A svédek, a britek után most már az olaszok is visszatáncoltak, s ott folytatják, ahol félbehagyták - utalt a szinte mozgalommá átlényegült folyamatra, az atomerőművek építésének reneszánszára a Magyar Villamos Művek Zrt. vezérigazgató-helyettese. Dr. Gerse Károlyt a Piac & Profit arról kérdezte, hogy a világon manapság fellelhető 438 blokk „mellé" a következő évtizedben mennyi épül.
Rövidesen megduplázódik
Az MVM ismeri a „világstatisztikát", melyből kitetszik, reális lehet az az adat, hogy csaknem négyszer annyi blokk áll összesen tervezés vagy előkészület alatt, mint ahány jelenleg üzemel. Amennyi új blokkról gondolkodnak, az persze több, mint amennyi szinte garantáltan meg is épül, de ez utóbbi is igen sok, hiszen dupla annyi reaktor termel majd áramot néhány évtizeden belül, mint napjainkban. Gerse Károly két „élő" európai beruházás, a francia és a finn mellé még elkönyveli a fosszilis energiahordozókban amúgy roppant gazdag Oroszország nukleáris programját, hét készülő atomerőműblokkját. De az igazi különlegesség mégis az olaszok döntése: tíz erőműre mondtak igent saját maguknak, noha korábban hosszú időre leállították a nukleáris energia mindennemű hasznosítását.
Az MVM vezérigazgató-helyettese a világ megváltozó viszonyát az atomenergiához egyebek között arra vezeti vissza, hogy a szén-dioxid csökkentése követelményének másként nem tud eleget tenni az emberiség. Az olajkitermelés már szinte napjainkban, a földgázé 20 éven belül túl lesz a „tetőzésen", elfogynak a készletek. A gazdaságot maholnap át kell állítani egy teljesen másfajta energiahasznosítási modellre, nemkülönben a közlekedést, amelynek jövőjét ugyancsak más energiahordozókra - például hidrogénre, bioetanolra, de legnagyobb valószínűséggel villamos áramra - kell alapozni. Az urán népszerűségét és kelendőségét egy igen speciális tulajdonságnak, az árstabilitásnak is köszönheti: a felhasználók köre és így a kereslet-kínálat elég jól kiszámítható, s az áringadozás veszélyei pedig éppen ettől csekélyek.
Szabályozható technológia
Gerse Károly egyáltalán nem zárkózott el az atomenergia használata előnyeinek és hátrányainak mérlegre tételétől, de akarva-akaratlan lényegesen kevesebb negatívumot sorolt fel, azok viszonylag csekély száma miatt. A vezérigazgató-helyettes még azt sem gondolja megalapozott „vádnak", noha gyakorta kerül terítékre, hogy az atomerőmű termelése kevéssé rugalmas, így nem lehet kellően szabályozni, az aktuális áramigényekhez „igazítani". Az MVM szakembere több évtizeddel ezelőtt már megvalósult technológiákra emlékeztet, például a briteknél alkalmazott eljárásra, amikor is a reaktorban szén-dioxidot melegítettek föl, gőzt fejlesztettek vele, hogy a turbinákat hajtani lehessen. Vagyis különösebb műszaki akadálya nem volt és nincs a szabályozhatóságnak. Az, hogy az atomerőmű alaperőműként működik nálunk is s a világon általában is, azért van, mert a termelési költségeit semmi más nem tudja alulmúlni.
Sem a hátrányokhoz, sem az előnyökhöz nem csoportosítható az a „tétel", hogy ha lesznek is új blokkok a jövőben, változatlanul szüksége lesz az országnak csúcserőműre, olyanra, amilyet pár évtizede a Prédikálószékre terveztek, de azóta sem valósítottak meg. Ennek a majdani szükségletnek nem a „folyamatosan" termelő, a napi igényváltozásokhoz nem alkalmazkodó atomerőmű az oka. Hanem az, hogy a megújuló energiaforrások segítségével 9500 gigawattórás villamos energiát is termelni kell idehaza, egyebek között a természeti viszonyoknak kitett szélerőművekkel, napelemekkel, illetve biomasszával, biogázzal. Az ország teljes energiarendszerének szabályozásához ebben az esetben akár 2000 megawatt, gyors beavatkozást lehetővé tevő többletkapacitás beépítésére is szükség lehet. Az alternatív energiaszolgáltatás - az időjárásnak leginkább kitett 800-900 megawatt szélerőművel az élen - tehát szükségessé teheti a tározós vízerőmű vagy egyéb, gyorsan szabályozható kapacitás kiépítését is.
