A klímatörvény tervezetének a megtorpedózását Podolák György (MSZP), a gazdasági és informatikai bizottság elnöke indukálta. Ő figyelmeztette dr. Magda Sándor MSZP-s képviselőt, hogy a szabályozással ellehetetlenülne a választókörzetében lévő Mátrai Erőmű. Magda elismeri, sebtében összehozott módosító indítványai csak ürügyül szolgáltak, célja a törvény e parlamenti ciklusban való elfogadásának a meghiúsítása volt.

Elterelő hadművelet

A politikus négy-hat éves távon látja kivitelezhetőnek az átállást a megújuló energiákra. Csakhogy a jogszabály első emissziócsökkentési határideje nyolc év múlva esedékes (2020); vagyis a törvény elhalasztásának előidézése okafogyottnak tűnik. „Támogattam volna, ha konkrétan szerepel benne, hogyan követelik meg az erőműtől az átállást."

Mások is hiányolták a konkrétumokat, de éppen a politikai szféra javaslatára alakult ki az a kompromisszum, hogy ne részletes, hanem kerettörvény-tervezet szülessen, magyarázza Botár Alexa, a klímatörvényt kezdeményező Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) éghajlatvédelmi csoportvezetője. Az egyik módosító javaslat megfelezte volna a kibocsátáscsökkentést. Csakhogy az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint az 1990-es bázisévhez képest 30,7 százalékkal már eleve csökkent az üvegházgázok kibocsátása. „Ezért a negyven százalék helyetti húszszázalékos emissziómérséklés azt jelentené, hogy növelnünk kellene kibocsátásunkat" - mondja dr. Láng István akadémikus, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács társelnöke.

Mire február 22-én az MSZP frakcióülésére sor került, az ipari lobbi klímatörvény elleni állásfoglalása megtette a hatását. Molnár Csaba kancelláriaminiszter jelezte, hogy a kormány már nem tekinti „aktuálisnak" a tervezet elfogadását. „A frakció 30:28 arányban úgy döntött, nem kéri Magda Sándortól módosító indítványai visszavonását. Ha ő visszavonja, akkor nem kell külön szavazni a módosításról, és egyenesen a végszavazás következett volna. A két voksolást azonban egy nap nem lehet megtartani. A formális okok győztek" - mondja Láng.

Érvek és ellenérvek

A további „erőteljes" csökkentés veszélyezteti a gazdaság teljesítőképességét és versenyképességét, véli az ipari lobbi. Majd a „megfogalmazás alatt álló megújulóenergia-törvényre" hivatkoznak, s „nehezen elképzelhetőnek" tartják annak célját, hogy 2020-ra 13 százalék lenne a megújuló alapon termelt energiafogyasztás.

Az MTVSZ így reagált: a törvénytervezet „nem ró a jelenlegi kötelezettségeknél jelentősen nagyobb terhet a vállalatokra. Ezeket Magyarországnak előbb-utóbb úgyis teljesítenie kell. Az ország versenyképessége akkor javítható, ha minél hamarabb megtörténik a termelés és fogyasztás szerkezetének átalakítása a kisebb energiaintenzitás felé, ha a társadalom karbonfüggősége minél hamarabb csökken".

Az átállás finanszírozását firtató kérdésünkre dr. Szili Katalin - az Országgyűlés és e minőségében egyben a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) volt elnöke - 25-28 milliárd körüli összegben jelölte meg a Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap kívánt volumenét, vagyis a szén-dioxid-kvótarendszer révén befolyt 28 milliárddal nagyjából megegyező összeget kellene a klímaváltozás megfékezésére fordítani. Dr. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke ezt megalapozatlanul kevésnek tartja. „Az alap hitelnyújtó tevékenységének az energiaszektor is nagy hasznát látná" - vélekedik Civin Vilmos, az MVM környezetvédelmi osztályvezetője. A befektetések megtérülése 7-15 évre tehető.

A várható villamosenergia-igények nukleáris és megújuló alapú erőművekkel legfeljebb részben elégíthetők ki. A kieső energiát a piac a környező országokból fogja megszerezni, tiltakoztak az ipari szereplők. A zöldek szerint az átterhelés nem reális fenyegetés, mert a törvénytervezet erősen ösztönzi az alternatív energiaforrásokra való átállást. Úgy vélik, a gazdaság ennek birtokában inkább az alternatív utakat választja majd.

Az ipari lobbi a hatástanulmányok hiányát is felrótta. A környezetvédők állítják, az NFFT tíz megalapozó háttértanulmányt készített a hazai kibocsátáscsökkentési pályákról. „Semmi ilyesmivel nem ismertettek meg minket" - mondja Rolek.

Ne mi legyünk az elsők?

A törvényjavaslat „a hazai nemzetgazdaságot veszélyeztető és irreális kibocsátási célokat fogalmaz meg, ami praktikusan megszüntetné a hazai ETS-szektorba tartozó iparágakat" - szólt az ipari testületek állásfoglalásának legelső mondata (ETS - kibocsátáskereskedelmi rendszer). „Az emissziócsökkentés politikai döntés. Barroso, Merkel, Sarkozy mind nyolcvanszázalékos kibocsátáscsökkentésről beszélnek 2050-re" - mondja Láng. „Azt nem kell mondanom, hogy mekkora a különbség a politikai retorika és a kötelező érvényű törvények között - jegyzi meg Rolek. - Ne a farok csóválja a kutyát; várjuk meg, míg Európa gazdasági nagyhatalmai nemcsak mondják, hanem valóban meg is hozzák a saját klímatörvényüket."

