Azt hiszi a laikus, hogy abban az üzemben, ahol állandóan orrfacsaró bűz uralkodó, a kellemetlen "eredményt" a rendetlenség hozza létre. Nos, Nyírbátorban az ellenkezőjére találni bizonyítékot: miközben a regionális biogázüzem "boszorkánykonyhájában" oxigénért kapkod az idegen, azt észleli, hogy minden szegletben rend, az ott dolgozók környezetében katonás fegyelem uralkodik.
Nyírbátor- Az út túloldalán működik vállalatunk csirkevágóhídja, ami azt is jelenti, hogy be kellett rendezkednünk szennyvíztisztításra - magyarázza a biogázüzem értelmét Varga József ügyvezető. - Egy kiló baromfi feldolgozásához tizenhat liter vízre van szükség. A szárazanyag-tartalom hat-nyolc százalék, s miközben ennek "kinyerése" folyik, gáz termelődik, melyet természetesen hasznosítunk. Ugyanezt tesszük a keletkező mezőgazdasági célú öntözőanyaggal is.
A birtok - amely egyet jelent egy hétmilliárd forint éves forgalmú cégcsoporttal - a csirkeüzemen felül több jókora szántóföldet s az állattartást kiszolgálandó takarmányágazatot is tulajdonol. A biogázüzem egyik "mellékterméke" a hőenergia, amelynek főszerep jut a csirkevágóhíd kopasztóvizének előállításában. Vagyis visszanyernek gázt, vizet melegítő hőenergiát és a szántóföldre kikerülő öntözőanyagot.
- Mi csak így mondjuk: tizenegyezer literes tehenészettel dolgozunk - folytatja a cég "vagyonmérlegét", a kétezer-ötszáz szarvasmarha gondozásával egyet jelentő vállalatrész bemutatását Varga József, miközben elárulja, hogy más vágóhidakat is kiszolgálnak azzal, hogy állatihulladék-feldolgozót ugyancsak működtetnek. - Voltaképpen egyfajta előremenekülés eredménye volt az, hogy évek alatt felépült egy teljes vertikum, az egykori Hajdú-Bét üzem átvételétől kezdve a takarmányüzemen át a vágóhidakig, s mindegyik "gyarapodás" egyben megkövetelte a költségtakarékos megoldások keresését, alkalmazását is.
Ennek a kézzelfogható eredménye az "áramgyár". Az állati és növényi eredetű, különböző technológiai eljárásokkal előkészített, a helyi boszorkánykonyhában a gázerjesztést végző baktériumok leghatékonyabb "táplálásához" összeállított keverék gépesített műveletsora végeredményben 2,5 megawatt áramot termel a piacra. Egy kisebb városkának elegendő az az energia, melyet az áramszolgáltató hálózatába táplálnak be.
Sokféleképpen szoktak számolni. Nemrégiben volt olvasható a szakirodalomban, hogy a világon a felhasznált energia 14 százalékát, míg a fejlődő országokban a 35 százalékát biomasszából nyerik. Magyarország összes energiafelhasználásából a megújuló energiaforrások körülbelül 3,6 százalékkal részesednek. Ezen belül a biomassza mintegy 80 százalékot tesz ki. Másmilyen értékelés szerint energiafelhasználásunk - 2001-ben - összesen 1069 petajoule (PJ) volt, melyből 37 petajoule származott a megújuló energiaforrásból. A zöld energia 70 százalékát tűzifaégetéssel állítottuk elő, a vízenergia 3 százalékot, a növényi és egyéb szilárd hulladék hasznosítása 11,3 százalékot, a napenergia 0,2 százalékot tett ki. A kommunálishulladék-égetés és a szeméttelepi, valamint a települési szennyvizekből nyert biogázok 2,8 százaléknyi energiát termeltek.
Az ország biomassza-potenciálja körülbelül 350-360 millió tonna, amiből évente mintegy 105-110 millió tonna termelődik újra, s körülbelül 40 millió tonna lenne hasznosítható energetikai célokra. A szakterület egyes lobbistái szerint a teljes hazai áramszükséglet előállítható a mezőgazdasági eredetű biomasszából. Egy harmadik megközelítés: az EU-s elvárások és előírások miatt előtérbe kerül a kommunális és állattartási szennyvizek tisztítása. A tisztítási folyamat során keletkező, metántartalmú biogáz alkalmas az energetikai hasznosításra, áramtermelésre. Jelenleg 7,6 gigawattóra áramot termelnek nálunk ezzel a módszerrel. A biomassza energetikai célú hasznosítása mellett szól, hogy alkalmazásával a légköri szén-dioxid mennyisége nem növekszik, hiszen az égetéskor felszabaduló szén-dioxidot az előző időszakokban a növény magából a légkörből vonta ki, illetve hogy a következő esztendőkben a fiatal energiaültetvények ugyanígy ebből fogják felépíteni magukat. A biomassza eltüzelésekor kevesebb másmilyen káros gáz jut a légkörbe.
