A 75 éves angol báróval, korunk egyik sztárépítészével a San Sebastián-i Filmfesztiválon találkoztunk a róla készült, költői hangulatú és szépségű dokumentumfilm díszvetítése alkalmából. Először is azt kérdeztük tőle, hogyan jutott el oda, hogy környezetkímélő megoldásokkal kísérletezzen. Úgy tűnik, a portréfilm címe is ezt hegyezi ki: „Mennyit nyom az épülete, Foster úr?"
- A kérdést Buckminster Fuller filozófus és reneszánsz ember szegezte nekem. Elültette bennem annak gondolatát, hogy minél kevesebb anyag felhasználásával kivitelezzek épületeket. De hogyan lehetséges ez anélkül, hogy ne dőljön össze a szerkezet? Elkezdtem vizsgálni a természetes képződményeket. A növények szárait és levélszerkezetét. Úgy láttam, a háromszögstruktúrák erős tartást biztosítanak. Ezekkel húsz százalékkal kevesebb anyagot kell felhasználnom a vasszerkezetre, mint a hagyományos épületeknél. A 2003 és 2006 között épült New York-i Hearst torony e módszerrel épült. Irodaházaim nagyobb belső tereibe fákat, növényeket is helyezek. Mára sikerült olyan megoldásokat kitalálnunk, hogy az energiahasználatot is csökkenteni tudjuk. Ilyen a szellőzés: a Swiss Re londoni székháza beereszti a kinti levegőt. A világítás egy részét szintén természetes forrásból fedezzük, nagy ablakfelületekkel, fényes plafonokkal, a falak színének kiválasztásával. A Reichstag 1999-ben épült üvegkupoláját is energiatakarékosnak terveztem.
Masdar City
Dhabitól 17 kilométerre, a sivatagban épül az önfenntartó, zérókibocsátású, csakis
napenergiára hagyatkozó város, 22 milliárd dollárból. „Az elmúlt másfél évszázadra a városiasodás nyomta rá a bélyegét. Annak ismeretében, hogy túlélésünk a karbonsemleges megoldásoktól függ, megmagyarázhatatlan, hogy ez az egyetlen ilyen város a világon” – mondja Norman Foster, aki itt az ősi sivatagi településszerkezeteket is feleleveníti: az épületek egymást érik, hogy kis sikátorok árnyékban maradjanak. A híradások ötvenezer fős kapacitásról szólnak, de Foster mást mond: „Százezer lakosra terveztük, elektromos járművek fognak közlekedni benne, s a járókelők számára az utak felett lesznek járdahidak. A város nem bocsát ki szén-dioxidot és hulladékot, az utóbbit újrahasznosítja. A nagy kihívás azonban az volt, hogy olyan anyagokat kellett találni, amelyek képesek kibírni az ötvenfokos sivatagi hőséget” – meséli az építész. A város ad helyet a Massachusetts Institute of Technology (MIT) új kutatóintézetének, ahol alternatív energiaforrásokat fejlesztenek.
Építészeti reneszánsz a Közel-Keleten
Az Arab-félszigeten lévő olajsejkségek sivatagi pénzügyi központokból kulturális centrumokká igyekeznek fejleszteni a városaikat. Méregdrága sztárépítészeket szerződtetnek: Dohában a 93 éves I. M. Pei, a Louvre üvegpiramisának alkotója hozta létre az Iszlám Művészet Múzeumát, Abu Dhabiban Frank Gehry tervezi az új Guggenheim Múzeumot – az ő munkája a híres bilbaói Guggenheim is. Norman Fosternek már van épülete a térségben – Rijádban húzta fel az Al Faisaliah tornyot – most pedig Abu Dhabiban munkálkodik a Nemzeti Múzeum létrehozásán. Közel-keleti projektjében Fostert az építész archetípusa foglalkoztatja, a névtelen tervező, aki „az ellenséges helyeken élhető körülményeket és életminőséget teremtett. Az őslakók több évszázados építési hagyományai, amit kísérletezve és hibázva fejlesztettek, ez az építész nélküli építészet. Egyetlen dolog azonos a múltban és a mában: hogy a természettel dolgozunk együtt. Az Egyesült Arab Emirátusok alapítója zölddé tette a sivatagot. Ezért a múzeum is kertben helyezkedik el. Az épület szerkezete a sólyom szárnyaira emlékeztet, alapelveit az aerodinamikából vettem. Széltechnológiával hűvös belső tereket hozunk létre a tikkasztó melegben”.