Az atomenergia „igazi" hátrányát a titokzatosságára lehet visszavezetni, arra, hogy nem látható folyamatok eredményeként keletkezik az áram. A Paksi Atomerőművet is tulajdonló MVM vezérigazgató-helyettese ugyancsak hátránynak nevezi, hogy egy ilyen létesítményt „fegyverként" könyvel el a közvélemény egy része. De ez sem technológiai, hanem politikai, társadalmi vetület, s Gerse Károly már tud olyan műszaki fejlesztésekről, amelyek nyomán majd a reaktorokban nem marad semmi olyan anyag, amellyel veszélyeztetni lehet bárkit, bármit.
Tényleges hátrány is akad persze, hiszen annak számít a reaktor viszonylag alacsony, 33 százalékos hatásfoka, továbbá az is, hogy az uránt sem sikerül teljesen kiégetni. Gyakran hallható hazai „atombírálat", hogy további paksi bővítéshez nem lesz elég a Duna mint hűtővíz. Ebben lehet valami, de - érvel az MVM-es vezető - ilyen helyzetekre találták ki a száraz hűtőtorony-technológiát.
Már „csak" 12-13 év
Most még „csak" elvi állásfoglalást kell kimondania a parlamentnek ahhoz, hogy a leendő beruházás ügyében egyáltalán vizsgálódhasson az MVM. Gerse Károly szerint ez sem lényegtelen stáció, hiszen ekkor kell elkészíteni például a környezeti hatástanulmányt, továbbá ésszerűen kiválasztani a leendő helyszínt, s megnézni, hol a legkisebb a hálózati költség: Paksnak természetesen igen jók az esélyei, de több, Tisza melletti térségről is gondolkodnak a szakemberek. Megvizsgálandó többek között, hogy mi lesz az elhasznált fűtőelemekkel, hová is szállítja majd az ország, mit kap vissza belőlük, s milyen sorsot szánnak az anyagoknak itthon, hogyan történik a finanszírozás, hogyan illeszthető az új egység a rendszerbe, milyen lesz a várható gazdaságosság. Az engedélyezési fázisok csak az előbbiekre adott pozitív válaszok után következhetnek, majd kezdetét veheti a beruházás előkészítési folyamata, s ekkor szükségeltetik az újabb parlamenti döntés is. Ha ez is „összejön", akkor már csak öt-hét év szükséges ahhoz, hogy a berendezéseket elkészítsék, a létesítményt felépítsék. Ha tehát most, tavasszal a Ház engedi az első stációt, legalább 12-13 évnek el kell telnie ahhoz, hogy új atomerőművel rendelkezzék az ország.
Attól nem tart Gerse Károly, hogy Magyarország nemet mond az atomerőműre. Ha ugyanis lemondanánk az atomerőműről, akkor azon nyomban ki kellene találni nemcsak az elöregedett hagyományos erőművek pótlásának, hanem a majdan hiányzó energia előállításának olyan módját is, amely garantálja a szén-dioxid-kibocsátás minimalizálását, miközben a villamos energia árának alacsony szinten tartásával nem veszélyezteti az ország a versenyképességét. A vezérigazgató-helyettes azt külön hangsúllyal említette, hogy az erőműépítés nem állami ügy, magán-, illetve vegyes tulajdonú társaságok valósítják meg az energetikai fejlesztéseket: napjainkban Vásárosnaményban és Gönyűn földgázzal áramot termelő egységeket, s majdan Pakson vagy a Tiszánál az új atomerőművet. A Dunamenti Erőmű területén, helyén készül el nemsokára két új egység, persze lényegesen jobb hatásfokkal termelnek majd, mint elődeik. Az MVM ligniterőművet kíván a Mátraalján megvalósítani, s Ajkán elkészülhet egy csúcserőmű is, amely a pillanatnyi igények gyors kielégítését fogja szolgálni.
