Az elmúlt 14 évben a brit gazdaság messze az európai uniós átlag felett teljesített, köszönhetően annak, hogy a legtöbb országnál jobban tud alkalmazkodni a globalizációs kihívásokhoz. A brit Munkáspárt 1997 óta tartó kormányzása biztos alapokat adott a gazdaságnak.

Nagy-Britannia hagyományosan jó gazdasági környezete és rugalmas munkaerőpiaca segített abban, hogy számos tekintetben kiemelkedjék a világ nagy gazdaságai közül: a legfejlettebb és legnagyobb gazdaságokat tömörítő G7 tagjai közül mára a harmadik - tíz éve még az utolsó volt - az egy főre jutó GDP-t tekintve. Szintén éllovas a gazdaság nyitottságát és az üzleti környezetet tekintve: a Világbank Doing Business 2007 tanulmánya szerint az Egyesült Királyság Európában az első, a világban a hatodik az üzletmenet szabadsága szempontjából, a piaci szabályozás szabadságát tekintve pedig az OECD-lista második helyét foglalja el. A versenyképesség és az informatikai fejlettsége - az infrastruktúra, az IT-eszközökkel való ellátottság és használat - terén sincs szégyenkeznivalója: a davosi Világgazdasági Fórum listáján a kilencedik helyet foglalja el. A brit szigetek befektetési terepnek is kiváló: az ENSZ fejlesztési szervezetének (UNCTAD) legfrissebb jelentése szerint 2006-ban közel 140 milliárd dollárnyi működő tőke érkezett az országba, ami azt jelenti, hogy a világon minden kilencedik dollárt Nagy-Britanniában fektettek be. Brit cégek pedig 80 milliárd dollárt invesztáltak külföldön, ami az összes befektetés 6,5 százaléka.

Könnyű munka, kötött kormányrúd

A liberális gazdaságpolitika egyik látványos eredménye a kelet-európai munkavállalók korlátozás nélküli beengedése a brit munkaerőpiacra: a 2004-es csatlakozás óta a brit belügyminisztérium adatai szerint is több mint félmillió kelet-európai munkavállaló dolgozik Nagy-Britanniában. Kétharmaduk lengyel és 30 év alatti, ráadásul sokuk túlképzetten dolgozik fizikai munkásként a vendéglátóiparban, az egészségügyben, a szolgáltató- és a gyáriparban is. A korábbi kételyek hamar tovatűntek: a munkát kereső és találó százezrek nem veszélyeztették az alacsony munkanélküliséget, sőt csekély fizetésük és magas munkamoráljuk okán a brit gazdaság sokat profitált a csatlakozásból. Egymástól független kutatóintézetek becslései szerint a kelet-európai bevándorlók nélkül 0,5-1 százalékponttal maradna el a brit gazdaság éves növekedése.

A gazdaság korlátok nélküli fejlődése a kormányzat hozzáállásán is múlik, a Munkáspárt szűkre szabta kormánya mozgásterét. A tíz éve életben lévő két aranyszabályt máig nem rúgták fel: az első szerint a kormányzat kizárólag beruházási célból vehet fel hitelt, az adósságállomány pedig nem haladhatja meg a GDP 40 százalékát. Mindkét szabály fő célja az, hogy a jövő generációi ne viseljék a mai közkiadások terheit.

A hagyományos angolszász liberalizmusra jellemző kicsi, főleg szabályozó szerepet betöltő állam azonban változni látszik: az utóbbi évtizedben nagy állami fejlesztések indultak a sokat bírált egészségügyi és oktatási rendszerben, így a 2006-ban megindult gazdasági lassulás veszélyezteti az első aranyszabályt.

A gazdaság utóbbi idei lassulása - a világgazdaság változásai mellett - a brit gazdaság nyitottságára és az állami szerepvállalás korlátozottságára vezethető vissza: a britek - hasonlóan az amerikaiakhoz - komoly hitelállományt halmoztak fel mind (napi) vásárlásaikhoz, mind az ingatlanszerzéshez, ami könnyen válságba sodorhatja a pénzügyi szektort. Az elmúlt évek "könnyű hitelei" magasra repítették az ingatlanárakat, és olyan háztartások is kaptak kölcsönt, amelyek korábban nem is reménykedhettek benne. A brit bankok ráadásul nagy szerepet vállaltak az amerikai jelzálogkölcsön-piacon, így annak 2007. nyári pénzügyi sokkja elérte a brit pénzintézeteket is: a csőd szélére a Northern Rockot csak a kormányzat 57 milliárd fontos (a teljes magyar bankszektor mérlegfőösszegénél nagyobb) hitelcsomagja mentette meg.

