A szokásos történet, mondja Papp Péter, a kancellar.hu vezérigazgatója, merthogy - mint korosztályából sokan - már tizenévesen tudta, hogy számítógépekkel akar foglalkozni. Így aztán elvégezte az ELTE programozó matematikus szakát, aztán meg specializálódott. De azért ez a történet talán mégsem annyira szokásos, merthogy az álmodozó kamaszok közül nem mindenkiből lesz programozó matematikus, és utóbbiak esetében sem tipikus pálya a viszonylag gyors cégalapítás. Erre viszont Papp Péter azt mondja: az egyetem utáni pár év alatt, amit egy rendszerintegrátor cégnél töltött el, sok mindent megismert. Belelátott a hardver-, a szoftver- és a szolgáltatásbizniszbe, kapcsolatba került az információbiztonsággal is, és, mint mondja, hamar rájött, hogy jobban szereti eladni a programozókat, mint programozni. Így hát elhatározta, megcsinálja a saját cégét a saját elképzelései szerint. Ennek pedig csak egy - igaz, komplex - szakterülete lesz: az informatikai, illetve információbiztonság.

- Marketingszempontból informatikai biztonságról beszélünk, mert ezt még értik az átlagfelhasználók, azt, hogy információbiztonság, inkább a szakmában értik, használják - magyarázza Papp Péter. - Amikor egy cég információvagyonáról beszélünk, a papír alapú szerződés ugyanolyan fontos, mint az elektronikusan tárolt adat, és nemcsak az a fontos, hogy a számítógépet megvédjük a hackerektől, hanem az is, hogy az utcán ne hagyják el a gépet. 2002-ben még gyerekcipőben járt az információbiztonság, nem nagyon volt olyan cég, amely csak ezzel foglalkozott volna - még ma is belevesznek egy kis rendszerintegrációt, egy kis minőségbiztosítást, szoftverfejlesztést -, de én azt mondtam: mi csak ezzel fogunk foglalkozni.

"Az informatikai biztonságot nem tanítják az egyetemen, nekünk kell megtanulni" - fotó: Fényes Gábor

■ Hogyan verbuvált csapatot az elképzeléseihez?

- Az egyetem alatt a budaörsi koleszban nőttem fel, nagyon sok embert ismertem, aki ezzel a területtel foglalkozott, így könnyű volt kollégákat találni. Öten indultunk, és hál' istennek, már az első évünk sikeres volt.

■ Mekkora tőkére volt szükség az induláshoz?

- Az a jó, hogy ez a terület nem igazán tőkeigényes, a saját agyunkat kellett beletenni, képezni magunkat, tanulni, és ezt a tudást próbáltuk meg eladni, sikerrel.

■ Persze fontos, hogy volt egy piaci rés, de az érdeklődést, az igényeket csak föl kellett kelteni. Hogyan találtak rá az ügyfelekre?

- Átgondoltuk józan paraszti ésszel, hogy ki fog erre költeni: az, akinek van erre pénze, és igénye, vagy mert tulajdonos, vagy mert a törvény rákényszeríti, mint például a pénzintézeteket. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete már akkor is erősen működött, és voltak informatikai kritériumok is, bár erre vonatkozóan nem voltak még meg a törvényi előírások. Így hát fogtam a telefont, és felhívtam minden egyes pénzintézetet, bemutatkozási lehetőséget kértem és huszonhét percet. Ez utóbbi a mai napig megmaradt: ha ennyi idő alatt nem tudunk meggyőzni valakit, akkor vagy nem kellünk neki, vagy nem vagyunk jók. Háromszáz találkozóm volt az első évben, és ebből bejött annyi üzlet, hogy meg tudtunk belőle élni. Mert azért a megélhetéshez kellett a pénz, de annyit mindenki kibírt, hogy fél évig ingyen dolgozzon. Azt mondtam a kollégáimnak: ennyit fektessünk bele, ha megy, jó, ha nem, nem. Az indulás után három-négy hónappal már láttunk, hogy nagy probléma nem lesz, év végére pedig az is kiderült, hogy egész jól meg fogunk élni belőle. Az első év azért is fontos volt, mert a Deloitte csak azokat a cégeket nézi, rangsorolja, amelyeknek a bevétele már az első évben meghaladta a húszezer eurót. A miénk a százhúszezret is túllépte. A cégépítésnek nagyon egyszerű a titka: dolgozni kell, lelkesedni, tanulni érte. Ha hét éven át ezt csináljuk, pikk-pakk el lehet érni, hogy a Deloitte kétszer beválassza a Fast 50 cég közé.

