A GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke, Vértes András szerint mindenki tudta, hogy a világban és Amerikában pénzpiaci buborék van, de azt senki nem tudta, hogy ez mikor okoz gondot.

- Sokan azt remélték, hogy majd lassan jön ki a levegő a lufiból, de szétdurrant. Aztán azt reméltük, hogy ez nem vezet pénzügypánikhoz, de nem ez történt. A pénzügyválság után pénzügypánik jött, majd bizalmi és likviditási válság.

- A klasszikus pénzügyi válság és a likviditási válság is lecsengőben van, a pánik kiváltotta őrült bizalmatlanság oldódott - állapítja meg Békesi László volt pénzügyminiszter. - A hihetetlen nagy mértékű és gyors állami és jegybanki beavatkozások eredményesek voltak, a pénzügyi krízis legveszélyesebb következménye, az általános hitelkiszáradás oldódik, megindult a hitelezés, a kamatok csökkennek. Lassú - bár volatilis - emelkedés figyelhető meg az értékpapírpiacokon. Mindez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek még csontvázak a banki szekrényekben, de azt egyetlen ország sem engedi meg, hogy a Lehman Brothers-szindróma megismétlődjék. A válság kialakulásában közrejátszottak a nagyon alacsony kamatok és az állam túlköltekezése. Most a válság kezelésére ugyanaz szolgál: megint lementek a kamatok, és nőnek az infrastrukturális beruházások. Lehet, hogy ezzel egy újabb lufit hoznak létre.

Hiányzó bátorság

Békesi László szerint a pénzügyi válság gyorsabban lecsengett a vártnál, viszont minden előzetes kalkulációnál rosszabb a hatása a reálgazdaságra: a racionális és gyors központi cselekvés ellenére a recesszió mélyebb, az USA és a fejlett piacok visszaesésének tovagyűrűző hatása pedig erősebb lesz a korábban vártnál.

- Csak a lefutás gyorsasága kérdéses - mondja a volt pénzügyminiszter. - A pénzügyi válság hatására a fejlett országokban nőnek a megtakarítások, kevesebbet vásárolnak, az áruhitelezés leállt vagy nagyon drága. A recesszió első vonalában érintett ágazatok, mint az építőipar, az autógyártás, a pénzügyi szektor vagy a logisztika, egyértelműen reagálnak: a gépi kapacitásaikat megtartják, de csökkentik a termelést, vagyis az élőmunkát leépítik. Nő a munkanélküliség, csökken a jövedelem, a fogyasztás, a beruházás. A reálgazdasági válság görbéje nem V alakú, hanem U alakú lesz, és az U alja elég széles.

- Hatalmas verseny fog kialakulni a világpiacon, s csak remélni lehet, hogy Európa nem marad alul - mondja Inotai András, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója. - Az európai országok egy részében alkalmazott autóipari mentőöv nem a jövőbe visz, hanem konzervál. A foglalkoztatási gondokat ugyan enyhíti, de alapjában véve nem a 21. századi versenyképesség megteremtését szolgálja.

A világgazdasági kutató igazgatója szerint pedig lehetne ilyen élénkítőcsomagot is kidolgozni, ám ehhez bátorság kellene:

- Az uniónak és a tagállamoknak is komoly strukturális változtatásokat kell végrehajtaniuk. Ahhoz, hogy ezt a radikális reformot költségvetési bukás nélkül meg lehessen csinálni, vissza kell fogni a szociális és jóléti kiadásokat. Ez nem csak magyar kérdés. De nem mernek hozzányúlni. A jövő év második felére várható, hogy a válság talajt fog, ám ha nincsenek átfogó reformok, akkor nem fellendülés, még ha lassú is, hanem hosszú stagnálás következik, s még inkább előtérbe kerülnek a reformkényszerek. Ezeket a reformokat most, a válságsokk hatására jobban meg lehetne valósítani, mint a recessziót követően. El kell jutni oda, hogy a társadalom felismerje: ezek az intézkedések szükségesek. Erre fel kell készíteni a társadalmat, nem csak riogatni.

