SZÉLL KÁLMÁN TERV: Kevés konkrétum
Március elsején ismertette Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Széll Kálmán Tervet, amely hét területen tervez úgynevezett strukturális reformokat. A tárcavezetők előadásukban kifejtették: e szerkezeti átalakításokkal kívánja elérni a kormány, hogy „megszűnjön a pazarlás, és az adósság ne halmozódjon tovább". Az átalakításoknak három célja van: az államadósság csökkentése, az adósság újratermelődésének megakadályozása és a magyar gazdaság fellendítése.
Az írott dokumentum bevezetőjében - melynek címe: „A magyarok munkájából ne mások gazdagodjanak!" - Orbán Viktor miniszterelnök kifejti: „A magyarok jövedelemadójának kétharmada, vagyis minden három befizetett forintunkból kettő az adósság törlesztésére megy el. Ennek jelentős részét a külföldnek fizetjük ki. (...) Magyarország számára most jött el a pillanat, hogy hadat üzenjünk az adósságnak (...). A Széll Kálmán Terv célja az adósságveszély elhárítása. Győzni indulunk. Alaposan felkészültünk a küzdelemre az elmúlt kilenc hónapban. De tudnunk kell, hogy ebben a küzdelemben csak az átfogó támadás lehet sikeres. Az életünk minden területén - az egészségügytől az oktatáson át a közlekedésig - le kell győzni az adósságot." A dokumentum erre a vezérfonalra épül: tizenegy fejezete mindegyikének témáját - ezek: munka, nyugdíj, közösségi közlekedés, oktatás, egészségügy, vállalkozások, megélhetés, állam, államadósság-csökkentő alap, végül akcióterv - az adóssághoz társítja.
A Széll Kálmán Terv szerint az ország újjászervezése magasabb gazdasági növekedésben, bővülő foglalkoztatásban, javuló versenyképességben és középtávon fenntartható pénzügyi egyensúlyban jelenik meg. Magyarország államadóssága 2014 végére a GDP 65-70 százalékára csökken. Ez a 2013-2014-es időszakra már az állami kiadások pazarló jellegének visszaszorításából ered, egy része azonban új bevételt hozó döntések (elektronikus útdíj), illetve az eddig számított költségvetési bevételekhez képest többletbevételeket jelentő tételeknek köszönhető. 2012-ben még sor kerül a 2010-2011-es bankadó beszedésére - ez 90 milliárd forinttal segíti az államadósság-csökkentést -, s bár „2010-ben áttörést értünk el az adórendszerben, eredeti terveink szerint 2013-ban már megszűnt volna a 19 százalékos társaságiadó-kulcs, és általánossá vált volna a 10 százalékos adómérték", 2013-2014-ben a társasági adó általános szintje még nem csökken 19 százalékról 10 százalékra - de 500 millió forint nyereségig megmarad a 10 százalékos adómérték -, ez 120 milliárd forinttal segíti az államadósság-csökkentés programját. Az államháztartás bevételét növelő három tételt a 2012. január 1-jétől működő államadósság-csökkentő alapba helyezik, amely így 2012-ben 90 milliárd, 2013-2014-ben 220-220 milliárd forint többletbevétellel kalkulálhat.
Ami a vállalati szférát illeti, a dokumentum leszögezi: az államadósság közvetett módon is nehezíti a hazai cégek gazdálkodását, hiszen „mindaddig, amíg a magas adósságszolgálat a költségvetéstől forrásokat igényel, nincs mód a vállalkozásokat terhelő adók és járulékok további csökkentésére", s nincs nagy mozgástér a vállalkozói szférában. Ráadásul „sajátos adósságot halmozott fel az állam a vállalkozásokkal szemben, a gazdasági bürokrácia és az adminisztráció területén". Emellett „a magas jegybanki alapkamat következtében magasak a hazai hitelfelvétel költségei", a körbetartozások elviselhetetlenül magas állománya pedig ellehetetleníti vállalkozások jelentős részét.
A Széll Kálmán Tervben foglaltak szerint a megoldás a következetes és meggyőzően hatásos átszervezés, ami a piacok számára is fontos jelzés lehet. A dokumentum leszögezi: Magyarország továbbra is vonzó célpont befektetők számára, „hiszen politikailag stabil, a rossz gazdasági folyamatoknak pedig már az eddigi akciótervekkel megálljt parancsolt az új kormány. Ha a Széll Kálmán Tervet megismerik, az újabb jelzés lehet számukra, hogy a politikai mellé Magyarországon immár végérvényesen létrejött a gazdasági stabilitás is". Ez pedig majd csökkenti a kockázati felárat, az államadósság csökkenésével és a strukturális reformok beindításával a jegybanki alapkamat, valamint a banki kamatok is csökkenthetők. Ennek következtében a vállalkozások hitelezésének költsége is mérséklődik, így a beruházások élénkülnek, gyorsulhat a növekedés, a munkahelyek számának gyarapodása, s mindez együtt a körbetartozások mértékét is jelentősen csökkenteni fogja.
