A Magyar Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségét (MTESZ) 1948. június 29-én alapították meg hivatalosan, de az alapító egyesületek körében - tizennégyen voltak - már jóval a második világháború előtt felmerült - külföldi példákra tekintettel is -, hogy szövetséget alkotnak. Ez azonban csak a háború és az azt követő zűrzavar eloszlása után valósulhatott meg. Az alapítók közül még élő Prof. Dr Mosonyi Emil tanúsítja, hogy a megalakulás minden politikai befolyástól mentesen történt.

Mivel azonban az akkori politika üdvözölte a centralizációt, úgy alakult, hogy a MTESZ első elnökei közel kerültek, illetve később közel álltak a politikai vezetéshez - kezdi a visszaemlékezést dr. Gordos Géza, a MTESZ 2006-ban megválasztott elnöke. - De ennek ellenére a MTESZ-ben soha nem a politika dominált, hanem a szakma. Ez akkor a műszaki és természettudományokat jelentette, vagyis a tagok például közlekedési szakemberek, matematikusok, fizikusok voltak.

Mi volt a szervezet célja, feladata?

Sok emberben volt és van a szakmája iránt elhivatottság, ők alapították és alapítják mind a mai napig az egyesületeket, amelyek fórumot teremtenek arra, hogy a gondolataikat kicseréljék, és megkíséreljék befolyásolni az ország történéseit. Az első egyesület a 160 évvel ezelőtt alakult Magyarhoni Földtani Társaság volt, majd mintegy 140 éve az erdészek és utánuk sorban a többi szakma képviselői - például a gépészek és többek között a postások, akik közül a híradástechnikusok 1947-ben kiváltak - alapítottak egyesületeket. Az újabbakra példa a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és a Magyar Biomassza Társaság. Ma a MTESZ keretei között negyven szakmai egyesület működik, amelyek együttes taglétszáma közel nyolcvanezer. Az egyesületek - szemben például egyes kamarákkal - mindig önkéntesek voltak és maradtak, sőt, valamennyi tagdíjat is kell fizetni. Vagyis a tagok bizonyos áldozatokat hoznak, és áldoznak a szabadidejükből, hogy az egyesületek működjenek, és hogy így együtt tudjanak hatni a társadalomra és a döntéshozókra. S vannak olyan feladatok, amelyek csak több szakma összefogásával oldódhatnak meg. Például, amikor a színes televízió elindult, az elektromérnökök nem értettek a színvilághoz. De a textilipar már a húszas években kitermelte magából, hogy egy színt számokkal le lehet írni, hogy így akár tíz évvel később ugyanazt az árnyalatot képesek legyenek előállítani. S nemcsak a szakmai multidiszciplinaritást igénylő témák igénylik az együttműködést, az egyesületek szövetségbe tömörülését, hanem az is, hogy a társadalom figyelme a műszaki és természettudományos témák felé forduljon. Illetve, ha az egyesületekben kiérlelt érdekek, értékek érdekképviseletét egy nagyobb közösség vállalja fel, akkor annak remélhetőleg nagyobb a ráhatása mind a közvéleményre, mind az országos, a regionális vagy akár a települési vezetésre, mint külön-külön lenne.

Lehet-e a MTESZ történetét szakaszokra tagolni?

Igen, lehet, és a nagy átalakulást a rendszerváltáshoz lehet kötni. De ez nem pozitív, hanem inkább negatív változást hozott, mert csökkent a szervezet súlya. Én magam 1958 óta egy egyesület munkáját láttam át, illetve amikor 1991-ben a híradástechnikai egyesület elnöke lettem, onnan már az egész szövetségét. Mind az egyesület, mind a szövetség viszonyulása mindig ösztönzően kritikus volt az aktuális hatalomhoz. Például egy, az adott szakmát érintő jogszabály előkészítésekor az egyesület kritizált, ha jobb alternatívát tudott, mint azok, akik megkeresték, és a véleményét kérték. A megkeresésnél azonban gyakoribb volt, hogy maga az egyesület kopogtatott közvetlenül vagy a szövetségen keresztül a kormánynál, és hívta fel a figyelmét valamely problémára. Arra például, hogy a telefónia világában teljesen abnormális, hogy az emberek húsz évet várnak egy telefonra azért, mert a döntéshozók a távközlési bevételek jelentős részét elvonják, s így nem marad erőforrás a fejlesztésére. Tehát a MTESZ, ha meg kellene határozni magatartásának jellegét, inkább ellenzéki volt, mint a hatalom kiszolgálója. Mindezt sosem politikai, hanem szakmai állásfoglalásaival képviselte. Mégis, a rendszerváltáskor sokan a letűnt rendszer részének tekintették, amíg azután szépen lassan építkezve mintegy 2000-re ismét lett érzékelhető tekintélye, és ráhatása a közvélemény alakítására. A mélypont a műszaki tevékenység, a kutatás-fejlesztés szempontjából is az 1990-es évek elejére tehető, mert a magyar gazdaság régi piaca megszűnt, az új pedig még nem alakult ki. Meg kellett várni, amíg a gazdaság beindul, piacot teremt a fejlesztésnek is, ezt pedig a külföldi tőke indította be. S ahogy a szervezet is, a kutatás-fejlesztés is körülbelül az ezredfordulóra lett ismét jelentős tényező. Rontja a helyzetet, hogy a kormány 2004-ben - sok más megszorítással együtt - teljesen megszüntette a MTESZ állami támogatását.

