Sokszor voltunk jó időben és jó helyen, vagyis szerencsések - kerekíti le vállalkozásuk sikersztoriját a Fülöp házaspár családfője. Persze ennél sokkal több történt. A '80-as évek közepétől a karcagi téeszhez, illetve kutatóintézethez szegődött friss diplomás házaspár a '90-es évek legelejétől egy nyájjal és egy pár tenyérnyi nyírségi kertészettel indította el karrierjét, hogy aztán 2010-ben már a nagykunsági mezőváros mindenki által megsüvegelt élelmiszer-ipari cége tulajdonos vezetőiként s Európa számos üzletláncában „elismert ismeretlenként" jegyezzék őket.
Nyáj és kertészet
Az Agrosprint Kft., Fülöp Gábor és hitvese családi vállalkozása a gyorsfagyasztott zöldséggel és gyümölccsel jutott egyről a kettőre a Kunság kellős közepén, ahol a szikes talajon csak birkával meg gabonával foglalkoztak a népek. Igen rövid idő után megváltak az állatoktól. A megmaradt zöldség-gyümölcs üzletág ma már nagyüzem, amely éppen a válság évében hajtott végre sok száz millió forint értékű fejlesztést, s ahonnan a tulajdonosok újabb pályázatokat nyújtottak be az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) forrásainak elnyeréséért.
- Mindig mindent a termelésbe forgatunk vissza - mondja Fülöp Gábor. - Az egyetemről még a téeszidőkben érkeztünk Karcagra. Célokkal megáldott fiatalokként nemcsak a szülővárosomban, hanem Nyírtasson, hitvesem falujában is dolgoztunk, amott „magángazdálkodtunk".
- A falumban a kertészkedésről szólt minden, a településen konzervgyárak voltak, ma is az almásoktól, meggyesektől, zöldségesektől vesszük a feldolgozandó termékeket - kalauzol „haza" az Agrosprint asszonya. - Az egyetem után Nyírtasson mi is uborkával, paradicsommal kezdtünk.
- És újhagymával - folytatja Fülöp Gábor. - Karcagon laktunk, de hétvégeken áttrabantoztunk a Nyírségbe, a hagymát például ott kötözgettük, s ABC-áruházakba vittük eladni. Majd jött a rendszerváltás meg az ötlet: az egy biztos kereset mellett vállalkozzunk is.
- Az én kutatóintézeti fizetésemről volt szó, meg bérelt karcagi földekről, rizstermesztésről, egy megvett nyájról - mondja Fülöp Gáborné.
Fülöp Gábor előbb rendbe tette a juhokat, majd a gyapjút és a jószágokat is értékesítette. Az ő szavaival: így kezdődött az a sikertörténet, amelyiknek a „végeredményében" ülünk.
Piac és háttér
Persze a karcagi hűtőgyár tárgyalójából csak a szavak segítségével jutunk el a kertészetekbe, ahol megtermelik mindazt, amit a Fülöp házaspár értékesít: a gondos válogatás, szeletelés után a hideg segítségével tartósított majd csomagolt zöldséget, amelyhez mindannyiszor vevő is tartozik. Üzletláncok vagy éppen bébiételt gyártó nemzetközi vállalatok.
- Még a '90-es évek elején a sors összehozott bennünket egy Bajorországban élő Zichy-leszármazottal, aki, elvégre konzervgyára volt, agrártermékeket keresett - vezet vissza a múltba Fülöp Gábor. - Idehaza megkerestük, felvásároltuk a megfelelő minőségű árut, s vittük a bajor üzembe. A jól indult együttműködés jól is folytatódott, számos további bajor konzervgyárnak lettünk a szállítói.
- Ekkor már nem a Trabant csomagtartóját, hanem kamionokat raktunk meg a portékákkal - folytatja Fülöp Gáborné. - Az évtized közepére a vevőkör tovább bővült, Csehországban, Szlovákiában, Oroszországban, Belgiumban ugyancsak piaca lett áruinknak.
- A konzervüzemek mind gyakrabban kértek gyümölcsöt is, elsősorban a meggynek volt keletje - jut el Fülöp Gábor a sikersztori azon állomásához, amelyik már a nagyobb hozzáadott értékről is szól. - Volt olyan nap, amikor huszonnyolc kamionnyi meggyet „postáztunk" Németországba, s ebben az időben fogalmazódott meg a fagyasztóüzem gondolata is: a szilvát például szerencsés hűtve tárolni, a téli hónapokban feldolgozni, csomagolni, s úgy értékesíteni.