Jó irány, kétséges megvalósulás
A magyar kormány szerkezeti reformcsomagjának ismertetett számai jobbak a vártnál, de vannak végrehajtási kockázatok, így a piac különös figyelmet fordít a megvalósítás hatékonyságára - összegezhető a külföldi elemzők véleménye, akik jónak tartják az irányt, mivel a tervek bevételnövelés helyett a kiadáscsökkentést helyezik előtérbe. Ugyanakkor szinte mindegyikük hangsúlyozza, hogy a részletek még nem ismertek, s a tervek végrehajtása sem lesz könnyű, „magas a végrehajtás kockázata". A konkrétumok hiánya miatt nehéz megítélni a terv végrehajthatóságát. A területeket lehet látni, az irányokat kevésbé - mondta el a Piac & Profit kérdésére válaszolva Akar László, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója, aki szerint a Széll Kálmán Tervben megfogalmazott célok azt mutatják, hogy a kormány - a korábbi hónapok gazdaságfilozófiájával szakítva - a realitásokat figyelembe véve kívánja csökkenteni az adósságállományt. A szakember azonban kétséges, hogy a tervezett kiadáscsökkentés teljes egészében megvalósulhat. Az viszont egyértelmű, hogy a terv nem az állami működés rendszerét érinti, hanem a pénzosztást csökkenti. Nem esik szó az évtizedek óta magunkkal hurcolt problémákról: az egészségügy, az önkormányzatok, az oktatás rendszerszintű átalakításáról. Ez a terv „a transzferekre van kihegyezve", például az oktatási rendszert is csak a támogatás oldaláról közelíti meg. Céljaiban jó, eszközeiben ingoványos - összegezte véleményét a vezérigazgató, aki szerint áprilisban, a magyar konvergenciaprogram uniós egyeztetésekor már mélyebb szakmai összefüggésekre is rámutató anyagot kell előterjesztenie a kormánynak.
STRUKTURÁLIS REFORM: Angolul több az adat
A Széll Kálmán Terv ismertetése után egy héttel nyilvánosságra hozott angol nyelvű anyag - amelynek alapján a külföldi elemzők, befektetők véleményt alkottak - a címe szerint sem a magyar verzió fordítása, hanem Magyarországnak a 2011-2014 közötti időszakra szóló strukturális reformprogramja (Hungary's Structural Reform Programme 2011-2014), amely „a Széll Kálmán Terv politikai tézisein alapul". A magyarul nem publikált dokumentum a költségvetési deficit folyamatos leszorítását helyezi a középpontba - szemben a Széll Kálmán Tervvel, amely az adósságállomány csökkentését jelöli meg fő célként -, emellett a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés támogatása és a hazai gazdaság versenyképességének fenntartása is hangsúlyt kap. A számon kérhető tények az anyaghoz kapcsolt függelékekben vannak. Itt olvasható az egyes intézkedések bevezetésének dátumát tartalmazó 28 pontos akcióterv és egy jogszabálygyűjtemény, amely a reformok által érintett törvényeket sorolja fel. Az egy-egy területen elvárt kiadáscsökkentés mindenesetre ambiciózus lépéseket sejtet. A táblázat adatai a magyar verzióban nem szerepelnek, bár Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Széll Kálmán Terv hazai bemutatásakor tartott előadásában ismertette a 2012-2014 közötti időszakra vonatkozó számokat (lásd „A Széll Kálmán Terv költségvetési hatásai, 2012-2014" című táblázatot). Az angol nyelvű tanulmányban szerepelnek a 2011-es adatok is, ezek összességében 12 milliárd forintot tesznek ki, szemben a következő évekre tervezett 550 milliárdos, illetve 902-902 milliárdos megtakarításokkal.
Az angol nyelvű tanulmány érdekessége, hogy a bevezetésben a Bajnai-kormány intézkedéseit stabilizációs lépésekként aposztrofálja, szemben a hazai retorikában megszokottakkal, mint ahogyan például Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter is a „megszorítások politikáját" ostorozta a Széll Kálmán Terv bemutatásakor. Egyébként a Bajnai-kormány intézkedései révén 2009-ben a költségvetés 398 milliárd forintot spórolt, tavaly 957 milliárd, idén pedig 1024 milliárd forint költségvetési megtakarítást eredményeztek az akkor hozott döntések.
