Nem mindegy, honnan érkezik az ember. Az sem, hogy merre távozik. Ha a sors úgy hozza, hogy a budapesti Vörösmarty téren száll ki a kisföldalattiból, akkor egy vadonatúj üvegpalotát lát a nyugati oldalon, mellette a megszépült, igényesen felújított egykori belkereskedelmi minisztériumi épülettel. A tér átellenes oldalán a még üres, de teljesen helyrehozott Luxus Áruház is üzenet, a Vörösmarty tér élő, nyüzsgő, minden korábbinál gazdagabb és talán pompásabb belvárosi térré válik. Innen érkezni a magyar Regant Streetre nagyon is üdvös dolognak ígérkezik.

Tévedés ne essék, a kölcsönvett londoni név nem a Dunával párhuzamos Váci, hanem az arra merőleges Deák Ferenc utcát jelöli, azt a pár száz méternyi keskeny, díszburkolattal lefedett gyalogosközlekedő helyet, amely változatlanul emlékeztet a kiegyezés meghatározó politikusára, de a 21. században már magáénak mondhatja a Fashion Street elnevezést is, a mi gazdagságunk belvárosi jelképét.

Élhetővé tett sikátor?

A páratlan oldalon, a szállodák hátsó traktusaival átellenben működik a Fashion Street, a már beköltözött márkákkal. Jelen van már a Sisley, a United Colors of Benetton, a Tommy Hilfiger, a Mexx, a Hugo Boss, a Cream, a Lacoste, a Longbar, a S.Oliver, a Puma, a Lloyd, a Byblos, a Vapiano. az RB, a Rocco Barocco.

- Itt tetszik lakni? - szólítottunk meg a Le Meridien szálló "hátával" szemben egy tatarozási nyomokat még magán viselő kapun befelé tartó, bevásárlókocsit vonszoló hölgyet, akinek arcára azonmód kiült a garantált bizalmatlanság.

- Dehogy, ehhez a környékhez én öreg vagyok, most is csak meglátogatok valakit. - S mivel nemcsak bizalmatlannak látszott, hanem az is volt a megszólított asszony, nem kértük - őt nem -, hogy magyarázza meg különös válaszát, miért játszotta el, hogy nem haza igyekezett.

A másik nagy szálloda, a Kempinski hátsó traktusától húszméternyire, a Fashion Street szerves részét alkotó Vapianóban egy váratlan ízű, de szépen felszolgált, kávéra emlékeztető ital mellett az ott talán már törzsvendégének számító íróembertől, a környék lakójától azonban válaszhoz juthattunk. A néni helyett is elmagyarázta az életkor és az átalakult belvárosi utca különös összefüggésrendszerét:

- Azt mondhatta a hölgy, hogy ahol a gazdagok járnak-kelnek, vásárolnak, ott a régebbi időkből itt maradt, bérből, fizetésből, nyugdíjból élők - azaz ő és kortársai - még lakóként is nehezen boldogulnak.

Kisvártatva azt is bevallotta a Fashion Street részének számító olaszos, de mégsem olasz étterem vendége, hogy ő is, az ott rekedt idősebb lakók igen nagy része is igyekszik felvenni az új ritmust, egyáltalán nem reménytelenül. A pár éve még sötét sikátorra inkább emlékeztető Deák Ferenc utca ma fényárban úszik, biztonságot, nyugalmat kölcsönöz lakóknak, boltosoknak, járókelőknek. A néni pedig inkább úgy tesz, mint aki tart mindettől meg a kérdezősködő idegentől, amúgy nem lehet ellenére a minőség.

Brit minták

A ritmus azonban tényleg új s kellemes, felelőse pedig nevén nevezhető: körülbelül hét évvel ezelőtt született meg az utca "megvásárlásának", az üzletek világszínvonalúvá tételének a gondolata a Csipak Acquisitions Vagyonkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatójának, Csipak Péternek a fejében.

Az üzletember az ezredfordulón kezdte el "összerakni" utcáját, a budapesti Regant Streetet, amelyet nem csupán a funkcióján keresztül "londoniasított", hanem a jogviszonyt is a brit minta szerint alakíttatta ki. A tulajdonos is és a minőségi normák kialakítója és számon kérője is a Csipak cég: a nemzetközi mezőny élenjáró márkáinak vállalatai, a Deák Ferenc utcában bérlők tehát egységes követelményrendszer szerint működtetik üzleteiket.

"Az első választás legyen!" - fogalmazták meg az egyik legfőbb, a vevőknek szóló üzenetet a Fashion Streetről annak megálmodói, kommunikátorai. Vajon így gondolkodik az az üzletember is, aki - saját bevallása szerint - alig egy perc alatt döntötte el: erre a lehetőségre, a Deák Ferenc utcai bérleményre van szüksége, ott teljesülhetnek szakmai céljai?

- A Deák Ferenc utca 15-öt, annak üzlethelyiségeit hiába árulták a különféle ügynökségek, senkinek, nekem sem kellett - emlékezik vissza a Hugo Boss, a Cream, a Roland márkák magyar képviselője, Berendi András. - Egyszer, a szellemtanyára emlékeztető belvárosi utcában sétálva bementem az épületbe, három perc múlva pedig már azt mondtam a feleségemnek: itt lesz az üzletünk.

