fejlődés mindhárom pillérét érintik: a gazdaságot, a szociális ügyeket és a környezetvédelmet. A stratégia értelmében a 2000 és 2010 közötti időszakban az uniónak növelne kell az oktatásra-képzésre, a kutatásokra, a tudományra - s ennek részeként az új információs technológiák hasznosítására - fordított befektetések összegét, a gazdaságban pedig az európai cégek versenyképességét, illetve a belső piac működését javító intézkedésekre van szükség. Uniós szakértők kidolgozták az európai szociális rendszernek a célok eléréséhez szükséges reformját is. Ez felveti az egyik legérzékenyebb európai problémát is: a kontinensen évek óta csökken a születések száma, vagyis a népesség öregszik, ami súlyos hatással van a foglalkoztatásra, illetve az európai szociális biztonsági és nyugdíjrendszer finanszírozhatóságára.

Lisszabonban az Európai Tanács megfogalmazta: a foglalkoztatási rátát a 2000-ben mért átlagos 61 százalékról 2010-re 70 százalékra, s ezen belül is a nők foglalkoztatási arányát 6 százalékkal, 60 százalékra kell emelni. Ezen felül a munkaerőpiacról való kilépéskor jellemző átlagéletkornak körülbelül öt évvel kellene emelkednie 2010-re.

Azt is konkretizálták, hogy 2010-ig minden egyes tagállam eléri, hogy éves GDP-jének 3 százalékát kutatás-fejlesztésre fordítja, és a vállalkozások segítése érdekében leépítik a bürokratikus akadályokat.

Vagyis az uniós vezetők két politikai pályán indították el a fejlődést: a tudásalapú gazdaságra való felkészülés érdekében a gazdasági reformok folytatása, illetve a humánerőforrás-beruházás növelése révén az európai szociális modell erősítése területén.

A 2010-re elérni kívánt célokhoz vezető út - nem véletlenül - a tudásalapú társadalom megteremtésén nyugszik. Az információs társadalom kialakításában ugyanis olyan termelékenységnövelési és az élet minőségének jobbítására irányuló lehetőségek rejlenek, amelyek kiaknázása a célok teljesülésének kulcsa lehet. Az Európai Bizottságnak a Sevillában, a stratégia szerves részeként elfogadott e-Európa 2005 akcióterve ily módon az internetfelhasználást az élet szerves részévé kívánja tenni az unióban.

Az elképzelések szerint 2005-ig a tagállamoknak ki kellene alakítaniuk egy modern, on-line hozzáférésű közszolgálati rendszert, vagyis meg kell teremteniük a lehetőséget az e-kormányzás, a e-képzés és az e-egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez, és ehhez létre kell hozni egy dinamikus e-biznisz környezetet. E célok eléréséhez mindenütt biztosítani kell, hogy a felhasználók versenyképes árakon és biztonságosan hozzáférjenek a szélessávú infrastruktúrához.

Ahogyan fejlődik a szélessávú technológia, és az internet is számos platformon keresztül elérhetővé válik - digitális televízió vagy 3G -, újabb és újabb jelentős gazdasági és társadalmi problémákra adhat választ az információs társadalom. Az új szolgáltatások, alkalmazások és a bővülő tartalom új piacokat teremt, ami javítja a termelékenységi mutatókat, ezen keresztül stimulálja a gazdaság növekedését és a foglalkoztatást. Nem utolsósorban pedig az állampolgárok könnyedén és kényelmes módon juthatnak a napjainkban egyre nagyobb értéket jelentő információhoz és kommunikációs csatornákhoz.

A kudarcok okai

A Lisszabonban kitűzött célok teljesítése azonban, úgy tűnik, akadozik. A svájci székhelyű IMD gazdasági kutatóintézet éves versenyképességi ranglistája szerint miközben az Amerikai Egyesült Államok fölénye stabilizálódott, és a távol-keleti országok folyamatosan egyre jobb helyre kerültek, az Európai Unió egyes tagállamai jelentősen visszaestek.

A kudarcok okaként Romano Prodi, a novemberig hivatalban volt Európai Bizottság elnöke például az uniós tagállamok vétójogát említette. Szerinte ugyanis az egyes országok megakadályozzák az EU gazdaságpolitikájának fontos változásait. Az Európai Parlament néppárti frakciója hasonlóképpen a tagállamokat hibáztatja a vártnál kedvezőtlenebb eredményekért.

