Amennyiben Európa hatékonyan tudja hasznosítani a várhatóan 2011 végéig szabaddá váló frekvenciákat, a digitális televíziózás elterjedése gazdasági előnyökkel jár, méghozzá nem is kevéssel: akár 20-50 milliárd euróval is nőhet a digitális hozadék 2015-ig jelentkező gazdasági hatása, azt követően pedig újabb 30 milliárd euró pótlólagos növekedést rebesgetnek a szakértők, ha a felszabaduló kapacitás felhasználását uniós szinten összehangolják. Ráadásul mindez egy centjébe sem kerül az uniónak, és a tagállamoknak sem, ami manapság ugyancsak fontos szempont.

Késlekedő új korszak

Az eredeti tervekhez képest féléves késéssel, 2009. június 12-én az Amerikai Egyesült Államok átállt a digitális műsorszórásra. Németországban, Finnországban, Luxemburgban, Svédországban, Hollandiában, Belgiumban (Flandriában) és Ausztria legnagyobb részén is jól haladnak, ezekben az országokban már leállították az analóg földfelszíni műsorszórást. Néhány uniós tagállam - Dánia, Észtország, Spanyolország, Málta és Szlovénia - ez év végéig, mások pedig 2012-ig vállalták a váltást.

Magyarország sem áll rosszul, különösen a szomszédos államokkal összehasonlítva: tavaly sikerrel zárult a digitális műsorszórásra kiírt pályázat, és akár a vállalt határidőre, 2011 végén leállítható az országban a földfelszíni analóg sugárzás, ha a ma még egymillióra becsült, kizárólag analóg adást néző háztartás is felkészül a váltásra: set top boxot vásárol, vagy előfizet valamelyik műsorszóró társaság szolgáltatására. Kérdés, hogy ez teljesül-e addig. Amúgy ez nem hungarikum: a lakossági döntés hiánya állt az amerikai késlekedés mögött is. Az mindenesetre elképzelhetetlen, hogy a 21. században bárki közszolgálati televízió nélkül maradjon.

A digitális átállást általában a televíziózás új korszakaként emlegetik, az unió pedig ennél is jóval jelentősebb változásként aposztrofálja. A felszabaduló frekvenciák gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból ugyanis értékes erőforrások, ahogyan azt Viviane Reding, az EU telekommunikációért és médiáért felelős biztosa hangsúlyozta egy közleményében. A frekvenciákból azonban csak akkor lesz „jó üzlet", ha az adott régióban egyszerre válnak szabaddá, és összehangolják a felhasználásukat. A határ menti frekvenciaegyeztetések ugyanis most is komoly feladatokat rónak az illetékes hatóságokra.

Késlekedésre pedig nem ér rá az unió, hiszen az Egyesült Államok és Japán már komoly lépéseket tettek a szabad kapacitások újrahasznosítására. Amerikában a legutóbbi, a 700 megahertzre kiírt pályázat sikere is azt mutatja, hogy van igény a spektrumra, Japánban pedig az UHF hullámsávból 60 megahertz hasznosításáról már döntöttek, és tárgyalnak további 70 megahertz értékesítéséről.

Gyors és hathatós fellépés nélkül előfordulhat, hogy Európa lemarad az innovatív szolgáltatások bevezetésének versenyében, és ez a jelenlegi, az infokommunikációs technológiák (IKT) kiaknázását mindenható gyógyírként előtérbe helyező uniós politikában nem lenne szerencsés. De a végső döntést persze a tagállamok fogják meghozni.

A tagállamok vagy az unió?

- A legnagyobb kérdés, amit az Európai Uniónak, illetve a tagállamoknak sürgősen el kell dönteniük, hogy az UHF spektrumot - a 470 és 862 megahertz közötti tartományt - 2012-től is kizárólag televíziózásra használhatják az országok, vagy legalább egy bizonyos része szabaddá válik más, például a szélessávú internetszolgáltatás előtt - magyarázza Márton György, a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) igazgatóhelyettese, szóvivője.