Válság speciális helyzetben

Fel kell készülni a válságra, és felkészülni mindig a legrosszabbra kell, állítja Czirják Sándor, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója.

- Amerikában és Európában is jelentős visszaesés jön, s Magyarország sérülékeny és sebezhető lesz továbbra is, ha nem következnek a világgazdaságban változások - mondja az MNB volt alelnöke, és hozzáfűzi: - A belső mozgástér nagyon kicsi, minden attól függ, hogy hogyan alakul az árfolyam, mit csinál a tőzsde, és mi lesz a hazai, külföldi tulajdonban lévő bankokkal. Átcsoportosítások kellenek bizonyos szegmensek irányába. A visszaesés nem úszható meg, a cél a veszteségek minimalizálása. Újra kell gondolni az állam és a piac viszonyát, szabályozásra, korlátozásokra van szükség.

- Magyarország speciális helyzetben van - hívja fel a figyelmet Békesi László. - Nagy a kitettsége a pénzügyi válságnak, elsősorban amiatt, hogy a lakosság és a cégek is devizában adósodtak el, s a jelenlegi helyzetében nem tud anticiklikus gazdaságpolitikát folytatni, mert hiányt kell csökkentenie, és a devizahiteleket sem növelheti. Nincs mód fiskális élénkítésre, a keresletélénkítés sem lehetséges, forrás sincs. Mindezek miatt az IMF-konstrukció megmenti az országot a pénzügyi válságtól, a valutakrízistől, de a recessziótól nem tudja. Jó, hogy a kormány likviditást próbál teremteni, de ez nem elég. A forrásszűkét a vállalatok jobban megsínylik: csökken a külkereskedelmi megrendelések állománya, a hazai piac drámaian szűkül, a magas alapkamat lehetetlenné teszi a hitelezést. Mindezek miatt nálunk nem csak a világmértékben várható hosszú pangás lesz a jellemző. A GDP csökkenése és a munkanélküliség mértéke nagyobb lesz a tervezettnél.

- Önmagában a pénzügyi és a gazdasági válság hatása is új pályára kényszerítene bennünket, a pánik meg különösen. A magyar gazdaság nemhogy nem jön föl 2008 második felétől, mint korábban reméltük, hanem épp fordítva: fordulnia is kell, meg buknia. Ez nagyon nem kedvező, de ebben nemcsak mi, az egész világ érintett, a környező országok is - mondja Vértes András, aki szerint a konvergenciaprogramnak már csak a lényege érvényes, a számok nem. De az általa bemutatott trend kedvezőbbnek tűnik Békesi László várakozásainál: - A munkanélküliség nő 2009-ben, a GDP 1-1,5 százalékkal csökken. De elképzelhető, hogy ennek ellenére 2010-ben már növekszik, akár 1-1,5 százalékkal, még akkor is, ha nincs a világban élénkülés, mert az egyszeri hatások kimennek a rendszerből. A gazdaság most azért megy mínuszba, mert a fogyasztási és a beruházási autonóm kereslet visszaesik, a lakosság nehezebben jut hitelhez - nem is mer fölvenni -, nagyobbak lesznek a terhek is, a pénz nagyobb részét kell törlesztésre fordítani. Mégpedig a közhiedelemmel ellentétben nem csak a devizahitelek esetében. A forinthitelek törlesztőrészletei jobban nőttek és nőnek, többek között azért is, mert a forrásszerzés miatt nagy betétikamat-emelés is van. Miután a lakosság nem tud és nem akar több hitelt fölvenni, a bankok meg nem adnak, és szigorúbbak, a lakossági nettó megtakarítások emelkedni fognak, a GKI szerint akár a GDP hat százalékára is, mert nemcsak a fogyasztás, a lakossági beruházás is csökken. Vállalkozói oldalról ugyanez történik: se az exportra, se a hazai piacra termelők nem tudnak növekedni, a kivitel esetleg enyhén nőhet, a külkereskedelmi aktívum is nő, a folyó hiány csökken. Az egyensúlyi mutatók a további növekedést nem gátolják.

