Meglepetés jövőre

Az egyéves programokat a közgazdasági szakma rövid távú tervekként tartja számon, és most, egy rég nem látott - talán sosem volt - méretű és mélységű válság sűrűjében lehet igazán érezni, hogy ez mennyire igaz. Cselekvésre is rövid az idő, a változtatások hatásainak érzékeléséhez még inkább. Válságkezelés és bizalomerősítés - ezt a címet viseli a magát válságkezelőként aposztrofáló Bajnai-kormány egyéves cselekvési terve. Csak remélni lehet, hogy a címben feltehetően célként szereplő mindkét szó tartalma teljesül.

A cselekvési tervben megfogalmazottak szerint a program - nyilván hosszabb távú - célja, hogy a magyar gazdaság fejlődési üteme emelkedjék, és a GDP-növekedés tartósan meghaladja az Európai Unió átlagát. S bár - mint azt a programírók leszögezik - a magyar növekedés egyik mozgatórugója külső adottság, a világgazdaság teljesítménye, a kormányzat a hosszú távú, tartós növekedés feltételeit belső lépésekkel is javítani kívánja. Mégpedig az adórendszer foglalkoztatást ösztönző átalakításával, a foglalkoztatottság növelésével és a gazdasági versenyképesség erősítésével.

Adótervek 2010-re
A kormányt és programját támogató politikai erőkkel való konzultációt követően, a lapunk megjelenése körüli napokban tárgyalja meg a kormány a jövő évi adótervek finomított változatát. Az adóváltozásokkal a struktúra megváltoztatása a cél, nem a költségvetés bevételeinek növelése az elsődleges. Ezt mindenekelőtt a jövedéki adók újabb emelésével kívánják elérni.
A vállalatok 4 százalékos különadóját eltörölnék, ám a társasági adó 16 százalékos mértékét 19 százalékra emelnék. Viszont kiszélesítenék az adóalapot: csak néhány kedvezmény maradna meg.
Az szja-kedvezmények többsége is megszűnne, miként a jelenleg minden munkavállaló után fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulás is, a százalékos hozzájárulás viszont 11 százalékról 27 százalékra, a rehabilitációs járulék pedig a jelenlegi háromszorosára emelkedne. A cafeteria megadóztatása is napirenden van, az szja sávhatárát a júniustól érvényes 1,9 millió forintról 5 millió forintra emelnék, egyúttal az alsó kulcsot 18-ról 17 százalékra, a felsőt 36-ról 32 százalékra csökkentenék.
Megmaradna a magánszemélyek különadója. Az idei öt százalékpontos járulékcsökkentés korlátját – ez most a minimálbér kétszerese – eltörölnék. A jövedelmeket „szuperbruttósítanák”, vagyis a 27 százalékos járulékkal megemelnék az szja alapját, ami azt jelenti, hogy az alsó sávhatár plafonját körülbelül a jelenlegi határjövedelem duplájáig tolják.
Az szja-csökkentésének filozófiája az eva-fizetőkig már nem ér el: a jelenlegi 25 százalékos kulcs 5 százalékpontos emelését tervezik, így bevezetése óta – amikor is az általános áfakulcs ugyanúgy 25 százalék volt, mint most – az eva-kulcs pont a duplájára emelkedett. A nyilvánosságra került elképzelések szerint a járulékok és az szja csökkentését elsősorban a 2010. július elsejétől bevezetendő, értékalapú, sávos, a termőföld kivételével minden ingatlant terhelő adóval ellentételeznék. A mértékekről még folyik az egyeztetés.

