Az elektronikus banki rendszerek kialakulása egyenes következménye volt a bankoknál végbemenő modernizálódási folyamatoknak. A számítógépek és -hálózatok elterjedésével együtt növekedett a lakosság igénye arra, hogy egyszerűen, otthonról intézhesse ügyes-bajos dolgait, többek közt pénzügyeit. Persze a pénzintézetek maguk is igyekeznek élen járni a legújabb informatikai fejlesztésekkel, hiszen a gyorsabb és színvonalasabb ügyfélkiszolgálás versenyelőnybe hozhatja őket a szektor többi tagjával szemben.

A telefonos ügyfélszolgálat után következtek az első home banking rendszerek. Ezek még nem használták az internetet, hanem külön modemes kapcsolat létesült a bank központi számítógépe és az ügyfélé között, egy telepített szoftver segítségével. A világháló és a mobiltelefonok fokozatos terjedése azonban hangsúlyeltolódást eredményezett ez utóbbiak irányába, már ami a felhasználói "felületet" illeti.

Magyarországon természetesen kissé másképp alakultak a dolgok, hisz a fejlett világ hetvenes-nyolcvanas években elért fejlesztései csak a rendszerváltás után kerülhettek be hozzánk. Ráadásul a klasszikus kereskedelmi banki hálózat is hiányzott, a néhány működő pénzintézet pedig sokkal inkább mennyiségi, mint minőségi kiszolgálásra törekedett. A kilencvenes években azonban a kereskedelmi bankok berobbanása és felfejlődése rohamléptekkel történt meg, így történhetett, hogy a banki evolúció átugrott néhány Nyugat-Európában és Észak-Amerikában már jól bevált fázist, például a csekkfüzetek használatát.

Bár e-bankingnek a pénzügyek internetes ügyintézését nevezik a legtöbben, a kifejezés valójában gyűjtőfogalom, hiszen idetartozik az SMS-ben, WAP-on, sőt a telefonon létesített banki kapcsolat és elvégzett akció is.

Az e-banking előnyei nyilvánvalóak az ügyfél számára, hisz kényelmes, mobilitást ad, s a számlaegyenleg-lekérdezésen és átutalásokon túl a legtöbb banknál már a pénz lekötésére, hitelfelvételre, befektetések kezelésére, illetve egyes esetekben akár mobilkártya-feltöltésre is lehetőséget teremt. Ezen felül bármikor vissza lehet keresni számlatörténetben a ki- és beáramló pénzösszegeket anélkül, hogy hatalmas papírhalmokon kellene átrágnia magát az ügyfélnek, vagy épp egy bankfiókba kellene befáradni nyomtatás céljából.

Más kérdés, hogy az internet lassú terjedése és az ügyfelek bizalmatlansága okán a csak elektronikus formában működő bankokra még a fejlett országokban sem mutatkozott elegendő kereslet, sokkal inkább a már kiépített fiókhálózattal rendelkező pénzintézetek bővítették ki elektronikus szolgáltatásaikkal palettájukat.

Az International Data Group (IDG) adatai szerint csak 2004-ben 250 milliárd dollárt költöttek a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók e-banking fejlesztésre, ami önmagában is jelzi, mennyire komolyan kell venni ezt az új üzletágat. Hazánkban a vezető kereskedelmi bankok mindegyike rendelkezik telefonos ügyfélszolgálattal, valamint internetes bankolási lehetőséggel, és többségüknél mobiltelefonon keresztül is intézhetők a pénzügyek.

A pénzintézetek egymás közötti fejlesztési versenyét az "Év internetes bankja" díj is inspirálhatja, amelyet az Index, a Nemzetközi Bankárképző Központ és a HP Magyarország hirdetett meg 2001-ben, fővédnökei pedig a Pénzügyminisztérium és az IHM lettek.

Magyarországon a 15 év feletti lakosságból, azaz 8,5 millió főből mintegy 55 százalék hallott már legalább egy elektronikus banki formáról a Bellresearch legutóbbi ez irányú felmérése szerint. Azok körében, akik rendelkeznek folyószámlával, ez az arány 73 százalék, ám még így is bő egymillió számlatulajdonos van hazánkban, aki sosem értesült egyik e-banking formáról sem. E szolgáltatásokat mintegy hatszázezren használják, s jövőre ez a szám két-háromszázezer fővel is bővülhet.

Az elektronikus megoldásokat - nem meglepő módon - az újdonságokra legnyitottabb fiatal városi réteg használja legszívesebben: a Budapesten, illetve megyeszékhelyeken élők, valamint a 15-44 éves korosztály felülreprezentált erősen.

Meglepő az elektronikus formák iránt mutatott érdektelensége annak a 2,6 millió folyószámla-tulajdonosnak, aki hallottak ugyan már ezekről a lehetőségekről, ám mégsem kívánja használni őket. A válaszadók többsége úgy vélte, hogy neki nincs szüksége effajta szolgáltatásokra, ám sokan panaszkodtak a személytelenségre is, azaz igenis van szerepe a bankfiókoknak és a személyes kapcsolatoknak a pénzügyek intézésében. Félmilliót is meghaladja a kutatásban azoknak a száma, akik félnek az e-banking megoldásoktól, mert nem tartják elég biztonságosnak, illetve mert úgy vélik, képtelenek lennének alkalmazni őket.

Pedig a bankok mindent megtesznek azért, hogy minél biztonságosabb módon kezeljék az adatokat az ügyfél és a központi számítógép kötött, hisz ez természetesen mindkét fél érdeke. Mivel az internet nem éppen a biztonságos mivoltáról ismert, igyekeznek több oldalról is megvédeni az ügyfelet, illetve a bizalmas adatokat. A megoldást általában egy, az ügyfél oldalán feltelepítendő szoftver jelenti, mely generált titkos kód segítségével továbbítja az adatokat, s ezeket azután a bank számítógépe visszafejti. (A program részleteit természetesen hétpecsétes titokként kezelik a pénzintézetek és a szoftverfejlesztő cégek.) Ezen felül természetesen - akár több körben is - jelszóval kell megerősítenie az ügyfélnek a belépését, illetve akcióit, sőt az OTP a nagyobb biztonság kedvéért az ötvenezer forint feletti utalások esetén SMS-ben jelszót küld, s csak ezzel lehet véglegesíteni a tranzakciót. Ez a megoldás egyelőre nem váltotta ki a felhasználók egyöntetű elismerését, akik a megnövekedett biztonsággal szemben a nehézkes ügyintézésre panaszkodnak.

A mobiltelefonos vírusok szerencsére még nem elterjedtek - sőt néhányan a létüket is vitatják - éppen ezért a WAP-os, illetve SMS-es bankolásnál általában mindössze felhasználónév és jelszó védi az adatokat az illetéktelen tekintetektől. A telefonos ügyintézéskor pedig általában az egyéni kódot kell bepötyögni a tone üzemmódos telefon billentyűivel, s máris rendezhetők a pénzügyek.