Előnyök és hátrányok

A Róna Péter festette kép jóval sötétebb: 2009-ben a GDP legalább 3 százalékkal, de valószínűbb, hogy 4-4,5 százalékkal csökkenni fog, s mintegy 200-250 ezer munkahelyet elveszítünk. Ezért az elfogadott költségvetés és így a deficit sem lesz tartható, s kisebbek lesznek a bevételek, mint ahogyan azt a mostani költségvetési törvény látja. A közgazdász szerint a legnagyobb gond a gyökeresen elhibázott monetáris politika:

- A forint árfolyama nem lehet eszköz, nem lehet ide-oda tologatni, különösen nem nálunk, egy ilyen mértékben külkereskedelem-orientált gazdaságban, ahol az export-import a GDP 140 százaléka, s így az árfolyam mindent meghatároz. Az árfolyam mozgatása csak komoly reálgazdasági áldozatokkal lehetséges. Hiába mondja az MNB, korábban azt, hogy az inflációt kell legyőzni, most pedig azt, hogy az államadósságot kell finanszírozni, s ezért van szükség erős forintra, mindkettő téves, mindkettő miatt súlyos sebeket szenved el a nemzetgazdaság - mondja Róna Péter, aki szerint ameddig nem engedik az árfolyamot a gazdaság teljesítőképességéhez igazodni, addig a helyzet reménytelen. - Az MNB közel egy évtizede követett alapvetően hibás gyakorlatának a kumulálódó következményei zúdultak most a nyakunkba. A gazdaság érdeke a gyenge forint lenne, a gazdasági fellendülésnek ez a legfontosabb tényezője. Most az erős forint miatt árad be az olcsó import, ezzel nem tudnak a honi termelők versenyezni, az exportőrök pedig kevesebbet tudnak exportálni. Jelenleg a nemzetgazdaság a kapacitása alatt teljesít. Megfelelő árfolyam mellett az exportnak lenne piaca, de még fontosabb a belföldi piac, amelynek csakis az erős forint miatt kellett elszenvednie például az olcsó szlovák tejet és sonkát. Jelenleg viszont semmi realitása a normál árfolyamnak. 2010-ben lejár az uniós és világbanki hitel, és addig meg kell győznünk a világot, hogy talpon tudunk maradni. Van kilenc hónapunk, hogy egy megfelelő gazdaságpolitikát kialakítsunk. Ennek nem látom jelét.

Inotai András derűlátóbb, annak ellenére, hogy Magyarország helyzete szerinte is nehéz:

- A pénzügyi válság és visszaesés ellenére vannak olyan vállalati és mikroalapok, amelyek biztosítják, hogy a válság ne legyen annyira mély, mint amilyennek most sokan látják - mondja -, s a válság hatására megjelentek esélyek is, amelyekre föl lehet építeni egy tartós fejlődési pályát a 2010 utáni időszakra. A térség országai közül Magyarország előnye, hogy a gazdasága sokrétű, sok lábon áll, s az elmúlt időszakban jelentősen javult, sőt pozitívvá vált a külkereskedelmi mérlege, ami a térség más országaira - Csehországot és a talán Szlovákiát kivéve - nem mondható el. A magyar kivitel - épp az unós tagság utáni években - jelentősen bővült az EU-n kívüli országokba és az új tagállamokba is, ezek a piacok pedig továbbra is növekednek, és ha itt sikerül erősíteni a magyar jelenlétet, akkor a magyar gazdaság kevésbé fog visszaesni.

Minimális mozgástér

Az önálló mozgástér minimális, de van, és Magyarország mindig akkor tudott önállót alkotni, vagy túllépni a saját árnyékán, amikor nagyon szűk volt a mozgástér - fordul a történelemhez Inotai András, a kérdés az, hogy ezt a minimális mozgásteret felismerjük-e.

