A termékdíj bevallása rendkívül összetett feladat, és sok esetben nem is a díj mértéke jelent problémát, hanem a bevallással járó feladatok - panaszkodott lapunknak több kisvállalkozás, tanácsot kérve, miként bújhatnának ki e kötelezettség alól. Igen, ez így van, erősíti meg Győrfi Loránd, a Viveo Kft. vezető tanácsadója, és főleg a kisebb kötelezettek esetében borul az egyensúly. Gyakran pár ezer forint termékdíj-befizetéshez is hatalmas adminisztratív teher társul, ami elsősorban a szabályozás bonyolultságából ered. Nem elég alaposan ismerni az előírásokat, azok hatósági értelmezésével és a gyakorlati megoldási módszerekkel is tisztában kell lenni ahhoz, hogy helyes bevallásokat töltsünk ki. Emellett figyelemmel kell kísérni a sűrű jogszabály-változásokat és a bevallási-bejelentési nyomtatvány - szintén gyakori - módosításait is, ami időigényes és embert próbáló feladat.
Megoldási javaslatok
A problémát jellemzően a felhasznált termékdíj-köteles anyagok nyilvántartási rendjének kialakítása és a rendszeres adatszolgáltatás megoldása okozza, amellyel - külső szakértő hiányában - a vállalkozásoknak külön munkatársat kell(ene) megbízniuk. Mit tehetnek hát azok a kisvállalkozások, amelyek szeretnének eleget tenni a termékdíjjal kapcsolatos kötelezettségeiknek, hogyan oldhatják ezt meg a jelenlegi jogszabályi keretek között a legegyszerűbben?
A tanácsadó szerint a legtöbb kötelezett a termékei csomagolása után fizeti a termékdíjat. Az esetükben viszont lehetőség van arra, hogy a csomagolóeszköz beszállítója - bizonyos feltételek teljesítése esetén - a számlán átvállalja a kötelezettséget. Vagyis sok kisvállalkozásnak érdemes olyan helyen megvásárolnia a csomagolóanyagot, ahol a gyártó előtte megfizeti a termékdíjat, mert ebben az esetben nála sem fizetési, sem bevallási kötelezettség nem keletkezik. A közepes és nagyobb vállalatoknál viszont érdemes termékdíj-képviselő segítségét igénybe venni, aki a hatósági és koordináló szervezeti adatszolgáltatás, valamint a változáskövetés súlyos terhét le tudja venni a cégek válláról. Ilyen képviselőt akár az interneten is találhatunk, ha beírjuk a keresőbe a kulcsszót (termékdíj+tanácsadás, vagy termékdíj+bevallás), de referenciákat mindenképpen kérjünk a megbízás előtt.
A tartós és hosszabb távú megoldást azonban a jogszabály-módosítás jelentené, elsősorban az értelmezési kérdések feloldására lenne szükség, véli Győrfi Loránd, mivel ezek sok gondot okoznak még a lehető legnagyobb odafigyelést tanúsító kötelezettnek is, mert nem minden esetben olvasható ki a jogszabály szövegéből a jogalkotó pontos szándéka. A hatóság számára sem jó ez, hiszen végső soron neki kell ellenőriznie, esetleg szankcionálnia a jogsértéseket. A szakértő szükségesnek látja ezenfelül a legkisebb kötelezettek teljes mentesítését az adminisztratív terhek alól.
A termékdíj-jogszabályok módosítása már évek óta szinte állandóan napirenden van. Most is az országgyűlés előtt van egy tervezet, amelyben 2010-től átfogó módosításokat hirdettek. Ez azért különösen jó hír, mert a fő cél az egyszerűsítés és a kis kötelezettek terheinek csökkentése. A törvénytervezetben tapasztalható ez irányú elmozdulás, állítja a tanácsadó, de a folyamatnak nem szabad leállnia, mert majdnem biztos, hogy január elseje után is lesznek még tisztázatlan kérdések.
