A fizetésképtelenségi eljárások száma tavaly 37 százalékkal ugrott meg Magyarországon, a növekedés mértéke meghaladta az előző évit, pedig az is kiugróan magas volt az elmúlt évekhez képest - derül ki a Coface Hungary idei elemzéséből. A leginkább kockázatos iparág változatlanul az építőipar, valamint a kis- és nagykereskedelem. A kifizetetlen számlák problémája pedig idén sem enyhült mind ez idáig.

Kevesen védekeznek

A hazai cégek vezetői növekvő kinnlevőség-állománnyal, csökkenő forgalommal és szigorúbb banki finanszírozással találták szemben magukat tavaly, derül ki a Coface felméréséből. A megkérdezett több száz vállalatvezető válaszaiból jól látszik, hogy a cégek leginkább a piacok szűkülésében és a nemfizetések elszaporodásában érezték, hogy recesszió van. Ennek ellenére a magyar vállalatok többsége még mindig nem tesz semmit a kockázatos partnerek kiszűrése érdekében.

- Miközben a gazdaságban lévő összes hitel 80 százaléka szállítói hitel, fájdalmasan kevés cég vesz igénybe hitelezéskezelési terméket - mutat rá Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi vezetője a hazai helyzetre. Míg Nyugat-Európában a cégek körülbelül 10 százaléka él ilyen eszközzel, itthon csupán két-három százalékuk használ követeléskezelési szolgáltatást. Ráadásul Bagyura szerint a hazai kuncsaftok nagy része is külföldi tulajdonban van, ahol ez a gyakorlat a policy része.

Dr. Győrfi Attila, az Euler Hermes ügyvezető igazgatója úgy véli, az amúgy is nehéz helyzetben lévő, tartalékokkal nem rendelkező, tőkeszegény hazai kis- és középvállalkozások számára a válság kiélezte a követeléskezeléssel összefüggésben felmerülő árkérdést is.

- Adott esetben a követeléskezelés ára elviheti az adott ügyleten realizálható hasznot, az is lehet, hogy az ügylet sikeres behajtás esetén ráfizetésessé válik. De a követelések érvényesítése akár sikeres, akár nem, mindenképpen költségekkel is jár, jóllehet ezeket a követeléskezelők nemritkán átvállalják ügyfeleiktől - sorolja a jelenség hátterében meghúzódó lehetséges okokat a szakember.

Tény, hogy a cégek többsége az utolsó pillanatig kivárva saját maga próbálja érvényesíteni problémás követeléseit. Ez a gondolkodásmód viszont - még akkor is, ha az előbbi magyarázat áll a háttérben - hibás. Náluk valószínűleg nincs - és persze miért lenne - olyan munkatárs, aki ért a követelések professzionális érvényesítéséhez, nem rendelkeznek kellő információval adósuk helyzetéről és az idevonatkozó, gyakran változó és szakértők szerint gyenge hitelezővédelmi jogszabályok között is nehéz eligazodni. Egy kkv érdekérvényesítő képessége pedig szintén gyengének mondható.

- Számtalan olyan üggyel találkoztunk, ahol az adós hosszú hónapokig, esetleg évekig hitegette hitelezőjét, aki csak már a reménytelen helyzetben keresett meg követeléskezelésre szakosodott céget. Pedig az idő múlásával a követelések érvényesíthetősége meredeken csökken - teszi hozzá az Euler Hermes szakembere.

Minél előbb, annál jobb

Tapasztalatok szerint a számla lejárata után az első két-három hétben nagyon nagy valószínűséggel beszedhető a teljes összeg, míg 90-120 nap után radikálisan csökken a behajthatóság. A követeléskezelők többsége sikerdíjas konstrukcióban dolgozik: a megbízónak a beszedett követelések után kell jutalékot fizetnie, ami átlagosan az időben átadott (körülbelül 60 napon belül lejárt) számlák után a követelés értékének 5-6 százaléka, de minél kisebb összegű a követelés, annál magasabb a sikerdíj megszabott százaléka. Azt már minden vállalkozás maga látja, hogy hány sikeresen érvényesített követelés jár akkora költséggel neki, mint ha egy követelést le kell írjon azért, mert behajthatatlanná vált.

Úgy tűnik, a válság többeket a követeléskezelőkhöz irányított: tavaly 60 százalékkal nőtt a kezelésre átadott ügyek értéke, bár idén a magas bázishoz képest némileg visszaesett a forgalom. Győrfi Attila azt mondja, a követeléskezelés igénybevétele nem függhet a szerződés típusától. Persze vannak a gazdaságnak olyan területei, melyek kockázatosabbak, így a követelések érvényesítésének esélye is kisebb, de ügyet csak akkor utasítanak el, ha a beszedését reménytelennek ítélik, illetve ha a követelését az ügyfél nem tudja dokumentációval alátámasztani. A számla összege azonban már befolyásolja, hogy érdemes-e szakcéghez fordulni a behajtás érdekében. Az Euler Hermes például 200 ezer forint alatt nem vállal ügyet.