Mondana példát arra, hogy napjainkban milyen konkrét feladatot lát el a szövetség?

- A szívemhez legközelebb álló példát fogom megemlíteni. Az európai uniós támogatások elosztásához néhány éve létrehozták a regionális innovációs ügynökségeket. Ezek azonban nem mindenhol töltötték be sikeresen a feladatukat, ezért felmerült az igény arra, hogy monitorozva legyenek. Nagyon közel állunk ahhoz, hogy ez az ellenőrzés a MTESZ feladata lesz, mégpedig azért, mert e feladat elvégzésére különösen alkalmas, hisz egyrészt negyven tagegyesülete minden szakterületet lefed, másrészt mert a hálózata országosan szervezett, más szóval országos lefedettségű. A monitorozás nem jár együtt intézkedési jogkörrel, szakmai megbízatást jelent.

Mit tart a MTESZ legfontosabb szolgáltatásainak?

- Például a honlapunkat, amelyen keresztül rá lehet találni az egyes egyesületek szakmai weboldalaira, ahol az érdeklődő nagy valószínűséggel választ kap arra, amire kíváncsi,. Maga a MTESZ nem hoz létre innovációt, hanem katalizál. Megemlítendő még a MTESZ Oktatási Központja. A mérnöki és az építészkamara nagyon helyesen elvárja a tagoktól, hogy a tudásuk korszerű legyen. Ezért úgynevezett kreditpontokat kell gyűjteniük - hasonlóan például a háziorvosokhoz - továbbképzéseken, konferenciákon való részvétellel. A MTESZ-en belüli oktatási programok nagy része akkreditált, tehát elvégzésükkel ilyen kreditpontokhoz lehet jutni, és tanfolyamaink a továbbképzési piacon mindenképpen értéket, színvonalat képviselnek.

Magyarország gazdasági fejlődésének a legszűkebb keresztmetszete sokak szerint a műszaki és természettudományi értelmiség hiánya, mert ez a pálya nem vonzza a fiatalokat. Egyetért-e ezzel, illetve mit tehet a MTESZ annak érdekében, hogy ez megváltozzék?

- Sajnos valóban így van, és ahhoz, hogy ez megváltozzon, az első lépés magának a ténynek a fel-, illetve elismerése a döntéshozók részéről is. Ma már ezt oly sok helyen lehet hallani, hogy e felismerés és az azt követő lépések megtétele nem halogatható tovább. A MTESZ-ben azt határoztuk el már korábban, hogy megpróbálunk olyan 40-45 perces multimédiás prezentációkat készíteni, amelyek a magyar műszaki és természettudományos lét egy-egy lelkesítő epizódját mutatják be, mégpedig a 13-17 éves korosztály számára. Azt reméljük, hogy hamarosan sikerül pénzt szerezni ahhoz is, hogy ezek ingyenesen eljuthassanak az iskolákba.

Abban, hogy a fiatalokat nem vonzza a műszaki lét, illetve a fiatal diplomások számszerű túlképzésében van némi ellentmondás. Nem a képzés minőségével van inkább probléma, mint a mennyiséggel?

- Egyrészt az e tárgykörrel foglalkozó egyes karokon évről évre nem sikerül annyi kellően felkészült fiatalt felvenni, mint amekkora a rendelkezésre álló keret. Másrészt valóban van minőségi probléma is, amit én úgy látok és nevezek, hogy a természetes rézsű belapult. Hogy ez mit jelent? A tehetség úgy oszlik el, mintha egy edényből egy lyukon keresztül engednénk át a homokot, aminek eredménye egy kúp lesz. A kúp csúcsán vannak a legokosabbak, a talapzatán a még éppen alkalmasak. Az én megfigyelésem a Műegyetemen, ahol tanítok, pedig az, hogy ez a kúp behorpadt. A csúcsa körülbelül ugyanolyan magasan van, mint régen, a legjobbak ugyanolyan jók, mint harminc éve, de sokkal vékonyabb a csúcs alatti réteg, a nem olyan okosakból, de a pályára egyáltalán alkalmasakból kevesebben vannak. Ez áll még az olyan szakokon is, mint a számítástechnika, illetve az infokommunikáció, pedig ezek a legkedveltebb műszaki szakirányok közé tartoznak.

Mennyiben ért egyet azzal, hogy az egyetemeken elavult tudást oktatnak, és nem azt, amit a piac igényelne?

Ennek az igazságát én vitatom. Egyes felsőoktatási intézményekre ugyan igaz, és sajnálom, hogy igaz, de más oktatási intézményekben viszont előbbre járnak, mint az ipar.

A lapzártánk után sorra kerülő jubileumi ünnepségen ön mondja a köszöntőt. Kiemelné, amit a legfontosabbnak tart?

Úgy érzem, sikerül bevezetni a MTESZ gondolkodásába az úgynevezett "best practice", a legjobb gyakorlat szemléletét. Olyan konferenciákat, összejöveteleket szervezünk folyamatosan, s nemcsak Budapesten, hanem vidéken is, ahol egymás fejét azzal tágítjuk, hogy ki milyen "best practice"-t fedezett fel. Mivel a MTESZ-ben olyan emberek vannak, akik az elhivatottságuk miatt léptek be abba tagegyesületbe, amely része a szövetségnek, ezért ha ők olyasmit hallanak, ami az ő szakterületükön még nincs, akkor biztos, hogy megpróbálják ott is létrehozni azt. Az egyesületek közötti szinergikus kölcsönhatás katalizálása a MTESZ egyik legfontosabb feladata.