- Van mozgástér a költségvetésben - kezdi, majd tovább sorolja: - Bátrabban kellene hozzányúlni a társadalmi reformokhoz, az egészségügyhöz, az oktatáshoz, az adózáshoz, meg kellene valósítani a társadalmi közteherviselést, ami elsősorban az adóbehajtás javítását jelenti, és azonnal szükséges lépésnek tartanám a foglalkoztatottság növelését is. Most, amikor a lakosság nagy része többletterhet kénytelen viselni, megengedhetetlen, hogy a másik része kivonja magát ez alól. Az adózók és a munkaerőpiacon jelen nem lévő adócsalók közötti különbség sokkal antiszociálisabb, mint maga a szegénység vagy akár a gazdagok és a szegények közötti különbség.

Inotai szerint van mozgástér a gazdaság élénkítésében is:

- A kkv-knak szánt ezermilliárd jelentős összeg, és állítólag az uniós pénzeket is gyorsabban fogjuk megkapni. De ez csak akkor ad mozgásteret, ha kizárólag infrastrukturális beruházásokra - a foglalkoztatási helyzet romlásának enyhítése érdekében - és bizonyítottan versenyképes tevékenységek - közvetlen és közvetett export vagy importot kiváltó szolgáltatások - támogatására költjük. És semmiképpen nem gazdaságélénkítésre vagy vállalkozói önmegvalósításra - mint 2001-ben, ami akkor 500 milliót vitt el - s nem is társadalmi fájdalomcsillapítóként használjuk. Meg kell nézni a rövid lejáratú hitelek feltételeit, és amelyik rosszabb, azt ki kell váltani, mert ekkor csökken az országra nehezedő teher. Az, hogy most csökken a reálbér és a fogyasztás, sajnálatos, s vannak negatív társadalmi következményei is, de ez növeli a versenyképességet és a mozgásteret is. Magyarországnak most, a 260 forint körüli euróárfolyam és a jelenlegi reálbérek mellett versenyelőnye van, hiszen az OECED adatai szerint a térségben nálunk a legmagasabb a termelékenység, s a megtermelt egységre jutó bérköltség az, ami számít. Ha most demagóg béremelések következnek, nagyon nehéz helyzetbe kerülünk, a vége egy drámai forintleértékelés lenne, beláthatatlan következményekkel.

Czirják Sándor szerint is csekély a belső mozgástér, és azokra a területekre kell koncentrálni, ahol azért mégis van némi lehetőség.

- A makrogazdaságban a legfontosabb teendő a költségvetési hiány csökkentése, az infláció és a kamatok leszorítása - sorolja. - Az érdemi gazdaságélénkítési lehetőségek korlátozottak, kevés az olyan tér, ami csak csekély mértékben függ a nemzetközi helyzettől, igaz, a kisvállalkozások kevésbé vannak ennek kiszolgáltatva. A liberális gazdaságpolitika szerint a gazdasági növekedést csak az export növelésével lehet serkenteni, s ez most nemigen megy. Arra kell mozogni, ahol nem lesz gazdasági leülés, ez elsősorban Kína és a Távol-Kelet - az orosz piac nagy kérdés a kőolajárak drasztikus csökkenése miatt. A likviditásbővítésre is figyelni kell. A magyar bankrendszer túlnyomó többségben külföldi tulajdonban van, nem várható, hogy bővíteni fognak, ha csak szinten tartják az aktivitásukat, már az is jó. A tőke, elsősorban a pénztőke kivonása is gondot okozhat, hiszen az állampapír-finanszírozás a külföldiektől függ, ezt a problémát is csak extralikviditással lehet megoldani. A fogyasztás csökkenése nem jelent óriási gondot, sokkal inkább az a struktúrája. Éppen ezért nagyon fontos a munkahelyek megőrzése, az elesettek segítése, ennek érdekében át kell strukturálni a támogatásokat. Összehangolt gazdaságpolitikai lépésekre van szükség. A mozgástér kicsi, generális eszközök most nem alkalmazhatók, speciális és célzott eszközök kellenek, az egész együtt kezelhetetlen. Csak célzottan lehet eredményeket elérni: életet kell lehelni abba, ami életképes, és be kell tömni a réseket a süllyedő hajón.

