Éppen 28 dollárral volt kevesebb a kőolaj barrelenkénti évi átlagos ára 2009-ben, mint 2008-ban, s ha egyszer a magyarországi energiapiac szinte teljesen nyitott, akkor - gondolnánk - az áramot is, gázt is olcsóbban kapta a fogyasztó. De nem ez történt.

- Akkor, amikor 2008 végén beütött a válság, mind az olaj, mind a földgáz nagykereskedelmi és tőzsdei ára komolyan csökkenni kezdett - emlékeztet Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdálkodási Kutatóközpontjának vezetője. - Magyarországon a fokozatosan bevezetett piacnyitás időszakát éltük, az árampiacon 2008 elején került sor az igazi modellváltásra.

Az egyetemi szakember utal rá, hogy a nagyfogyasztók és az egyetemes szolgáltatásra nem jogosultak 2008 elejétől már nem mehettek vissza a hatósági áras áramkereskedelembe.

Tapasztalatok nélkül

A magyar piacon azonban nem volt megfelelő a likviditás. Az árambeszerzések nem rövid távra szólnak, hanem éves szerződések születnek, s általában az esztendő végéhez közeledve állapodnak meg egymással a fogyasztók és a kereskedők. Körülbelül akkor írták alá a kötelezettségeket 2009-re, amikor a válság is elkezdődött, nem látták még a későbbi világpiaci áresést. Sőt, a válság előtti szokásos mennyiséget alapul véve kötötték meg a szerződéseket, a felhasználók a tényleges fogyasztáshoz képest többet és drágábban vásároltak. A vevők igen nagy része „beleragadt" tehát az éves szerződésekbe, illetve kiskereskedői oldalról nem is indult meg olyan árverseny, ami azt eredményezte volna, hogy a végfogyasztók a hátrányos megállapodásokat felmondják. Tehették volna?

- Szlovákiában, ahol hozzánk hasonlóan nincs áramtőzsde, s a miénkhez hasonló likviditási problémákkal küzdenek, voltak olyan kereskedő cégek, amelyek látták, hogy beszerzési oldalon váratlanul kedvező pozícióba kerültek - magyarázza a kutatóközpont vezetője. - Azt tapasztalták, hogy még mindig drágán adtak el, miközben a még le nem zárt pozícióikat egyre olcsóbban tudták feltölteni. Ezért megkeresték a fogyasztókat azt ajánlva, bontsák fel az éves szerződéseiket addigi partnereikkel, mert még mindig megéri átszerződni a sokkal olcsóbban kínált áram miatt.

Néhány hazai nagyfogyasztó sem járt rosszul, mert úgy szerződött, hogy negyedévenként a német áramtőzsdéhez igazított árat fizetett. Ám a kis cégek tömege tapasztalatlanul lépett be a szabadpiaci környezetbe. Sajnos, hazai tőzsde sem volt, melynek áraihoz igazított szerződéseket köthettek volna. A végeredmény - melynek valamennyi okát az egyetemi szakember sem ismeri - az lett, hogy idehaza a fogyasztókért folyó kiskereskedelmi verseny lanyha maradt.

A szabályozott árú áramszállítási költségek és az adók mellett a végfogyasztói árat ebben a szektorban a szabadáras nagykereskedelmi ár (azaz az erőművek értékesítési és az import árának az alakulása), valamint a kereskedelmi árrések mértéke határozza meg. Az erőművek értékesítési árai és jövedelmezősége tavaly jelentősen csökkentek. Az importverseny és a dekonjunktúra arra késztette e termelőket, hogy a lehető legolcsóbban adjanak el. Ugyanakkor a kereskedelmi árréseknek „hála", a kereskedők pozíciói rendre javulhattak. Tavaly az első háromnegyed évben az áramkereskedelemben 56 milliárd forint adózás előtti nyereség keletkezett, ez a teljes iparág nyereségének egyharmada. Nem csapódott le tehát a fogyasztóknál a termelői, nagykereskedői árcsökkenés haszna.