A digitális hozadék ugyanis akkor lenne a legnagyobb, ha Európa kihasználná, hogy ezeken a frekvenciákon akár a félreeső vidékek is behálózhatók gyors, vezeték nélküli internettel, kiépíthető a következő generációs mobilhálózat, az LTE (long term evolution), amely technológiával minden korábbinál nagyobb sebességű lehet az adatkommunikáció, és további szolgáltatások és tartalmak válhatnak széles körben hozzáférhetővé, ráadásul a legkisebb beruházási költség mellett. A negyedik generációs mobilra épülő lehetséges szolgáltatások tárháza pedig nagyon széles.

A kérdés, hogy ki rendelkezzen a sávszélességek felett: az unió, vagy a tagállamok? Érvek és ellenérvek egyaránt vannak.

Visszatekintve az Európai Unió eddigi infokommunikációs eredményeire, sikertörténetként leginkább a GSM rajzolódik ki, amely azért tudott rövid időn belül elterjedni, mert 1987-ben az unió törvényben szabályozta a 900 megahertz felhasználását, egyúttal a technológia mellé is letéve a voksát.

- Éppen a napokban oldja fel az unió a korlátozást, miután a GSM-rendszerek mindenütt kiépültek, és okafogyottá vált a frekvencia felhasználásának korlátozása. A fő cél most az, hogy az adatkommunikációs hálózatok is behálózzák a Földet, az egyik sarkától a másikig. Ez indokolja a 900 megahertz felszabadítását, amely szintén alkalmas szélessávú internetre, ahogyan a digitális hozadék is. Kérdés, hogy a közösség ismételten ilyen határozottan lép-e fel, és direktívában írja-e elő, hogy a tartományban bizonyos frekvenciákat kizárólag LTE technológián alapuló szélessávú szolgáltatásokra lehet használni - mondja az NHH szóvivője.

Egyesek úgy vélik, ez lenne az üdvözítő, még akkor is, ha ezzel a mobilszolgáltatók előtt megnyíló üzleti lehetőségek óriásira duzzadnak. Amúgy a gazdaságok újbóli növekedési pályára állítása során valószínűleg más vonatkozásban is felmerül majd a nemzeti vagy nemzetállamok feletti szabályozás kérdése.

Kompromisszumos lehetőség

- Minél alacsonyabb egy frekvencia, annál könnyebben lefed nagy távolságokat, és annál olcsóbban fejleszthetők szolgáltatások arra a spektrumra - magyarázza Márton György.

Az alkalom itt van, éppen jókor, hiszen Európának és az unió tagállamainak minden lehetőséget meg kell ragadnia, ami a válságból való kilábalást segítheti. Márpedig, ha felgyorsulna a berendezések és a vezeték nélküli szolgáltatások fejlesztése, valamint könnyebben bővíthetővé válna a mobil szélessávú hozzáférés, az munkahelyeket teremthetne, új iparágakat és szolgáltatásokat hívhatna életre, mindezek pedig jelentős mértékben javíthatnák az országok versenyképességét. Pataki Dániel, az NHH és az Európai Spektrumszabályozó Csoport (RSPG) idei soros elnöke egy sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: a digitális hozadék olyan lehetőség a távközlési ágazat előtt, amely egy generáció életében csak egyszer adódik.

Számos tagállam szeretné gyorsan hasznosítani a vezeték nélküli megoldásokban rejlő lehetőségeket a teljes szélessávú hozzáférés vagy a negyedik generációs 50 megabites mobilhálózat kiépítése érdekében. Svédország például már bejelentette erre vonatkozó 2010-es terveit.

Egy Írországban tartott konferencián 2008-ban Viviane Reding azt mondta a bizottság terveiről, hogy nem egy mindenkire passzoló kabát kiszabására szeretne javaslatot tenni, hanem rugalmas, részben nemzeti, részben uniós szinten szabályozott spektrumpolitikát látna szívesen. Elvileg a tagországok nemzeti hatóságai is az európai szintű megközelítést és a minél szélesebb körű konzultációt várják.

