„Lehet, valamiképpen definiálni kéne, milyen is egy igazi kormányprogram. A ... időszakra szólóval szemben leginkább azt hozták fel, hogy semmiféle konkrétumot nem tartalmaz, nemhogy számokat nem, de még a célokhoz rendelt eszközökről sem ejt egyetlen szót sem." Az idézet 2006 júniusából, a Piac & Profit akkori számából való, a kipontozott rész helyén pedig a 2006-2010-es dátum szerepelt. Cikkünkben - amely így folytatódott: „nem valószínű, hogy sokan lennének, akik föl tudják idézni a korábbi négy kormányprogram fogadtatását" - fölidéztünk néhány észrevételt négy évvel korábbról, például azt, amikor az egyik napilap publicistája föltette a kérdést az akkor épp ellenzékbe szorult, s most ismét kormányra került Fidesz parlamenti reakciójával kapcsolatban: „vajon a restség jele-e, hogy ugyanazokkal a kifogásokkal éltek, amelyeket négy esztendővel korábban velük fordított szembe az ellenzék: a konkrét számokat, az ígéretek teljesítésének forrásait hiányolták?" S hogy a konkrétumokat nem csak az utóbbi tizenkét évben - 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban - nélkülözték a kormányprogramok, arra Petschnig Mária Zita és Kéri László 2002-es vitairata is utal, amelyben ezt írják: „1990 májusában az Antall-kormány »irányelveket« terjesztett a parlament elé."
Latolgatások
Vagyis nincs új a nap alatt, és nem csak a kormányprogramok tartalmát tekintve, hiszen a bevezetőben idézett 2006-os kritika a 2010. május 29-én felállt új Orbán-kormány programjával kapcsolatban is megfogalmazódott. S épp azért, mert az eddigi tapasztalatok szerint a kormányprogramok nem teljesítik azt a várakozást, hogy a választási ígéreteknél sokkal több konkrétumot közöljenek - most ráadásul a két dokumentum tartalma nagyjából meg is egyezik -, így érdemesebb a tekintetben találgatásokba bocsátkozni, hogy miként változhat a magyar gazdasági környezet, s az hogyan hat majd a vállalkozásokra, elsősorban is a hazai kkv-kra.
Egyvalamit ugyanis mindegyik eddigi kormányprogram tükrözött, azt, amit már idézett 2006-os cikkünkben is megfogalmaztunk: „Végül is a programkészítők filozófiája kiderül a dokumentumból, ami mindenképpen orientálhatja a vállalkozói szférát." Tulajdonképpen valami hasonlóról beszélt - akkor még felkért miniszterelnökként - Orbán Viktor is a kormányprogramot felvezető expozéjában, amikor azt hangsúlyozta: a dokumentum a közös célokról és nem az eszközökről szól, azt a politikai irányt rögzíti, amelyből majd következnek a későbbi döntések, intézkedések. Így hát, az elkövetkező négy év lehetőségeit latolgatva csak a rövidebb és hosszabb távú célokat mérlegelhetjük, a megvalósulásukat segítő intézkedésekről lapzártánkkor még nem volt publikus információ.
Kétségtelen, hogy a gyorsan és korántsem nekünk kedvező módon változó világgazdasági környezet jócskán beleszólhat a magyar gazdaság mindennapjaiba, és az mindenképpen némi bizonytalanságot okoz, hogy az ezzel kapcsolatos elképzelések, teendők még vázlatosan sem szerepelnek a programban. De némi jóakarattal mondhatjuk, a mindenkori gyors és megfelelő reagálás nem stratégiai kérdés.
Munkahelyteremtés vállalkozásokkal
A kormányprogram Matolcsy György nemzeti gazdaságfejlesztési miniszter nevéhez fűződő gazdasági fejezetének alaptétele, hogy - miután a magyar gazdaság egyensúlyi és növekedési problémái mögött meghatározó módon a kirívóan alacsony foglalkoztatási szint áll - olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely „elősegíti, hogy Magyarországon egy évtizeden belül egymillió új, adózó munkahely jöjjön létre", és ezeket „a Magyarországon működő vállalkozások teremtik meg". Ebben a megfogalmazásban a munkahelyteremtésen és a hazai vállalkozások segítésén túl benne rejlik, hogy egyidejűleg a fekete- és szürkegazdaság visszaszorítása is cél - miután adózó munkahelyekről van szó -, s a feladatot nem az állami álláshelyek felduzzasztásával, a költségvetés kiadásait növelve kívánják megoldani, hanem a vállalkozások aktivizálásával.