■ Nagyon imponáló, amit mond, de azért a magyar valóság nem azt mutatja, hogy ha valaki elkezd valamit, még ha van is piaca, könnyedén felépíti a cégét, és eljut idáig. Nem kellett megküzdeniük például a növekedés buktatóival? Elegendő volt az említett józan paraszti ész, vagy netán könyvekből tanulták az építkezést?

- Természetesen rengeteg buktató van, ha az ember céget épít, ráadásul mi lelkes amatőrök voltunk, és így is álltunk neki. Meg józan paraszti ésszel. De nem szégyellünk tanulni másoktól. Nekem a mai napig az az elvem, hogy ide csak olyan ember jöhet, aki okosabb, mint én. Mindig megtaláltuk azt, aki coachingolt minket, az adott problémát mindig megoldjuk. Ismertem olyanokat, akik már előttünk felépítettek rendszerintegrátor, informatikai vagy fejlesztő céget, és kérdezgettem őket. Aztán összeültünk öten, és megbeszéltük, mint ahogyan a problémáinkat is megbeszéljük. Amíg van kommunikáció közöttünk, nem lesz baj. Az nem baj, ha nézeteltérés van, csak merjük kimondani a gondjainkat, gondolatainkat. Nagyon fontos a tisztelet egymás iránt, hogy elfogadjuk egymás véleményét. De nem kell konszenzus legyen. A cégben azt szoktam mondani, itt nincs demokrácia. Minden ötletet meghallgatok, de én döntök. Elvárom azt, már csak tiszteletből is, hogy elhiggyék: amit mondok, azért mondom, mert az jó a cégnek, és kövessenek. Tízből hatszor jó döntést hozok. Négyszer nem, de ez elég ahhoz, hogy az egész céget továbblendítse.

■ Akiket kérdezett, azok minden további nélkül segítettek? Van baráti együttműködés az üzleti életben?

- Az elmúlt hét év során tucatnyian adtak segítséget, csupán baráti gesztusból, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. És mindenki hiúságának jót tesz, ha tanácsot kérnek tőle. Ezt a cégen belül is megvalósítottuk. Az informatikai biztonságot nem tanítják az egyetemen, nekünk kell megtanulni, megtanítani. Olyan közeget kell kialakítani, hogy az emberek fejlődni tudjanak, és ezt csak úgy lehet, ha átadjuk a tudást. Olyan kollégát nem tartunk meg, aki félti a tudását, mert aki ezt teszi, az nem bízik saját magában. Attól vagyunk jobbak - nem vagyunk okosabbak, mint mások -, hogy naprakészek vagyunk, tanulunk, és negyvenöten vagyunk. Így negyvenöt embertől tudjuk megtanulni azt, amit más két-háromtól. Hatékonyabban dolgozunk, hamarabb jutunk hozzá az információhoz, de ehhez olyan légkör kell, amelyben átadjuk a tudásunkat egymásnak, és nem félti senki a tudását. Aki nem fél átadni a tudását, abban van egy belső kényszer, hogy továbbfejlődjön.

■ Nem lesz neki kevesebb attól, hogy ad belőle másnak...

