A turizmus évtizedek óta tartó dinamikus növekedése és fejlődésének jelzett iránya már a nyolcvanas években nyilvánvalóvá tette, hogy a tendencia folytatódása éppen azoknak a természeti értékeknek a pusztulásához vezethet, amelyek az egyes települések, régiók turisztikai egyik legfőbb vonzereje.

Látszólagos ellentmondás

A turizmus tömegessé válása, a kereslet hatására elindult fejlesztések, a turisztikai létesítmények működése a természeti erőforrások fokozott felhasználásához, a környezet szennyezéséhez, az élővilág háborítatlanságának és változatosságának veszélyeztetéséhez, sok helyen pedig a tájkép rombolásához, megváltoztatásához vezetett. Végül az egykor kedvelt üdülőhelyek épp emiatt veszítették el vonzerejüket. Mindez nem csupán a kiemelt értéket képviselő természetvédelmi területekre igaz, hanem gyakorlatilag minden olyan településre és régióra, amely gazdasági életének fellendítéséhez a turizmust célozza meg.

Látszólag ellentmondás alakult ki tehát a természeti értékek megóvása és a turisták fogadása között. Azonban a turizmusban érdekelt állami, önkormányzati és civil szervezetek, vállalkozók egyre szélesebb köre ismeri fel, hogy elsősorban az ő feladatuk a negatív hatások minimalizálása, a természeti környezet ápolása, az elkerülhetetlen károsodások folyamatos helyreállítása.

Tágabb értelemben ezt példázzák a természeti értékek megóvását szem előtt tartó területrendezési tervek, a tájképpel harmóniában lévő és a beépíthetőséget szabályozó építési engedélyezés vagy a szállodaipar környezetvédelmi programja, és szűkebb értelemben sem az a megoldás, hogy a természetvédelmi területekről, nemzeti parkokból kitiltják a turistákat, hisz a hatalmas területek miatt a tiltás ellenőrzése nem is igazán lenne elképzelhető.

Parkban őrzött természet

A szervezett ökoturizmus viszont komplex megoldási lehetőséget kínál a védett területek látogathatóságára, mert ez ellenőrzött keretek között tartja a turistaforgalmat, és a bevételekből finanszírozhatók a további - a vendégfogadást még vonzóbbá és kényelmesebbé tevő - fejlesztések, valamint a természetvédelmi területek fenntartásához, megóvásához szükséges költségek egy része is.

#page#Az államilag védett és gondozott nemzeti parkok, természetvédelmi területek turizmusba való bekapcsolásának jellegzetes formái a natúrparkok. Megalakításuk a térség településeinek, vállalkozásainak és civil szervezeteinek együttműködésén alapszik, és számos esetben határaik túlnyúlnak a természetvédelmi területeken. Jogi személyiségű szervezettel is rendelkeznek. Működésük lényege és alapja, hogy nem csupán a természeti értékek őrzése és bemutatása a céljuk, hanem a hagyományos mezőgazdálkodás, a biogazdálkodás, a régi magyar háziállatfajták, a népi kismesterségek és a helyi kultúrtörténeti értékek megőrzésének, fejlesztésének az elősegítése is az érintett települések önkormányzatainak, vállalkozásainak és lakosságának a bevonásával. Ezáltal fontos szerepet játszanak a vidék- és településfejlesztésben, a munkahely- és megélhetésteremtésben, a vállalkozásélénkítésben.

Európában a natúrparkok számát, szervezettségét, állami támogatottságát tekintve Franciaország jár az élen, de számuk már Ausztriában is meghaladja a harmincat. Magyarországon 1997-ben elsőként az Írott-kő Natúrpark alakult meg, amely Kőszeg és térsége természeti és kulturális értékeit hivatott bemutatni, majd azóta több mint tíz követte. Legutóbb - 2005 novemberében - a Vértesi Natúrparkot avatták fel.

Természeti értékek vonzásában

A Turisztikai Világszervezet, a WTO becslése szerint az ökoturizmus részesedése a világ teljes turizmusából 1-9 százalék, az európai turistáknak pedig az ötödét motiválja a természeti értékek megismerése, felkeresése.

A kereslet további ösztönzésére, a kínálat növelésére egyrészt a területfejlesztési, másrészt a vállalkozásfejlesztési forrásokból nyerhető támogatás pályázat útján. Az Európai Unió 1994-ben indított PHARE CBC (cross border cooperation) forrásai révén alakulhattak határokat átlépő natúrparkok Ausztriával, Szlovákiával és a Mura mentén.

A Village+ védjegy feltételrendszerének kialakításával és adományozásával pedig az EU nem csupán ösztönzi, hanem a promócójáról is gondoskodik az ökoturisztikai kínálat fejlesztésének. A védjegy elnyerésére pályázó régiók a kritériumrendszer alapján saját maguk alakítják ki a fenntartható fejlődést szolgáló programjukat, amelyhez legalább száz, egyenként is kötelezettséget vállaló aláíró vállalkozót kell megnyerniük a térségből. A védjegyet három évre nyerhető el, s ez idő alatt folyamatosan ellenőrzik, hogy a térség megfelel-e a kritériumoknak.

Európában is az elsők között, Magyarországon pedig elsőként a Tisza-tó térsége - az érintett önkormányzatok és szervezetek, valamint 158 vállalkozás részvételével - nyerte el az idén a Village+ védjegyet.