Tapasztalatokban gazdagan fejezi be projektjét a német-magyar cég. Mire a végére ér, ismerni fogja a bürokratikus akadályok sokaságát, s egyáltalán nem biztos, hogy hasznosítani akarja ezeket az ismereteit. Sarkon fordul a cég, és keres magának - következő befektetésének - másik országot. Azt pedig elég nehéz pénzben kifejezni, hogy most a késlekedő, majd pedig az elmaradó beruházás milyen mértékben árt természeti környezetünknek.
Stációról stációraA német-magyar cég példáján keresztül igyekszünk láttatni, hogy milyen kálváriát kénytelen bejárni az a vállalkozás, amelyik megújuló energiával termelhető árammal be akar törni a fosszilis energiahordozók magyar piacára. Az európai referenciákkal rendelkező cég 2002-ben kezdte meg magyarországi tevékenységét. Azon csak bosszankodnak - és persze nem értik -, hogy a környezetvédelmi hatóság miért írja elő nekik a turbinák alatti torony első tíz méterének zöldre festését. Azon is meglepődtek, miért egy vállalatnak a dolga madártani tanulmányt készíttetni, merthogy a környezetvédelmi engedély kiadásának ez is előfeltételévé vált. Idővel kiderült, ilyen dokumentációkat, függetlenül a szélerőművektől, a nemzeti parkoktól kér számon az állam. A tűzoltóság szakemberei - állítják az erőműpark beruházói - megnézték a turbinák szakmai, tűzbiztonsági dokumentációit, majd azonnal hozzájárultak az építéshez. Ahol érdemi hatósági munkát kellett végezni - például statikai szempontból megvizsgálni, nem dőlnek-e ki a berendezések, befolyásolják-e a légi közlekedést az oszlopok -, ott hozzáértő, dönteni képes szakemberekkel találkoztak. De a tájképvédelmi - nem egzakt - hatósági engedélyek hosszadalmas levelezéseket, parttalan vitákat eredményeztek.
A szélerőműpark építésének első stációja szerint környezetvédelmi engedélyt kell beszereznie a projekt tervezőjének. Ennek az az útja, hogy környezetvédelmi hatástanulmányt készíttet, s nyújt be a "zöld hatósághoz", amelyik tizennyolc szakhatóságtól gyűjteti be a hozzájárulásokat. Második stáció: a környezetvédelmi engedélyt kell benyújtani az építési engedély kéréséhez. Korábban a helyi jegyző dolga volt ez az ügyintézés, 2005 második felétől pedig a műszaki biztonsági felügyelet az illetékes.
A környezetvédelmi és az építési engedéllyel - ez a harmadik stáció - kell megkeresi az áramszolgáltatót a csatlakozási szerződésért. Ehhez a szerződéshez nélkülözhetetlen a rendszerirányító engedélye, ezt a nyilatkozatot a Mavir - a benyújtott hálózatcsatlakozási terv átvételét követően - adja ki. De ekkor már a szélerőműpark tervezőinek vinniük kell a helyi áramszolgáltató vállalat írásos nyilatkozatot is arról, hogy betáplálható az ő hálózatába az új "áramgyár" produktuma. A német-magyar szélerőmű vállalat "honfitársai" az e.on-nál csak szóban voltak készségesek, egyébként levelek tucatjára nem válaszoltak. A nagy nehezen mégis kiállított betáplálási engedély a hatósági eljáráshoz kellett, a pénzügyi tervezéshez elengedhetetlen szerződéstervezetet az áram átvételről és az árképzés módjáról azonban képtelen volt papírra vetni az e.on.
Aztán elölről az egészA Mavirhoz és az e.on.-hoz benyújtott kérelmek, az építési, csatlakozási és műszaki engedélyek ahhoz elégségesnek tűnhettek a múlt év közepére, hogy a 2002-ben elindított projektet fizikai valóságában is elkezdjék megvalósítani. De az utolsó stációk után mégis újra kellett kezdeni a kálváriát, mert időközben megszületett egy új törvény. Az a jogszabály, amelyik az alternatív energiahordozókkal termelt áram árvételének árát felemelte, és 23 forintban határozta meg. Ekkor látszólag egyszerű ügymenetre kötelezték a projekt beruházóját, arra, hogy az új feltételekre való tekintettel adja be a Magyar Energia Hivatalhoz is a kérelmét. Ott megvizsgálják, van-e környezetvédelmi, építési engedély, csatlakozási szerződés, továbbá van-e szerződés a szántóföld tulajdonosaival a telepítendő turbinákról. Ezek az okiratok egyébként elkészültek már korábban.
Menet közben derült ki, a park területén vezet majd át egy új autópálya, ezért a harmincból öt turbinát 500 méterrel arrébb kell helyezni. S bár az öt új helyrajzi szám miatt elkezdődött elölről a környezetvédelmi, a szakhatósági engedélyeztetés, a jegyző a kiadott új építési engedélyét pedig kénytelen volt visszavonni, hogy az éppen hatályba lépett új szabályozás szerint a megyei műszaki biztonsági felügyelet tehesse meg ugyanazt, a német-magyar vállalat nem kezdte el a 25 turbina építését. Meg akarták várni az öt új helyrajzi számhoz tartózó engedélyeket is a kivitelezéssel, mert logisztikai szempontból gazdaságtalan lett volna a külön-külön építtetés. Ekkorra született meg az új tarifáról szóló törvény, benne a már említett kiegészítéssel, azzal, hogy az energiahivatal létesítési engedélye is kell az erőműparkokhoz.