A Magyarország strukturális reformprogramja című esszé a jövőre nézve kettéválasztja a „tűzoltásként" bevezetett egyszeri intézkedésekből és krízisadókból származó bevételeket, valamint a tervezett strukturális reformokat, amelyek elengedhetetlenek a költségvetés helyrebillentéséhez. A tervezetből derül ki, hogy bankadó lesz 2013-ban és 2014-ben is, de akkor már a korábbi 180 milliárd forint helyett csak 90 milliárdos bevételt vár a kormány. A dokumentum magja azonban az ország fenntartható pályára állítása érdekében kijelölt hét terület - foglalkoztatás és munkaerőpiac, nyugdíjrendszer reformja, közösségi közlekedés, felsőoktatás, gyógyszer-támogatási rendszer, állam és önkormányzatok finanszírozása, államadósság-csökkentő alap -, ahol az elkövetkező hónapokban reformok és szerkezetátalakítás révén kíván a kormányzat jelentős költségvetési megtakarítást elérni. Sokaknak van azonban hiányérzete. Bár a nemzetközi színtérre szánt kiadványban lefektetett megállapítások helytállóak, és a szerkezetátalakítási iránnyal is egyet lehet érteni, a megvalósíthatóságát nehéz megítélni a konkrétumok hiánya miatt. Valószínűleg ezért történt, hogy Standard & Poor's és más londoni elemzők is felvetették egy újabb leminősítés lehetőségét, ha a kormányzat 2011 végéig nem ismerteti a tervben szereplő célokat megalapozó konkrét intézkedéseket, ha a tervet alátámasztó jogszabályokat addig nem fogadják el, vagy ha a terv végrehajtása nem kezdődik meg még ebben az évben.
A dokumentum első oldalain maga a kormányzat is hangsúlyozza: a felvázolt strukturális reformok nélkül 2014-re a költségvetési hiány kezelhetetlenné válhat, és komoly lakossági megszorításokra lenne szükség, miközben az ország esetleg elesne az uniós forrásoktól, ami az Új Széchenyi Terv megvalósíthatóságát is veszélyeztetné.
EURÓPAI PAKTUM: Távol maradunk
Magyarország nem csatlakozik az Euro Plusz paktumhoz - szögezte le Orbán Viktor miniszterelnök. „A versenyképességi paktumban foglalt ügyek - így például a nyugdíj, a munkaerőpiac vagy a költségvetési egyensúly kérdése - lényegében egybeesnek a Széll Kálmán Tervben leírtakkal. Vagyis a magyar kormány könnyedén aláírhatná a megállapodást, ha az nem hat, hanem csak öt pontból állna, a problémát ugyanis a hatodik, az adóharmonizációra vonatkozó pont jelenti" - nyilatkozta az EurActiv.hu-nak. A kormányfő a reálfelzárkózás fontos feltételeként említette hazánk adófüggetlenségét, utalt az ország nemzetközi versenyképességére és arra, hogy a kormányzat a gazdaságélénkítés egyik fő elemének éppen az alacsony adókulcsokat tartja. A Nemzetgazdasági Minisztérium számítása szerint az uniós adóalap a hazai GDP-t 0,14-0,92 százalék közötti mértékben csökkentené. A reakció az általában különböző nézetet valló hazai közgazdászok közül is többeket meglepett, különösen azért, mert a javaslat a társasági adó kiszámítását és a levonható költségek körét egységesítené, nem az adómértékeket.
- Ha egy magyar cég Németországban létrehoz egy fióktelepet vagy leányvállalatot, arra a német szabályok vonatkoznak, ideértve a számviteli és adójogszabályokat is. A külföldi tevékenységből származó nyereség vagy veszteség után a helyi előírások, adómértékek szerint kell megfizetni a társasági adót az ottani adóhatósághoz benyújtott bevallás alapján. Ha a cég értékesít is, vagy szolgáltatást nyújt a német vállalkozásnak, bonyolult és költséges elszámolóár-dokumentációval kell alátámasztania az alkalmazott árakat. Ha pedig Spanyolországban vagy Bulgáriában üzletel, mindezek a terhek megtöbbszöröződnek - ismerteti a jelenlegi helyzetet dr. Békés Balázs adójogász, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda partnere.