CsepelBudapest városa 2009-ben tulajdonolni fogja azt az "erőművet", amelyet nem fosszilis energiával táplál majd, hanem a kétmillió polgára közül egymilliónak a csatornába bocsátott szennyvizével. A friss hír az, hogy Csepel északi csücskén elhelyezték a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep alapkövét. A kevésbé friss hír pedig az, hogy a jó ideje ismert beruházás részleteit is aprólékosan megtervezték már a szakemberek. A szennyvizet például voltaképpen láthatatlanul szállítják majd a központi tisztítóhoz, s a "végeredmény" elviteléről is gondoskodnak. A zagynak már "helye van": a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. XVIII. kerületi Cséry-telepi üzemében, ahová naponta fuvarozzák majd az anyagot. Ott - ugyancsak a szennyvíztisztító-projekt részeként - úgynevezett kezelőtelepet építenek fel. Számítások szerint naponta 15-20 kamionnyi iszapot kell átszállítani a Cséry-telepre, ahol már "csak" hasznosítható komposztanyagot kell készíteni belőle.
Az is már csak technikai kérdés, hogy három biogázmotort építenek be a rendszerbe, egyenként 3,2 megawattos teljesítménnyel. Az áramot a hálózatba táplálják be, a hőenergiát - motoronként 1,4 megawattnyit - pedig a saját technológiai feladatokra és épületek fűtésére használják. És ez a lényeg, túl azon, hogy eredendően megtisztítják a Dunát, hiszen tíz budapesti kerület szennyvize nem jut be mai állapotában a folyóba, visszanyernek tekintélyes mennyiségű villamos és hőenergiát.
Ez az óriás beruházás a működési költségeket csökkentő áramgyártól függetlenül is kötelező önvédelme a magyar fővárosnak. De vajon az országban sokfelé bővülő csatornahálózat és szennyvíztisztítási rendszer mellé van-e "képességük" a kisebb településeknek is a lassan megtérülő biogázkinyerő és -hasznosító berendezéseket megvásárolni? Egyelőre azt látni, hogy ahol amúgy is belekezdtek ilyen kommunális beruházásokba - pár évvel ezelőtt Sátoraljaújhelyen, majd Debrecenben, Nyíregyházán -, ott részben saját fejlesztésű megoldásokkal létrehozták a gázok kinyerésének és munkára fogásának a módozatait. Remélik, hogy időnek utána tipizált, településméretekhez illeszkedő technológiákat ajánlanak majd fel a beruházó önkormányzatoknak és vállalkozásoknak.
Szeged
A városok további "végtermékét" forgatja vissza néhány más technológia. S amit nem lehet újrahasznosítani, azt szintén be lehet fogni az energiatermelésbe. Az elmúlt évtizedben a Transelektro a Balaton északi térségének településeivel együtt kezdett ilyen kísérletekbe, ám az energetikai cég pénzügyi válsága miatt a fejlesztések jövőjéről nem túl egyszerű informálódni. Szerencsére elindultak más vállalkozások is ezen az úton. A szegedi székhelyű Biopetrol Kft. tulajdonos ügyvezetőjétől, Kovács Istvántól például megtudtuk, cégük, mely sokáig ipari hulladékokat dolgozott fel és hasznosított, új piacokat keres magának.
- Az iparvállalatoknál az anyagmérlegekben ma már alig keletkezik nem hasznosuló hulladék, a környezetvédelmi szolgáltatók fokozatosan fölöslegessé válnak - érvel az országossá gyarapodott cég vezetője. - De van olyan közösség, amellyel hosszú távon számolhat a Biopetrol is, ez pedig a városi lakosság. A kommunális hulladékok "háttere" persze még nem egészen olyan Magyarországon, mint a Nyugat-Európában. Egy bécsi polgár lakásában minimum három rekeszből álló hulladékgyűjtő edény található, s legalább kétfelé szortírozza a szerves hulladékokat is. Nekünk magyaroknak is előbb-utóbb illik felkészülni a háztartásokból származó komposztálható és nem komposztálható szerves anyagok gazdaságos feldolgozására. Arra, hogy amennyiben nem biogáz "születik", akkor is legyen mód a metán vagy szén-dioxid zárt technológiájú kinyerésére.
Az önkormányzatok "kezében van" a lakosság kommunális hulladékának a sorsa, s majdnem bizonyos, hogy hazai, illetve uniós pénzek megpályázásával tudják csak megszerezni a feldolgozás, hasznosítás technológiájához a beruházási forrásokat. Ezért a Biopetrol projektfejlesztő cégekkel - biogáz-hasznosítás érdekében a Duna Fejlesztő Kft.-vel például - már ma is együttműködik, s közvetlenül megpályáznak uniós környezetvédelmi forrásokat is. Mert, érvel Kovács István, most jön el egy új korszak, az, amelyik során a kommunális "öntisztulás" fontosságát ismeri fel az ország.
