A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (MKTH) elnökhelyettese, dr. Vadász István szerint az ország K+F-ből eddig közepesre vizsgázott. A szakember úgy véli: ha a tapasztalatokat felhasználva sikerül modernizálni a támogatási rendszert, a rendelkezésre álló források jobban hasznosulhatnának.
■ Sok vagy kevés a 266,4 milliárd forint, amelyet az országban K+F-célokra költöttek 2009-ben?
- Egyrészt kevés, mert nálunk sikeresebb országokban ez az arány sokkal magasabb, az EU pedig a GDP három százalékában jelölte meg az ideális mértéket. De ha a jelenlegi, a GDP egy százalékát elérő összeget hatékonyabban költenénk el, több eredményt, sikert hozhatna, még ha abszolút értelemben nem is nőnének a ráfordítások.
■ Mitől függ a hatékonyság, és hogyan lehet mérni?
- A hatások többsége a források felhasználását követően, késleltetten jelentkezik, sokszor nem direkt módon. Egyes indikátorok - eredményezett-e a kutatás versenyképes piaci terméket vagy szolgáltatást, hány új munkahely jött létre -, egzakt módon mérhetők. A fejlesztések indirekt pozitív hozamáról, például az innováció társadalmi hatásáról viszont kevés szó esik itthon. Nekünk muszáj innovatívnak lennünk, és a területen rendelkezésre álló forrásainkat jól elhelyezni. Ez persze nem könnyű. Ha előre látnánk, hogy milyen számokat kell beikszelni a lottószelvényen, viszonylag olcsón jutnánk nagy értékhez. A K+F is hasonló: az elején nagyon nehéz megállapítani, hogy melyik támogatott projekt lesz sikeres.
■ Sikeren azt érti, hogy melyik kutatásból lesz piacképes termék?
- Nem feltétlenül. Különbséget kell tenni eredményes és sikeres kutatás között. Előfordulhat, hogy egy kutatás sikeres, de nem eredményes. Ha a két feltétel együtt teljesül, akkor beszélhetünk hasznosítható innovációról. Előfordulhat, hogy a kutatás korai fázisában látszik, nem vezet sikeres termékhez az előzetesen meghatározott irány. Ez is siker, különösen, ha a zsákutcának bizonyuló utat időben kizárom, és elindulok másfelé. A jelenlegi hazai támogatáspolitika azonban nem ösztönzi a „visszafordulást" akkor sem, ha egy projektről bebizonyosodott, hogy nem érdemes végigvinni. Pedig ha az ilyen projektekre szánt összegek visszakerülnének az innovációs alapba, pótlólagos forrás keletkezne újabb, még sikerrel kecsegtető kutatási projektek finanszírozásához. Így nőne a költések hatékonysága anélkül, hogy valójában nagyobb összeget fordítana az ország K+F-re.
■ Hogyan befolyásolhatja az NKTH a kutatás-fejlesztés sikerességét?
- A kutatási javaslatokat egy független szakértőkből álló grémium bírálja el, és terjeszti elő az NKTH elnöke számára a támogatásra javasoltakat. A hivatal szerepe, hogy az előkészítési és a döntési folyamatot támogassa. Ezt megelőzően azonban meg kell jelölni azokat a tudományterületeket, ahol nagy valószínűséggel lesz sikeres innováció. Ez a hatóság igazi felelőssége. Ma az információtechnológia, a gyógyszeripar, a biotechnológia, a járműipar, a környezetipar és szerintem - Magyarország esetében különösen - a mezőgazdaság és az élelmiszeripar tartozik ide. De könnyen belátható, hogy sok ágazatban a hazai lehetőségek nehezen mérhetők össze az erősebb gazdaságú európai országok és Amerika erőforrásaival. Meg kell találni az olyan réseket, ahol a rendelkezésre álló magyar kapacitás valóban versenyképes. Van olyan szakterület - például az alkalmazott matematika -, ahol a világon ötven-száz igazán kiemelkedő szakembert tartanak nyilván, és közöttük kiugróan sok a magyar. A tömegtípusú kutatás-fejlesztésben nem rúgunk labdába. Ha kétezer mérnökre van egyidejűleg szükség, nem fogjuk Kínát megelőzni. Azokat a résterületeket célszerű támogatni és művelni, ahol a mi szürkeállományunk és eszközkapacitásunk unikális, ahol egyenrangú, versenyképes szellemi tömeggel rendelkezünk, amely eléri a kritikus versenyküszöböt. Az NKTH legfontosabb feladata a jövőben, hogy lehetőségei és eszközei által ezt az utat ösztönözze. A világ gyorsan változik. A támogatások pályázókhoz juttatásának módját és eszközrendszerét is folyamatosan javítani kell. Pályáztatási módszereink és a „technológiák" is felülvizsgálatra szorulnak. Ki kell venni a rendszerből a nem feltétlenül szükséges bürokratikus elemeket, a másik oldalon viszont szükség lenne a pályázók felelősségének erősítésére, a közpénzek és források felhasználásának fokozottabb ellenőrzésére, például, hogy ha azt az eredmények menet közben indokolják, kérni lehessen a szakmai irány módosítását.
■ Egyszer régen arról álmodtunk, hogy lesz nekünk is egy Nokiánk. Reális elképzelés?
- Utoljára a Rubik-kocka rázta meg a világot, azóta nem született ilyen hatású magyar találmány. Azt gondolom, hogy minden országnak a saját útját kell járnia. Ahhoz, hogy az uniós rangsorban előrébb léphessünk, nem feltétlenül van szükség Nokia-típusú innovációra, de a támogatási és pályázati rendszer korszerűsítésén túl tovább kell fejleszteni a jó struktúrákat, például a regionális innovációs központokat. A ráfordítások mennyiségének növelése nemzetgazdasági - egyben politikai döntést igénylő - kérdés, ugyanakkor a források hatékonyabb felhasználása nem feltétlenül függ össze azok jelentős bővülésével.