A bel- és külföldi hitelválság, a drága nyersanyagok könnyen 2 százalék alá szoríthatják az eddig közel 3 százalékos növekedést felmutató gazdaságot, és egyes elemzők már a stagfláció veszélyét, vagyis a leálló növekedéssel együtt járó emelkedő inflációt emlegetik. Az Independent című lapnak decemberben nyilatkozó szakértők szerint a 2009-es év még több rizikót tartogat, mint 2008: jövőre ugyanis általános választásokat tartanak, ami még a szabályokra lelkiismeretesen figyelő angolok esetében is veszélyes lehet.

Az egyén felelősségére és boldogulására építő angol társadalom soha nem a kormányzattól várta a támogatást: az adakozás, a kis közösségek összetartása és felelősségérzete nem újdonság Nagy-Britanniában, így nem csoda, hogy az egykori gyarmattartók a világ problémáira fogékonyabbak számos (európai) ország polgárainál. A skandináv államok után a britek az elsők (a listán az ötödikek) az AccountAbility brit nonprofit szervezet és a brazil Fundacao Dom Cabral üzleti iskola által felállított Felelős Versenyképességi Index rangsorában, a brit kormányzat pedig a legfontosabb céljai között tartja számon a klímaváltozás elleni küzdelmet. A 2007 márciusában elfogadott klímaváltozási törvény szerint az 1990-es szén-dioxid-kibocsátás szintjét 2050-re 60 százalékkal kell csökkenteni.

Kritikusai természetesen vannak az elkötelezettnek mutatkozó kormánynak: az egyik legtekintélyesebb felsőoktatási intézménynek számító londoni University College kutatókból álló bizottsága szerint a kormányzat túlzottan optimista saját befolyását és programját illetően. Szerintük a 2020-as vállalásokat csak 2050-re tudja teljesíteni az ország. Példaként az autógyártók önkéntes vállalásának kudarcát vetik fel: az 1998-ban tett ígéret szerint egy átlagos jármű esetében a szén-dioxid-kibocsátás tíz év alatt 188 grammról 140 grammra csökkent volna, ám jó esetben is csak 164 gramm sikerülhet.

A Brown-kormány újabb programokkal kívánja a klímaváltozás hatásait és Nagy-Britannia "részvételét" csökkenteni: egy, decemberben nyilvánosságra került kormányzati terv szerint a brit tengerpart mellett a vízbe épített 7000 szélkerék 33 gigawatt villamos energia termelésére lenne képes, ami az összes brit háztartás fogyasztását fedezné. A tervvel Nagy-Britannia teljesítené azt az uniós előírást, miszerint 2020-ra az összes energia 20 százaléka megújuló energiaforrásból származzon - ma a turbinák 2 gigawattot termelnek, ami másfélmillió háztartás szükségleteire elegendő.

A vállalati felelősségvállalásban is példát mutatnak a világnak - így Magyarországnak is - a brit cégek és vezetők. A Károly walesi herceg által létrehozott International Business Leaders Forum számos rendszerváltáson átesett és más fejlődő országban megalakította - a kezdetekben zömmel brit cégekből álló - helyi szervezetét, hogy a vállalatok többet tehessenek társadalmi és természeti környezetükért (lásd "A részvétel a fontos" cikkünket). Egy 2007. márciusi jelentés, az Edelman Kutatóintézet felsővezetők és véleményformálók megkérdezésével készült tanulmánya szerint a brit cégek második legfontosabb ismérve, a munkatársra való odafigyelés után a társadalmi felelősség vállalása következik, és csak ez után az üzleti terv vagy a pénzügyi eredmények. Nem is csoda, hogy a vállalkozásoknak jelentős a presztízsük: a britek jobban bíznak a cégükben (44 százalék), mint a kormányukban (16), az egyházban (27) vagy a médiában (19).