A bor attól különleges, hogy mit nem tesz bele a borászat - szól a kicsit rejtélyes megállapítás. Villány egyik legnevesebb borászának, Malatinszky Csabának - őt idéztük -mindinkább a természetes bor a vesszőparipája, az ő dűlőjéből nem szüretelnek vegyi anyagokkal védelmezett szőlőt. Csakhogy ez az a hír, amely nem nagyon tudott hírértékkel felkerülni a flaskákra ragasztott címkékre, sőt a tényleges hírpiacon sem futott be karriert. Legfőképp azonban abból nem lett krónika, hogy mégsem szállt be a Malatinszky pincészet nagy ívű fejlesztéseibe az a pénzügyi befektető, akinek tőkéstárssá válását korábban nem győzték világgá kürtölni a hírharsonák: az ingatlanfejlesztés, a nyomtatott, elektronikus és internetes sajtó nagybefektetője a 2008-ban kezdődött világválságra úgy reagált, hogy kilépett a borászati kooperációból.

Ezek után persze hogy nem éri el a helyi nyilvánosság ingerküszöbét, hogy tábla díszeleg a vállalkozás üzemépületének kapuján: eladó; kell a saját vagyon ellenértéke is az új projektbe. Ha elkel a villányi ingatlan, akkor nyomban megszületik a féligazságra alapozott hír: bedőlt a Malatinszky borászat... A pénzügyi feszültség valóban jelen van a neves villányi borász életében, csakhogy a váratlan nehézségek ellenére a vállalkozás tovább él, fejleszt. Fejlődik, nota bene: lassabban, forráshiányosabban, mint korábban.

Cabernet franc, a zászlósbor

Azzal, hogy nem mondott le a cég a válság előtti programja megvalósításáról, azt is „üzeni": ott van, s ott marad a különleges villányi borászatok között. Nem jut azon cégek sorsára, amelyek a '90-es évektől kezdve alanyaivá váltak a természetes szelekciónak. Malatinszky Csaba szavaival élve: „A legtöbb pincészet azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a legmagasabb minőségben és a legigényesebb fogyasztóknak készíti a borokat, ugyanakkor az élet megmutatja, elegendő-e a magunkkal hozott muníció ahhoz, hogy valóban ennek a rétegnek tudjunk termelni." A szakember segítségével arra kerestük a választ, hogy a versenyt a borvidéken élők vívják-e meg egymással, vagy borvidék küzd borvidékkel?

A borok minősége az, ami a versenytársak számát helytől függetlenül is korlátozza, miközben - Malatinszky Csaba szerint - a villányi borvidéken is eldőlt: a legjobbak alkotta piramis csúcsán csak kevés borászat foglalhat helyet. Ahogy haladnak lefelé a szerényebb kvalitású borokhoz, úgy növekszik az azokat előállító cégek száma. A villányi elitklub tagjai ma már vállvetve gründolják a borvidék marketingjét. „Végre megegyeztünk abban - újságolja a tavaly év végén született döntést Malatinszky Csaba -, hogy a Villány-Siklósi borvidéknek mi legyen a zászlósbora. Deklaráltuk is: a cabernet franc az első."

Sokféle szőlőt termesztenek a környéken, sokfélével pedig kísérleteznek is, de most már van egy főirány. Sok más borvidéken is szívesen foglalkoznak a cabernet franc készítésével, de csak a villányi térségre - és borának ízére, zamatára, minőségére - jellemző egyszerre a kontinentális és a mediterrán hatás. Bár Villány Bordeaux-val azonos szélességi körön van, a francia településre és vidékére rányomja bélyegét az óceán közelsége. A klíma is, persze, s így az ottani cabernet franc is kicsit más.

Klímaváltozás és biobor

Nemcsak mi most, hanem jó ideje a neves borász saját magának is feltette a kérdést: kell-e félteni ezt a különleges, mediterránnal kevert kontinentális helyi klímát, fenyegeti-e az északi irányba araszoló „melegebb zóna"? S ha igen, mi lesz a mostani szőlőkkel, a borral, a megélhetéssel?

A borász nem tagadja, félelmei bizony vannak, s ezért amit megtehet védekezésképpen, azt meg is teszi. „Ez évtől kezdve már joggal nevezhetem a borászatomat, a kúriát organikus birtoknak" - utal természetóvó és egyben üzleti indíttatású beavatkozására Malatinszky Csaba. Tény, hogy kirekesztette a kemikáliákat mind a szőlőtermesztésből, mind a borászatból. Csak szerves anyagokkal, növényi főzetekkel védi az ültetvényt a kártevőktől, mindeközben különleges talajtakarót is ki kellett alakítania. Vagyis gyomféléket vet a szőlőben. Olyan növények védik a parcellákat, amelyek egyrészt teljesen lefedik a talajt, s nem engedik kiszáradni, másrészt 10-15 centinél magasabbra nem nőnek: békésen megél egymás mellett a „gaz" és a szőlő.

