„A fenntartható fejlődés olyan, mint az abszolút nulla fok: elérni nem lehet, csak megközelíteni" - mondta nyitóbeszédében Láng István akadémikus, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) társelnöke a Piac & Profit „Cégek a fenntartható világért - 2010" konferenciáján. Az akadémikus szerint a fő kérdés: ha megvalósul a fenntartható fejlődés, lesz-e piac, és lesz-e profit? Véleménye az: lesz, de másmilyen, mint ma. A korlátlan piac helyett szabályozott, s a mértéktelenül és gátlástalanul hajszolt profit helyett mértéktartó, megérdemelt és igazságos jövedelem. Felhívta a figyelmet arra, hogy már 2007 júniusában elfogadta a kormány a Nemzeti Fenntarthatósági Fejlődési Stratégiát, ám a parlament azóta sem tárgyalta. De a mienkéből éppúgy hiányzik a humán dimenzió, mint az EU stratégiájából. Még mindig elhanyagoljuk azt a tényt, hogy az értékek meghatározzák az egész társadalmi felépítményt és működést. Az NFFT „Jövőkereső" című anyaga már fókuszba helyezte, hogy a javak előállítása hozzájárul-e a társadalmi igazságossághoz és a jó környezeti állapothoz, azaz a közjót szolgálja-e. Az értekezést összeállítók az okokra helyezik a hangsúlyt, nem az okozatra, s mindenképpen az értékkövetést tartják a legfontosabb kiindulópontnak, nem pedig az érdekkövetést. A tanács véleménye szerint a fenntarthatatlanság oka erkölcsi: a hasznok privatizációja és a terhek társadalmasítása. A fenntartható fejlődés megteremtése érdekében értékőrző, értékteremtő társadalmat kell építenünk, amelyben a társadalom, a gazdasági szféra és a környezet közötti harmóniát mint legfőbb célt kell a stratégia, a jövőkép fókuszába helyezni. A humán dimenziónak nevezett értékváltást Láng István többször is hangsúlyozta, nem kevésbé a holisztikus szemléletű megközelítést. (Itt elovashatja!)
Demcsák Mária, a Piac & Profit főszerkesztője ott kezdte az előadását, ahol az akadémikus abbahagyta. Tudatszemüveg-váltásnak nevezte a nyugati típusú civilizáció embereinek közös értékrendjét felváltó új értékrend (kollektív tudat) megfogalmazását. Sajátos logikából kiindulva új értékrendre tett javaslatot. De előtte felvázolta a jelen emberiség tudatszemüvegének, értékrendjének elemeit, s a tudatváltásokkal, az egyes emberek tetteinek, cselekedeteinek és gondolkodásának egymásra, a kisebb, majd nagyobb közösségek emberiségre gyakorolt hatásának törvényszerűségeit. Az ebből kialakult kollektív tudatok folyamatos változását a tudatszintek fejlődésének és nem „izmusoknak" nevezte. Mindezt azért, hogy bebizonyítsa, az emberek tudatának fejlődése generálta a társadalmak fejlődésének folyamatát, a különböző izmusokat. Véleménye szerint az emberiség történetében négy - ökológiai, társadalmi, gazdasági, tudati - szinten zajlanak ma krízisfolyamatok, a rendszerek az egyensúlyból az egyensúlytalanságba mentek át, s a káosz felé tartanak, ami után új egyensúlyi állapot, új rendszer fog kialakulni.
A mostani helyzet nem hasonlítható az emberiség eddigi tudatszintváltozásaihoz, mert a klímaváltozás, az ökológiai egyensúlytalanság megszakíthatja az emberek által létrehozott fejlődési láncot. A veszély fennáll: emberek nélkül folytatott bolygólétezés. Hogy ne a véletlenre bízzuk, hogyan álljon be az új egyensúly, tudatosan alakíthatjuk a változást. Ehhez kell egy teljesen új, a fenntarthatóságot prioritásként szem előtt tartó, az emberi létezésnek új értelmezését adó értékrendet kialakítani, s a szerint szervezni a társadalmakat. (Az új értékrendre tett javaslat részletesen itt olvasható.)