Egy kicsit illatosabb termék - a kockára vágott, fagyasztott hagyma - és a tartós piaci kereslet alapozta meg az újabb váltást. Jóval nagyobb fagyasztókapacitást, a szaknyelv szerint fagyasztóalagutat hoztak létre - már akkor is pályáztak az FVM támogatására -, s a karcagi telephelyükön kialakított előhűtő üzemük bővülhetett jelentős mértékben.
Fülöpék nem vitatják a laikus megállapítást, hogy Magyarországon kétféle agrártermelő létezik, az egyik kész szerződni a felvásárlóval, termeltetővel, s számlával adja át a betakarított termést. A másik a „végeredményhez" keresi a vevőt, s szidja a piacot az alacsonynak tartott felvásárlási árak miatt. A karcagi központú családi vállalkozás a zöldségtermelőket sorolja az elsőbe, ők azok, akikkel mindig és mindenben meg lehet állapodni.
- A gyümölcsfronton, főleg a '90-es években, soha, senki nem szerződött, senki nem kötelezte el magát - emlékezik a családfő. - Mi sem alapozhattuk volna a külföldi vevőinkkel való üzleti kapcsolatot a hazai termelői egyezségekre.
- Elvben az idén sem lehet tudni, hogy kitől és milyen áron veszünk gyümölcsöt, a gyakorlatban azonban nem ennyire bizonytalan a termelő-felvásárló kapcsolat - folytatja Fülöp Gáborné. - Kialakult már a biztos hátterünk, s igyekszünk integrálni a nagyobb volumenek szállítására képes termelőket.
Az igazi művészet a húsz éve kiszámíthatatlan gyümölcstermelés és -piac kellős közepére tervezhető, stabil üzleti környezetet varázsolni. Sőt a szabályosság is garantált, hiszen valamennyi beszállító minden tételről papíron is igazolt permetezési, növényvédelmi adatokat ad át az Agrosprint Kft.-nek, ahol egyébként is laboratóriumi ellenőrzésnek vetnek alá minden szállítmányt, a bébiételek esetében - kilenc éve Európa minden nagy gyártójának a beszállítója a karcagi cég - pedig még talajmintákat is igényelnek a nemzetközi nagyvállalatok.
A minőség dönt
Fülöpék törekvése az, hogy egy hatvan kilométer sugarú körön belül szervezzék meg a beszállítást, de éppen a családfő az, aki hellyel-közzel cáfolja magát.
- Noha Karcag határában nincs autópálya, a 4-es úttal a fuvarozók még mindig komolyan számolnak, s nem leszünk versenyhátrányban, amikor például németországi vevőinknek szállítunk. De a zöldségnek és a gyümölcsnek a betakarítás után sem kell annyit utaznia, hogy károsodna a portéka. Sőt, az sem okoz problémát, hogy még a Bakonyból is jön meggy az üzemünkbe, ribizlit pedig Csornáról vettünk tavaly is.
- Azt azért nem bírná el sem a zöldség, sem a gyümölcs, hogy repülőre rakva juttassuk el a távolibb piacainkra - folyatja a logisztikai számtant az üzletasszony egy időnként felvetődő lehetőség, a közeli kunmadarasi, mezőkövesdi egykori katonai repülőtér esetleges üzembe helyezése kapcsán. - Nem a szállítás módja, hanem a termék minősége az, ami a piaci stabil jelenlétünket megteremti.
- Valóban, ez a meghatározó szempont - érvel Fülöp Gábor is, amikor az egyazon típusú, de más országokból származó alapanyagokból készülő bébiételek összehasonlíthatóságáról kérdeztük. - Mindenesetre előszeretettel vásárolnak mind többet a nálunk termesztett, garantált minőségű termékekből. S az sem véletlen, hogy például pizzagyártók ragaszkodnak bizonyos magyar prémiumtermékeinkhez.
Érdemes azt is számba venni, hány embernek jelent kenyérkeresetet az a termeltető-, felvásárló-, feldolgozó-, értékesítőkapacitás és -tudás, amelyet az Agrosprint képvisel.
