Párbeszédre ítélve

Gyengék gyengülése?

Az Új Széchenyi Tervet roadshow-kon igyekszik népszerűsíteni a fejlesztési tárca, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. A szolnoki rendezvényen mások mellett a város polgármestere is élt a lehetőséggel, beleszólt, kritizált, mielőbbi változtatást kért. Szalay Ferenc azt fejtette ki, hogy miért gyöngébb Jász-Nagykun-Szolnok megye teljesítménye a többi térségénél a beadott, elbírált és elnyert pályázatok alapján. Ok lehet a rosszul megírt pályázat is, de az igazi probléma az, hogy nincs megfelelő önrész. Így, ha jók is a megírt beadványok, mivel nem képesek elegendő önerőt felmutatni, nem nyernek támogatásokat. Ha így maradnak a pályázati kiírások, s a gyengéknek nem lesz lehetőségük kedvezményeket megszerezni, akkor az erős fog erősödni, és a gyenge tovább gyengülni a jövőben is. Ugyancsak Szalay Ferenc megállapítása, hogy a támogatás forrásait a régió három megyéjére mindegy 100 milliárd forintban határozta meg a kormányzat, azaz Jász-Nagykun-Szolnok megye létszámarányosan 24,3 százalék erejéig lenne esélyes, ha képes megfelelő mennyiségű és minőségű pályázatot benyújtani. Ha nem – márpedig ma ez a realitás –, akkor az észak-alföldi régió másik két megyéjét hozzák jobb helyzetbe, ők nyúlhatnak mélyebbre a közös zsebben.

Rugalmas pályáztatást ígért Petykó Zoltán, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) elnöke a Piac & Profitot tájékoztatva, amit egy úgynevezett indikátorrendszer segítségével valósítanak meg. A különböző kiírásokhoz, konstrukciókhoz az ügynökség hozzárendeli a hatékonyság mérését, mert minden régióban látni akarják, hogyan alakul az egy főre jutó beruházások értéke. Ha a pályázatok nyomán túl gyorsan vagy túl lassan valósulnak meg a kitűzött célok, beavatkoznak, változtatnak, akár menet közben is.

Piaci jelzések

Az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) irányítói szorgalmazzák a folyamatos párbeszédet az állam és a vállalkozások között. Az ÚSZT lehetőségeit ismertető körútján ennek az NFÜ elnöke is részese. Például Szolnok városában, ahol a térség vállalkozóival találkozott, egyebek mellett azért kritizálták a pályázati kiírást, mert annak létrehozói elfelejtették „kitalálni" az élelmiszeripart. Az ágazat nem számít sem mezőgazdasági, sem klasszikus ipari tevékenységnek, ezért a szektor vállalatai kirekesztődnek az uniós forrásokért folyó versenyből. A piaci jelzések - mint az élelmiszer-ipari is - befolyásolhatják a pályáztatás rendszerét, s az állam nem vár hónapokat - fogalmazott a Piac & Profitnak az elnök, hogy hozzáigazítsa a szabályozást a valós igényekhez.

Petykó Zoltán más szektor példáján is bizonyítani igyekezett az ÚSZT rugalmasságát. Amennyiben a megújuló energia hasznosítása érdekében megnőne a kereslet, s a feltételezettnél több cég látná értelmét annak, hogy pályázzon, és például szivattyúkat, kazánokat, transzformátorokat gyártson azért, mert több település hajlandó pályázni, és a pénzen eszközöket vásárolni mondjuk a helyi hőszivattyús fűtési rendszerek kiépítéséhez, a pályáztatási rendszer bürokráciája nem fog mereven ragaszkodni az eredetileg számolt támogatási darabszámhoz. Az NFÜ elnöke is üdvösnek tartaná, ha a piac úgy alakítaná önmagát „menet közben", hogy a már-már kihaló hazai energetikaigép-gyártást - a Ganz-kultúrát - az Új Széchenyi Terv közbeiktatásával feltámaszthatná. Sőt, az lett volna szerencsés, ha már 2007-ben, az EU-s támogatási ciklus elején is, a „megújulókkal" párhuzamosan, azokkal egy időben a háttéripar is részesedik a közösségi pénzekből. Petykó Zoltán példája szerint úgy lett volna célszerű a szélenergia hasznosítására alapoznunk, hogy feltárjuk, hol és milyen gyártókapacitások vannak Európában, amelyeket a hazai vállalkozókhoz lehetett volna telepíteni, elérve, hogy időben, amikor döntünk az erőművek, turbinák létesítésének támogatásáról, már rendelkezzünk a szükséges eszközökkel. Most már így kell az egymást feltételező fejlesztéseket megvalósítani, s az Új Széchenyi Terv erre lehetőséget kínál.

Az életképesek esélyesek

A tavaszi „nyitány" egyik bőséges pénzkínálati terepének az egészségipar látszik. Sokfelé gondolhatják is: a gyógyvizet csak fel kell fogni, medencébe terelni, s már indulhat is a foglalkoztatást kínáló, idegenforgalmat generáló beruházás. Minderre még mintha rá is segítene az Új Széchenyi Terv „étlapja", hiszen az ország szinte teljes egészére érvényesen ajánl támogatásokat. Petykó Zoltán a piac önszabályozó szerepét evidenciának tekinti. Nem is lehet megfékezni, ha egy térségben irreálisan sok magánvállalkozás akar a saját pénzén fürdőt fejleszteni. De a támogatás odaítéléséhez - különös tekintettel a fenntarthatóságra, a jövedelmezőségre - már köze van az államnak. Az Új Széchenyi Terv eleve az egészségügyi szolgáltatásokat és nem a fürdők támogatását hirdette meg, s ezt annak tudatában tette a kormányzat, hogy sok fürdő létesült már az országban, és nem kevés közülük maholnap padlót fog. Az életképesek esélyesek csak a fejlesztésekre, ha a jövedelemtermelő képesség javítását tudják garantálni, leginkább a hatékony egészségturizmussal, rehabilitációval.