Féktelen fogyasztás, erőltetett növekedés
Több ízben elhangzott a konferencián: a javak nem önmagukban értékesek, hanem csak amennyiben az embert és életminőségét szolgálják, és „hozzájárulnak a társadalmi igazságossághoz is". Kerekes Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetem rektorhelyettese brit adatot említett: a szigetországban a lakosság 52 százaléka szenved a stressztől. A válság csak rátett erre, mert a „mohó sapiens" a fogyasztói oldalon féktelen hitelfelvétellel, a pénzügyi oldalon pedig a bankok harácsolásával elvetette a sulykot. A posztmodern pénzügyi konstrukciók, vagyis a derivatívák összértéke quadrillió (vagyis 1015). Miután a „konténerizáció" megkönnyítette a szállítást, felpörgött a nemzetközi kereskedelem, a világ globálissá vált, a fosszilis energiaforrások iránti igény hatalmasat nőtt. Kerekes szerint a megújuló erőforrások szétszórtak, nem elég koncentráltak, ezért „nehéz annyit összegyűjteni belőlük, ami képes lenne kiszolgálni a világkereskedelmet" és a földtekén átívelő logisztikát. A rektorhelyettes aggályosnak tartotta a munkaerő termelékenységének növelését célzó - „szent tehénnek" titulált - gazdasági alaptételt is, mert tömeges elbocsátásokhoz vezet, és megakadályozza, hogy hatalmas néprétegek valaha is integrálódjanak a munkaerőpiacra. Ezért van az, hogy az emberiség nagy részének, közel négymilliárd embernek nincs munkája, következésképp keresete és jövője sem.
Ma minden kibocsátás és termelés ijesztő mértékben, exponenciálisan nő, a cégek és a kormányok is a növekedésben érdekeltek - mondta Bodroghelyi Csaba, a Követ Egyesület a Fenntartható Gazdálkodásért ügyvezető igazgatója, aki úgy véli, a „legtöbben az államtól várják a változ(tat)ást, holott a legtöbb esetben a vállalatok kezében a kulcs". Bodroghelyi szerint ezért fontos a vállalati felelősségvállalás, a CSR mint eszközrendszer a fenntartható gazdálkodásra való átállásra. „Sokkal többet ér, ha önként, az etikát szem előtt tartva a cégek felismerik ennek szükségességét, mint ha szabályokkal kényszerítenénk rá őket" - mondta.
Egymástól tanulunk
„A hivatalnokok közfelfogása szerint addig nincs értelme a törvényeknek, amíg az egyén nem érez felelősséget" - mondta Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa. A fenntartható fejlődés az ombudsman szerint (is) arról szól, hogy a következő nemzedékek számára olyan szinten biztosíthassuk a rendelkezésre álló erőforrásokat és az egészséges életkörülményeket, mint amilyen szinten mi is részesültünk belőlük. A jövő nemzedékei közé a ma élő generációk nagy része is beletartozik, és a változások már ma is itt vannak. A klíma, a biodiverzitás és a termőföldek háztartása terén visszafordíthatatlan folyamatok dominálnak - idézte az országgyűlési biztos a Nature magazin nagy visszhangot kiváltó 2009-es szeptemberi cikkét, felhívva a figyelmet arra, hogy „pont azok a területek vannak kritikus helyzetben, amelyek rendszerszintű gondolkodásváltoztatásra szorulnak". Az emberek, ha tudnak is a problémákról, azt a bizonytalan jövőbe tolják, vagy csak egy problémára összpontosítanak, mindezek ellenére - vélekedett az ombudsman - ha lassan is, de változik a szemlélet, az információs társadalom hálózatai hihetetlen információáramlást tesznek lehetővé. Fülöp szerint a közösségi részvétel ad lehetőséget a cselekvésre, a „környezeti demokrácia" átláthatóbb és elszámoltathatóbb hivatalokat teremt.
A korábbi struktúrák átlépését és a teljesen új megközelítések fontosságát hangoztatta Ruzsa Ágota, a Sol Intézet igazgatója, aki a lineáris megközelítések és leegyszerűsítések helyett a rendszerszemléletű gondolkodást javasolta. „Nemcsak a felelősségünk óriási, hanem a lehetőségeink is" - állította, és úgy vélekedett, már a magyar nyelv rendkívüli rugalmassága is segít bennünket ebben. („Hányféle sorrendben lehet elmondani magyarul, hogy »János szereti Marit«? Az angol viszont csak egy variációt ismer..."). Ruzsa szerint ezt a rugalmasságot kell a mindennapokban is előnnyé változtatnunk, ám emellett a viták helyett a dialógust, a gépies rendszerek helyett az élő szervezeteket kell előnyben részesítenünk. A köz gazdái az életet táplálják, és csak az élő vállalatok juthatnak előrébb.
