DUNA-STRATÉGIA
Nem csak belekezdenek
Csak ökológiai megoldásban gondolkodunk - érvelt a hajózhatóság javításának lehetőségéről az EU Duna-régió-stratégia kormánybiztosa, Barsiné Pataky Etelka. A folyó nevét viselő nagyléptékű program Magyarország számára éppen az elkövetkezőkben jelent komoly kihívást, ugyanis az Európai Unió elnöki tisztségének fél esztendeje alatt hazánk egyik fontos teendője lesz a stratégia végső formába öntése, a feladatok tagországok közötti felosztása.
Az Európai Bizottság elnöke, Manuel Barroso még november elején, Bukarestben a nyolc uniós és hat nem uniós ország vezetőinek Duna-csúcsértekezletén nem véletlenül nevezte politikai újításnak a Duna-stratégiát. A közleményből nem derült ki, hogy a társadalmi-gazdasági folyamatokat alakító, felölelő programra vagy annak a brüsszeli büdzsét nem terhelő jellegére utalt az elnök, mindenesetre ez utóbbi is tekinthető újításnak. Ezért is kérdeztük meg a magyar kormánybiztostól: a számos projektet is feltételező Duna-stratégia cselekvési tervének végső verzióját 2011-ben elfogadhatja az EU, de vajon mit is takar az, hogy nem lehet majd felülírni az európai politikát?
Barsiné Pataky Etelka szerint a Duna-stratégiának egyebek között az a lényege, hogy ha a benne szereplő projektek valamelyikének zöld jelzést adnak, akkor a tizennégy ország egyúttal makroregionális döntést is hoz arról, hogy meghatározott időn - öt-tíz éven - belül, egymással koordinálva meg is valósítja a kijelölt programot. A megtervezett projektek nyomán a régió tőkevonzó képessége jelentősen megnő. Ha tehát a Duna-stratégia országai összehangoltan megvalósítanak például egy energiakorridort vagy egy észak-déli közlekedési útvonalat, akkor a térség potenciálja lényegesen nagyobb lesz. Nem új politikák, szabályozások, források jelennek meg tehát, hanem a meglévőket koordinálják lényegesen jobban, hatékonyabban.
Arra a kérdésre, hogy vajon a kormányzati szintek alatt - azaz közlekedésről, hajózásról, turizmusról, a modern idők kofahajóinak indításáról - is koordinálnak-e folyamatokat az EU Duna-régió stratégái, Barsiné Pataky Etelkától igenlő választ kaptunk.
Az üzleti kör bevonása, érdekeltségének „feltérképezése" két szakaszban történik. A bizottság 2009-ben nyílt konzultációt indított el, bevonva mind a makroregionális potenciállal rendelkező cégeket, mind a kis- és közepes vállalkozásokat, hogy megismerhessék a versenyszféra javaslatait. Az információkat 2010 nyarán összesítették, s 2010. december elején, a Duna Bizottság elé tárt akciótervben már szerepeltek is azok a projektjavaslatok, amelyek például gazdasági kamaráktól, nem uniós kormányközi gazdasági szervezetektől érkeztek. A kormánybiztos a következő szakasznak azt tartja, hogy 2011-ben, a magyar elnökség ideje alatt Duna-régió már elfogadott makroregionális stratégiája alapján kijelölhetők lesznek a prioritások és hozzájuk a koordináló országok, innentől kezdve pedig már konkrét teendőkké válhatnak az üzleti szféra által megfogalmazott indítványok is.
Az azonban tévedés, hogy a legtöbb hagyományos uniós pályázat mintájára működnének a Duna-régió stratégiájának akciói. Noha számítanak a magángazdaságok befektetési potenciáljára, a vállalkozások maguk fogják megkeresni a szükséges forrásokat. A Duna-stratégia tehát keret, melyhez a hazai lehetőségek összecsenghetnek a Széchenyi-terv prioritásaival.
Még túl korai lenne bármilyen konkrét tervet „nevesíteni". Bár tizenegy úgynevezett cselekvési területet felvázoltak a stratégia kimunkálói, az egyeztetések folyamatát csak a következő év első felében lehet felgyorsítani. A makroregionális programok olyan kategóriákat is felölelnek, mint amilyen a kkv-k regionális piacra jutási lehetőségeinek javítása, a megújuló energiaforrások hasznosításának előmozdítása, azaz e célok fellelhetők más uniós és nemzeti projektekben is.