A többire még várni kell

Az adórendszer ez évre vonatkozó módosításait - a törvénytervezet eredeti változatát még Veres János, a Gyurcsány-kormány pénzügyminisztere nyújtotta be márciusban, s ezen igazított az új kabinet - 201 igen, 166 nem szavazattal és 4 tartózkodással május 11-én fogadta el az országgyűlés. Módosultak az szja-tábla sávhatárai - az év egészére 1,7 millió forintról 1,9 millióra nőtt a 18 százalékos kulcs alá tartozó éves jövedelem -, az eddigi kettő helyett három lett az áfakulcsok száma - maradt az 5 százalékos, a 20 százalékost pedig egy szűk körű, szociális szempontú 18 és egy majdnem általános 25 százalékos kulcs váltja fel -, a tb-járulékot pedig a minimálbér kétszereséig 5 százalékponttal csökkentették. A jövedékiadó-mértékek viszont nőnek, például az ólmozatlan benziné 109, a gázolajé 90,5 forint lesz literenként. Az új törvényi rendelkezések július elsején lépnek hatályba (a távhő áfaváltozása csak augusztus elsején).

A jövő évi intézkedéseket ígérete és programja szerint a kormány - amely deklaráltan az ez évi korrekciós és a jövő évi strukturális változtatások határozott szétválasztására törekszik - még május végén a parlament elé terjeszti, a végszavazásra várhatóan júniusban kerül sor. Persze a mostani új szabályok is hoznak némi szerkezetváltást az adórendszerben, elsősorban az szja és az áfa ellentétes irányú mozgása révén: a kevésbé látható, így nehezebben adóztatható jövedelmekről némileg áttevődik az adóteher a kevésbé eltitkolható, jóval követhetőbb fogyasztásra. Igaz, itt az adómérték nem jövedelemfüggő, mindenkit egyformán érint, de aki többet fogyaszt, az több adót is fizet.

Vállalkozói kérdőjelek

Ugyanakkor a májusban elfogadott törvénymódosítások, bár érzékelhetőek, nem hoznak sem igazi változást, sem igazi könnyebbséget a vállalkozói szféra számára. Igaz, a járulékmérséklés kedvező, ha mértéke nem is igazán jelentős, s az alkalmazás köre is korlátos - a minimálbér kétszerese -, de talán némi biztatást adhat a jövőre nézve, hogy a tendencia valóban folytatódik, annál is inkább, mert a cselekvési program szerint fontos, hogy a munkára rakódó terhek jelentős mértékben csökkenjenek, merthogy jelenleg jóval meghaladják a régió más országaiban szokásos mértéket.

Az áfakulcs-változások viszont valódi kérdőjeleket jelentenek. Az európai átlaghoz képest nagyon magas, 25 százalékos mértékhez való visszatérés - ha szükség is volt rá a járulékcsökkentés ellentételezéséhez - mindenképpen kellemetlen, finanszírozása - az üzemanyagok jövedéki adójának emelése miatti költségnövekedéssel együtt - az amúgy is likviditási gondokkal küzdő kkv-k számára komoly gondot jelenthet. S bár ígéret hangzott el Oszkó Péter pénzügyminisztertől, hogy a 25 százalékos áfa csak átmeneti időszakra szól, azt, hogy milyen hosszú lesz ez az átmenet, nem tudni.

A 18 százalékos kulcs alkalmazása még ellentmondásosabb. A hosszú ideig hivatkozási alapul szolgáló uniós korlát megszűnt - bár némi gond még lehet amiatt, hogy két áfakulcsunk is a 15-25 százalékos tartományban van -, s ha a kormány végül mégis háromkulcsos rendszer mellett döntött, nem ésszerű, hogy kizárólag társadalmi gesztusként alkalmazza, amikor csak néhány alapélelmiszerre és a távhőre terjesztette ki. Ha valóban a versenyképesség erősítése az egyik cél, érdemes lett volna gazdaságpolitikai eszközként is számolni a középső áfakulccsal, például az amúgy a cselekvési programban is húzóágazatként számba vett turisztikai szektor túléléséhez és fellendítéséhez. A szintén jelentős teljesítményvesztést elszenvedő, komoly szürkezónával működő építőipar számára is némi segítséget jelenthetett volna, ha tevékenysége ez alá sorolódik. Különösen, hogy a programban így fogalmaztak: cél „az adókikerülés gyakorlatának visszaszorítása, hiszen a nehezedő gazdálkodási körülmények között működő vállalkozások számára különösen fontos, hogy jogkövető magatartásuk következményeként ne kerülhessenek behozhatatlan versenyhátrányba".

