Miközben egy év alatt 90 ezerrel csökkent a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma, addig a részmunkaidősöké 40 ezerrel nőtt - szól a szeptemberi statisztika. Vajon ez azt jelenti, hogy bármennyire is rákényszeríti a vállalatokat a drasztikus lépések megtételére a válság, keresik a megoldásokat is arra, hogy kevesebb szenvedéssel, a nehéz időszak áthidalásával életben maradjanak a munkahelyek? Dr. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ ) alelnöke a Piac & Profitnak azt a választ adta, hogy a válság velejárója a részmunkaidős munka alkalmazása, melyben benne van az is, hogy a vállalatok - a gazdaság helyzetének javulása során - visszatérhetnek a nyolcórás munkanapokra.

Visszaszervezés és kölcsönzés

A szövetség feladata a munkaadói érdekek érvényre juttatása, például a kormányzatnál. Egyebek mellett így lett sürgetője, szövetségen belül pedig népszerűsítője a munkahelymegőrző - a részmunkaidőre is kiterjedő - támogatások alkalmazásának. Kezdetben például a négynapos munkahéthez rendelt keretek kimerülése után az újabbak megnyitásáig igen hosszú idő is eltelt, azaz eltelhetett volna. Az azonnali pótlás, folytatás érdekében azonban fellépett a munkaadói szervezet. Nem tudni, milyen hosszú ideig tart a válság - ismerhettük meg Rolek Ferenc további érveit -, ezért felhívtuk a kormányzat figyelmét arra, hogy a munkahelymegőrző pályázatokban szerepeltetett teljesítési feltételek csak jól prosperáló gazdaságban relevánsak, a jelenlegi helyzetben betarthatatlanok.

A cégek egyébként már számos olyan lépés megtételére vállalkoznak, amilyenekre „békeidőben" talán nem is gondoltak, illetve ha gondoltak is, mellőzték, ellazsálták azokat. Az alelnök technológiai ésszerűsítésekre utal, rendre átértékelt termékportfóliókra, gazdaságossági szempontok szerinti szűkítésekre, egyszerűsítésekre, gyártóhelybezárásokra. A vállalatok igyekeznek kompromisszumos megoldásokat is keresni és alkalmazni, hogy az alkalmazottakat megtarthassák. Sok esetben „házon belül" tűnik hasznosnak, hogy korábban kiszervezett munkákat - például szállítást, szolgáltatásokat - visszavisznek kapun belülre. Ezzel ugyan ártanak a partnercégeknek, amelyek abból élnek, hogy szolgáltatnak, elvégzik a hozzájuk kiszervezett feladatokat, de jót tesznek a vállalaton belüli munkavállalóknak.

A már említett részmunkaidős foglalkoztatás is ebbe a vállalkozói „önvédelmi" tevékenységbe tartozik, kivált, hogy most már a jogi feltételek is segítik a cégeket. Rolek Ferenc emlékeztet rá, sokáig másról szólt a részmunkaidő gyakorlata, a vállalatoknak főleg azért ajánlották ezt a lehetőséget, mert ezzel rugalmasabban növelhették a termelést, szolgáltatást. Manapság azonban az eddigi nyolc órában foglalkoztatottak kényszerülnek a kevesebb - de legalább megőrzött - munkára.

A munkaerő kölcsönzésének „üzletága" a válság hónapjaiban ellentétes előjelű folyamatokat produkál. Először csak azt lehetett tapasztalni, hogy a „bérelt" dolgozóktól szabadultak meg a vállalatok, nemegyszer - emlékeztet rá az MGYOSZ alelnöke - szakszervezeti nyomásra. Ám olyan cégeknél, ahol a rendelésállomány nagyon változó, éppen a kölcsönzést részesítik előnyben a saját állomány bővítése helyett. Ugyanis egyáltalán nem biztosak a jövőben, a hirtelen megugró kereslet tartósságára - éppen a válság miatt - nem mernek építeni.