Emellett a folyónak is javára lesz a tizennégy ország hosszú távú együttműködése, és kidolgoznak programokat az áradások, aszályok mérséklésére, a hajózás feltételeinek javítására is. A kormánybiztos azonban leszögezte, hogy a Duna hajózhatóságának kérdése nem áll Magyarország prioritási listájának az elején. Készülnek bizonyos tervek, ám ökológiai módszereket alkalmazva igyekszünk jobb minőségűvé tenni a vízi közlekedést. Barsiné Pataky Etelka szerint 2011 novemberére születnek meg ezek a szakmai dokumentumok.
Prioritások
A folyó több mint 800 ezer négyzetkilométeres vízgyűjtőjén fekvő nyolc uniós és hat egyéb európai ország által alkotott Duna Régió kialakításáról 2008-ban hozott határozatot az Európai Bizottság. (Két hasonló földrajzi régió, a Mediterrán és a Balti Régió már évek óta létezik.) Magyarország teljes területe a régióhoz tartozik, de vannak államok, például Csehország, amelyeknek csak egy része. Miután a régió hatalmas politikai, gazdasági és társadalmi különbségek övezete, feltehetően a hosszas viták megelőzésére határoztak arról, hogy nem lesznek fejlesztési források, sem külön intézményrendszer, sem sajátos jogszabályok a régióra. Van viszont egy 11 pontos - részben horizontális, részben ágazati célokat tartalmazó - prioritási lista:
- mobilitás - intermodalitás,
- közös energiahálózat - megújuló energiák;
- kultúra - turizmus - emberek közötti kapcsolatok erősítése;
- vízminőség - vízhasználat;
- természeti és egyéb katasztrófák kivédése;
- a biodiverzitás - a levegő, a talaj védelme;
- posztindusztriális gazdaság - információs technológiák - kutatás-fejlesztés;
- vállalkozók versenyképességének növelése;
- befektetés az emberekbe, a tudásba;
- intézményi együttműködések;
- biztonság.
Magyarország elsősorban a vízgazdálkodásban, valamint az árvíz, az aszály és egyéb katasztrófák elhárításában szeretne nagyobb szerepet játszani. A vízügyeket a szlovákokkal, a katasztrófaelhárítást a románokkal koordinálná.
CIVIL MEGOLDÁSOK
Főutcától a felzárkóztatásig
Bár tizennégy érintett ország és az Európai Unió kormányzati szintű programja a Duna-régió-stratégia, nincs hiány alulról érkező támogatásban. Sőt, pár évvel ezelőtt egy nemzetközi Duna-konferencián éppen civil szervezetek kérték fel az Európai Uniót, hogy a folyó mentén elhelyezkedő országok makroregionális terveit Brüsszel vállalja fel. Azóta is tudományos műhelyek, egyetemek, civil szerveződések tűzik napirendjükre a Duna-völgy fejlesztési lehetőségeinek összehangolását. A városfejlesztő Studio Metropolitana DunaLog programja révén például törekszik arra, hogy Budapestet pozícionálja a nemzetközi térben. A DunaLog és a Duna Partnerségi Hálózat szakmai koordinátora, Török Lívia a többi között arra hívta fel a figyelmet, hogy célszerű az időközben elindított „állami" Duna-stratégia mentén hangsúlyosabbá tenni a nemzeti szintű együttműködéseket.
A Studio Metropolitana szakembere újfajta területszemlélet „bevezetését" is felvázolta. Ugyanis a korábbi tervezési szemléletek még nem tekintették a Dunát „fejlődési tengelynek", ám a jelenlegi megközelítésnek már az identitás az alapja, s különböző centrumokból kiindulva, azok vonzáskörzeteit figyelembe véve alakítanak ki koncentrikus köröket a térben. Az elmúlt hónapokban e centrumokat felkeresték a DunaLog program és a hálózat képviselői, s roadshow-kat tartva vitatták meg, hogyan lehet a Duna-stratégiát az adott térség számára jobbá, hasznosabbá tenni.
Így került sor például Baja városában egy roppant élénk párbeszédre. A településen időközben megalakult egy úgynevezett alsó-Duna-völgyi identitáskörzet, az egyesületben civil szervezetek, önkormányzatok, cégek, magánemberek tevékenykednek, s az ő Duna-terüket - a meglévő lehetőségekre alapozva - újratervezik, modernizálják, beillesztik a már ismert Duna-stratégia prioritásába.
