Az ENSZ Környezetvédelmi Programja az UNEP által elindított „Zöld New Deal" projekt. Még uniós parlamenti képviselőként publikálta Olajos Péter - ma már a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára -, hogy a világ GDP-jének 1 százalékából finanszírozható e gigantikus projekt, mely befektetéseket jelenthet a lakó- és irodaépületek energiahatékonyságának javításába, a megújuló energiaforrások céltudatos kiaknázásába, a közlekedés környezetbarát átalakításába, a fenntartható mezőgazdasági termelésre való átállásba. „Forradalmi lendületként hat az a felismerés, hogy a zöld technológiák és innovációk iparszerű előállításával, azok rendszerszerű alkalmazásával, mi több, nemzetgazdasági méretű felhasználásával nem csak - és nem elsősorban - a fenyegető környezeti veszélyek leküzdésére nyílik lehetőség. Hanem olyan új ipari ágazatok kialakítására is, amelyek képesek a munkahelyteremtésre, a gazdaság hatékonyabb működésének növelésére, összességében a termelőerők megújítására."

Pozitív válsághatás

A napelemek áramtermelése a világ talán legdinamikusabban fejlődő „megújuló" technológiája. Az Európai Unió maga generál piacot azzal, hogy célul tűzte ki a megújuló energiák alkalmazásának 20 százalékos részarányát a teljes energiafelhasználásban. Ezzel a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet éves szinten 2931 terawattórával csökkenthető, s az unió területén a megújulók termelése 2020-ra elérheti az áramfogyasztás 34 százalékát.

Magyarországon 2009-ben a gazdaság relatív energiaigényessége 1,5 százalékkal csökkent a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, a felhasznált energia 7,7 százalékkal volt kevesebb, mint 2008-ban. A megújuló energiaforrások termelése gyorsuló ütemben emelkedik, s tavaly az energiafelhasználás 7,5 százalékát adták, ami csak kismértékben marad el az EU 2008. évi 8 százalékos mutatójától.

A kérdés az, hogy a válság e „jótékony" hatása hogyan rendezi át a piacot: követi-e az új igényeket új kínálat is, például szélkerekek, kollektorok, napelemek, hőszivattyúk, tervező, szerelő, karbantartó szolgáltatások formájában?

Egyik példánk szerint idehaza évente négyzetméterenként 200-250 kilowattóra energiát használunk fel lakásfűtésre, míg a szomszédos Ausztriában csupán 120 kilowattórát. Az ok: továbbra is régi kazánok, elhasználódott csővezetékek, alacsony hatásfokú, szabályozhatatlan radiátorok működnek. Másik példánk szerint a vegyesen gyűjtött kommunális hulladék nagy része nálunk még mindig lerakókba kerül, miközben az unió nyugat-európai országaiban az elégetésével évente 27 millió megawattóra villamos energiát állítanak elő.

Az „ingyen energia" nem olcsó

Május végén végre a publikumnak szóló kiállítás nyílt meg a Hungexpo területén. Kazángyártók sokasága sorakoztatta fel kínálatát, s e fűtőberendezések már azonos minőségűek az osztrák háztartásokban használtakkal, végre biológiai szennyvíztisztító rendszerekkel is lehetett találkozni, s itt állította ki a mérnöki szolgáltatásokat is jelentő know-how-ját az első honi biogázcég. A bőség zavarában fel sem tűntek a szakvásár „cseles" termékei, az egyik esetében akár még boldog is lehetett a „megújulók" lehetőségeivel ismerkedő laikus, hiszen azt ajánlották neki, hogy legyen otthon saját szélerőműve. Nettó 50 ezerért rendelhet is 2,2 méter átmérőjű szélkereket, mellyel egyetlen 100 wattos izzót működtethet is, ha jó a széljárás... Megjelent az üzleti szakzsargon is, mert már nem hálózatra visszatáplálható napelemet talált az érdeklődő, hanem „csomagokat". Meg „csomagárat": egy 1,125 kilowattos rendszer szerencsére legalább 100 ezer forinttal múlta alul az egymillió forintot, 1,7 kilowattig pedig a kétmilliót.

Az Energia Klub segítségével azonban kiderül: gyakorlatilag nincs olyan berendezés, rendszer, amelyet szakértői tervezés, számítás nélkül is tanácsos lenne megvenni. Sőt, ha egy 1000 wattos szélgenerátor mellé az ellátás biztonságát is meg akarja venni a tulajdonos, akkor napelem rendszerbe állítása is ajánlott a számára.