A távmunkának is van költsége

Inkább a riogatások, rémhírek kategóriájába tartozik, hogy az eddigi drágább munkaerő helyett olcsóbbakat vesznek fel a vállalkozások, a derékhadat félpénzen is állást vállalókkal vagy éppen más anyanyelvűekkel pótolják. A gyakorlat azonban inkább az, hogy a meglévő dolgozókat igyekeznek „olcsóbbá tenni" azáltal, hogy az alapbéren felüli hagyományos juttatásokat fogják vissza, szüntetik meg a munkaadók.

Válságtól függetlenül is sokat várt a piac a távmunkától. De korábban sem tekintették valóságos munkaszervezési megoldásnak az üzemi, irodai falakon kívüli „termelést", nem is bővült kellő mértékben ez a munkavégzési forma. Talán azért nem, érvelt Rolek Ferenc, mert - a részmunkaidős megoldások mellett - ezt a lehetőséget sem igyekeztünk átvenni a fejlettebb országok gyakorlatából.

Attól azonban már a Magyar Távmunka Szövetség általános elnökhelyettese óv, hogy hűbelebalázs módra „szervezzék haza" dolgozóikat azok a vállalkozások, amelyek a válság miatt sebtében költségeket akarnak csökkenteni. Tény, rengeteg az érdeklődő mind a munkaadók, mind a munkavállalók köréből - utal a távmunka legújabb kori konjunktúrájára Déri Tamás. Számos cég autodidakta módon igyekszik hasznosítani a távmunkát s a foglalkoztatás hagyományos módjaitól eltérő elemeket, például a tranzit-, az osztott idejű foglalkoztatást, a diákmunkát. Ha e munkaformákat jó hozadékkal akarják költségtakarékosságuk szolgálatába állítani a vállalkozások, akkor - hangzik a szakmai ajánlat - megelőzőleg végezzenek alapos munkakörelemzést, készítsenek hatástanulmányt, s vizsgálják meg, alkalmasak-e a munkavállalók és környezetük a kívánt feladatok elvégzésére távoli helyekről. Tudnia kell a munkaadónak, hogy milyen módon lehet a meghibásodó internet-összeköttetésen, számítógépen, szoftveren segíteni, hogy a munka folyamatosságával ne legyen problémája.

Rövid távú az a gondolkodás, amelyik számára az otthonra kihelyezett munka az iroda alacsonyabb villany-, telefonszámlájában, helyiségbérletében, fűtésköltségében ölt testet. A távmunka alapvetően munkaszervezési forma, mely azt is jelenti, hogy az alkalmazottakat a szó hagyományos értelmében foglalkoztatottnak kell tekinteni, függetlenül attól, hogy az otthonukban vagy közösségi munkahelyen tevékenykednek. A cég dolga a zavartalan munkavégzésre alkalmas környezet kialakítása, s ez bizony költség. Mielőtt az ilyen humánerőforrás-átszervezést elindítja a vállalkozás, érdemes tehát összevetnie a várható megtakarításait, illetve a kiadásokat. Déri Tamás persze nem lebeszélni akarja a cégeket, mert hiszen a szövetség adatai, tapasztalatai azt igazolják, hogy azok a munkavállalók, akik az otthoni munkakörnyezetből dolgozhatnak, motiváltabbak, pihentebbek, felkészültebbek, s a nehezebb piaci feltételek között is rugalmasan képesek alkalmazkodni a megrendelői, munkaadói kívánságokhoz. A piacra jutásnak a tágabb lehetősége is a távmunka mellett szól, adott esetben nagyobb hangsúllyal is, mint a költségek megtakarítása.

Az pedig a munkavállalót nyugtathatja meg, hogy a „hazaszervezett" feladatokkal nem szűnik meg a „régi" viszonya vállalatával. A távmunkánál a dolgozót éppen úgy védi a munka törvénykönyve, mint ha a benti irodában foglalkoztatnák, sőt a cégnek biztosítania kell a visszatérés lehetőségét is a hagyományos munkahelyre, ha nem sikerült a távmunkás projekt megvalósítása.