A „biobor" mégsem lesz információ a villányi szaktekintély készítette nedűk palackjain. Mert ha a borászatnak jó a brandje, akkor nem való előtérbe hozni - például a címkére ráírni -, hogy organikus birtokról származik. Malatinszky Csaba szerint más csatornákon lehet kommunikálni az egészséget, természetet védő megoldásokat.

A vevő, a fogyasztó egészségét tehát tudják védeni a villányi minőségi borászatok, de saját maguk óvása látszólag nehezebbnek ígérkezik. „A legtöbb probléma abból fakad, hogy Magyarországon több helyen komoly tudásdeficittel vagyunk kénytelenek számolni, no meg azzal, hogy kicsit kényelmesek vagyunk, nem akarjuk a szükséges munkát befektetni" - toldja meg két adalékkal versenyképességünk mércéjét a villányi gazda. Ha bejönnek külföldiek, letelepszenek, dolgoznak, minőséget állítanak elő, akkor nem ártanak senkinek, nem visznek el semmit, ám felrázhatnak, versenyre késztethetnek bennünket.

Nyerő program

A saját jogon való erősödésre, több lábon álló vállalkozássá átalakulásra kidolgozott kétszemélyes program a Malatinszky pincészet és kúria háza táján azonban mégis megbicsaklott. Az egyszemélyesnek megmaradt cég egyáltalán nem bánná, ha új partnerre találna. Olyan pénzügyi befektetőre, aki a szakmát ugyancsak nem akarná kivenni a specialista kezéből, s szintén fantáziát látna a fejlesztés elkezdett programja folytatásában. Mivel pedig a borász nem lépett vissza eredeti tervétől, így még azt sem lehet a szemére vetni, hogy nincsenek forrásai a finanszírozáshoz. Ugyanis a válság előtti utolsó „békeévben" papírra vetette, majd pályázattá „nemesítette" céljait, a cégépítő program pedig nyerni volt képes: a 800 millió forintos beruházást mezőgazdasági termékek értéknövelése jogcímen csaknem 400 millió forinttal támogatta az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program. Vagyis minden folytatódik, csak éppen gondterhesebben. Elkészülnek a korrózióálló acéltartályok, melyekben a kívánt hőmérsékleten folyik az erjesztés, megvalósul a hordós érlelőtér is, mégpedig építészeti szempontból eredeti funkciókkal felruházva. A biztonságos pénzügyi hátteret mind a borászati, mind az attól nem független idegenforgalmi projekt igényli - magyarázza Malatinszky Csaba a változást: a tőkés társ távozását, illetve az állami - európai uniós - források belépését.

A vállalkozás vezetőjének nem kellett lemondania tervei valóra váltásáról, arról, hogy minél komplexebb szolgáltatást tudjon nyújtani azáltal, hogy egyrészt megtermeli az organikus szőlőt, s organikus bort készít belőle, másrészt a piacra juttatást a saját helyi vendéglátásra alapozza. Az igazi, leghatásosabb ösztönzés az, ha a fogyasztók ténylegesen látják, megtapasztalják, saját maguk hitelesítik a biotermelés minden lépését, fázisát. Ez az az objektív környezet, amit a vevő közvetlenül is megismerhet, hiszen - állítja a villányi borász - a bor minőségét egyértelműen a készítés folyamatának színvonala határozza meg. Minden más már főleg verbális elem, s mint ilyen, szubjektív is. A borász érve az is, hogy a tapasztalatszerzés egyéni módja a minőség megismerésének, új dimenzióit nyitja meg. Azt pedig „személyes többletként" építi be projektjébe, hogy ő maga érez késztetést a gasztronómiai élmények „feltálalására". Ezt hozta magával előéletéből, melynek színtere a Gundel volt, ahová egyik vezetőnek maga Láng György hívta meg sok évvel ezelőtt.

Kooperáció a természettel

Az nem kérdés ezek után, hogy a Gundel vendége kérhet ebédjéhez, vacsorájához Malatinszky borokat, de az kérdés, hogyan reagál akár most, akár a fejlesztések befejeződése után a vállalkozás tulajdonosa arra, ha valamely orosz, amerikai vagy éppen kínai nagykereskedő pár ezer hektoliter organikus cabernet franc reményében küld rendelést. A villányi - sőt, a magyar - borászkodás ugyanis adósa saját magának azzal, hogy nem épített eddig a termőhelyek sokszínűségére. Vagyis - érvel Malatinszky Csaba - szemben haladtunk azzal, hogy a világ ismeri és elfogadja a sokszínűségre alapozott bortermelést. Ha ugyanis ismeri ezt a jellemzőt valamely borvidékről a kereskedő, akkor nem is jut eszébe, hogy hétről hétre kamionszám szállíttasson onnan árut, hanem alkalmazkodik a mennyiségi lehetőségekhez.

Az adott dűlőnek a legjobb értékeit a borásznak, a kereskedőnek, a fogyasztónak egyformán érdeke megőrizni. Sőt, egy bor attól különleges, amit a termelő nem tesz bele, így az tisztán önmaga lehet - árulja el a „titkot" a villányi szakember, s kicsit tudományosabban is magyarázza saját magát: a borászkodás nem más, mint állandó, magas szintű kooperáció a természettel.