- Pontosan. Tehetségből rengeteg van az országban. De az az ország, az a cég lesz sikeres, amely a környezetet is meg tudja teremteni a tehetségek számára, hogy fejlődjenek. Én ezt próbálom a mi mikrokörnyezetünkben elérni. A célt, hogy mit akarok elérni, elmondom, de hogy hogyan jutunk el oda, azt nem, mert hiszem, hogy nálam okosabb emberek dolgoznak itt. Ez is egy menedzsmenttechnika, ezt meg kell tanulni. Ha bizalmat kapnak, kinyílnak az emberek.

■ Ahogy így elmondja, nagyon egyszerűnek tűnik...

- Egyszerű is.

■ Az elv talán, de a megvalósítása már nem biztos, hiszen egyaránt függ az átadó és a befogadó személyiségétől, bár gondolom, e téren is vannak tapasztalatai, negatívak is.

- Nyilván hasonszőrűeket választ ki az ember, az új kollégáknak meg kell felelniük a mi kultúránknak. Erre az elején kellett nagyon odafigyeljünk, most már annyira erős ez a kulturális közeg, hogy ha valaki, aki nem ide való, és belekerül, azt kidobja magából. Tényleg számít, hogy közös helyről, az egyetemről, a kollégiumból indultunk. Volt egy klubunk, a Bolyai-klub - leginkább a TTK-sok, matematikusok jártak oda -, és én azokat választottam kollégáimnak onnan, akik buli után másnap reggel maguktól lejöttek takarítani. Voltunk ötvenen-százan, és volt húsz, aki lejött. Olyan ember kellett nekem, aki fogja a munkát, és elvégzi, akinek nem adni kell.

■ A buli utáni takarításban a felelősség is benne van, és az is, hogy presztízsszempontok alapján nem szelektál a feladatok között. Egy kis cégnél ez igen fontos szempont lehet.

- Valóban, az elején mindent kellett csinálni, és még most is vannak többes feladatok. Egy multinál a procedúrák ki vannak dolgozva, eléggé definitív és diszjunktív halmazokra fel van osztva, hogy ki mit csinál. Nálunk ez nem így van, egy kicsit ehhez is meg ahhoz is kell érteni. Persze a lényeg az - tudom, elfogult vagyok, de azt gondolom, hogy az IT security az IT krémje -, hogy ide olyan emberek kellenek, akik átlátják ezt a szaktudást. A projektek nagyon összetettek, nem megismételhetők, egyediek, mindnek más és más a problémája, nincsenek dobozos megoldások. Kell a komplex rálátás, a komplex tudás. Az ügyfeleink viszont nagy cégek, ahol vannak policyk, szabályzatok. De vannak problémáik is, és ezekre nincsenek szabályzatok. Mi problémamegoldók vagyunk: jövünk, és megoldjuk a gondjaikat.

■ Ha nem is olyan strukturáltak, mint egy multi, de nyilván létezik valamilyen struktúra. Hogyan jellemezné a cég felépítését?

- Nagyon lapos és egyszerű szervezetként indult, volt egy kereskedelmi meg egy műszaki csapat. Aztán ezek elkezdtek duzzadni, s amikor a műszaki csapat akkora lett, hogy már nem lehetett vele mit kezdeni, fel kellett osztani, még egy szintet létrehoztunk. De megjelentek pluszfunkciók is: most már szükségünk van marketingre és PR-ra is, eleinte nem volt, mint ahogyan pénzügyi vezetőre vagy HR-esre sem. A cég organikus fejlődésen ment át, megvannak az osztályok, van egy háromszintű hierarchia - még mindig nagyon lapos a szervezet -, de vannak emberek, ahogyan általában a magyar cégeknél, akik több pozíciót is betöltenek, hiszen nem tudunk kihasználni egy teljes munkaidejű HR-est vagy sales-aszisztenst. Ennek megoldásában is coach segítségét vettük igénybe. Mi azt mondjuk magunkról, hogy üzletvezérelt cég vagyunk, azt adjuk el, amire a piacon igény van, és ez a cégstruktúrában is megmutatkozik.