Belépő telekomosok?

De vajon mivel találkoztak az egyetemes szolgáltatás jogosultjai?

- Az egyetemes szolgáltatók a régi áramszolgáltatóknak a kereskedői egységei, és a Magyar Villamos Művektől három évre fixált szerződés alapján vásárolnak. Az MVM egyetemes szolgáltatóknak történő értékesítésére a Magyar Energia Hivatal úgynevezett hatósági ársapkát, felső árkorlátot állapított meg, emellett e szolgáltatók kereskedelmi árrését is szabályozza - magyarázza Kaderják Péter. - Az „egyetemesek" beszerzési ára tavaly két-három forinttal volt olcsóbb, mint amennyiért a szabadpiaci szereplők vásárolhattak. Kérdés, hogy jó-e ez így, hiszen a piac nagy szereplői elvben olcsóbban is tudnának kereskedni. A szabályozás mindenesetre a lakossági fogyasztókat megóvta a tökéletlen verseny negatív hatásaitól.

Az egyetemes áramszektor vásárlóiért egyelőre nem folyik verseny. A jövő mégis alakulhat másként, hiszen hosszabb távra azt mondja ki az energiapolitika, hogy a támogatások itt is megszűnnek. Az ársapkás védelem a mai szabályozás szerint az esztendő végéig tart, a jelentős piaci erővel bíró szereplőt, az MVM-et addig még a szokásosnál szigorúbb hatósági előírások kötelezik. Ám a 2010-et követő időkre el kell döntenie az aktuális kormányzatnak, hogy megőrzi-e a mostani szabályozott állapotot.

Ha megnyugtató garanciák lesznek arra, hogy a magyar árampiacon a verseny „kitanulása" jó irányba halad, akkor valóban ki lehet iktatni az egyetemes szolgáltatás okán alkalmazott keresztfinanszírozást. Eddig azonban még olyan verseny sem alakult ki, amilyen talán lehetséges lenne. Amikor az egyetemes szolgáltatásra a klasszikus három nagyvállalatnak meg kellett kérnie az engedélyeket, mindhárom csak a saját területét vállalta, nem léptek át a többiekére. Noha az év végét követően megváltozhatnak a szabályok, az árak továbbra is nyomottnak ígérkeznek - kérdés, hogy vajon akkor is megmarad-e a nagy cégek békés egymás mellett élése.

- Egyrészt „elillanhat" a nyomott ár, másrészt új szolgáltatók gondolhatják úgy, hogy belépnek a teljesen felszabadított árampiacra - igyekszik a jövőbe látni Kaderják Péter. - Egyáltalán nem lehetetlen, hogy például a telekomszektorból érkezik olyan vállalkozás, amelyiknek van kiépített ügyfélszolgálati rendszere, fogyasztóelérési gyakorlata.

Gáznyitány

A liberalizációt jelentő új jogi normák a gázpiacon egy évvel később váltak hatályossá, mint az áramkereskedelemben. A „gáznyitány" így a válság kellős közepére esett, s már az olcsó árak jellemezték a nemzetközi piacot. Ott, ahol megszűntek a hatósági korlátok, a szabadpiaci fogyasztók az árcsökkenést is érzékelték. Ami ebben a szektorban az „egyetemes szolgáltatást" jelenti, az voltaképpen már csak az árrés szabályozására vonatkozik, az államnak jóval kevesebb a tevőleges árszabályozási szerepe. Az viszont igaz, hogy e terméknél koncentráltabb a kínálati oldal, nehezebb a versenyt megteremteni. Ugyanakkor a gázszektorban - ellentétben az áramkereskedőkkel - új piaci szereplő már meg tudta szólítani a háztartásokat is.

