Értelem és érzelem
A demokratikus, fejlett társadalmakban a közösségi konfliktuskezelés hagyományának felelevenítésével fejlődött ki a modern tudományos felismerésekre alapozott mediáció, amely kommunikációs technikák, eszközök, pszichológiai felismerések segítségével kísérli meg a problémák megoldását. E konfliktuskezelési technika lényege, hogy a vitázó felek - egy pártatlan mediátor közreműködésével, aki nem dönt, nem javasol, nem is talál ki megoldásokat, csak közvetít, és segít - közös érdekeik megtalálása révén mindenki számára elfogadható, kielégítő megoldást találjanak. A mediációt éppen ezért demokráciatechnikának is nevezik: a vitázó felek között a saját érdekeik alapján jön létre a megegyezés. Ők hozzák a döntést, az nem kívülről érkezik, tehát nem hatalmi, hanem demokratikus alapon születik.
- A fő motívum: az érdek, méghozzá a közös érdekek. És nem az érzelmek, amelyek minden konfliktusban súlyosan megjelennek, és amelyek gyakran a legfőbb gátjai a feloldásnak - mondja dr. Barinkai Zsuzsanna ügyvéd, gyakorló mediátor és oktató. - A mediációban a fő feladat az, hogy az érzelmeket lefejtsék, és a felszíni, mondhatni álérdekek alatt megtalálják a mélyen fekvő, rejtett, valódi érdekeket, mert ezek feltárása vezethet csak eredményhez.
Ezt támasztja alá a Német-Magyar Gazdasági Kamara gazdasági társaságoknak szóló ajánlata is, amely szerint a mediáció különösen azon viták megoldását szolgálja, ahol érzelmek és indulatok állnak egy gazdaságilag racionális megoldás útjában, sokféle érdek ütközik, és a megoldást a felek speciális igényeihez kell igazítani.
Az ügyvéd tapasztalatai szerint a mediáció hatékony eszköz, ám ha kötelezően rendelik el, a felek nem mindig érzik sajátjuknak, nem motiváltak, ez pedig csökkenti a sikeres megállapodás esélyeit. Igaz, a közhangulat sem igazán kedvez a konfliktusmegoldásnak, de a mediálás elterjedését az is gátolja, hogy nálunk nincs kultúrája a megegyezésnek. Nyugaton viszont van: a mediáció sikeres technikának bizonyult, a módszer bekerült a demokratikus államok eljárásaiba. Aztán megérkezett Magyarországra.
Mediáció Magyarországon
Nálunk először 1996-ban, a munkaügyi vitákban jelent meg a mediáció, majd '97-ben a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásokban is, aztán a fogyasztóvédelemben, 2000-től él az egészségügyi mediáció az intézmény és a beteg közötti vita rendezésére, két év múlva pedig a polgári jogi viták során is lehetséges technikává vált: a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény rögzíti, hogy a közvetítés sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás. Egy évre rá született meg az igazságügyi tárca rendelete a minisztérium által vezetett közvetítői névjegyzékről: Magyarországon olyan mediációs eljárást, amelyhez törvény szerinti joghatás fűződik - a külön jogszabályok által létrehozott fórumokon kívül -, az Igazságügyi Minisztérium által vezetett listába felvett mediátor folytathat.
2007 óta az öt év szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények során is alkalmazható a közvetítői eljárás, ha az ügyész vagy a bíró elrendeli. Ez a lehetőség a szenvedő fél rehabilitációját is szolgálja: a konfliktus megoldása során a károkozó megérti, milyen bajt, kárt, fájdalmaz okozott a másiknak, aki így megbizonyosodhat arról, hogy a károkozó megbánta, amit tett, és a kárát helyreállítják; ily módon, a közvetítés révén, a kártérítési elem is bekerülhet a büntetőeljárásba.
A jogszabály nem írja elő a közvetítői eljárás igénybevételét, csak a kísérlet írásbeli dokumentálását: a pert indítónak a vitás kérdésben elfoglalt álláspontjait az ügyben érintett összes féllel írásban részletesen közölnie kell, nekik pedig a kézhezvételtől számított tizenöt nap alatt a teljes tényállásra kiterjedő részletes írásbeli választ kell adniuk.
