Az arányt és az irányt lehet előre jelezni - foglalta össze a kapott végeredményt dr. Barcsa Lajos, a Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola igazgatója. A debreceni tanintézmény vezetője egy hosszú nevű testületre, a regionális fejlesztési, képzési bizottságra utalt, szavaihoz pedig csupán annyit tehet hozzá a napi gyakorlat elemzője: az arányokhoz és az irányokhoz hozzájárul a piaci igényeket befogadni képes újszerű szakoktatás. A végeredmény is legalább ennyire kézenfekvő: a vállalkozások találnak megfelelően képzett, illetve megfelelően képezhető munkaerőt, ezért oda viszik beruházásaikat.

Tényleg ennyire egyszerű megoldani a munkaerőpiac, a szakképzés képletét? Mintha az elmúlt 15-20 év éppen nem erről szólna, hanem arról, hogy az országban egyszerre nőtt az állásnélküliek száma és a munkaerő iránti kereslet - egyebek között a piacidegenné vált szakképzés miatt.

A tüneteket persze sokszor és sokan felismerték. A diákokat többnyire nem a keresletnek megfelelő mesterségekre képezték. A szocialista idők iparvállalataiból sem sok maradt meg eredeti formájában, ugyanakkor elmaradt az alkalmazottak átképzése, tömegek kerültek utcára. Ezért is ér sokat, egyre többet az, hogy a Hajdúság fővárosában és vonzáskörzetében a képzett munkaerő iránti kereslet és kínálat messze nem a véletlennek köszönhetően képes találkozni. Vagyis nem pusztán a szakközépiskolai igazgató kötelező optimizmusa mondatta, hogy az arányt és az irányt előre lehet jelezni.

"arra van módunk, hogy a nekünk kellő speciális tudást megtanítsuk a jó alapokkal rendelkező fiataloknak"

- Nagyon is tudatosan döntöttünk Debrecen, egyáltalán az észak-alföldi térség mellett, hiszen túl azon, hogy már van autópálya is azon a vidéken, a 15 milliárdos beruházásunk szakember-szükségletének kielégítését mind az egyetem, mind a helyben folyó képzés, mind az eleve meglévő értékes munkakultúra biztonságossá teheti - tette világossá a Richter Nyrt. emberierőforrás-igazgatója, Paróczai Margit cége stratégiai döntésének hátterét. - A számunkra fontos szakképzésnek ott az az alapja, hogy a térségben már működnek gyógyszergyárak. Ha a Richter felépíti debreceni üzemét, akkor körülbelül száz új munkatársra lesz szüksége.

Ennyi leendő richteres nem okoz nagy riadalmat a térségben. Bérharc nem lesz miattuk. A lényeg sem ez, hanem az, hogy a közép-európai multinak számító gyógyszeripari nagyvállalat - melynek már vannak gyárai Lengyelországban, Ukrajnában, Romániában, Oroszországban vagy éppen Indiában - össze tudja hasonlítani a munkaerő-piaci lehetőségeket is. Túl a hazafias szempontokon - a 15 milliárdos projektet ezért valósítja meg országon belül a Richter Nyrt. - a hosszú távon is biztonságos szakemberkínálatot tekintették perdöntőnek a nagyvállalat vezetői.

A budapesti, kőbányai ötezer fős "anyaüzem" méretéhez képest a debreceni természetesen kicsinek számít. Ám mégsem költözhetnek olyan helyre, ahol nincs egyetem, és nincs a helyi vállalatoknak képző iskolarendszer. A szakma-, sőt munkakultúrára hiánya egyszerűen meggátolná a biotechnológiai gyártás beindítását.

