Protokolláris találkozóra számított Demeter Attila. Államtitkárként első budapesti útján a politikusoknak kijáró, szabványos fogadtatást feltételezett. Az alig több mint három hónapos román kormány gazdasági tárcája Demeter Attilát Budapestre küldve vette fel a hivatalos kapcsolatot a magyar kabinet hasonló minisztériumával. Az államtitkár beszélgetésükben - melynek során Románia uniós "készülődéséről" kérdezősködtünk - a formalitások teljes mellőzését, a közös szakmai munka tökéletes felértékelődését hangsúlyozta.

- Több konkrét dologban azonnal megegyeztem vendéglátóimmal: a magyar csatlakozás tudnivalóit első kézből megismertetik velünk - jelentette ki Demeter Attila. - Ennek az interjúnak a megjelenésekor pedig már Brüsszel is rámondja az igent a budapesti gazdasági tárca s a mi minisztériumunk között kötendő együttműködési szerződés szövegére.

- Most már eltelt annyi idő, hogy értékelhető Bukarest közelmúltban hozott döntése a lej nulláinak levágásáról. Mennyire sikerül stabilizálni Romániában mind a monetáris, mind a fiskális viszonyokat?

- Szerintem Románia mostani helyzete kicsit hasonlít az 1998-1999-es magyarországihoz.

- Akkor legfeljebb olyan külső hatásokkal volt kénytelen számolni Budapest, mint az orosz pénzügyi krach...

- A forint akkori pozíciójára gondolok, amikor is körülbelül 300 forint volt egy dollárt, most pedig 185-190, s ebben a folyamatban nem csupán a legutóbbi időkig igen gyönge amerikai fizetőeszköz játszott szerepet. Romániában 2004 elején a zöld hasú 32-33 ezer lej volt, mostanában 27 ezer. De nem azért, mert a román gazdaság jelentősen fellendült volna. Az országba azonban nagyon sok valuta folyik be, tekintélyes az európai uniós segítség, élénk a külföldi befektetői kedv. A külföldön dolgozó román állampolgárok évi kétmilliárd eurót hoznak haza. De a "kalandtőke" sem csekély, mértéke ugyancsak eléri a kétmilliárd eurót. Rengeteg a piacon a valuta, és kevés a lej. A levágott négy nulláról a bukaresti pénzügyminisztérium azt mondja: a fogyasztóknak semmibe sem kerül ez az intézkedés. A pesszimisták természetesen számos közvetett költséget "jegyeznek", s azt mondják, a fogyasztó az, aki fizetni kénytelen miatta. Én mindenesetre nem gondolom, hogy komolyabb inflációval kellene számolni. Bulgáriának - ahol a gazdaság szintje a román alatt van - stabil a monetáris politikája és ezáltal a levája. Jó okom van hinni, hasonló lesz a lej pozíciója is. Az infláció tavaly kilenc százalék volt, idén hét-, jövőre pedig körülbelül ötszázalékos pénzromlással kalkulálunk éves szinten. A gazdasági növekedés tavaly több volt, mint nyolc százalék, és idén is öt százalékot meghaladó mértékkel számolunk.

- A "sürgősségi kormányrendelet" fogalmát a térségben voltaképpen csak Románia ismeri, de vajon meddig?

- Legalább hat-hét éve romániai betegség a sürgősségi kormányrendelet intézménye. Ha valamelyik tárcának eszébe jut valamilyen intézkedés, akkor ehhez az eszközhöz nyúl. Jól emlékszem, 1999-2000-ben sok bírálatot kaptunk külföldről. Sürgősségi kormányrendelettel ugyanis életbe léptetett az ország valamilyen gazdasági kedvezményt, majd fél-egy év múlva a parlament mégsem szavazta meg. Pórul is jártak a felborult üzleti számításaikkal a befektetők! Az uniós csatlakozás minden bizonnyal megszünteti ezt a "sürgősségi" gyakorlat.

- Még legalább hetven törvényt kell a csatlakozásig megalkotniuk. Megbirkóznak a feladattal?

- Valóban, sok új törvény is szükséges még, hogy EU-konform legyen a szabályozásunk. Így még életben kell tartanunk az amúgy okkal bírált sürgősségi kormányrendelet intézményét is: az uniós célú jogi változtatásokra a parlament utólag is rámondhatja az áment.

- Hírét hallani, hogy emelni készül a román pénzügyi kormányzat az áfát. Tényleg 21 százalék lesz ez az adó?

- Egyelőre marad a 19 százalékos általános forgalmi adó. Bizonytalanságot közvetlenül a választások után bevezetett 16 százalékos "átlagadó" okozott, mert nem készültek alapos számítások arról, hogyan hathat a költségvetésre. Az áfa azért maradhat mégis a régi, mert ma már látható: nem lesz negatív hatású a költségvetés bevételeire az egységes adókulcs. Az áfaemelés gondolatának másik oka az volt, hogy a tervezett nyugdíj-kiegészítést végre lehessen hajtani a költségvetés sérelme nélkül. A következő két esztendőben a korrekcióra mindenképpen sor kerül elsősorban azoknál, akik a kilencvenes évek első felében mentek nyugdíjba. Az idén emiatt sem kell emelni az áfát.

- Az uniós csatlakozás menete során Brüsszelt Pierre Moskovici képviseli Bukarestben, s ő nyilatkozta: világos, szigorú s szükség szerint roppant kritikus lesz. Vajon szavait a román kormányzat a belügyének tekinti, avagy meghallják a gazdaság szereplői is?

