Magyarországon a most dolgozóknak átlagosan ötven éven át havonta 45 ezer forintot kellene félretenniük ahhoz, hogy inaktív korukban a nyugdíjas éveket megelőző jövedelmüknek 70 százalékával rendelkezzenek - állítja egy tavalyi elemzésében az Aviva biztosító. Az elmélettől fényévekre van a gyakorlat: csupán 17 százalék, vagyis minden hatodik munkavállaló fizet be pénzt valamelyik önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztárba, s ugyanekkora hányad mondta azt, hogy egyéb nyugdíjcélú megtakarításokkal rendelkezik - derül ki egy 2008-ban végzett kutatásból, amely rávilágított arra is, hogy azoknak, akik jövedelmüket számlára vagy éppen zsebbe kapják, ritkábban vannak nyugdíjcélú megtakarításaik. Pedig ők idős korukban komoly anyagi problémákkal nézhetnek majd szembe.
Takarékosabban 2011-ben
Az öngondoskodás fogalma a szociális szférával hozható összefüggésbe: idetartozik a nyugdíj, a betegségbiztosítás és a családról való gondoskodás is. Egyesek úgy vélik, 2011-ben többen fogják keresni az öngondoskodás alternatív lehetőségeit, mint korábban. Vízkeleti Sándor, a Pioneer Alapkezelő vezérigazgatója szerint például lesznek, akik az alacsonyabb szja-kulcs nyújtotta többletjövedelem egy részét hosszabb távú megtakarításként félreteszik. De kérdés, hogy mi éri meg jobban: életbiztosítást kötni, nyugdíj-előtakarékossági számlát nyitni vagy önkéntes pénztárban felhalmozni?
- Jelentősen megugrott a magánnyugdíjpénztárakat érintő módosítások miatt a tartós befektetési számlára és a nyugdíj-előtakarékossági számlára - ez a tbsz, illetve a nyesz - befizetett pénzek mennyisége. Az utóbbin tavaly közel annyi megtakarítást helyeztek el ügyfeleink, mint amennyit a konstrukció indulása óta eltelt évek alatt összesen - nyilatkozta Zobor Zsuzsanna, a K&H Alapkezelő vezérigazgatója 2010. december végén.
A nyesz-t a hazai nyugdíjrendszer negyedik pilléreként vezették be 2006-ban. A megtakarítást az állam is támogatja: az adott évben befizetett összeg után személyi jövedelemadó-visszatérítés igényelhető, igaz, ennek mértéke csökken. A 2010-ben még 30 százalékos adókedvezmény idén - az önkéntes kasszákba érkező befizetésekkel azonosan - 20 százalékra zsugorodott, nem változott viszont a plafonösszege: legfeljebb 100 ezer, a 2020-ig nyugdíjba menőknek 130 ezer forint, jövedelemkorlát nélkül.
Miután az adóhatóság külön kezeli az önkéntes nyugdíjpénztári kedvezményt és a nyesz-t, aki mindkét számlán félretesz, az duplán jogosult a visszatérítésre. Annak, aki maximális adó-visszatérítésre pályázik, konstrukciónként 500 ezer forintot - illetve az elkövetkező tíz évben nyugdíjkorhatárt elérőknek közel 700 ezer forintot - kell a számlákra idén befizetnie. Az összeget a hatóság az előtakarékoskodó érintett számlájára utalja, de csak akkor, ha az adózónak nincs adótartozása, illetve teljesítette az adott évi befizetéseit is. A kedvezmény igénybevételéről az éves szja-bevallásban kell nyilatkozni.
Nyesz: biztos megtakarítóknak
A nyugdíj-előtakarékossági számlára nem kötelező folyamatosan fizetni - ahogyan az önkéntes nyugdíjkasszába sem -, adókedvezmény azonban csak az adott évben befolyt összegre jár.
A pénzszámlából és a befektetéseket nyilvántartó értékpapírszámlából álló modell egyik legnagyobb előnye, hogy az előtakarékoskodó maga alakíthatja a befektetés mögött álló értékpapír-portfóliót, a megtakarítás azonban nem köthető le betétben. A számlatulajdonos bármikor adhatja-veheti a papírokat, így ha valaki otthonosan mozog a befektetési piacon, kifejezetten magas hozamot is elérhet a hosszú távú megtakarításán. Az „amatőr" befektetőnek sem muszáj veszteséget elkönyvelnie: különböző testre- - futamidőre - szabott speciális ajánlatokkal támogatják ügyfeleik döntéseit a bankok, brókerházak.
A nyesz-en elhelyezett megtakarítás gyakorlatilag a nyugdíjba menetel időpontjáig holttőke. Igaz, a törvény megengedi a számlanyitást követő harmadik évtől a betétfeltörést, ám a „malac" felnyitása fájdalmas. A nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés ugyanis adóköteles: személyi jövedelemadót, egészségügyi hozzájárulást, valamint kamat- és árfolyamadót kell fizetni a befektetés után, sőt! Az igénybe vett adótámogatás 120 százalékát is vissza kell fizetni.