Visszafogott kritikák

Az elfogadott törvénymódosításokat, a kormány elképzeléseit az elemzők, szakértők, a szakmai közvélemény, a vállalkozói érdekképviseletek nagy része visszafogott kritikával fogadta, a változásokat többségében jó irányúnak, de korántsem elegendőnek tartják. A lakossági érdekeket képviselő civil szervezeteknek már jóval több fenntartása van.

A kormány mostani intézkedéseit Akar László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója szerint két szempontból kell mérlegelni. Egyrészt jövedelemátcsoportosítást hajt végre a vállalati szektor javára, a lakosság terhére, de mivel a válság súlyosabban érintette a vállalati szférát, mint a lakosságot, ezért ez a lépés most jogos és helyes. Másrészt ez a változtatáscsomag adórendszerbeli átalakítást is jelent: csökkenti a foglalkoztatás terheit, ami kívánatos irány, ráadásul fölvállalja a szürkegazdaság melegágyát jelentő, kiugróan magas adóék csökkentésének megkezdését - az OECD-országok közül csak Belgiumban nagyobb a munkabérek adó- és járulékterhe - a legérzékenyebb ponton azzal, hogy az szja sávhatárát feljebb tolja. Ami az üzemanyagok megemelkedő jövedéki adóját illeti, a GKI vezérigazgatója úgy vélekedik, ez csak a dezinfláció mértékét csökkenti: a jelentősen mérséklődött ár emelkedik egy kicsit, de még mindig olcsóbb az üzemanyag, mint tavaly, és jóval kedvezőbb az ár nálunk, mint a szomszédos euróövezeti országokban.

Az áfaemelést bírálók szerint a fölső kulcs öt százalékpontos növelése miatti infláció nem csak a lakosságot és a vállalkozói szektort sújthatja, az országot is eltávolíthatja az eurócsatlakozáshoz megkövetelt maastrichti kritérium teljesítésétől. Akar László szerint az adóemelés okozta egyszeri inflációs hatás nem jár ilyen következményekkel, mert az ERM II-be belépésnek nincs kifejezett inflációs szabálya, a csatlakozás időpontjára - feltehetően 2013-ra - pedig teljesíti az ország ezt a feltételt. A GKI egyébként most úgy számol, hogy 2009 végén 6,8 százalék körül lesz az infláció, az éves mutató idén és jövőre is 4,5 százalék körül lesz, de 2010-ben már csökkenő tendenciával év végére csak 3 százalék körüli szint alakul ki . Most igen alacsony az infláció, így meg lehetett csinálni ezt az átcsoportosítást a foglalkoztatás túlzott adóterhelésének csökkentése érdekében.

A GKI vezérigazgatója úgy látja, az adómódosítások nem jelentősek, de érzékelhetőek, és elindítanak egy nehezen megállítható változássorozatot. Ha jövőre megszűnik az öt százalékpontos járulékcsökkenés mostani korlátja, és az szja alsó jövedelemhatárának emelése is folytatódik, akkor jelentősen csökkennek a foglalkoztatás adóterhei. S miután a kormányzatnak az a szándéka, hogy a 2010-es adómódosításokat is hamarosan elfogadtatja, ha ez a folyamat végigmegy, az komoly szerkezeti változásokat jelent majd az adórendszerben. A május 11-én elfogadott módosítások most elsősorban a túlélést segítik, önmagukban még nem befolyásolják a versenyképességet, de ha a 2010. januári változásokat is hamarosan törvénybe foglalják, akkor azokat már „beárazzák", és ez a mostani intézkedések kedvező hatásait is erősítheti.