Konkrét tervezésre eddig még csak Budapesten kerülhetett sor, a főváros „Duna Főutca" programja olyan területszemléleti projekt, amely útmutató is lehet más identitáskörzetek számára. Itt már folyik struktúratervezés, felállt egy várostervezőkből, szociológusokból, építészekből, filoszokból álló szakértői csoport, tanácskozott a főépítészi irányító tanács is, legutóbb pedig az eddigi tervezési folyamatokat összegző grémium foglalkozott a Duna Főutcával: egyetemi struktúratervező műhely értékelt, és adott ötleteket, tanácsokat. A Studio Metropolitana dokumentumaiban már az szerepel, hogy a főváros ne csak az ország gazdasági motorjaként, hanem az európai városhálózat meghatározó tereként funkcionáljon, s töltse be a délkelet-európai térség „kapuvárosának" szerepét is. E cél elérésének eszköze a Duna, amely kapcsán Budapest nemzetközi és interregionális szerepvállalásával kezdeményezőjévé válik a Duna-régió helyi szerveződései és intézményi keretei létrehozásának.
Másfajta szakmai, szellemi adalékokkal igyekszik hozzájárulni a Duna-stratégia valóra váltásához a Hazai Térségfejlesztő Zrt., amelynek vezetője, dr. Veres Lajos elsősorban Dunaújvárosban, az ottani főiskola égisze alatt Duna-térségi kohézió elnevezéssel interregionális nemzetközi konferenciák sorozatát szervezte meg. Emellett - mondta el Veres Lajos a Piac & Profitnak - közreműködésükkel szerveződött meg a területfejlesztés hazai tudományos egyesülete, melyre számít az Európai Unó is. Egy szlovákiai partnerintézménnyel karöltve ugyanis már a második uniós dunai projektet valósítják meg, kidolgozva komplex térségi stratégiai elemeket. A térségfejlesztő céget vezető főiskolai tanár elmondta, hogy főleg a folyó mentén lévő hátrányos helyzetű települések, térségek „felhozását" építik be a programokba. Különböző alrégiókat alkottak meg, s összekapcsoltak gazdasági, közlekedési és más közös tervezést, menedzselést igénylő, felzárkózást lehetővé tevő fejlesztéseket. A hangsúly - az EU is ebben látott fantáziát - a más-más államhoz, közigazgatáshoz tartozó Duna menti területek, térségek koordinált fejlesztésén van.
VIA CARPATIA
Előny nálunk
Októberben írták alá a Via Carpatia kezdeményezés támogatásáról szóló szándéknyilatkozatot a litván, a lengyel, a szlovák, a magyar, a román, a bolgár és a görög kormányzat delegáltjai, s ezzel - bár tollal - gondoskodtak az első, s talán legfontosabb „kapavágásról" a Balti-tengert az Égei-tengerrel összekapcsoló észak-déli gyorsforgalmi folyosó létrehozásának érdekében. Az aláíró országok vállalták, hogy az ehhez kapcsolódó fejlesztéseket prioritásként kezelik, megvalósításukban szorosan együttműködnek, és közösen igyekeznek elérni, hogy az út teljes hosszában bekerülhessen az uniós Transzeurópai Közlekedési Hálózat (TEN-T) programba.
A Via Carpatia magyarországi szakaszának nagyjából felén, Miskolc és Debrecen között már megvalósult a teljes értékű autópálya-összeköttetés az M30-M3-M35 útvonalon. A folytatás mindkét irányban közösségi forrásból, a 2014-2020 közötti uniós programozási időszakra tervezhető - ismertette a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. A dokumentumot aláíró Schváb Zoltán közlekedési helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy hazánk érdekelt a kelet-közép-európai régió belső gyorsforgalmi kapcsolatait bővítő, a tengeri kikötőket összekötő, korszerű útvonal kialakításában, amit a Balti- és az Adriai-tenger közötti CETC-ROUTE 65 közúti és vasúti folyosóról szóló deklaráció júniusi aláírása is megerősít.
A Via Carpatia megvalósításában érintett országok szakértői két esztendővel ezelőtt a kelet-szlovákiai Királyhelmecen tanácskoztak. Itt hangsúlyozták, hogy az európai régiók legfejletlenebb részei éppen azok a vidékek, ahol a litvániai Kaunastól tervezett autópálya délnek tartva végigmegy a Fekete-tengerig. A területi megközelíthetőség a versenyképesség egyik legfőbb előfeltétele, s külön negatívumként lehetett számba venni, hogy a határok mentén elhelyezkedő térségek, területek a legutóbbi időkig kényszerűen bezárkóztak, elzárkóztak, s zsáktelepülések sokasága alakult ki. A határok megnyitásával a területi integrálódás azonban végre megtörténhet, de csak akkor, ha a régiók közötti összeköttetés biztosítható, nemkülönben az európai korridorokhoz való csatlakozásuk.
