Ahogyan igaz az, hogy a stílus maga az ember, ugyanúgy igaz lehet az energiapiacon, hogy a stílus maga a szolgáltató. A hasonlat kicsit önkényes, de az nem, hogy az idén már ügyfeleket „toborzó" MVM-leányvállalatot számos üzleti fogyasztó azért kereste meg, mert addigi szolgáltatójának stílusa hagyott kívánnivalót maga után. De talán ennél is fontosabb, hogy az energia is mindinkább szabadon vásárolható termékké válik annak ellenére is, hogy a vezetékek, hálózatok változatlanok akkor is, ha a fogyasztók más vállalkozáshoz szerződve vételezik az áramot, a földgázt. A fokozatosan liberalizálódó piacon kezdetben csak a nagyobb mennyiségeket felhasználók dönthettek szabadon arról, melyik szolgáltatótól szerzik be az energiát, idővel azonban mind nagyobb kör kapott jogot a váltásra. A kialakulóban lévő verseny áram- és áram-, gáz- és gáz-, maholnap pedig áram- és gázszolgáltató között egyformán szólhat az ellátás minőségéről és az árról is.
Lanyha verseny
Egyelőre azonban viszonylag kevés vevő hall meg viszonylag kevés információt. Erre egy elemzésből következtetett az új piac új szereplője, az MVM Partner Energiakereskedelmi Zrt. A Magyar Villamos Művek leányvállalata másfél évvel ezelőtt - ekkor döntöttek arról, hogy belépnek a kis üzleti fogyasztók piacára - a vezetékes közműszolgáltatókat érintő kereskedőváltási hajlandóságot vizsgálta meg. Kiderült, hogy ez igen alacsony, legyen szó gázról, villanyról, vízről, vonalas telefonról. Sőt, a fogyasztók nagy többsége nem nagyon tesz különbséget a rendszerhasználati és az energiadíj között sem. S mivel a vezetékszolgáltatási monopólium ténykérdés, az ezzel foglalkozó közműcégek - rendszerint maguk is kereskedők - komoly helyzeti előnyben vannak, nem kell megküzdeniük a fogyasztók kegyeiért.
A kis- és közepes vállalatok 2008 januárja óta választhatnak maguknak szállítót az árammal foglalkozó kereskedők közül. Egyelőre négy-öt értékesítő társaság képes megbízhatóan kiszolgálni az ügyfeleket. Dr. Ugron Gáspár Gábor, az MVM Partner operatív igazgatója nem vitatja, hogy ma még a verseny viszonylag kevés paramétere érvényesül. Az áram a vezetékben ugyanaz, függetlenül attól, hogy melyik cégtől vásárol a fogyasztó. A számlázás rendjében, a fizetés gyakorlatában, a számla átláthatóságában, az ügyintézés minőségében és stílusában s persze a manapság egyre fontosabb feltételben, az árban lehetnek különbségek. Az árversenyt kommentálva azonban az operatív igazgató kénytelen leszögezni azt is, hogy számottevő előnyt egyik szolgáltató sem tud ajánlani, hiszen azonos piaci árral van dolguk az áramkereskedőknek: ugyanazokhoz a forrásokhoz férnek hozzá. Ezért aztán még az üzleti élet szereplői is összemossák az áramszolgáltatókat, s csak a legutóbbi időben tapasztalni, hogy a kisüzemi fogyasztók figyelnek oda a különbségekre.
Érzékeny kkv-k
Dr. Ugron Gáspár Gábor látni véli, hogy a kkv-knál emocionális döntések születnek, nem kérnek a sokszor kellemetlen kiszolgálási stílusból, rossz modorból, bántja őket a személytelenség, a gyakori félreszámlázás. Pedig a szolgáltatók alkalmazta rendszerhasználati díjakban ott vannak a hálózat működtetésének és a kiszolgáló személyzetnek a költségei, ezért az érdemi ügyintézést nem lehet telefonautomatával kiváltani.
A számlavitáknak lehetnek olyan előzményei, amelyeknél az ügyfelek hibáznak, például nem fizetik ki a fogyasztást, késnek, rossz adósokká válnak. Léteznek ugyan olyan adatbázisok üzleti kockázatkezelési szolgáltató cégeknél, amelyek például mérlegbeszámolók alapján csoportosítják, minősítik a cégeket. Az MVM Partner ilyen információkra támaszkodik, bár tudja, a rosszhiszemű cégeket, de a rövid idő alatt csődbe jutó vállalkozásokat sem nagyon lehet „papíron" tetten érni. A három multinacionális hátterű áramértékesítő társaság mellé - melyek a 90-es évek közepén léptek be a magyar piacra azzal a sokáig jogos érzettel, hogy a fogyasztókkal együtt vették meg a szolgáltatási hálózatot - sorakozik fel a leányvállalat, s mivel az MVM Csoport eddig nem állt közvetlen kapcsolatban a kisfogyasztókból álló üzleti körrel, nincs elég információja a fogyasztói szokásokról, fizetési morálról.