Ellenvélemény

Oszkó Péter pénzügyminiszter szerint az ingatlanadó bevezetése nélkül nem lehet olyan határozott lépéseket tenni az adószerkezet átalakításában, mint amilyenekre szüksége lenne a magyar gazdaságnak. Ebben valószínűleg igaza van. A kabinet az első kiszivárgott adómértékeket nem kommentálta, de a pénzügyminiszter úgy számolt, hogy az átlagkeresetűeknél az ingatlanadó megfizetése után is több jövedelem marad az új szja-táblának köszönhetően, mint most. Ez így igaz, amennyiben csakis az szja szerint adózókat tekintjük, egyéni vállalkozókkal, eva-alanyokkal és másokkal nem számolunk. De az szja alá tartozók esetében is sokakat hátrányosan érint az új jövedelemadó-tábla: ők, a mostani jövedelmüket tekintve, a 200 ezer forint alatt és az 590 ezer fölött keresők. Mindezek számára az ingatlanadó első variációja jelentős pluszterhet jelent, és kifejezetten igazságtalan: hosszú távú, megfontolt beruházási döntéseket lehetetlenítene el, megfosztva sokakat addigi erőfeszítéseik eredményétől, esetenként egész életstratégiákat annullálna. Amelyre – építkezésre, beruházásra – amúgy kifejezetten ösztönözték őket, miként a korábbi hibás és felelőtlen szabályozási politika is emberek százezreit a kockázatos devizahitel-felvételre. Különösen cinikusnak tűnik a nyugdíjasok „megsegítésének” terve: jelzálogteherré alakítani a számukra megfizethetetlen ingatlanadót, nemcsak anyagilag, de lelkileg is megtörve őket azzal, hogy még örökséget sem képesek hagyni utódaikra.

Bajnai Gordon miniszterelnök saját, szerencsétlen elszólását, miszerint el is lehet adni egy ingatlant, ha nem tudják fenntartani, azzal próbálta menteni, hogy vannak, akik ma minimálbérre vannak bejelentve, közben luxusvillában laknak, és ez nagyon sok ember érzékenységét sérti. Valóban. De miért nem őket érik utol új adónemekkel, a szürke és feketegazdaság felszámolásával? A pénzügyminiszter is a kormányfőhöz hasonlóan érvelt, amikor azt mondta, hogy az szja-csökkentéssel együtt bevezetendő ingatlanadó azoknak jelent hátrányt, akik eltitkolták és most is eltitkolják jövedelmüket vagy annak egy részét, és így szereztek akár nagyobb értékű ingatlant, mert az szja-csökkentés számukra nem jelent több megmaradó jövedelmet, ám az adózatlan pénzből szerzett ingatlanjuk után most már adót kell majd fizetniük. Ez lehet, hogy így van, de nem szja-csökkentésről, hanem szja-átrendezésről van szó, mivel a magasabb jövedelműeknél nemhogy több, hanem jelentősen kevesebb pénz marad az új szja-szabályok szerint, és ezt a jövedelemcsökkenést tovább erősíti az adózott pénzükből megvásárolt ingatlan után fizetendő adó. A középosztály sem minimálbérre van bejelentve, tisztességesen adózik – nem tud és nem is akar elbújni az adóhivatal elől –, nem luxusvillában lakik, csak jó minőségű lakásokban. Még. Amíg ki tudja fizetni az adóját. Vagy nyugdíjas nem lesz. Aztán meg fizetheti a jövedelemadót a kisebbre cserélt ingatlana miatt nála maradó pénz után. Ha már nem képes magasabb ingatlanadót fizetni a kényszerből eladott korábbi, értékesebb után…

A szocialista frakció heves reagálása e tervekre, lehet, hogy az ingatlanadó terén némi enyhülést eredményez, legalábbis erre enged következtetni a reformszövetségi elképzelések felemlegetése és a miniszterelnök bejelentése, hogy javaslata szerint csak a 30 milliónál nagyobb értékű ingatlanokat terhelné ingatlanadó. Azt viszont csak remélni lehet, hogy az ily módon kieső bevételek pótlására szolgáló összegeket nem az átlagnál ugyan többet kereső, de gazdagnak korántsem titulálható rétegtől akarják beszedni. Ez ugyanis nemcsak a szürkegazdaság felé terelné őket, hanem a sokat emlegetett versenyképesség-javítást is megkérdőjelezné. Megint jöhet a bérmunka, a nagyobb hozzáadott értéket előállító beruházások pedig nyugodtan menjenek oda, ahol a képzettebb munkaerő ugyan szintén nem olcsó, de legalább a kifizetett pénz zömét ő kapja, nem az adószedő állam?