■ Amikor indultak, hogy oszlott meg a tulajdonrész, és változott-e azóta?

- Mind az öten tulajdonosok voltunk, aztán az arányok átrendeződtek, akik operatívan részt vettek, nagyobb részt kaptak. Tavaly átalakultunk részvénytársasággá, de gyakorlatilag nem változott a tulajdonosi kör. Most szeretnénk egy munkavállalói részvényprogramot indítani. Nekem az az elvem, hogy az ember nem gazdagodhat büntetlenül gyorsabban, mint a környezete, a mikrokörnyezetével együtt kell gyarapodnia, ezért bevonom azokat az embereket, akik folyamatosan hozzátesznek a céghez.

■ Miért alakultak át részvénytársasággá?

- Azt szoktam mondani, azért, hogy az édesanyám elmondhassa a piacon, hogy a fia vezérigazgató... Valljuk be, nagyrészt optikai oka van. Egy részvénytársaság átláthatóbb, mint egy kft. Megemeltük az alaptőkét ötvenmillió forintra. A bankok szeretnek olyan cégekkel dolgozni, amelyek megbízhatók. A munkavállalók - akik nekem még fontosabbak, mint az ügyfelek - számára is bizalomerősítő, azt mutatja, hogy megbízható, stabil társaságnál dolgoznak. Ezt a céget valamikor el fogjuk adni - nem akarjuk eladni, de fel kell készülni erre is -, és emiatt is nagyon fontos, hogy transzparens legyen. A könyvvizsgálónk ezért nemzetközi cég, és a vállalatirányítási rendszerünk is olyan.

■ Ehhez az is kell, hogy ne legyen személyfüggő a cég. Ha ön most fél évre elvonul üdülni a tengerpartra, akkor is ugyanolyan jól működne, mint amikor itt van az irodájában?

- Ezt 2007-ben kipróbáltam, sajnos, volt egy szívbillentyű-műtétem, hirtelen jött, napokon belül be kellett menjek a kórházba, és utána is pihennem kellett. Majdnem fél évet kihagytam, és a cég működött, növekedett harminc százalékkal. Valóban nagyon fontos, hogy egy cég ne one man show legyen. Én erre nagyon törekszem. Mindenki tudja a maga dolgát, de természetesen van legalább tíz meghatározó ember, akik egyesével talán kiválthatók, de ha a fele megbetegedne, az már biztosan gondot okozna. De a konzultáns cégek ilyenek.

■ Menet közben különböző minősítéseket szereztek, közbeszerzési eljárásokon is indulnak, a fejlődés mely szakaszában került sor ezekre?

- Az első a közbeszerzés volt. Ehhez három lezárt nyereséges év kellett, ahogy ez megvolt, elindultunk. Aztán megszereztük a NATO-beszállításra alkalmas cég minősítést, ennek is van értéke. Az ISO 9001 ma már alapkövetelmény. Nagyon fontos, hogy a 143/2004-es kormányrendelet alapján alkalmasak vagyunk arra, hogy nemzetbiztonságilag minősített projektekben részt vegyünk. Aztán nekiveselkedtünk az ISO 27 001-nek, ez egy kifejezetten információbiztonsági szabvány, ami már az egész céget górcső alá veszi, és mindent lefed.

■ A határon kívül is dolgoznak?

- Igen, elsősorban a környező országokban, Oroszországban, Szlovákiában, Romániában, Horvátországban és Lengyelországban is.

■ Milyen céljai, elképzelései vannak a jövőt illetően?

- 2002-ben volt egy álmom, hogy csináljuk meg Magyarország piacvezető információbiztonsági cégét. Most van egy álmom, hogy csináljuk meg Közép-Európa információbiztonsági cégét. Mi öt év múlva piacvezetők leszünk itt, a régióban. Ezért dolgozunk.