Persze recesszió közepette - még ha a magyar gazdaságban már az éledezés enyhe jelei is mutatkoznak - nem jönnek csak úgy létre munkahelyek. S bár „A nemzeti ügyek programja" címet viselő dokumentum a miniszterelnök szerint sem az eszközökről szól, azért körvonalazódik, miként tartja az új kormány elérhetőnek ezt a célt, túl azon, hogy kiszámítható gazdasági, politikai környezetet - erős költségvetést, stabil költségvetési politikát és kevesebb bürokráciát - és forrást is ígér: kiemelt figyelmet kíván fordítani a munkaerő-intenzív ágazatokra. Ezek: az építőipar, a mezőgazdaság és a hazai turizmus. A több éve súlyos gondokkal küzdő építőiparra, ha megindul a növekedés, biztosan lehet számítani: a munkanélküliek többségét kitevő alacsonyan képzettek számára lesz munkalehetőség ebben az iparágban. A mezőgazdaság és a hazai turizmus pedig amellett, hogy ugyancsak képes erre, a magyar gazdaság szerkezetének átalakításában is fontos szerepet játszhat, hiszen nem egy neves közgazdász e két ágazatot a magyar komparatív előnyök kihasználásának terepeként jelöli meg.
Ismert, hogy az alacsony foglalkoztatási szint mögött okként ott található az elavult foglalkoztatási szerkezet, s ezért - mint azt a program előirányozza - ki kell alakítani a rugalmas foglalkoztatás, mint a részmunkaidő, a távmunka, az önfoglalkoztatás új szabályait. A program picit túlmegy az egyszerű diagnózison: a vállalkozások nyilván nem fogják ezeket a rugalmas formákat alkalmazni addig, amíg egy teljes idejű foglalkoztatott kiváltása két részidejűvel másfélszer-kétszer annyi adminisztrációs költséget jelent. Merthogy jelenleg ez a helyzet.
Gazdasági környezet
A gazdasági környezet stabilizálását szolgálja az a programban megfogalmazott cél, hogy a kormány a jogalkotás átláthatóságának, előkészítettségének növelésével és az előzetes hatásvizsgálatok általánossá tételével javítja a gazdasági szabályozás minőségét, felszámolja a szabályok gyakori módosításának gyakorlatát. Egyebek között a vállalkozásokat érintő előírások megváltoztatására a több évre előre megtervezett felülvizsgálatot megelőzően csak kivételes esetben lesz lehetőség, és általánossá teszik a jogszabályok módosításaihoz való alkalmazkodás türelmi idejét.
A szabályozás „húsba vágó" eleme az adózás, nem véletlen hát, hogy sokan fölvetették: a programban nyoma sincs annak a sokáig hangoztatott szlogennek, miszerint egyszeri nagyarányú adócsökkentésre van szükség; persze valószínűleg ugyanennyi kritikát vonzott volna, ha ez szerepel benne. Belátható, hogy erre nincs lehetőség, igaz, korábban sem nagyon volt. Ugyanakkor a kormányprogram gazdasági fejezete végén helyet kapott egy közös nyilatkozat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával (MKIK), amelyben az szerepel, hogy „a közös célok eléréséhez nélkülözhetetlenek mindazok javaslatok, amelyek a magyar vállalkozások lehető legszélesebb körének tapasztalatain alapulnak", s a felsorolásban ott van az adócsökkentés is. Ezt követi a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségével (VOSZ) kötött megállapodás Magyarország gazdasági és társadalmi felemelkedéséért, amelynek első pontja az, hogy „Versenyképes adókat!, alatta pedig az szerepel, hogy a vállalkozások adóterhelését négy év, a lakosságét pedig hat év alatt a régiós versenytársaink átlaga alá kell csökkenteni.
Matolcsy György a Piac & Profitnak még a választások előtt kifejtette (2010/3. szám), hogy „Magyarországon olyan adópolitikára van szükség, amelynek alapelve: az állam nem vesz el a vállalkozóktól és a lakosságtól jövedelmet akkor, ha azt nem tudja értelmesen visszaforgatni annak, akitől elvette. Ez az állami adókivetés egyetlen és kizárólagos alapja." A kormányprogram adókra vonatkozó hangsúlyos megállapítása, hogy Magyarország az adóterhelés - és az állami szabályozásból fakadó terhek - mértéke alapján sem versenyképes, még régiós összehasonlításban sem, ezért programot hirdet a gazdasági bürokrácia és az adminisztráció csökkentésére. Ennek elsődleges célja a betarthatatlanul bonyolult és olykor önkényesen működtetett adórendszer egyszerűsítése, másodlagos célja pedig a vállalkozások tevékenységét szabályozó előírások terheinek csökkentése.
Az adózás és az adminisztráció terheinek mérséklését célozza az az elképzelés, hogy csökkenteni kell az adók számát, egyszerűsíteni az adóbevallásokat, és szélesíteni az egyszerűsített adózási módozatok körét. A dokumentum azt is fölemlíti, hogy magasak a helyi adók és illetékek, a vállalkozások számára versenyképességet csorbító sarc az iparűzési adó, miközben a településektől cserébe csak elégtelen gazdasági infrastruktúrát és bürokratikus ügyintézést kapnak.