Ezért a piacépítést is úgy értelmezi, hogy leginkább alternatívát akar jelenteni az igényes ügyfelek számára: „beéri" öt-tíz év alatt néhány tízezer partnerrel. A január óta „építkező" cég ügyfeleinek száma szeptember végén megközelítette a 600-at, s remélik, az esztendő fordulóján 1000-1500-nál fognak tartani. S miután a legjobb vevőnek számító kkv-k sem egyformák, a szolgáltató számára az a fontos, hogy „be tudja lőni", mely vállalkozás mennyire megbízható, milyenek a fogyasztási szokásai, hány műszakban működik, így lehet jól „beárazni" a felhasználót, s például az árakban is jobb pozíciókat kínálni neki.
Van, akinek kötelező
A villamos áraménál valamivel később „nyitották ki" a földgáz piacát, s ugyancsak lépésről lépésre tágították a kört, mígnem most már a kis cégeknek is jogukban áll megválasztani a szállítójukat. Ezt a pillanatot várta a gázkereskedelem viszonylag újnak számító szereplője, az EMFESZ Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi Szolgáltató Kft. A társaság iparági kapcsolatok igazgatója, dr. Szilágyi Zsombor a szabadpiacon értékesítéssel foglalkozó kereskedelmi engedélyes társaságok számát harminc fölöttire becsüli, a fogyasztókét pedig 50 ezerre.
A gazdasági válság kellős közepén évi 11-12 milliárd köbméter földgázt vásárolnak meg a fogyasztók, kevesebbet, mint a megelőző „békeévekben". A 3,5 millió földgázfogyasztó közül 200 ezer a nem lakossági vásárló, közülük az óránkénti 20 köbméter alatt fogyasztók csoportja a legnépesebb. A 20 és 100 köbméterrel besoroltak a következő, jogilag is megkülönböztetett kör, az ennél többet felhasználóké a harmadik nagy csoport.
A 2008. évi XL. törvény rendeli el, hogyan kell az alkuerővel rendelkező fogyasztóknak kilépniük a szabadpiacra. A jövő év közepére az egyetemes szolgáltatásban csak a 20 köbméter alatti fogyasztók és persze a háztartások maradhatnak, de ők is kiléphetnek a szabadpiacra, s bizonyosan meg is keresik őket a földgázkereskedők - mondja az iparági kapcsolatok igazgatója. Az első, törvényi erővel a szolgáltatók elé „terelt" csoport már megérkezett, hiszen 2009. július elseje óta az óránkénti 100 köbméternél többet fogyasztók már csak a szabadpiacon vásárolhatnak, a következőknek legkésőbb 2010 közepéig kell partnert találniuk, 20 és 100 köbméter között 18 ezer gázvásárló cég, intézmény fogyaszt.
Egyre nagyobb szerephez jutnak a saját elhatározásból piacra lépő felhasználók. Szilágyi Zsombor szerint nem ritka, hogy a kereskedők információkkal ösztönzik, segítik a szabad beszerzés mellett voksolókat, más vállalkozások pedig saját szakállukra indulnak el, és igyekeznek jobb feltételeket kínáló kereskedőkre akadni. A kilépést eldöntők szinte kivétel nélkül költségeket akarnak megtakarítani. A többség pontosan tudja persze, hogy a legfőbb ártényező a földgáz ellenértéke, pénzt megfogni tehát a szolgáltatás más elemein lehet csak. Akkor például, ha a fogyasztó a vállalt, megtervezett, a szolgáltatóval egyeztetett tól-ig határon belül tudja tartani a gázigényét.
Mix és helyettesítés
Az áram és a földgáz piacának szabályozásában számos a hasonlóság, de van, amikor az egyik energiahordozó, van, amikor a másik kínál több előnyt a vevőnek, s van, amikor a szolgáltató - például az E.ON - mindkét terméket kínálni tudja, lehetővé téve az okos energiamixet, optimális energiacsomagot.
Ez azonban inkább a jövő, az elmúlt hónapokban, talán a válság hatására, inkább visszafelé „menekültek" az energia felhasználói. Szilágyi Zsombor figyelmeztetőnek tartotta, hogy 2008 decemberétől meglódult a földgázt helyettesítő energiahordozók iránti kereslet: a kereskedelemből elfogyott az összes olajradiátor, hiány lett olajkályhából, szén- és fatüzelésre való vaskályhából. A budapesti szmogriadóra januárban okot adó levegőszennyezésnek is az volt az egyik oka, hogy a kertvárosokban elszaporodott a széntüzelés.
Technikai problémák, egy-két napos zavarok lehetnek bármikor, de azt - fogalmazott a Piac & Profitnak az igazgató - ki lehet zárni, hogy a szerződésben lekötött orosz földgáz a következő télen ne jöjjön be az országba.