- A debreceninél olcsóbb, de nagyipari környezethez szokott munkaerő hiába van például Észak-Magyarországon, modern szaktudással rendelkező, illetve azt tanuló munkatársakra van szükségünk, róluk pedig itt, a Hajdúságban gondoskodnak - magyarázza a jó egyetemi és szakképzési környezet szerepének fontosságát a Richter igazgatója. - Az valószínű, hogy a debreceni szakképzés számára tankönyvet, tananyagot, tanárt, bármennyire is figyelembe veszik az igényeinket, nem adhat a cégünk, hiszen nincsenek tanáraink, tankönyveink. De arra van módunk, hogy a nekünk kellő speciális tudást akár nyári gyakorlaton, akár más módon megtanítsuk a jó alapokkal rendelkező fiataloknak, s az sem okoz meglepetést, ha az oktatási intézmény igényt tart a Richter támogatására. Már most, a városba költözésünk időszakában érdemes kialakítanunk a debreceni iskolákkal egy ösztöndíjrendszert.

A gyógyszergyári beruházás előidézhet munkaerő-piaci pezsgést a városban, hiszen a Teva, mely ugyancsak befektet saját kapacitása bővítésébe, szintén felvesz mind az egyetemről, mind a szakiskolákból, mind a szabad piacról új alkalmazottakat. A város, a megye és a régió pedig már rendelkezik olyan know-how-val, melynek segítségével nem csak a vegyipari vállalkozások számára teszi vonzóvá az országrészt. Legújabban a gépipari cégek számolhatnak modern tudású szakemberekkel. A lényeg is ez: a térség birtokába jutott annak a képzési technológiának, amellyel gondoskodhat a helyi termelési kultúra megőrzéséről, a vállalkozások munkaerő-szükségletének kielégítéséről, az alkalmazottak szakismeretének "karbantartásáról".

Két, egymással összefüggő úton indultak el a helyi szakképzés piacképessé tételét elősegíteni kész intézmények. A város önkormányzata - érvelt Kósa Lajos, Debrecen polgármestere - komplett iskolai osztályokat "házasít" a városban megtelepült nagyvállalkozásokkal, amennyiben azok szerepet vállalnak a képzés szakmai és finanszírozási feltételei kialakításában, s a fiataloknak még a diákéveik alatt munkahelyet, majdani munkaszerződést ajánlanak fel.

Ennek a városi kezdeményezésnek a "rokona" a térség egészét átölelő, jelentős uniós támogatást felhasználó szakképzési program, melynek tananyagát szintén a valós, jól artikulált mai és előre jelzett vállalkozói igényekre, a helyi gazdasági fejlődésre építették rá.

- Magyarországon is újdonságnak számított a projektünk azért, mert a vállalkozások keresletének megfelelően alakult ki a képzési program - tájékoztatja a Piac & Profitot az Optomehu nevű, 410 ezer eurós költségvetésű projekt felelőse, dr. Kiss András, aki a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelemfejlesztési főmunkatársa. - Megelőzőleg részben a térségben, részben országosan arról gyűjtöttünk adatokat, vállalkozásoktól származó információkat, hogy a cégek milyen ismeretekkel rendelkező munkaerőt keresnek. Olyan, stabil helyzetben lévő kis-, de inkább középvállalkozások tájékoztatására voltunk kíváncsiak, amelyek már tetten érhetően bedolgozták magukat a piacra, s bizonyosan rendelkeznek középtávú stratégiával, melyben a technológiai fejlesztés, a gépbeszerzés éppen úgy szerepet játszik, mint a beszállítói lehetőségek bővítése.

Valóságos és a fejlődési irányaikat látó, megfogalmazó cégekről beszélt a kamarai szakember. Debrecenben például a csapágygyártás helyi nagyvállalata és nem mellékesen beszállítói köre világos képet alkotott szakterülete fejlődéséről és persze a szakemberigényéről. Kiss András ilyen, középtávra is tervezni tudó vállalkozásként jegyez több műanyagipari, vegyipari, élelmiszer-ipari céget is.