Az egyetemes szolgáltatás a mai értelemben még egy ideig megmarad, de egyre inkább a védendő fogyasztókat fogja segíteni. Az állam a mostani „terjedelmében" tehát nemigen marad benn az energetikai szektorban. Ahol azonban az állam hatására nem alakulhat ki verseny, az - a KPMG energetikai és közüzemi szektor globális vezetője, Kiss Péter partner szerint - az áram és a gáz szállításának, elosztásának egyfajta monopóliuma. Magyarországon is különválasztotta a törvény az energiaüzletet a rendszerhasználattól, tette ezt azért, hogy a piacnyitás következtében megteremtődjék az energia-üzletág európai uniós versenyképessége. De vajon maholnap lehet-e tényleges kínálati piacról is beszélni az áram- és gázszektorban?

- Különös helyzet állt elő, a teljes fogyasztás 5,5 százalékkal csökkent 2009-ben, a magyar áramtermelés 40 terawattóráról leesett 36 terawattórára, s az áram szabadpiaci ára is jelentősen csökkent - utal a piaci körülményeket számottevően befolyásoló recesszióra Kiss Péter. - Pedig másfél évvel ezelőtt még az eladók piaca volt. Most a fogyasztók helyzete sokkal előnyösebb, ugyanakkor az iparvállalatok messze nem akkora outputtal üzemelnek, mint akár 18 hónappal ezelőtt.

A későbbiekben nem biztos, hogy az energiafogyasztás további csökkenését tapasztalják a piacon, hanem - a válság mérséklődésével - bővülhet is a felhasználás. Az áram esetében az előállítás lehetőségei sem közömbösek, hiszen hatni képesek a verseny kimenetelére. A KPMG energiaügyi partnere arra nem gondol ugyan, hogy a régióban „erőmű-túlkapacitások" keletkeznének, de az atom- és a ligniterőmű bővítését, a gázt felhasználó új termelőegységek építését a következő évtizedben számításba lehet venni. A recesszió mérséklődésével és az új kapacitások belépésével normális piaci viszonyok alakulhatnak ki, de az mégsem várható, hogy ismét olyan fogyasztói piac alakul ki, mint amilyen Európát jellemezte az egy évtizeddel ezelőtti piacnyitás időszakában.

A földgáz kereskedelmét nagymértékben befolyásolja a lelőhely holléte, a szállítás, a készletezés. A piacnyitás mégis ugyanúgy végbemehetett, mint az áram esetében. Ennek a szektornak az üzleti szereplői érthető okokból kevesebben vannak, s a tényleges versenyt sem teljesen azonos eszközökkel vívják, alakítják, mint a villanyban érdekelt társaságok. A fosszilis energia jellegéből adódó kötöttségeket vajon fel lehet oldani egyáltalán?

- A Mol Nyrt. szponzorál is egy régiós léptékű projektet, a NETS elnevezésűt, mely a gázszállító rendszerek régiós összekapcsolásáról szól - ismerteti a kelet-nyugati gázszállítást, -áramoltatást kiváltó, kiegészítő programot Kiss Péter. - Az LNG-rendszer - a cseppfolyósított gáz - ugyancsak felértékelődik hazánk számára is, hiszen a piacon ebből a portékából túlkínálat van, hála az Egyesült Államok kisebb vásárlásainak. A lényeg, hogy több irányból, többfajta forrásból érkezhet majd a földgáz, ezáltal jobban lehet optimalizálni az árat is.

Ugyan nem a máról, hanem inkább a holnapról adott képet a KPMG energetikai és közüzemi szektor globális vezetője, de az üzletág nagy, közepes és kisebb szereplőinek egyaránt fontos üzenetet fogalmazott meg: a kialakuló valódi versenyt végre a kereslet-kínálat fogja motiválni, legfőképpen azért, mert a földgáz ára várhatóan nem lesz a kőolaj árához kötve. Ez azért következhet be, mert végre tényleges piaca lehet az eddig csak keletről nyugatra „közlekedő" gáznak. Ha az európai rendszert sokkal jobban összekapcsolják, s kiépül az LNG-hez szükséges infrastruktúra is - melynek következtében spot-piaci árazással folyhat a kereskedés -, akkor a kőolajhoz való indexálás végre teljesen okafogyottá válhat.