Előnyök és előnyök
Könnyű belátni azonban, hogy a levelezésnél hatékonyabb lehet, ha mediátor segítségét is igénybe veszik. Ezt a vélekedést támasztja alá a viszonylag kurta paragrafus módosításának indoklása is, amely így szól: "Tapasztalati tény, hogy a vitarendezés, ezen belül a jogviták rendezésének leghatékonyabb módja az egyezség. Ebben az esetben ugyanis a felek maguk rendezik el egymással problémájukat, semmilyen formai kötöttség nem szabályozza magatartásukat, ráadásul az egyezségkötés költségei nyilvánvalóan eltörpülnek egy peres eljárás költségvonzataihoz képest, nem is beszélve az időtényezőről. Ezeken felül azonban a legfontosabb előny, hogy az egyezség után a felek jó viszonya sokkal valószínűbben állhat helyre, mint egy per lezárása után. Az ítélethirdetéssel együtt ugyanis az egyik fél (per)nyertes, a másik fél (per)vesztes lesz, és így pszichológiailag is eltérő pozícióba kerülnek, ez a különbségtétel pedig gátolhatja a későbbiekben a korrekt légkör kialakulását. Azaz az igazságszolgáltatás sok esetben még a helyes ítélettel is elidegeníti egymástól a feleket."
A közvetítői és a bíróság előtt folyó eljárás összevetésekor a mediáció javára szól, hogy nem nyilvános, bizalmas jellegű, hogy nem a múltat elemzi, hanem a jövőre koncentrál, nincs nyertese és vesztese, mindkét fél számára elfogadható megoldásra törekszik, ezáltal oldja a feszültséget, és nem utolsósorban jóval gyorsabb és olcsóbb. Gazdasági konfliktusok esetén pedig arra is esélyt adhat, hogy a bírósági eljárás során nagy valószínűséggel felbomló szerződéses és üzleti kapcsolatok a továbbiakban is fennmaradjanak, ráadásul a cég imázsát is megóvja, szemben egy nyilvános peres eljárással, ahol legtöbbször csak a problémák töredéke kerül felszínre, a felek motivációi háttérbe szorulnak, mert a bíróságnak nem a konfliktus megoldása a feladata, hanem a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatala.
Az Országos Mediációs Egyesület alelnöke, Fürjes Balázs szerint a kis- és középvállalkozásoknak (kkv) különösen nagy teher, ha gazdasági konfliktusba keverednek, hiszen nincs önálló jogi osztályuk, s ha a cég valamelyik vezetőjének állandóan bíróságra, hatóságokhoz kell járkálnia, az az üzleti tevékenységet komolyan akadályozhatja, még le is állíthatja. Ha pedig netán a kkv egy nagyvállalat beszállítója, és vele kerül vitába, megint csak a jövője kerülhet veszélybe.
- Mindezekre a problémákra, de akár a mostanában megint gyakori körbetartozások megoldására sem ad valódi megoldást a bírósági folyamat, és nem is csak az eljárás hosszúság és költségek miatt, hanem azért, mert a bíróságok gyakran formai indokok - elmulasztott határidők, pontatlan megfogalmazások - alapján döntenek, és nem a felek szándékát, cselekedeteit kutatják. A bírósági döntés nem reparál, nem állítja helyre visszamenőlegesen a bizalmat, a kapcsolatot - állítja Fürjes Balázs.
Az Országos Mediációs Egyesület alelnöke szerint jellemzően két pont van, ahol be lehet lépni a folyamatba. Az első: még mielőtt a saját ügyvédjükhöz fordulnának, a feleknek érdemesebb mediátort igénybe venniük.
- Sajnos, nem eléggé ismert ezt a megoldás - mondja Fürjes Balázs -, ráadásul a vállalatok sem ismerik el, hogy konfliktusban vannak, amikor az ügy már emocionális szintre jutott, megtorlást, elégtételt, bocsánatkérést akarnak. Kezdetben a perben álló felek mindegyike úgy gondolja, hogy neki van igaza, és nyerni fog. Ám amikor kézhez kapják a másik fél érvelését, kiderül, hogy annak is van némi igazsága. És ennél a pontnál van a második lehetőség, különösen, ha a két fél ügyvédje is javasolja a mediációt. Segíthet majd, ha a Nemzeti Gazdasági és Fejlesztési Minisztérium Üzletre hangolva programja is ajánlja majd a módszer elterjesztését, amire nagy az esély, jelenleg egy pilotprogram kereteiben vizsgálják a lehetőségeket. Az Igazságügyi Tanács Hivatala is támogatja a mediációt mint a bíróságokat tehermentesítő módszert.