Hangsúlyos gyakorlatok

De ezzel egyenértékű, hogy maga a térség is meg tudja határozni saját magát, azt, hogy milyen adottságokkal rendelkezik, milyen alapokról hová képes fejlődni, s melyik az a néhány ágazat, amelynek hosszú távon jó lehetőségei lehetnek. Debrecen vonzáskörzetében ilyen a fémfeldolgozás, a gyógyszeripar vagy éppen az informatikai szolgáltatások területe.

- Cégvezetők érvei szerint az a fontos, hogy hosszú távon teremtődjék meg a szakképzett munkaerő utánpótlása, ugyanis ezzel lehet idevonzani a befektetőket, a már itt lévő cégeknek új megrendelést, beszállítói lehetőséget is kínáló vállalkozásokat - tolmácsolja az üzleti környezet érvelését a kamarai szakember. - A jó logisztikai infrastruktúra, a rugalmasan alakítható ipari parki is elengedhetetlen, de mégsem ér sokat, ha nincs szakképzett munkaerő.

Ehhez az alaphoz illeszkedett az opto-mechatronikát és a CNC fémmegmunkálást felölelő képzési projekt, amely érettségizett fiatalokra "szakosodott". A fejlesztési és munkaügyi regionális intézmények mellett közalapítványok, kamarák, két magyar és egy nagyváradi szakközépiskola, továbbá egy német, a szakterület szakképzésében is érdekelt cég vett részt a mostanában befejeződött oktatási programban, melyről a debreceniek hovatovább egyöntetűen vallják: modern, piacképes szakképzési modellé átlényegült vállalkozás lett belőle. Az ismét iskolapadba ültetett, amúgy regisztrált munkanélküliként "jegyzett" nemrégiben még gimnazistáknak az Optomehu projekt jövedelempótló juttatást folyósított, az oktatással megbízott tanárokat a miskolci Bay Zoltán Alapítvány intézetében, illetve az akcióban szereplő német vállalatnál készítették fel. Ez utóbbi csúcstechnológiákat alkalmazó cégekhez vitte el a magyar szakoktatókat, majd a kurzus hallgatói is eljutottak gyakorlatra a német üzemekbe.

Mindez - és az unió 410 ezer eurója - akkor ér valamit, ha az iskolapad legalább annyira fontos a helyi cégeknek, mint az abba beleültetett diákoknak. Vagyis nem új munkanélküliek kerülnek ki a kurzusokról. Elég gyorsan kiderült, hogy már a képzés előkészítésénél is szinte tolongtak a helyi cégek - szükségük lesz a jó tudással ellátott végzősökre.

- A tananyag véleményezésére számos vállalkozás jelentkezett, tudni akarták, hogy cégük milyen távon és milyen mértékben támaszkodhat a szakképzés minőségére, s azon belül mennyire lehet az ő, akár speciális igényeiket érvényre juttatni a felkészítés során - fejtette ki Kiss András. - Bár az uniós pénzt is felhasználó projekt a programba bekapcsolódott iskolák oktatóműhelyeiről, gépeiről gondoskodott, a hangsúlyt mégis a német gyakorlathoz igencsak hasonlóan a vállalkozások üzemeiben megszervezett gyakorlati oktatásra helyeztük.

Nehezen tagadható, hogy a hajdanán feltalált megoldás - az úgynevezett duális szakképzés - modern változatát kínálja a projekt, melynek a lényege az, hogy a cégek alakíthatják a helyi munkaerőképzést a saját hosszabb távú igényeik szerint. Az Optomehu program ugyanis főleg arról szólt, hogy a képzés, az iskola hajolt meg a piac előtt. A kérdés is ez: vajon az egymásra találás "technológiája" átörökíthető-e a nem uniós pénzen finanszírozott s további szakmákat, iparágakat kiszolgáló iskolai gyakorlat javára is?

