A felperes a keresetében kormányhatározatra hivatkozással kérte a magyar állam alperes kötelezését meghatározott pénzösszeg megfizetésére. A felperes egy bányavállalat felszámolási eljárásában engedményezés útján szerezte meg az adóhatóság mint hitelező követelését, amely a bányavállalat adóhatósággal szemben fennálló adótartozása volt. A bányavállalat felszámolási eljárása a felperes által engedményesként megszerzett hitelezői igény kielégítése nélkül fejeződött be.

A jogeset

A hivatkozott kormányhatározat szerint a bányabezárások (beleértve a bányakárt és a tájrehabilitációt) és a felszámolási eljárás költségeinek vagyonértékesítésből nem fedezhető hányadát a költségvetésnek kell viselnie. A kormányhatározatban szerepelt az is, hogy a szénbányászat szerkezetátalakítási programját és az ahhoz kapcsolódó intézkedéseket a kormány az országgyűlés elé terjeszti.

A felperes álláspontja szerint a kormány az alperes nevében kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett kormányhatározati formában, amelyben a felszámolási költségek körébe tartozó kötelezettségekért felelősséget és fizetési kötelezettséget vállalt, ezért a felszámolási eljárásban kielégítetlenül maradt hitelezői követeléseket a magyar állam köteles megfizetni a kormányhatározat alapján, ugyanis a kormányhatározat alapján polgári jogviszony jött létre a felszámolt bányavállalat ki nem elégített hitelezője és az alperes között. Előadta azt is, hogy a felszámolási eljárás során a hitelezői követelések egy része állami támogatásból megtérült, tehát a kormány részben teljesítette is az ígéretét.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a kormányhatározat az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősül, amely csak a kormányra és a kormány által irányított szervekre állapít meg kötelezettségeket, és csak ezekre van kötelező ereje. Az alperes véleménye szerint kormányhatározat alapján polgári jogi jogviszony nem jön létre, így a kormányhatározat nem eredményezett az alperes terhére konkrét fizetési kötelezettséget, továbbá kormányhatározat nem róhat kötelezettséget magánszemélyekre, így abból számukra jog sem keletkezhet. Az alperes kifejtette azt is, hogy a kormány nem rendelkezik jogalanyisággal, és nem is minősül a magyar állam képviselőjének, továbbá a költségvetés terhére vállalt kötelezettségekről nem a kormány, hanem az országgyűlés dönt. Mindezek alapján a felperes követelését alaptalannak tartotta.

Egyéb jogi eszköz

A jogalkotásról szóló törvény szerint az országgyűlés, a köztársasági elnök, a kormánybizottságok és az önkormányzatok határozatban szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, a saját működésüket, és állapítják meg a feladatkörükbe tartozó terveket.

E rendelkezés értelmében a kormányhatározat az állami irányítás egyéb jogi eszköze, amely csak a kormány és szervei közötti belső hierarchikus viszonyban teremt jogot és kötelezettséget, és csak ebben a viszonylatban kényszeríthető ki. A kormányhatározat csak a kormányra és a kormány által irányított szervekre állapít meg kötelezettségeket, és csak ezekre van kötelező ereje. A kormányhatározat címzettjei a törvény értelmében a kormány irányítása alatt álló szervek lehetnek, ezért kormányhatározat nem rendezhet olyan jogviszonyokat, amely az állampolgárokra vonatkozóan jogokat vagy kötelezettségeket keletkeztetne. A kormányhatározat olyan közjogi aktus, amelyre közvetlenül polgári jogi igény nem alapítható, ugyanis a kormányhatározat mint jogi forma alapján nem jön létre olyan polgári jogi jogviszony, amely alapul szolgálhatna a magyar állammal szemben igényérvényesítésre.

A miniszter képvisel

A polgári törvénykönyv (Ptk.) szabályai szerint az állam - mint a vagyoni jogviszonyok alanya - jogi személy, tehát jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, továbbá pert indíthat és perelhető. Az államot a polgári jogviszonyokban - ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik - az államháztartásért felelős miniszter képviseli; ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja, vagy más állami szervre ruházhatja át.

A kormány a vagyoni viszonyokban nem képviselője a magyar államnak, a magyar állam képviseletére főszabályként a pénzügyminiszter jogosult. A felszámolási eljárás alatt álló bányavállalat felszámolási költségeinek megtérítésére a költségvetésből - erre vonatkozó jogszabályi feljogosítás vagy a képviseleti jog átruházása nélkül - a magyar állam nevében a kormány nem tehetett egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot, így a kormányhatározat nem minősül az állam nevében tett kötelezettségvállalásnak, ezért az alapján nincs a magyar államnak fizetési kötelezettsége.

A kormányhatározat alapján a költségvetésből nem igényelhető a bányavállalat felszámolási eljárásában meg nem térült költsége, mert ennek egyik előfeltétele, hogy az országgyűlés azt a költségvetési törvényben előirányozza. A hivatkozott kormányhatározat ezért is tartalmazta, hogy a teljes programot és az ahhoz kapcsolódó intézkedéseket a kormány az országgyűlés elé terjeszti. A kormánynak nincs döntési jogköre a költségvetési támogatás kérdésében, arról a konkrét ügyben is a kormány előterjesztése alapján az országgyűlés döntött a költségvetési törvény elfogadásakor.

A kormányhatározat meghozatalakor az államnak nem állt fenn olyan jogszabályi kötelezettsége, amely a felszámolási eljárásban ki nem elégített hitelezői követelések megfizetésére vonatkozna, a kormányhatározatban tett önkéntes szándéknyilatkozat alapján a támogatás kereteiről pedig az országgyűlés dönt a költségvetési törvényben. A kormány az egyedi határozat meghozatala során csak magára nézve vállalhat kötelezettséget, más jogi személy, így a magyar állam terhére nem. A kormány nem volt jogosult a magyar állam képviseletére, tehát önmagában a kormányhatározat nem keletkeztetett a magyar állam részére fizetési kötelezettséget.

A kormányhatározat alapján a magyar állam nem vált polgári jogviszony alanyává, ezért vele szemben a kormányhatározatra alapítottan polgári perben vagyoni igény nem érvényesíthető.

A fent ismertetett jogi indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletével hatályában fenntartotta a felperesi keresetet elutasító jogerős ítéletet.