- A gyümölcságazatban legalább háromezer beszállítónk van, zöldségféleséget körülbelül négyszáz termelőtől vásárolunk - mondja Fülöp Gáborné. - S bár felértékelődhet a magyar agrárium, de ha nagyobb mennyiségekre tart is igényt a piac, lényegesen több ember, vállalkozás nem lesz a partnerünk, ugyanis integrálódnak a termelők, beszállítók is.
- Az persze lehet, hogy a ténylegesen „eltartott" létszám több lesz, csak mi nem fogjuk látni az egymást felvásárló vállalkozások, fúziók miatt - számol tovább Fülöp Gábor. - A tészekkel állunk kapcsolatban a későbbiekben is - ezek termeltetnek mind több helyen -, s végre érdekszervezetbe szerveződnek például a meggyesek.
Válságra szabott stratégia
A bizonytalan piac sem akadálya annak, hogy a családi vállalkozás belelásson a jövőjébe. Az agráriumot kevéssé vetette vissza a válság, s nem lett okafogyott azon programjuk sem, hogy az „ismeretlenségből" végre saját márkákkal rukkoljanak elő. A múlt évben nem csupán elindították, hanem véghez is vitték nyírlugasi - 700 milliós ÚMVP-s pályázati támogatást is magában foglaló - üzemfejlesztésüket, amellyel az Európában manapság ismert legkorszerűbb technológiára tettek szert, s már az állammal való elszámoláson is túl vannak.
- A mai helyzetben a stratégiai célunk csak több részre bontva értelmezhető - avat be a reális álmok világába Fülöp Gáborné. - Az első időszak megtervezéséhez azt kellett látnunk, mit is vár el tőlünk a piac, illetve mit kell tenni a válság kellős közepén, amikor az árérzékenység mindent „tarol". Így mintegy két éven át arra kell koncentrálnunk, hogy növeljük a hatékonyságot, csökkentsük a költségeket, és fejlesszük a csomagolástechnikánkat. Három-négy év múlva összpontosíthatunk a struktúraváltásra, s felkerülhetnek termékpalettánkra a nagyobb feldolgozást igénylő félkész- és készételek is.
- Az erdélyi Breaznán lévő üzemünkben elsősorban magyarországi zöldséget, gyümölcsöt dolgozunk fel, és értékesítünk az ottani kereskedelemben - oszlatja el ama kétkedésünket a családfő, hogy „odaát" olcsóbban, jobb kondíciókkal lehet termelni, tehát az itteni beruházásokat inkább oda terelik át. - Az erdélyi gyár végül is az exportot bővíti, a Karcagon, Nyírlugoson lefagyasztott termékek kis kiszerelésű csomagolására kerül sor, s tizenhét saját néven futó portékával is találkozhatnak a vásárlók. De nem „csereszabatos" az itteni és az ottani termelés, hiszen lényegesen drágább a romániai közüzemi szolgáltatás, s a bérek is megelőzik a magyarországit.
A „családportré" taglalásából a legfőbb befektetés alanyait eddig kihagytuk, nota bene: Katalin asszony kétszer is gondoskodott a holnap trónörököseiről, akik - talán nem véletlenül - közgazdászhallgatók. Ma pedig a - vélhetően - rendszeresen egyféleképp befejeződő családi „viták" akaratlan kiváltói. A házaspári „szócsaták" arról szólnak, hogyan is kerüljenek be a cégbe az ifjak.
- Én szívesen látom, ha mielőbb elszegődik a céghez mindkettő, de Katikának még inkább igaza van, ő azt mondja, tanuljanak meg máshol dolgozni, vezetni, piacot építeni - érvel a családfő. - Hajlok rá, próbálják ki magukat.
- Annak ellenére is - így Katalin asszony -, hogy mindkettő tizenöt éves kora óta a nyári szünetekben köteles dolgozni, a vállalat minden munkafázisát, még az udvarsöprést is kitanulni, de el kellett menniük Németországba, Ausztriába is cégekhez dolgozni.
- Ma már a gyerekek adnak illedelmesen a kezünkbe szakirodalmat - mondja el az apa azt, hogy készek tanulni a merőben más világlátású ifjaktól is. - Nem tagadom, mindig van helye az új tudásnak. Az idén is beülünk valóságos iskolapadba. Olyan kurzusra, amely adhat új ismeretet, gondolkodást.
És adhat újabb esélyt. Arra, hogy megint jókor legyenek jó helyen - de most már sokkal tudatosabban, mint akkor, amikor belefogtak családi vállalkozásuk építésébe.
