Nálunk több a nyugtalanító (gyakran el is torzuló) zsenialitás, ott megbízhatóbb a műveltség, konokabb a szenvedély, kitartóbb a munka” – írta Németh László Az én cseh utam című tanulmányában. S bár a jellemzés irodalmi célzatú, azt hiszem, akár el is vonatkoztathatunk ettől.
Az az ötszáz kilométer, ami a két főváros között van – vonattal egyébként nyolc óra –, ha mindent nem is, de sokat megmagyaráz az alkati különbségből. S ha már a vonatot említettem, ugye emlékeznek Hrabal Szigorúan ellenőrzött vonatokjának szereplőire, Hrma gyakornokra, Hubicka forgalmistára, akik a német megszállás – vagy hivatalosan: protektorátus – idején azzal a természetességgel „állnak ellen”, azaz robbantanak német lőszerszállító szerelvényt, ahogy fogat és arcot mos az ember felkelés után? Nincs ebben a történetben egy cseppnyi pátosz, nagybetűs hősiesség vagy csatakiáltás. És Hrma gyakornok sem akarja feláldozni fiatal életét a haza oltárán.
Csak zsigerileg utálják az elnyomást, a zsarnokságot meg a parancsoló német szót, amit – Habsburg-szájakból – vagy négyszáz éven át hallgathattak folyvást. Ami nekünk a mohácsi vész, a törökdúlás és -uralom nyitánya, az nekik II. László halála, a Jagelló-ház kihalása, a Habsburg-uralom kezdete. A cseheket nem vitte katonának Hitler, mert megbízhatatlannak tartotta őket. Számukra a birodalmi kényszermunka jutott osztályrészül. Mi vagy kétszázezer embert vesztettünk, csak a Don-kanyarban.
Hrabal könyve. Írta – és idézi – Esterházy Péter: „Bohumil, drágám, az hogyan volt a maga mamájával, amikor levágatta azt az őrjítő, zuhatagos, sörényes, sörszőke haját, s a maga papája kiszaladt az irodából, ahol fel volt írva: »Ahol jó sört mérnek, ott szép csak az élet«, nyomában a három városszépítő egyleti tag, s a maga papája pedig remegő kezében szorongatva a hármas redisztollat, azt kérdezte, hol a hajad?” Hrabal – aki úgy halt meg néhány éve, hogy kilépett kórházi szobája ablakán, talán galambjai etetése közben – olyan, mint Krúdy és Örkény együtt. Szentimentális és groteszk. Mert van-e groteszkebb jelenet, mint egy formás női fenék pecséttel való ellátása? (Szigorúan ellenőrzött vonatok)
De mehetünk hátrébb is a – groteszk – időben, Kafkáig vagy Švejkig, e derék, első világháborús Tyll Eulenspiegelig, aki a maga derűs egyszerűségében kifog a háborún, ostobaságon, tekintélyen, és egyben nevetségessé teszi őket. Azaz Hašek, a szerző, aki egy időben kutyakereskedő is volt, s hogy megnevettesse a cseheket, és bosszantsa az osztrákokat, pártot alapít, és képviselőjelöltként is fellép. Mellesleg anarchista folyóiratot szerkeszt, és magyar vonatkozású írásai A Balaton partján című kötetben jelentek meg.
Ez az ötszáz kilométer elválaszt, de össze is köt. Václav Havel, börtönviselt, ellenzéki, író, valamint köztársasági elnök és Göncz Árpád, börtönviselt, ellenzéki, író, valamint köztársasági elnök erről több alkalommal is eszmét cserélhetett.
Közép-Európában, ha valami fontos történik, az valamilyen módon, minden érintett országban hullámokat ver. Talán nem véletlen, hogy Hrabal és Kundera a legnépszerűbb külföldi szerzők közé tartoznak nálunk. Csehszlovákiában nem volt 56 ősze, Magyarországon nem volt 68 tavasza. Ők meghajlanak, mi eltörünk a viharban, mondhatnánk kicsit patetikusan. De ez távol áll tőlünk. Már csak azért is, mert az élet ennél bonyolultabb. Elég, ha csak egy pillantást vetünk a prágai közszolgálati tévére. Valahogy tisztább a képe.