Az NFÜ elnöke szerint - ellentétben a korábbi finanszírozási gyakorlatokkal - nem pártfogolhatók még egészségügyi projektek esetében sem a 100 százalékos támogatások. A fejlesztési források felhasználásánál alapvető a tervezett beruházás területi elhelyezkedése, az ágazat hosszabb távú, az egyes térségekre is vonatkozó programja. Sőt „szűrőket" kell alkalmazni, hogy az EU-s normák alapján az az önkormányzat, amelyik a 2004-ben aláírt derogációs kötelezettségét nem teljesítette, további pályázaton ne nyerhessen pénzt. Az a helyhatóság, amely fürdőfejlesztésre keres támogatást, ne indulhasson, ha megelőzőleg nem újította fel a település szennyvízhálózatát. Az sem mindegy, milyen az adott önkormányzat pénzügyi helyzete. Ha az látszik, hogy korábban megkezdett pályázatait is nehézkesen, erőn felül felvett hitellel tudja csak befejezni, a fenntarthatóság tekintetében pedig problémák sora sejlik fel, akkor egyszerűen nem szabad új pályázati pénzeket folyósítani számára.

Kétségek

Az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) keretében ezentúl kizárólag olyan kis- és középvállalkozások pályázhatnak vállalati képzések támogatására, amelyek korábban már nyertek az ÚSZT kiemelt ágazataihoz – egészségipar, zöld gazdaság, otthonteremtés, építőipar, közlekedés- és tranzitgazdaság – kapcsolódó gazdaságfejlesztési, beruházási támogatást, és a beruházás lebonyolításával kapcsolatban konkrét képzési igényük merül fel, illetve a fejlesztés megvalósításához munkavállalóik tudásának, készségeinek, képességeinek fejlesztéséhez szeretnének támogatást igénybe venni – hívta fel a figyelmet a 4 Tender Hungary Kft. A cég ügyvezetője, dr. Körmendy Zsófia szerint a korlátozás érthető, mert így a fiktív képzési projektek száma jelentősen lecsökkenthető – igaz, ez a cél fokozott ellenőrzéssel is elérhető –, de azt a buktatót is magában rejti, hogy éppen az a vállalkozói kör nem lesz képes képzési támogatáshoz jutni, amelynek erre – méretéből és szűkös erőforrásaiból adódóan – korábban sem volt lehetősége. Az ügyvezető szerint így a pályázat fő célja kerül veszélybe: az, hogy a mikro-, kisvállalkozásoknál is kialakuljanak a tudatos emberierőforrás-gazdálkodás alapjai, hiszen az a vállalkozó, aki nem tud vagy nem kíván többmilliós összegben beruházni, ezentúl képzésekre sem tud majd pályázni, s ez tovább rontja versenyképességüket. Más tanácsadó cégek kevésbé drámaian ítélik meg a helyzetet, ám fölvetik, hogy a képzési pályázatok esetében a véglegesítés előtt folyamatosan változtatták a játékszabályokat. Így például február elején-közepén még pont fordított volt a helyzet: az volt az információ, hogy a képzési pályázat nyertesének kell három hónapon belül nyertes gazdaságfejlesztési pályázatot felmutatnia. A pályázni jogosultak köréről szóló információk is napról napra változtak. Mindez igen megnehezítette a felkészülést, mint ahogyan az is bizonytalanságot okozott, hogy a normatív eljárásba – ennek során négy minimumfeltételt kell teljesítenie a pályázónak – értelmezhetetlen elemként pluszpontok lehetősége is bekerült. Azt az érdekeltek elismerik, hogy a korábbi rendszer túlbiztosított volt, ennek következtében igen nehézkesnek bizonyult a pályázás, a gyorsítás viszont fölvetheti azt a problémát, hogy a rendszer kapacitása megfelelő lesz-e, vagyis képes lesz-e feldolgozni adott idő alatt jóval nagyobb számú pályázatot. Ami pedig a fiktív pályázatok kiszűrését illeti, a 4 Tender szerint ezentúl a pályázatok értékelésekor is sor kerülhet kockázati ellenőrzésre. Közleményük szerint kiemelten kockázatosnak számító projektnek ítélhetik azt az esetet, amikor:
■ a pályázó, illetve az árajánlatot adó/szállító székhelye, telephelye, fióktelepe között egyezés áll fenn,
■ a megvalósítási helyszín nem alkalmas a pályázatban jelzett tevékenység végzésére,
■ a pályázó székhelyének és a megvalósítás helyének eltérő a támogatási intenzitása,
■ a projekt megvalósítása szempontjából kockázatosak a pályázó gazdálkodásának adatai,
■ a megvásárolt eszközök együtt sem alkalmasak termelő tevékenység végzésére,
■ a saját forrás magánszeméllyel, különös tekintettel külföldi magánszeméllyel vagy vállalkozással kötött kölcsönszerződés alapján vagy tagi kölcsön révén biztosított,
■ a pénzügyi teljesítés több kis összegű részátutalás révén vagy nagy összegű készpénzes kiegyenlítés révén történik.
k–g