Csodát várni viszont a követeléskezelőktől sem érdemes. A szakmában működő cégek vezetőinek többsége úgy véli, hogy ma Magyarországon a csődtörvény, az egyéb polgári és büntetőjogi hitelezővédelmi és tulajdonosi, valamint a cégvezetői felelősségi szabályok gyengék, kijátszhatók, és sokszor alkalmazhatatlanok.

A tavaly szeptemberben életbe lépett új csődtörvény sem hozott átütő változást, bár eredményességének megítéléséhez még rövid idő telt el. Most még csupán az látszik, hogy az eljárások száma megugrott - 2009-ben 120-ra növekedett, ami 700 százalékos bővülést jelent -, de a hatékonyságára nincs statisztika, azaz a hitelezői igények megtérülését illetően mostanáig nem lehetett messzemenő következtetéseket levonni. Az viszont, hogy a törvény hatálybalépését követően is nőtt a fizetésképtelenségi eljárások száma, és a hitelezői igények kielégítésének mértéke továbbra sem közelíti meg a nyugat-európai átlagot - az arány nem éri el az 1 százalékot az elrendelt felszámolási eljárásokban -, azt jelzi, hogy a módosítások még nem érték el a céljukat.

Magyarországon tehát évente több 10 milliárd forintos követelésállományok „ragadnak be" a cégek íróasztalainak fiókjaiba, melyeket a tulajdonosok hagynak veszni, mert a kezeltetésük nem gazdaságos. Az értékesítésükben pedig nem is gondolkoznak, pedig erre is lenne lehetőség.

- Egyelőre a banki, illetve a közüzemi szolgáltatók vannak jelen a követelésértékesítési tőzsdén, a lízingcégek, faktorcégek, hitelbiztosítók, önkormányzatok, jogi és magánszemélyek körében a népszerűsége még várat magára - mondta el lapunk kérdésére a Debt-Market üzemeltetőjének ügyvezetője, holott szerinte ma Magyarországon gazdaságosabban lehet értékesíteni a követeléseket, mint kezeltetni azokat.

Belül is lehet kezelni

Pedig a követeléskezelők piaca igen népes, de nem egyformán sikeres. Leginkább az lehet „nyerő", amelyik nagyobb információs adatbázissal rendelkezik, és nagyobb az érdekérvényesítő képessége. A követelések kiesésére teljes védelmet azonban valószínűleg csak a hitelbiztosítás jelenthet.

A tudatos kockázatkezelésnek a cégen belüli folyamatokban is testet kellene ölteniük. Ez azonban látszólag ugyancsak hiányzik a magyar vállalati kultúrából: egy szakértői felmérésben a megkérdezettek 20 százaléka állította, hogy nem fordít semmilyen energiát arra, hogy kiszűrje kockázatos partnereit. Pedig az elmúlt fél évben tovább romlott a magyar cégek megítélése a régióban: immár minden másodikuk számít kimondottan vagy közepes mértékben kockázatos üzleti partnernek, véli a Coface.

- A belső kockázat- és követeléskezelői gyakorlatban is fejlődni kell, azaz szabályozni, hogy az adott cégen belül ki, mikor, mit tesz a vevőkockázatok vonatkozásában, és az így kialakított folyamatot be is kell tartani - javasolja Dercze Zoltán, a Coface Hungary országigazgatója annak érdekében, hogy a behajthatatlan követelések magas aránya némileg csökkenjen.

Különösen most, a megnőtt kockázatú gazdasági környezetben vált minden korábbinál fontossabbá a jól átgondolt, következetes, szakszerű követelésmenedzsment-stratégia kialakítása, hiszen a kieső vevőkövetelések a cég cash-flow-ját, sőt mi több, fennmaradását is veszélybe sodorhatják, állítja a Dun & Bradstreet (D&B) cég, amely szerint 2010-ben újabb magyar fizetésképtelenségi csúcs várható.

A kockázatkezelési szakértő legfrissebb elemzése rámutat arra is, hogy a bedőlési valószínűség, tehát a működő cégekre vetített fizetésképtelenségi eljárások aránya szintén nőtt az elmúlt években: 2007-ben a cégek 2,21 százaléka, 2008-ban kis növekedést követően 2,34 százaléka, míg 2009-ben drasztikusabb növekedés után a vállalkozások 2,84 százaléka nem tudta szállítóit fizetni, és így fizetésképtelenségi eljárás indult ellene. A kép valószínűleg idén sem lesz szebb.