Minimumprogram

A válság talán kijózanítja a politikát, és még 2010 előtt elindítja a reformokat - reménykedik óvatosan Békesi László, s így folytatja:

- A minimumprogram a nyugdíj-, az adó- és járulék-, valamint az önkormányzati rendszer reformja. Ha ezekhez hozzáfognak, akkor rövidíthetik a pangás idejét. Ha nem, tovább csökkennek a megtakarítások, a vásárlóerő, a beruházások, és nyolc százalék körül stabilizálódik a munkanélküliség.

Vértes András, aki a konvergenciaprogramot illetően a legfontosabb teendőnek az azonnali felgyorsítást és az államháztartási hiánynak a maastrichti kritériumszám alá kerülését tartja, azt hangsúlyozza, hogy egy pénzügyi-gazdasági válság veszély, de lehetőség is.

- A mostani helyzet nélkül nem fogadta volna el a magyar parlament a költségvetésiplafon-törvényt, és a 13. havi nyugdíjban sem lehetett volna 150 milliárd forintot jelentő rendszerszerű változást elérni. Az elmúlt hónapoknak az volt a fő törekvése, hogy megvédje a forintot, stabilizálja az ország egyensúlyi helyzetét, s ehhez el kellett fogadni a költségvetési és adótörvényeket. A jövő év elején kicsit hosszabb távú, a változást tisztábban mutató reformokra is sor kerülhet, például az önkormányzatok terén. A megtakarításokat adócsökkentésre, a foglalkoztatás élénkítésére kell felhasználni. Ha a költségvetési hiány jó lesz, ha a jövő év közepére enyhül a recessziós nyomás, ha a jövő év elején az önkormányzati rendszerben lesznek olyan lépések, amelyek megtakarítást hoznak - és vannak még lehetőségek például a szociális rendszerben, a munkára ösztönzésben -, akkor, bármilyen furcsa is, másfél-két év alatt akár ezermilliárdos adócsökkentésre is lehetőség lesz.

Utóhang

- A válságot nem nemzeti balsorsként, hanem esélyként kell fölfogni a megújulásra - hangsúlyozza Inotai András. - Ez azonban nem csak a politikai közeg, hanem a társadalom hozzáállásának a függvénye is. Itt a legjobb és talán az utolsó pillanat, hogy a társadalom megértse, miről szól a 21. század. Óriási összefogás kell, a válságot össznemzeti kohézióval kellene átvészelni - hogy ez megteremthető-e, nem tudom - vagy megint a balsors jön.

- Most gondolkodásra és nyugalomra van szükség - mondja Vértes András -, a legrosszabb a kapkodás. A válság sok pozitív dologra is esélyt ad. Tisztázni kell - a vállalatoknak és az országnak is -, hogy mi a cél, és gondolkodni kell a változásról. Sok strukturális átalakulásra van szükség a kisebb lépések után. Látok esélyt a folytatásra.

Czirják Sándor pesszimista - vagy realista? - a helyzetet illetően:

- Válság van, amit komolyan kell venni, és ez a válság mélyülni fog. Ebben a PR-világban erről nem nagyon esik szó, a rossz híreket adagolják, hiszen a várakozások is erősen hatnak a gazdaságra, az előrejelzésekre nem érdemes figyelni, mert nem a valóságról szólnak, érdekek húzódnak meg mögöttük. Egy biztos: az eddigi módon nem lehet finanszírozni. A világnak újra kell értelmeznie az ügyeket, a szélsőséges különbségeket mérsékelni kell, és tartós átrendeződésnek kell végbemennie. A pénz nem összetartó erő, erre most rájöhettünk. De sajnos nincs társadalmi összetartás, nincs kohéziós, megtartó erő.