”a szakmunkásnak Debrecenben és térségében megmaradt a presztízse”

Az 1908-ban Kossuth Ferenc alapította Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskolának - a projekt debreceni főszereplőjének - iskolarendszerű képzése természetesen alkalmas a vállalkozások hosszabb távú igényeinek kielégítésére. Az Optomehu program - mely a felnőttoktatással rokon - pedig azt sugallta, hogy egyformán előnyös lehet mind a nappali, mind a nem iskolarendszerű képzés tanárai és diákjai számára.

- Tudjuk, hogy amit ma nagyon keresnek Magyarországon, mi pedig értünk hozzá, az a forgácsoláshoz, illetve a számítógép vezérelte szerszámgépek kezeléséhez értő szakemberek képzése - magyarázza vállalkozásuk okát az iskolaigazgató Barcsa Lajos. - A projektben a két önálló, amúgy érettségit nem igénylő mesterséget, a forgácsolót és a CNC szerszámgépkezelőt "egyesítettük", alapozva arra, hogy a már életkoruknál fogva eleve motiváltabban tanuló fiatalok iránt lehet igazán komoly kereslet a jövőben.

Nem tévedtek, a piac valóban jól fogadta az ígéretes tudással rendelkező végzősöket. A diákok is pontosan tudták, hogy kurrens elméleti és gyakorlati ismeretekkel felvértezve jól el tudnak helyezkedni. De az sem mellékes körülmény, hogy a szakmunkásnak - ellentétben az ország megannyi más vidékével - Debrecenben és térségében megmaradt a presztízse. Ezt igazolandó az iskola igazgatója nem pusztán arra hivatkozik, hogy a Mechwartban végzett papák fiai is szívesen iratkoznak be hozzájuk, hanem arra is, hogy a növendékeknek komolyan meg kell küzdeniük a felvételükért: 4,5-es átlag alatti eredménnyel nemigen jutnak be ebbe a szakközépiskolába. Ezt az értéket megőrzendő jött jól az Optomehu nevű projekt, mert most már azt is igazolva látják, hogy a két rokon szakma összevont oktatásával a vállalkozások látens igényeit is ki lehet elégíteni.

- Egy cég, amelyik terjeszkedni akar, azt mondja, épületet felhúzni bárhol lehet, de megtalálni azokat, akikkel dolgozni tud, sokkal nehezebb - hivatkozik Barcsa Lajos azokra a vállalkozásokra, amelyeknek képviselői sokszor kopogtatnak az iskola kapuján, hogy tájékozódjanak a szakemberkínálatról. - Az informatika egyik jeles külföldi cége például bizottságot állított fel, amelyikkel megvizsgálta az iskolánkat. Kikérdezték a tanárokat, a diákokat, beültek tanórákra, kíváncsiak voltak, hogyan beszélnek angolul a növendékek. Debrecen kvalitásai mellett a szakember-utánpótlás befolyásolta leginkább a város mellett szóló döntésüket. A Optomehu projekt is ezért értékelődött fel, mert a viszonylag gyors szakképzés lehetőségét is kínálja a térségben lévő, itt megtelepülni akaró vállalkozásoknak, ezért tehát a már felhasznált uniós pénzektől függetlenül is a folytatás mellett voksoltak a cégek.

Az igazgató szavaiból kitetszik, hogy a vállalkozások a valós és a látens igényeik kielégítésének reményében érdemesnek tartják fenntartani, finanszírozni az újszerű szakképzést is. Az iskola is kipróbálhatta, hogyan is vizsgázik a napi gyakorlatban - eredményét tekintve pedig a piacon - a modulrendszerű oktatás. Például a külön-külön négymodulos forgácsoló, illetve CNC szerszámgépkezelő kurzus immáron ötmodulos, hiszen a kereslet érdekében mindkét szakmára felkészítik a diákokat. Eközben a vállalkozások világa is elhelyezett egy modult a térségben, azt a modult, amelynek segítségével Debrecen és környéke naprakészen csatlakozik a piachoz, a befektetéseket hosszú távra tervező vállalkozásokhoz. Ilyen modulokból jól lehet építeni.