Szinte mindenki bosszankodik
Nem éppen bizakodóak a várható törvénymódosítás kapcsán az ágazati érdekvédelmi szervezetek. A fémcsomagolási szektort képviselő Italosdoboz Gyártók Európai Szövetsége (Beverage Can Makers Europe, BCME) így vélekedik: „A magyarországi környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény tervezett módosítása szerinti új kvóták a fémcsomagolás tekintetében rendkívül magasak és diszkriminatívak. Az ipar képviselői számára további aggodalomra ad okot, hogy a módosításra vonatkozó előterjesztés megszüntetné a kereskedők termékdíj-fizetési kötelezettségét. Ez a termékdíj-fizetési láncba való drasztikus beavatkozás súlyos egyensúlyhiányhoz vezetne a kirótt díjterheket viselő piaci szereplők között. A tény, hogy a kiskereskedőknek a környezetvédelmi szempontból hasznos csomagolások forgalmazásával kapcsolatos motivációja ily módon megszűnne, még a kormány eredeti jogalkotási szándékának sem felelne meg."
A kereskedők szerint viszont nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen az ő díjfizetési kötelezettségük csak bizonyos feltételek teljesülése esetén szűnik valóban meg. A BCME sajtóközleményében azt is hangsúlyozza: „A fémcsomagolás köztudottan ez egyik leginkább újrahasznosítható csomagolási forma, amely 100 százalékban és korlátlan mennyiségben hasznosítható újra. (...). A megoldás az lenne, ha minden egyes csomagolásra, annak alapanyagától függetlenül ugyanaz a termékdíj vonatkozna. Az így számított végösszeg megfelelne a magyar kormány termékdíjból származó bevételi előirányzatának, ami megközelítőleg 8,3 milliárd forint."
Nem elégedett a törvénytervezettel a Magyar Agrárkamara sem, mert a környezetvédelmi tárca nem építette bele a felvetéseiket. „Kis túlzással, minden agrártermelőnek, legyen őstermelő vagy éppen a legnagyobb társaság, csomagolási tevékenység esetén be kell jelentkeznie a termékdíj-felhasználók körébe akkor is, ha csak bálamadzagot használ - olvasható a kamara közleményében. - A gond összetett: egyrészt 2004-ig visszamenő hatású a jogszabály, másrészt hatalmas - sokszor teljesíthetetlen - adminisztrációs és anyagi terhet ró a gazdálkodókra. Emiatt a köztestület számos ponton változtatásokat ajánlott a készülő új törvénybe, de ezek nem kerültek figyelembevételre. A köztestület javaslata az adminisztrációs terhek csökkentésére és az agrártermelők jelentős körében egyszerűsített eljárásban megfizethető, átalánytípusú díjfizetésre irányult. A módosító javaslatok nélkül október 6-án, kedden a parlament mezőgazdasági bizottsága nem találta általános vitára alkalmasnak az új szabályozást, míg a parlament környezetvédelmi bizottsága igen."
Átírták információhordozó papírra
- A patikáknak is speciális probléma a környezetvédelmi termékdíj, amit a csomagolóanyagok, reklámtáskák után kell fizetni - mondja Kőhegyi Péter, a Patikapartner Kft. ügyvezetője. - A fizetendő összeg nem jelentős, két-háromezer forint évente, sokan ezért azt gondolják, nem számít, nem kell foglalkozni vele. Ráadásul a gyógyszertárak többsége mentes lenne alóla, a felhasznált mennyiség miatt. Ám a mentességet külön kérni kell, és ha megadják, az csak a fizetés alól mentesít, a bevallás alól nem. A bevallás pedig többe kerül, mint maga az adó. A bevalláshoz ugyanis kérni kell egy kódot egy erre hivatott szervezettől, majd egy újabbat a vám- és pénzügyőrségtől, a regisztráció hétezer forint, és rengeteg a pluszadminisztráció. Ezért vannak olyan könyvelők, akik eleve kikötik, hogy a termékdíj-bevallást nem vállalják. A megoldás? Csak olyan szállítótól szabad vásárolni, aki a patika helyett átvállalja a termékdíjat, és ez a számláján szerepel. S nagyon kell figyelni arra is, hogy a számlán betűre pontosan az szerepeljen, amit a törvény előír. Ez esetben a patikának ezzel semmi teendője nincsen. Viszont ha olyan terméket szerez be, ami után neki kellene megfizetni a termékdíjat, akkor nem kerülheti el a regisztrálást, amivel viszont felhívja magára a pénzügyőrség figyelmét, és nagy valószínűséggel vizsgálni fogják, hogy helyesen járt-e el. A termékdíj-szabályozás változtatásánál jó megoldásnak tartanánk, ha átalánydíjjal kiváltható lenne.