- Valóban az a fontos kérdés, hogy Románia mennyire vette, veszi komolyan a csatlakozást. Elegendő a gazdasági tárcára hivatkoznom: az elődöm Brüsszelben aláírta a deklarációt, 2005 szeptemberétől megszűnnek a befektetőknek adott állami kedvezmények. Eközben a miniszter eladta az egyik legnagyobb román vállalatot, s aláírt egy megállapodást egy 2007-ig szóló adóelengedésről. Nem árt tehát a szigorú hang Brüsszelből. Abban pedig végképp igaza van az EU-nak, hogy a tartósan veszteséges cégeket be kell zárni.

- A bezárás is pénzbe kerül...

- Csíkszeredai vagyok, otthon, a megyémben van Balánbánya, ahol egy lej előállításáért az állam 4,6 lejt fizet. Ez nem mehet tovább. Az ajánlat 400 ember elbocsátásához azt tartalmazta, hogy fejenként 120 millió lej végkielégítést kifizet az állam. Ez azért sok pénz, de megspórolunk mindegyikük után több mint 120 millió lejt. Fél évre, egy évre tehát nekik is, az államnak is megoldás a végkielégítés, ám főleg a fiatalokat mindenképpen kényszeríteni kell a tényleges átképzésre, a váltásra.

- A gazdaság szerkezetének átalakítását az állam miként, s merre igyekszik terelni?

- A szerkezetváltás a legelső időszakában roppant durván mehetett csak végbe. A csaknem mindenütt veszteséges bányászatból például 800 ezer ember élt meg a kilencvenes évek elején. A fémiparban legalább 200 ezren dolgoztak, most pedig 50 ezren, de még így is többen vannak a kelleténél. A bezárások, az átképzések, a tőkebevonás, a nagyszámú magánvállalkozás elindulásának patronálása állami részvétel nélkül nem ment volna végbe. Románia a 20-50 ezer fős mamutvállalatokról volt híres, mind a leépítés, mind a privatizálás megkövetelte a kormányzati szerepvállalást.

- Az utcára kerülő tömegeket sikerül-e felszívni, kivált, hogy még most sincs vége a cégbezárási hullámnak?

- Véleményem szerint nem veszélyesen nagy szám ma már a romániai munkanélküliség. Ehhez persze tudni kell, hogy körülbelül kétmillióan vállalnak munkát külföldön. Ez azért jó, mert ők bizonyosan megtanulnak dolgozni. A nyolcvanas évek mondása - dolgozgatunk és keresgetünk - rájuk már nem igaz. Gondolom, sokan időnek utána itthon folytatják.

- A kívülálló is azt tapasztalja, hogy a befektetők két jellegzetes rétege jelent meg Romániában, a kisebb tőkeerővel rendelkező, például magyar cégek kisebb tulajdont vesznek, alapítanak, míg Bukarestet a nemzetközi nagyvállalatok ostromolják. Ki mit keres, lehet-e már ilyen befektetői "térképet" rajzolni?

- Az egyetlen igazán fontos szempont a pénz biztonságos megtérülése. Ez motiválja a nagyokat is, a kisebbeket is. A nagyobb nyugatiak persze piacot is keresnek egy füst alatt. A fogyasztás soha nem tapasztalt módon bővül, 2003-ben a hipermarketek forgalma 4,5 milliárd euró volt. Rengeteg a pénz az országban, s az is igaz, hogy elsősorban a román ajkúak a tartós külföldi munkavállalás után inkább hazatérnek, következésképp otthon költenek. Az egyébként nem állja meg a helyét, hogy a magyar cégek nem mennek távolabb Erdélynél, ellenkezőleg. Bukarestben egyre több vállalat jelenik meg, befektetnek, képviseletet nyitnak. Keresnek, de egyre kevésbé találnak románul is, magyarul is, angolul is tudó munkatársakat: hovatovább komoly hiánycikk a szakember. A frissen végzett magyar egyetemisták nem mennek vissza Hargita, Kovászna, Maros megyébe, azonnal kapnak munkát valamely multi bukaresti egységénél.

- Konstanca is eredendően nemzetközi város a kikötője okán, de vajon mennyire számít európai végállomásnak, avagy új európai kapunak?

- Romániában három igazán virágzó város van: Bukarest, Temesvár és természetesen Konstanca. Ez utóbbi vízi szállítása láthatóan nagy léptékű fejlődésen megy keresztül. Idővel vetekedhet Hamburggal, kivált, ha biztonságosabb lesz áthajózni a Boszporuszon. De ezt a változást látja Magyarország is, nem is véletlen, hogy tiszteletbeli konzul segíti a magyar cégek ott folyó gazdasági, üzleti életét.

- A végeken mindig jobban lehetett keresni. Most Magyarország számít az EU keleti határának, de a stafétát Románia veszi át igen hamar. Nézik-e így is a lehetőségeiket?

- Egyelőre ma még sokkal inkább a napi politika köti le minden időnket, s jóval kevesebb energiát fektetünk a hosszú távú - például 2010-ig szóló - tervezésbe. A rendszerváltás előtti ötéves tervekre, a kötelező túlteljesítési parancsokra még ma is élénken emlékszünk. Pedig tudjuk, tervezés nélkül az EU-ban nem lehet meglenni. A csatlakozásból s a keleti határvidékké válás kínálta lehetőségekből csak nyerhet Románia, de hogy mennyit, s miként, az kizárólag attól függ, mennyire készülünk fel a belépésre.

Együttműködési megállapodás

Április végén Budapesten a magyar és a román gazdasági és közlekedési miniszter - Kóka János és Ioan-Codrut Seres - aláírták a román-magyar gazdasági együttműködési megállapodást, amely Románia EU-csatlakozásához kapcsolódva új kereteket teremt a két ország gazdasági együttműködéséhez. Az együttműködést a két kormány a jövőben tovább kívánja erősíteni, ennek érdekében a két miniszter elnökletével vegyes bizottság alakul.