Törvényesen nem történik semmiTavaly októberben benyújtották tehát a létesítési engedélyről szóló kérvényt, azóta - ötödik hónapja - zajlik az új eljárás. A hatóság először februárban reagált, felszólítva a beruházót hiánypótlásra. Azaz: a kérelmező küldjön egy listát a számára már kiadott határozatokról, s mellékelje azok lepecsételt utolsó oldalait, vagyis igazolja az igazolásokat. Be kellett adni a cégnek a pénzügyi tervén túl egy független pénzügyi szakértővel megvizsgáltatott, auditált üzleti tervet is. A hiánypótlási eljárás sem volt szokásos: az energiahivatal nem azt írta elő, hogy a felszólításnak 15 napon belül tegyen eleget a vállalat. Hanem a februári levélében március 31-ét nevezte meg annak a dátumnak, amikortól hajlandó reagálni a hiánypótlás teljesítésére. Ekkor kezd el ketyegni megint az óra, a hivatal válaszadási határidejének 30 napja.
Április végéig törvényesen nem történik semmi. Utána pedig azért nem, mert a Magyar Energia Hivatal lényegül át, lévén a kormányzat egyik intézménye. S mint ilyennek, az új kormány hivatalba lépéséig, nincs gazdája.
És mellesleg a szélerőműparknak sincs gazdája.
"A Hungarowind Szélerőmű Kft. 2002 első felében készítette el sopronkövesdi szélerőműparkjának a megvalósíthatósági tanulmányát, de csak 2006-ban kerülhet sor az első kapavágásra" - mutatja be a vállalkozás terveit Lőrincz Mónika, a cég környezetvédelmi tanácsadója. A német szakvállalatok tulajdonában lévő, budapesti székhelyű társaság már létrehozott és működtet szélerőműveket Európában. A környezetvédelmi tanácsadótól megtudhattuk, hogy mérésekkel igazolták az erőmű létjogosultságát a nyugat-magyarországi helyszínen. "Okkal döntöttünk úgy, hogy 45 megawatt teljesítményű parkot építünk. Nem kisebbet, ahogyan azt az e.on. és a Magyar Energia Hivatal szorgalmazta. Azért kezdtük el a méréseket Sopronkövesd-Nagylózs térségében, mert a közeli osztrák park már jó referenciának bizonyult. De hamar kiderült, lényegesen jobbak a szélviszonyok a magyar részen. Míg odaát 10 turbina volt racionális, az itteni szélminőségre és -sebességre alapozott számítások a harminc turbina, a 45 megawatt gazdaságosságát igazolták."
A környezetvédelmi, építési és csatlakozási engedéllyel, illetve szerződéssel már rendelkező vállalat újabban azt is kénytelen megvárni, hogy az úgynevezett "kiadható kapacitások" alapján is jogosulttá váljon. A Hungarowind Kft., mely elsőként kezdett nagy teljesítményű szélerőműparkot létesíteni Magyarországon, csak azért nem lett utolsó, mert más vállalkozások sem jutottak egyről a kettőre. "Nem értjük a magyar rendszerirányító hatóság hezitálását sem" - tolmácsolja a kft. német tulajdonosainak véleményét a környezetvédelmi tanácsadó. Lőrincz Mónika hozzátette: "A nyugat-európai modern szélerőműparkok cáfolják azt, hogy nem biztonságos az ellátás a szélerőművekkel. Az rendjén van, hogy egy cég érvelését nem fogadják el, de az már nincs rendjén, hogy a valóságos működési tapasztalatokkal rendelkező osztrák vagy német rendszerirányító hatóságok ismereteit és gyakorlatát sem veszik igénybe Magyarországon. Kollégáik pontosan tudják, milyen mennyiségű turbinánál milyen megoldásokat kell alkalmazni a biztonságos ellátás érdekében. Tehát korai kifogásokat keresni akkor, amikor egyetlenegy szélerőműpark sem működik még Magyarországon."
Két adattal illusztrálható, hogy a működés helyett lényegében még mindig csak tervrajzokon szereplő sopronkövesdi erőmű kinek és mibe kerül. A harminc turbina éves energiatermelése 107 ezer megawattóra lehetne. A beruházás értéke pedig eléri a 67,5 millió eurót. De Lőrincz Mónika is úgy látja, nem szerencsés pénzre átszámítani a károkat, mert mint mondja: "A nagyobb biomassza- vagy geotermál üzemeket, szélenergiát, napenergiát hasznosító erőműveket telepítő külföldi vállalkozások már-már ódzkodnak a magyar piactól. Pedig ha a lakosság látná, hogy a nagy áramtermelő létesítmények jól működnek, akkor ő is sokkal könnyebben ráállna az alternatív energiaforrások hasznosítására otthon is, a falvakban és a farmokon, a vállalkozásoknál is."