A lapkiadóknál is kicsapta a biztosítékot egy szó megváltoztatása: a tervezetben a törvényben eddig szereplő „reklámhordozó papírt" átírták „információhordozó papírra", és az ez után járó környezetvédelmi termékdíjat kilogrammonként 15 forintban határozták meg. E változás elfogadásával a jogalkotó a szórólapokat egy kalap alá venné az itthon nyomott, komoly hozzáadott értékkel bíró, jellemzően visszagyűjtött napilapokkal, magazinokkal. A kiadók szerint azzal, hogy a lapok termékdíj-kötelessé válnának, 3 milliárd forint többletteher nehezedne a piacra, ami a lapszámcsökkenés és a válságnak a hirdetői piacra gyakorolt kedvezőtlen hatásai mellett beláthatatlan következményekkel járna. Jelenleg csak azok a kiadványok díjkötelesek, amiknek nincsen ISBN vagy ISSN száma.
A tervezet szerint a díjfizetési kötelezettség is változik: akkor kell majd befizetni, amikor a termék valóban gazdát cserél, tehát a számlán szereplő fizetési határidőben, holott sokszor előfordul, hogy a vevő előre fizet, a termék csak később kerül hozzá. Például a lapoknál, ha valaki egyéves előfizetést vesz, a teljesítés egy éven keresztül folyamatos. Megbecsülni azonban lehetetlen, hogy ez idő alatt pontosan mennyi papírt használ fel, hiszen januárban a kiadó nem tudhatja, hogy decemberben hány grammos újságokat terjeszt. A termékdíjat viszont e szabály alapján előre kellene kifizettetnie az előfizetővel.
A szankciók kemények
Emlékeztetőül: a termékek csomagolása után 2003. január 1. óta kell termékdíjat fizetni annak, aki a termékeit belföldön előállítja, becsomagolja, aki termékeit az EU bármely tagállamából behozza, és azt forgalomba hozza, vagy saját célra felhasználja, aki a terméket importálja. Környezetvédelmi termékdíj-fizetési kötelezettség az egyéb kőolajtermék, a gumiabroncs, a hűtőközeg, a csomagolás, az akkumulátor, a reklámhordozó papír, valamint az elektromos és elektronikai berendezés (ideértve a hűtőberendezéseket is) importja, belföldi forgalomba hozatala vagy saját célú felhasználása után keletkezik. Hogy erre szükség van, illetve hogy a környezetvédelmi szempontok indokolják a termékdíj létét, azt senki nem vitatja. A környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos jogszabályok 2008. január 1-jétől egyszer már megváltoztak: megszűnt az APEH-nak a bevallási, illetve a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak szóló bejelentési és beszámolási kötelezettség, ettől fogva minden adatszolgáltatást (az elektronikusat is) a Vám- és Pénzügyőrséghez kell teljesíteni.
A szankciók kemények. A termékdíj behajtása adók módjára történik. Meg nem fizetett termékdíj után, a termékdíjbírság a hiány (díj) 100 százaléka. Késedelmes bejelentés, bevallás miatt pedig mulasztási bírságot kell fizetni, melyet a vámhatóság határozatban állapít meg.