Nyugdíjszolgáltatás esetén azonban a befektetések hozama adómentes. Mivel a számlanyitás nincs korhatárhoz kötve, akár nyugdíjasként is dönthetünk úgy, hogy az állami elosztórendszerek jövőbeli bizonytalanságát ily módon csökkentjük. Ebben az esetben a hároméves felhalmozási időszak leteltével a megtakarítás hozama után nem kell kamat- és árfolyamadót fizetni. A nyesz mellett szól az is, hogy ugyan a számla megszűnik az előtakarékoskodó halálával, az egyenleg összege örökölhető.
Nyugdíjcélú megtakarítási számlát sok pénzintézet vagy befektetési szolgáltató kínál. Miután a számlavezetés díját, illetve a minimális nyitó összeget - ez ma 5000 forint - jogszabály írja elő, a választást elsősorban az adott bank vagy brókerház által kínált befektetési eszközök, illetve a számlára vonatkozó megbízási díjak határozhatják meg. Van, ahol a normál értékpapírszámlákhoz hasonlóak a tranzakciós díjak, máshol viszont kedvezményesen lehet a nyesz portfólióját módosítani.
Tömeges megtakarítók azonban nincsenek. A Pénzügyi Szervezetek Országos Felügyelete (PSZÁF) adatai szerint 2008 harmadik negyedévének végén 135 ezer körül volt a nyesz-ek száma, igaz, az ezeken kezelt vagyonok jellemzően elérik a több millió forintot. A népszerűtlenség egyik okaként szokták emlegetni, hogy a konstrukció viszonylag későn, a másik két pillért követően jelent meg. Ráadásul az öngondoskodási formák közül egyedül ez igényel aktív befektetési döntéseket, amihez a hazai általános pénzügyi kultúra nem biztos, hogy megfelelő alapot ad. Sokak számára a 25-30 éves időtáv jelent gondot - nem véletlen, hogy mostanáig leginkább a nyugdíjkorhatárhoz közel állók választották ezt a konstrukciót.
Önkéntes pénztár: kevesen keveset
Az önkéntes nyugdíjpénztári tagok között már több a fiatal. A belépésről és a befizetés mértékéről mindenki maga dönt, és a cafeteriarendszer keretében - 2011-ben a minimálbér 50 százalékáig és 19,04 százalékos adó mellett - a munkáltató is befizethet a számlára.
A felhalmozott tőke és a hozamok elvileg arra szolgálnak, hogy évek múlva kiegészítsék a pénztártag nyugdíját, de szükség esetén a felhalmozási idő alatt sem kell teljesen lemondani a megtakarításról: tíz év után a hozam, húsz év után pedig a teljes megtakarítás adómentesen felvehető. A megtakarítás összegét ebben az esetben is a befektetések hozama határozza meg, de - szemben a nyesz-szel - a pénztártag legfeljebb portfóliót választhat, a pénztár vagyonkezelője dönti el, hogy mibe fekteti a pénzt. Portfólióban viszont széles a kínálat a biztonságos államkötvényektől az egészen kockázatos részvénycsomagokig.
A PSZÁF adatai szerint a 63 pénztár által kezelt vagyon tavaly március végén megközelítette a 840 milliárd forintot, ami majdnem a duplája a 2004 hasonló időszakában felhalmozott vagyonnak. A bővülés hátterében a viszonylag jó hozamok és a működésre fordított pénzek folyamatos zsugorodása áll, a taglétszám és a pénztáraknál felhalmozott megtakarítások volumene ugyanis csökkent az elmúlt években. 2010. január és március között a tagdíjbevétel mindössze 17,4 milliárd forint volt, negyedével kevesebb, mint 2009. első három hónapjában, és 2004-ig visszamenőleg a legalacsonyabb érték.
Idén több mint havi 33 ezer forintot kell félretennie annak a magánszemélynek, aki az önkéntes pénztári befizetések után járó adókedvezményt maximálisan szeretné kihasználni. A tényleges befizetések azonban messze elmaradnak ettől: a PSZÁF adatai szerint 2010 első félévében a valamivel több mint 1,3 millió pénztártag 11,5 milliárd forintot fizetett be, vagyis egy tag alig több mint 1400 forintot tett félre ilyen céllal. A felügyelet statisztikája szerint a munkáltatóktól 22,2 milliárd forint érkezett 2010. január és szeptember között, ami ugyan duplája a tagok által nyugdíjcélra félretett pénzeknek, de egy későbbi megélhetést fedező vagyon felhalmozásához ez is kevés.
A befizetések három bugyorba kerülnek. Az egyéni számlákon írják jóvá és kizárólag a tagokat illeti - vagyis a pénztár költségeinek és esetleges veszteségeinek fedezeteként nem használható - a fedezeti tartalékba kerülő rész. A hozamok összehasonlításán túl ennek mértéke alapján érdemes pénztárat választani. A befizetés egy kisebb része fedezi a pénztár működési költségeit; ez a működési tartalékot gyarapítja. A legkisebb - általában néhány tized százalékos - hányad a likviditási tartalékba kerül, és általános tartalékképző szerepe van.