A földhőhasznosítás is egyre népszerűbb, de még egy családi ház tulajdonosa sem kezdhet hozzá a beruházáshoz mérnöki igényű tervezés s persze a hatóság - a területi bányakapitányság - engedélye nélkül. A hőszivattyús piac annyiban „szerencsésebb" akár a kollektorok, akár a szélkerekek piacánál, hogy a vevők valóban kikerülik a kóklereket, s megkeresik műszaki terveket elkészíteni képes szakértőket.

De nem ez az általános. Hiszen kezdve a biomasszától egészen a tetők „beüvegezéséig" sokan gondolják, hogy az „ingyen energia" egyet jelent az olcsó megoldásokkal, s végső soron több kárt okoznak, mint hasznot. Ahol mégis készek szakszerűen beruházni a megújuló energia eszközeibe, és a szabályokat is következetesen be akarják tartani, ott viszont könnyen a túlzott bürokráciának esnek áldozatul. Lapunk is idézte a Szegedi Egyetem biotechnológiai tanszékének vezetőjét, aki szerint egy biogázüzemhez 23 különböző engedélyre van szükség tíz, egymás ellen is ható jogszabály alapján. A Magyar Megújuló Energia Szövetségtől pedig azt tudhattuk meg, hogy a megújuló energiaforrásokat hasznosító berendezések beruházásánál az érték 30 százalékára lehetett csak pályázni, s tavaly összesen 3 milliárd forint állami pénz „kelt el", miközben a gázár költségvetési normatív támogatása elérte a 70 milliárd forintot.

Dereguláció, egyszerűsítés, gyorsítás

A ma már klíma- és energiapolitikai helyettes államtitkár Olajos Péter a Piac & Profitnak ki is fejtette: feltétlenül szükséges egyfajta védelmi mechanizmus, amely a vevőknek - legyenek önkormányzatok, cégek vagy magánszemélyek - nagyfokú védettséget ad a jelenlegi „vadnyugati" állapotokkal szemben. Az tűnik a legcélszerűbbnek, hogy a szakmai szövetségekkel és az egyetemi, kutatói műhelyekkel együttműködve kialakuljon az a minősítési rendszer, amely alapja lehet a pályázati támogatásoknak. Az alternatív energiákhoz fűződő innováció ma az egyik leggyorsabban fejlődő terület, műszaki, tudományos teljesítményének értékelése komoly felkészültséget igényel. Olajos Péter az engedélyezési bürokráciát sem akarja meghagyni eddigi formájában. Egy nemrég készült felmérés szerint hazánkban 120-nál is több jogszabály foglalkozik a megújuló energiákkal és szabályozásukkal, ezt is sürgősen ki kell váltani egy megújulóenergia-törvénnyel. Az új kormányzatnak, amely tőkét akar vonzani erre a területre, nincs más útja, mint a dereguláció, az egyszerűsítés és a gyorsítás. A végső cél az egyablakos ügyintézés, mint az Németországban már évek óta működik.

El-elhangzik, hogy az államnak alapvetően azokat a „megújuló" beruházásokat kellene támogatnia, amelyek piaci alapon nem térülnek meg, ám a korábbi energiakoncepciókból nem derült ki, milyen szerepük lenne az energiatermelésen belül például a biogáz- vagy a szélerőműveknek, hogyan lehet számolni a geotermikus energiaforrásokkal. Matolcsy György - ma nemzetgazdasági miniszter - még tavaly, egy kiskunmajsai rendezvényen úgy fogalmazott, hogy az uniós forrásokat két célra kell összpontosítani: az oktatásra, valamint a gazdaság- és vállalkozásfejlesztésre. Ebbe úgy „fér bele" a megújuló energiaforrások hasznosítása, hogy minden gazdaságfejlesztési programot integráltan kell végrehajtani. Eddig külön volt lakás-, energia-, mezőgazdasági politika. A Fidesz szerint egyetlenegy politikának, intézményrendszernek kell kezelnie minden - például az energiatakarékossággal és megújuló energiákkal kapcsolatos - fejlesztést.

Az alternatív energiákra koncentrálás azt is jelenti, hogy ennek jegyében lehetne foglalkoztatásbővítést végrehajtani, s új mezőgazdasági programokat indítani, a lakáspolitikában pedig a támogatás feltétele lenne az energiatakarékos megoldások és megújuló energiaforrások alkalmazása. Az energiapolitika legfontosabb eleme az energiatakarékosság lesz, melyet egy 500 milliárd forintos energiahatékonysági alap fémjelezne.