Ahogyan Magda Sándor beadványai sem érdemlegesen szóltak hozzá a törvénytervezethez, úgy a gyáriparosok hozzáállása sem tér el ettől: „Nem arról van szó, hogy valamelyik paragrafust változtassuk meg, a törvény egésze megalapozatlan jelenlegi formájában" - mondja Rolek. Vagyis elsősorban nem tudásanyagok és tárgyi érvek ütköztetése zajlik, hanem a törvény zsigeri elutasítása, amely a status quót szolgálja, az ország fosszilis energiafüggésének fenntartását. Jellemző motívum, hogy Magda a törvény elhalasztását követően(!) okosította ki magát a témában. „Nem a britekhez kell mérnünk magunkat. Ott ugyanis nincs szénbányászat. Margaret Thatcher megszüntette - vélekedik Magda Sándor. - A 30,7 százalékos emissziócsökkenés azért történhetett meg, mert elsorvasztottuk az ipart. De hosszabb távon nem ezt a pályát kell követnünk." Más szcenáriót javasol az MTVSZ: „A törvény a gazdaságot technológiai váltásra sarkallja, amely éppen az új, karbonsemleges termelési és fogyasztási szerkezet létrehozásával teremt új foglalkoztatási lehetőségeket."

Elferdítés?

Rolek Ferenctől azt kérdeztük: nem gondolja-e, hogy csúsztatás a versenyképesség elvesztésére hivatkozni és az ETS-szektor teljes megszűnését emlegetni, miközben elhallgatják, hogy az ipar maga is zöldül(het), és környezetkímélő, energiahatékony technológiákkal helyettesítheti a meglévőket. A parlamenti képviselők könnyen megijeszthetők így, mert nem feltétlenül tudják, mi az a dekarbonizáció. „A csúsztatás szó értelmetlen - felelte Rolek. - Meg kell érteni, hogy a közleményünk olyan helyzetben született, amikor gyorsan kellett cselekedni, nagyon világos kommunikációval. Ez nem lehetett többkötetes disszertáció. Szükség lesz ilyen törvényre, de a párbeszédet nem lehet megspórolni. Nyilván része lesz annak megtárgyalása, kinek mi a felelőssége, feladata."

Ez a válasz már magában foglalja a szénmentesítés lehetőségét, s nem azonos az ipari lobbi tiltakozásával, mely szerint a kibocsátás további csökkentése „nem lehetséges". Elképzelhető, hogy a gyáriparosok elfogadnának a jelenlegivel nagyjából megegyező törvényt, amennyiben Nyugat-Európa vezető államai is hasonlót szövegeznek meg, és léptetnek hatályba? „Azokkal a csökkentési értékekkel, amiket globális szinten bevezetnek, valószínűleg elfogadnánk a hazai klímatörvényt is" - válaszolta Rolek.

Magda szerint a törvény elhalasztására ad okot, hogy a kibocsátás kalkulálásánál „az unió még nem ismeri el az új CO2-nyelőket, vagyis az újonnan telepített, intenzív növésű erdőket. Az EU erre nem ad kvótát. Először ezt kellene kijárni Brüsszelben. Ha ezt beszámítják, akkor áll elő az, hogy hazánknak tíz százalékot kell lefaragni üvegházgáz-kibocsátásából 2020-ig". A képviselő garanciákat szeretne látni a törvényben arra is, hogy a megújuló energiaforrásokra való átállás hazai munkahelyeket teremt: „Ma a szélkereket és egyéb ilyen eszközöket kilencven százalékban külföldről importáljuk. Ezek előállítására itthon kellene ipart teremteni."

Kapkodás és presztízskérdés

Magyarország a 25. helyen van az EU-ban az egy főre jutó emisszióban, a 16.-on az összkibocsátásban. Ennek fényében az ipari lobbi azon van, hogy túlbuzgóságot bizonyítson rá a politikára. „Szili Katalinék presztízskérdést csináltak abból, hogy viharos sebességgel keresztülvigyék ezt a törvényt" - mondja Magda. Rolek állítása szerint a törvénytervezet tanulmányozására az ipari szereplőknek egy hónap állt rendelkezésükre, és „ez nevetséges egy a társadalmi-gazdasági fejlődést negyven évre meghatározó törvény esetében".

Láng István elismeri: „Az NFFT egyeztetési kötelezettségei nincsenek kellőképpen tisztázva, és nem volt idő kellő mélységű, szélesebb körű konzultációra a gazdasági szereplőkkel. Ezt pótolni kell. Az ipari lobbi csak ideiglenesen állíthatta le az éghajlatvédelmi szabályozás folyamatát. A törvény elfogadásának meghiúsulása abból a szempontból nem olyan súlyos, hogy az Európai Unió teljes területe már le van fedve emissziókorlátozó szabályokkal. Ez hazánkra is vonatkozik."