Azt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a célok megfogalmazásakor a világot a konjunktúra és az informatika révén felpörgetett növekedés jellemezte, majd röviddel a tízéves periódus megindulását követően megkezdődött a dot-com válság, és gazdasági recesszió következett be. Úgy tűnik, mára az is bizonyossággá vált, hogy Amerika talpra állását megelőzően az öreg kontinens sem tud újabb lendületet venni.

Ráadásul az amúgy is nehézségekkel küzdő unió helyzetét a májusi bővülés sem könnyítette meg, hiszen a tíz új tagországgal, a kevésbé fejlett kelet-európai régió csatlakozásával romlottak az uniós mutatók: csökkent az átlagos foglalkoztatottsági ráta, és egyes környezetvédelmi és K+F-mutatók is rosszabbodtak. A bővítés javára írható ugyanakkor - áll a Kok-jelentésben -, hogy az EU új tagjainak gazdasága és termelékenysége gyorsabban növekedhet.

A negyedik jelentés

Azért persze eredmények vannak, még ha nem is ragyogóak. Az Európai Tanács idén márciusban közzétett negyedik jelentésében az áll, hogy az eddigi négy év alatt körülbelül száz különböző területen hozott - de mindig a lisszaboni irányelveket követő - rendeletet, irányelvet és programot fogadtak el. 1999 óta több mint hatmillió új munkahely létesült, és így a foglalkoztatási ráta 62,5 százalékról 64,3-re nőtt.

Szintén eredményként könyvelhető el, hogy számos fontos piac - a távközlés, a vasúti árufuvarozás, a postai szolgáltatások, a villamosenergia- és a gázszolgáltatás - részben vagy egészben megnyílt a verseny számára.

Haladás tapasztalható a tudásalapú gazdaság területén is. Az iskolák internethasználata bővült, ezenkívül a vállalatoknál, a közigazgatásban és a háztartásokban is egyre nagyobb mértékben van jelen a világháló. Mára az Európai Kutatási Térség, a lisszaboni célkitűzések egyik sarokköve is fokozatosan valósággá válik.

Az elöregedő lakosság problémáját sem seperték szőnyeg alá, és több tagállam megkezdte nyugdíjrendszerének reformját.

Borúlátó Kok-jelentés

Mindez azonban, úgy tűnik, édeskevés. A Wim Kok vezette magas rangú szakértői csoport november 3-án mutatta be az Európai Bizottságnak a lisszaboni stratégiáról készített értékelését, amelyben élesen bírálta a tagállamok eddig megtett lépéseit.

Ha az Európai Unió teljesíteni kívánja a lisszaboni célkitűzéseket, azaz hogy 2010-re az európai gazdaság megelőzze az amerikait, 15 millió új munkahelyet kell teremtenie - áll a jelentésben. Az elmúlt években azonban az Egyesült Államok messze lekörözte az uniót, például a vállalkozási kedv tekintetében. Az EU-n belül a legjobban Írország "teljesített", a skála másik végpontján pedig Belgium és Franciaország van.

Az uniónak tehát az eddigieknél komolyabb erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy újabb vállalkozások induljanak, újabb munkahelyek jöjjenek létre. Ehhez megfelelő - az indulást és a növekedést segítő - támogató környezetre van szükség, illetve a munkaerőköltségeknek, azaz a béreknek, adóknak foglalkoztatásbarátnak kell lenniük - fogalmaz a jelentés, amely külön minősíti az új és régi tagországok teljesítményét is.

A szakértők meglehetősen borús képet festenek az uniós gazdaság jelenéről. Különösen elégtelennek találják a versenyképességét, és ennek javítása érdekében a tagállamokat nemzeti akciótervek kidolgozására - és ezek alkalmazásának számonkérhetőségére - kérték. Mindössze három ország tett eleget például annak a vállalásnak, hogy a kutatás-fejlesztés részesedését a hazai GDP három százalékára emelje, s az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó kiotói egyezményben foglaltak teljesítésétől is elmaradt a tagállamok többsége.