Európai, térségi programok
Azt tehát, hogy mennyi és milyen erőmű kell az országnak, minden jel szerint az élet eldöntötte, s az országgyűlés sem igyekszik másfelé haladni. Sőt, azt is látni lehet, hogy a térség országai, s maga az Európai Unió sem akar szembemenni az árral: az egyes tagállamok látják a többiek terveit, s alkalmazkodnak egymáshoz. Ez derül ki az Európai Parlament képviselőjének, Herczog Editnek a szavaiból is. A brüsszeli politikus éppen az uniós energetikai fejlesztések immáron meghatározó személyiségeként - szakmai döntések előterjesztőjeként - elemezte azokat a térségen belüli programokat, amelyekkel a biztonságos ellátás tartalékkapacitásait hozzák létre az egyes országok. Az összehangolásokkal és a rendszerek, hálózatok összekapcsolásával pedig takarékosan lehet bánni az erőforrásokkal. De a képviselő asszony előszeretettel szól mind több fórumon azokról az erőforrásokról is, amelyek nem anyagiak, hanem szellemiek, s arról nevezetesek, hogy az atomerőmű-„iparágnak" kínálnak különleges előnyöket.
Herczog Edit a Piac & Profitnak nyilatkozva kifejtette, Brüsszelben egyelőre úgy tartják számon Magyarországot, hogy az atomenergetika területén megőriztük rendhagyóan magas szellemi és szakmai infrastruktúránkat, amelyet érdemes felhasználni az integrációt szolgáló energiaközpont - tudásbázis - működtetéséhez. Az uniós parlamenti képviselő tehát okkal karolja fel azt a tervet, hogy a két budapesti kísérleti reaktort, a mindmáig európai kuriózumnak is számító paksi „tanműhelyt", valamint a jelentős üzemeltetési, fejlesztési gyakorlattal rendelkező szakembergárda tudását - helyben nyújtott szolgáltatás formájában - „exportáljuk". A világnak, mely új atomerőmű-korszak előtt áll, valóban szüksége van arra a szellemi infrastruktúrára, amellyel Magyarország rendelkezik. Brüsszel pedig nyitott arra, hogy az EU hazánkban oktatóbázist működtessen a tagországok számára. Herczog Edit szerint Finnország atomerőmű-építő know-how-val, hazánk pedig üzemeltetői tapasztalatokkal alapozhatja meg az EU-s tudásközpontot.
Kellett a csapelzárás
Ezzel a Herczog Edit dédelgette programmal az integráció voltaképpen „visszafelé" is alakíthatja saját energiapolitikai gyakorlatát, hiszen a tagállamok a nemzeti szuverenitásuk részének tekintették az energiát, s a képviselő asszony érvelése szerint éppen ezért nem is került be egyetlenegy európai alapokmányba mint közösségi terület. De most már változni látszik ez a merev különállás, melyhez azonban kellett a 2006-os első gázcsapelzárás hatása is.
A tagállamok, hogy valóban szolidárisak lehessenek egymással, napirendre vették: valósuljon meg a hálózatok közös infrastruktúrája, s ennek alapján értelme lehet az EU nagyobb régiói javára kiépíteni a termelés tartalékkapacitásait. Térségünkben - és a Balkánon - számottevő villamosáram-hiánnyal is számolni kell, Herczog Edit szerint jogos cél tehát az atomerőművek bővítése, az esetlegesen kieső kapacitások kölcsönös helyettesíthetősége. Brüsszelben - fejtette ki a képviselő - azt vélelmezik, hogy 30-40 éven belül megduplázódik a kontinensen a villamosáram-igény, s nem csupán nálunk igaz, hogy a meglévő elöregedő erőműveket pótolni kell. Az atomenergia hasznosítása most már tehát tényleg csak azokban az országokban mellőzött, amelyekben az áramtermelés legkevesebb 70 százalékát meg lehet oldani például vízerőművek segítségével.
Az Európai Unióban tehát mind komolyabb módon készülnek az „atomkorszakra", ami azt is jelenti, hogy együttes szabályozási, fejlesztéspolitikai programot vetnek papírra Brüsszelben, és természetesen a jogi feltételeket is még a mostani ciklusban - a jelentéstevő Herczog Edit munkájának eredményeképpen is - megalkotják. Ez azt is jelenti, hogy az EU-ban és Budapesten szinte egyszerre születnek döntések az atomerőművek jövőjéről: mind Európában, mind idehaza zavartalan „zöld utat" kaphat az amúgy nem zöld energia.