Létezik legjobb gyakorlat?
Nem volt derűlátó a „legjobb gyakorlatok" hitelességét illetően Pataki György, a gödöllői Szent István Egyetem docense. Példákat sorolt: az alternatív kapitalistáknak nevezett, emblematikus gazdasági társaságokat - mint amilyen például a The Body Shop - az ezredfordulón sorra felvásárolták a multinacionális vállalatok. Az alapítók úgy hitték, hogy az alternatív vállalati kultúra átformálja majd a fősodort. Ám ez nem következett be, mert „a beolvasztással elveszik e cégek radikalizmusát". Pataki úgy véli, „az összes best practice kudarcot vall".
Ellenpéldákat s pesszimizmussal szemben optimizmust kínált Szilágyi Bernadette, a Microsoft Magyarország Kft. programmenedzsere. Beszélt a hátrányos helyzetű vidékiek vállalati támogatással történő felemelésének tapasztalatairól, és olyan, látszólag kis cselekedetek fontosságát is hangsúlyozta, mint például a tesztlapok nyomtatásának elhagyása vagy a képernyők fényerősségének visszavétele, ami a környezeti előnyökön túl egy nagyvállalatnál jelentős pénz- és energiamegtakarítással is jár. E témakörben Szűts Ildikó, a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója az EU-s pénzekből beszerzett, Szentendrén üzemelő elektromos kézbesítő járműveket említette. Takács János, az Electrolux kelet-közép-európai vezérigazgatója elsősorban a cége termékeinek energiatakarékosságára és az alapanyag megválasztásának fontosságára koncentrált, s hogy berendezéseik a termékciklus végén 90 százalékban újrahasznosíthatók.
Nem minden multi mutat fel felelős működést - mondta Ferenczi Tamás, a Magyar-Európai Üzleti Tanács elnöke, a British Telecom (BT) Magyarország ügyvezető igazgatója, ám ezek a jövőben nem lesznek életképesek, mert a fogyasztók ezt nem tolerálják majd. Ferenczi szerint a fenntarthatósági jelentések sem PR-eszközök, hiszen sokszor a bennük foglalt célok teljesítésétől is függ a cégek vezetőinek prémiuma, így a CSR kulcstényező a „magára valamit is adó" cégek életében. Az ő anyacége például fontmilliárdokat költ arra, hogy 2016-ig az elektromosenergia-fogyasztásának negyedét szélerőműben termelt áram adja.
Érdekek harmonizációja
A klasszikus gazdaságfilozófia választóvonalat tett a haszon és a felelősség közé, és ellentétesnek látta a részvényesek (shareholder value) és az érintettek (stakeholder value) szerepét, elvárásait. Ezen a véleményen volt évtizedeken át Jack Welch, a General Electric egykori vezére, mígnem 2006-ban visszavonta e nézetét, mondta el Szűts Ildikó. Nem véletlen, hogy mind Pataki, mind Láng, mind Kerekes eszmefuttatásában megjelentek átfogó diagrammok, halmazok viszonyrendszerei, amelyek a gazdaságot nagyobb egységekbe helyezték el. A piaci verseny hagyományosan a hatékony - és nyereséget termelő - allokáción alapult, a gazdaság az értékteremtésen, a társadalom az igazságos elosztáson, a bioszféra a fenntartható méret elvén. Ám amíg a piac rákényszeríti az érdekét az összes többi szintre, addig nem jöhet létre harmonikus együttlétezés.
Takács János fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az üzleti szektor a továbbiakban is a növekedésben, a profittermelésben érdekelt, ez hajtja előre a gazdaságot. De szerinte nem mindegy, hogy a profitot milyen áron termelik meg. A felelős vállalat fejlesztéseiben már meghatározó szempontnak tartja az energiatakarékosságot és a környezetre gyakorolt káros hatások kiküszöbölését.
Az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a fenntarthatóságra törekvést mint feltételeket nem csak a magánszektorral szemben kell felállítani - figyelmeztetett Fekete István, a Joint Venture Szövetség elnöke, az államra és civil szférára az éppúgy érvényes. Szűts Ildikó fontosnak tartotta, hogy az átláthatóságra vonatkozó „látszatszabályozások" helyett „szerződés kötessen az állam és az állami vállalatok között".
Az elhangzott előadások háttéranyaga elérhető itt.