A belső adottságokba szeretett bele a Hugo Boss üzletek magyarországi tulajdonosa, s 2003-ban az "álmok találkozójára" is sort kerítettek: az ingatlanok átépítője, a Fashion Street megtervezője és a különleges minőségű öltözékek budapesti reprezentánsa kiderítette, ugyanazt akarták addig egymástól függetlenül, akkortól kezdve pedig közösen.

- A minőség annyit tesz számomra - mondja a Csipak Acquisitions elnök-vezérigazgatója -, hogy kompromisszumok nélkül valósítom meg álmaimat, amelyek először a fejemben, később már papíron léteznek mint épületek, projektek, projektekről szóló kommunikációk, kereskedelmi szolgáltatások.

Csipak Péter vállalkozása beengedte - vagy inkább becsalogatta - a pesti Belvárosba a világot, a Reagen Streetet, a Champs Élysée-t, a Via Montenapoleonét. De ahhoz is mersz kellett, hogy az épületek minőségén túl a kereskedési normák minőségét is szabványosítsa és megkövetelje a tulajdonos cég azoktól, akik amúgy bizonyítottan tudnak kereskedni. A sokféle világmárka sokféle megjelenését pedig nagyon is el lehet képzelni karnyújtásnyira egymástól, s most már Budapesten is beigazolódhat, hogy a Benetton például igen jól képes majd megférni a Deák Ferenc utcában Toscani plakátkihívásaival a konzervatív öltözködésnek és divatnak helyet adó üzleti szomszédok mellett.

- Éppen úgy, mint Londonban, a világ legdrágább áruházaiban - oszlat el mindenféle kétséget Csipak Péter, hogy aztán azt is megjegyezhesse: így, a kereskedelem, a világmárkák legnagyobbjainak közös jelenlétével lehet elérni, hogy Budapest is a divat fővárosai közé legyen képes belépni.

Ezt az érvet - nem távolról követjük a párizsi, londoni, milánói divatot, hanem szerephez jutunk fővárosi rangban az alkotás folyamatában is - nem csupán meghallhatta, hanem el is hitte Andy Vajna, aki üzletet nyitott, és világmárkákat kínál a Fashion Streeten. Az Egyesült Államokban élő producer - akinek filmes magyar névjegyét a tavaly bemutatott Szabadság, szerelem című, 1956-hoz kötődő alkotása révén az egész ország ismeri - egy Byblos üzlettel, kétemeletnyi Deák Ferenc utcai kereskedéssel tovább stabilizálja magyarországi kötődését.

- A filmben is, az üzleti világban is az image érdekel igazán, az például, hogy a jövő milyen is lesz - magyarázta a Piac és Profitnak a szenvedélyei közötti szerves kapcsolatot Andy Vajna. - Budapest esetében pedig az külön is motivál, hogy egy olyan fővárosról van szó, ahol már megvannak a minőség iránti nagyon komoly igények.

Tény, hogy november elején - egy félig nyilvános próbahét után - megnyílt a Deák Ferenc utcai első Byblos üzlet és a márka fiataloknak szánt kínálatát felsorakoztató Byblos Blu. A Vajna-féle belvárosi vállalkozás "történelmi" hátterét is az áru részének tekintik, mivel üzleti értéknek számít ma már, hogy a hetvenes években az akkor még fiatal Gianni Versace tehetsége repítette az élvonalba a Byblost, az ő nyomdokaiban lépdelt az a négy főből álló fiatal tervezőcsoport is, amelyet 2006 nyarától Manuel Facchini tervező vezet.

- Szinte el sem tudjuk képzelni, hogy a fashion mennyire befolyásolja a napi életünket. Az enyémet filmesként s most már üzletet nyitó vállalkozóként is egyaránt - fogalmazza meg ambícióit Andy Vajna, nem tagadva persze azt, hogy befektetésnek sem mellékes a budapesti, belvárosi vállalkozás. S mindez nem mond ellent annak, hogy a producer legalább hollywoodi habitusát is láttatni hivatott a kicsiny utca talán leginkább vibráló üzletében.

Kell is az a vibrálás, hiszen a Deák Ferenc utca pár lépésnyi csak, élményt, kellemes meghökkenést szerezni rövid távon kell ahhoz, hogy hosszú távon is megőrizze értékeit, saját jogú brandjét a Fashion Street. A rövid táv azonban tartogat másmilyen meglepetést is, kivált, ha nem a Vörösmarty tér felől érkezünk. A másik irányból közeledve ma még lehet, kicsit karcos az első benyomása az idegennek, a nem budapesti őslakosnak.

- Milyen már ez a Matrjoska baba, az biztos, hogy nem orosz?! - mutatta kacarászva párjának az oroszul beszélő dáma a váratlan látványt, majd, hál' istennek, bevetette magát a Deák Ferenc utcába, azon belül is a borokat kínáló boltba.

Amit érkezése pillanatában kipécézett az elegáns asszony, az egy méretes giccsparádé volt, nem akárhol, hanem a Fashion Streetet a Deák térnél merőlegesen lezáró sátorsoron. Ott, ahol a szétszedhető "orosz" babák mellett másmilyen népviseletbe öltöztetett bábukból éppen úgy nincs hiány, mint gagyi tányérokból, értéktelen turistaszuvenírekből: ezt is, azt is szinte súlyra lehet kapni. Nagyon nem mindegy hát a Belváros kellős közepén sem, hogy honnan is érkezik az ember.

Az meg végképp nem mindegy, hogy milyen benyomásokkal távozik.