Ezt a tetemes adminisztratív kiadást, megfelelési költségeket és jogi bizonytalanságot okozó helyzetet számolná fel az EU területén működő vállalkozások adóalapjának egységes kiszámítására tett indítvány. E szerint a vállalat adóalapját egy három tényezőt - az eszközöket, a munkaerőt és az árbevételt - figyelembe vevő képlet szerint osztanák meg a tagállamok között, amelyekben tevékenységet folytat. A közös adóalap számításánál továbbra is a nemzeti számviteli beszámolókat vennék alapul, de az összeadott adatokat uniós szinten meghatározott csökkentő és növelő tételekkel korrigálnák. Például a kutatás-fejlesztés költségeivel teljes mértékben csökkenthető lenne az adóalap, míg a Magyarországon megfizetett különadó vagy a helyi iparűzési adó nem lenne levonható. Az adóalap részarányosítását követően a tagállamok a rájuk eső részt a saját társaságiadó-kulcsuknak megfelelően adóztathatják. A közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) választható lenne: azok a vállalatok, amelyek úgy találják, hogy előnyükre válna az uniós rendszer, e szerint határoznák meg társasági adóalapjukat, míg mások a nemzeti rendszer szerint folytatnák működésüket. Ha azonban ez utóbbi mellett dönt a cég, öt évig így adózik.
A bizottság számításai szerint a KKTA 700 millió euróval csökkenti a vállalkozások megfelelési költségeit, míg a konszolidációval 1,3 milliárd eurót takarítanának meg. A tevékenységüket határon túlra kiterjeszteni szándékozó vállalkozások pedig további 1 milliárd eurót spórolhatnak. A KKTA az „egyablakos ügyintézés" előnyeivel is kecsegtetne: a vállalatok az unió területén folytatott tevékenységükre vonatkozóan egy adóbevallást készítenének, amelyben konszolidálhatnák az unióban keletkező nyereségüket, veszteségüket. A társaságiadó-kulcs meghatározása viszont továbbra is a tagállamok szuverén joga maradna.
Az eltérő adóalap-számításból eredő költségek sok hazai kkv számára is lehetetlenné teszik a határon átnyúló tevékenység folytatását. A KKTA viszont a kisebb cégekre is vonatkozna, a kft.-k és bt.-k is alkalmazhatnák a közös szabályokat. Ezzel sokuk piacra jutási feltételei javulnának.
A veszteségkonszolidáció miatt a Magyarországot illető adóalap viszont a harmadával csökkenne - írja a Világgazdaság az Európai Bizottság tanulmányára hivatkozva. Vagyis a jelenlegi bevételi szint eléréséhez emelni kellene a hazai kulcson, ami ellentétes a Széll Kálmán Tervben megfogalmazott célokkal. Az esetleges „terven felüli" bevételkiesés szintén veszélyeztetné az előirányzott hiányszint teljesülését.
Eurókérdések
Az Euro Plusz paktum legfontosabb eleme, hogy az unió országai három területen: a nyugdíjkorhatár, a közszolgáltatási szektor, valamint az államadósság elszámolása terén hangolnák össze módszertanaikat - mondta a Klubrádiónak nyilatkozva Békesi László közgazdász, volt pénzügyminiszter. Ez Magyarországnak is alapvető érdeke lenne: küzdünk a nyugdíjrendszer problémájával, az államigazgatás bérezésével és az önkormányzatok túlköltekezésével is. Ha nem csatlakozunk a paktumhoz, messzire mutató stratégiai problémához jutunk el: belátható időn belül nem csatlakozunk az euróövezethez sem. Pedig több közgazdász is úgy látja, az ország elemi érdeke lenne a mielőbbi csatlakozás. A közös valuta nemcsak a voluntarista gazdaságpolitikát akadályozná, hanem az alapkamat és a kockázati felár csökkentésével az adósságállomány és a deficit növekedését is. A mi növekedésünk mindenképpen Európához, elsősorban a német gazdasághoz kötött, függetlenül a hazai fizetőeszköztől. A belső piac élénkítésére alapozott gazdaságpolitika eddig háromszor, 1986-ban, 1994-ben és 2002-ben is megbukott. Az elzárkózás nem gyorsítja a növekedést, hanem erősíti a leszakadást. Ki fogunk lógni, de nem fölfelé, hanem lefelé. A magországok és a felzárkózók közötti növekedésipotenciál-különbségben rejlő előnyöket csak a csatlakozással lehetne kiaknázni - állítja Békesi. Korábban Orbán Viktor miniszterelnök és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úgy fogalmazott, hogy az euró 2020-ban lehet érdekes Magyarország számára. Varga Mihály viszont az alkotmányról folyó parlamenti vitában azt javasolta, hogy az alaptörvény rögzítse: a forint Magyarország hivatalos fizetőeszköze. Bár a miniszterelnökséget vezető államtitkár szerint ez nem nehezíti az euró hazai bevezetését, könnyebbé biztosan nem teszi.
Sebők Orsolya