Ez utóbbi most mindenképpen megvalósulhat, hiszen a digitális hozadék hasznosításáról az Európai Bizottság júliusban nyilvános konzultációt hirdetett, amely szeptember 4-én zárult. Az alapja az RSPG áprilisban megfogalmazott javaslata, amelynek lényege, hogy a 790-862 megahertz közötti tartományban legyen lehetőség a frekvenciák nem televíziós felhasználására. Igaz, a beadvány arra nem tesz ajánlást, hogy az országok milyen szolgáltatásokra használják a szóban forgó 72 megahertz sávszélességű frekvenciatartományt, csupán arra, hogy a nemzeti hatóságok szabadon írhassanak ki pályázatot a hasznosításra.

Lehetőségek és veszélyek

Mostanáig az analóg televíziózás lefoglalta az alacsonyabb tartományban lévő rádiófrekvencia-spektrum jelentős részét, a digitális televíziózás viszont a hatékonyabb frekvenciagazdálkodás lehetőségét kínálja. Az unió azt reméli, hogy az újraosztható frekvenciákkal teljesül az évekkel ezelőtt megfogalmazott célkitűzés - nagy sebességű szélessávú összeköttetés mindenki számára -, valamint hogy bővül a fogyasztókhoz eljutó vezeték nélküli szolgáltatások skálája.

A fogyasztók és az országok elvileg mindenképpen profitálnak az átállásból, de hogy mennyit, az a megvalósuló szolgáltatások függvénye. Az is lehet, hogy minden marad a régiben, és csupán újabb televíziócsatornák jelei érkeznek majd a frekvenciákon, igaz, jóval több, mint eddig.

- Az EU számításai szerint a gazdasági növekedés szempontjából előnyösebb lenne a szélessáv beengedése ebbe a frekvenciatartományba, de egyébként internet és televízió nem egymás ellenségei, ahogyan azt nagyon egyszerűen fogalmazva a YouTube-ra felkerülő műsorok és az internet alapú televíziózás térhódítása, illetve a webes médiafogyasztás egyre növekvő aránya is  mutatja - mondja Márton György.

Ha az RSPG javaslata lenne a befutó, abban is lehet reménykedni, hogy a mobiltársaságoknak többet ér a spektrum, mint a tévéseknek, így a piac maga dönt a szabályozóhatóságok helyett.

A frekvenciák jellegéből adódóan azonban az egyik tagállamban hozott döntés a több száz kilométerrel távolabban fekvő területekre is hatással lehet. Előfordulhat például, hogy néhány szolgáltatás nem lesz elérhető bizonyos régiókban, ezzel pedig a frekvenciák gazdasági hasznossága csökkenhet. Ideális esetben Európában sikerülne elérni, hogy adott frekvencián ugyanazok a berendezések üzemeljenek, ami jelentős méretgazdaságossági előnyöket teremtene a berendezések gyártói számára, leszorítaná az árakat, és így hozzáférhetőbbé válnának a szolgáltatások, és nőne a kereslet.

Magyar gondok

Ehhez azonban még az is szükséges, hogy a tagállamok teljesítsék az átállás céldátumát. És akkor még nem szóltunk arról, hogy milyen tartalmak teszik az európai lakosságot nyitottá az interneten kínált újabb szolgáltatásokra, merthogy az 50 milliárd eurós növekedést prognosztizáló uniós jóslat bizonyára kihasznált szolgáltatásokat vesz alapul.

Magyarországon viszont a frekvenciahasznosítás is kérdéseket vet fel. A közelmúltban kiírt újabb mobilszolgáltató piacra lépését lehetővé tevő tender például sikertelenül zárult. Igaz, ezen a pályázaton az országban már szolgáltató mobiltársaságok nem indulhattak.

De persze amíg van egymillió hazai háztartás, ahová digitális sugárzás esetén nem jutnak el a közszolgálati csatornák, szó nem lehet az analóg rendszer lekapcsolásáról. A törvény ugyanis előírja, hogy „a lakosság legalább 94 százalékát elérje a digitális televízió műsorszórási szolgáltatáson keresztül a közszolgálati műsorszolgáltatás, és ehhez rendelkezésre álljon a digitális műsorterjesztési szolgáltatás vételére alkalmas készülék" (DTV 38. paragrafus).

Az egymillió háztartás azonban jelenleg nem fizet a televíziózásért, és kérdés, hogy ezt a réteget milyen módon lehet meggyőzni a váltás szükségességéről, minimum egy set top box megvásárlásáról.