A rugalmas rendszerben a megtakarítás mértéke akár havonta változhat, vagy szüneteltethető, de éves szinten legalább a minimumtagdíjat be kell fizetni. Amúgy a pénztár a törvényben előírt tagdíj működési és likviditási tartalékra eső hányadát levonja a pénztártag egyéni számláján lévő összegből. A nyugdíjkorhatárt elérők választhatnak: a felhalmozott vagyont egy összegben felveszik, vagy járadékot igényelnek. Ez utóbbi lehetőséggel kevesen élnek. Az önkéntes nyugdíjpénztárak összesen mintegy 50 milliárd forint szolgáltatást teljesítettek 2009-ben, a járadékszolgáltatások összege azonban nem érte el a 400 millió forintot, a kifizetett összeg 0,8 százalékát. Pedig a nyugdíj-kiegészítés valódi alternatívája a járadékrendszer lenne, de ehhez ma még alacsonyak a felhalmozott összegek, és a vonatkozó szabályozás is problémás.
Életbiztosítás: kényszerpálya
A hosszú távra tervezők megtakarítási formája lehet az életbiztosítás is, különösen a unit-linked típusúak, ahol a befektető dönt arról, hogy a rendszeresen fizetett díjakat a biztosító milyen befektetési alapban helyezze el. Bár tíz év elteltével a megtakarítás kamatadó-mentesen felvehető, a 2008-as adatok szerint évente csupán 265 dollárt fordítanak a magyarok ilyen célokra, ami az uniós tagállamok közül csupán Szlovákia és Románia megelőzésére elegendő. Az életbiztosítások nem olcsó megtakarítási formák; a szolgáltató- és termékválasztásnál a teljes költségmutatót (TKM) érdemes figyelembe venni.
- A biztosítás kockázati elemeket tartalmaz, és a fajlagos költségei is magasabbak, mint más befektetésnek. A biztosító csak a tőke egy részét fekteti be - mondja Juhos András, az UNIQA igazgatóságának tagja. A szakember ugyanakkor úgy látja, a biztosítás legnagyobb előnye, hogy drága abbahagyni, azaz „kényszermegtakarítássá" válik. Amíg a leghalványabb esélye van annak, hogy más megtakarításhoz lehet nyúlni, ezt senki nem töri fel. A másik oldalról is vizsgálhatjuk a kérdést. Ha nem kötnék biztosítást, a havi 10-20 ezer forintos díj egész biztosan elmenne a napi kiadásokra. Vagyis, a biztosítás futamidejének lejártával bármekkora összeghez jut a megtakarító, végtelen százalékos hozamot ért el: a konstrukció nélkül ez a megtakarítás ugyanis nem létezne.
- Egy húsz évvel a nyugdíjba menetel előtt megkezdett takarékoskodás eredménye reálértéken a havi befizetésekkel megegyező összegű rendszeres jövedelemkiegészítést jelent ugyanannyi éven keresztül. Minél hosszabb a megtakarítási idő, annál nagyobb összegű járadékra lehet számítani, de az elkövetkező évek inflációs várakozásait figyelembe véve, hihetetlen magas reálhozamok nem lesznek. Amennyit összegyűjtöttem az évek során, körülbelül ugyanakkora reálértékű összegre számíthatok lejáratkor. Ezt kell elosztani a megfelelő időszakra - véli a szakember.
Az öngondoskodási célú megtakarítások jellegükből adódóan hosszú távú elkötelezettséget igénylő, kevésbé likvid formák. Extrahozamot garantáló termék valószínűleg nincs, de több tíz év átlagában átlagosan „jó" hozamokat lehet produkálni körültekintő befektetéssel. Persze egy-két százalékpont is sokat számít ilyen intervallumnál: 5 százalékos többlethozam 40 éves megtakarítási periódus alatt több mint háromszoros vagyoni különbséget eredményezhet, hangzott el még 2005-ben egy előadáson, amit a Budapesti Értéktőzsde akkori elnöke, Szalay-Berzeviczy Attila tartott.
Várható hozamok
A unit-linked biztosítás hosszú távon 8 százalék körüli reálhozammal kecsegtethet, az önkéntes nyugdíjpénztárak hozamrátája az elmúlt tíz évben 7-8 százalék körül szóródott. A nyesz esetleg termelhet magasabb hozamot, ám nagyobb veszteséget is, ha a számlatulajdonos rosszul dönt befektetési portfóliójáról. Persze az öngondoskodás típusú befektetések célja nem a meggazdagodás, hanem az elért életszínvonal megőrzése, amikor csökken a jövedelem, vagy hirtelen megnőnek a kiadások. A biztonság és kiszámíthatóság tehát legalább olyan fontos, mint a hozam.