Veszélyes struccpolitika

GONDOLKODÁSMÓD: Kivonulás egy meggymag miatt

A legkisebb, akár egyszemélyes cégnek is van a működéséből eredő károkozási kockázata. A polgári törvénykönyv 339. paragrafusa kimondja: aki másnak kárt okoz, az felelős. Ha tehát a dolgozó balesetet szenved az irodában, a helyiség bérlője vagy a cégtulajdonos kártérítéssel tartozik. Az anyagi kár és a következményi károk egyaránt érvényesíthetők, ez a károsulton múlik.

Miután a társadalom nem kéri számon a cégek felelősségét, és a vörösiszap-katasztrófához hasonló esemény sem gyakran fordul elő, a vállalkozások inkább spórolnak a felelősségbiztosításon. Néhány éve például egy magyar cég bonbonmeggyet árult az amerikai piacon. Miután az édességben véletlenül benne lévő meggymag letörte egy kislány fogát, az amerikai bíróság jelentős összegű kártérítésre kötelezte a céget, többek között következményi károkra hivatkozva. A vállalkozás végül kivonult a piacról.

Mindentudó módozatok

A szélesebb körű környezetszennyezési fedezetek piaca az Egyesült Államokban 30-35 éve létezik, az EU országaiban is több tíz éve kezelik biztosítással ezt a kockázatot. Magyarországon az első ilyen szerződést 1998-ban kötötték, és ma már négy-öt biztosító kínál mindenre kiterjedő komplex, a folyamatos vagy a múltban történt szennyezésekre is fedezetet nyújtó biztosításokat. A konstrukciók a környezeti szennyezés bekövetkeztekor kiterjednek a telephelyen belüli és kívüli feltakarítási költségekre, a feltakarítás miatt helyreállításra szoruló saját vagyontárgyakra, a harmadik személyeknek okozott testi sérülés és dologi kár elhárítására, védelmi és kárbecslési költségekre. A szélesebb körű fedezet a biztosítottak saját kárait is téríti. Ide tartozhat többek között a kárenyhítés, a telephelyen belüli környezeti károk felszámolása, az üzemszüneti veszteség, amely akár az üzleti partner elvesztését, vagy a gyártósor újraindításából eredően az előállított termék minőségének romlását is jelentheti. Elérhető a jogvédelmi költségek biztosítása is, amely szintén tetemes kiadás lehet a kárt okozó cég életében. Sem a nemzetközi, sem a hazai biztosítási piacon nem része az alaptermékeknek a szállításból eredő kockázata, a gyártott termék által okozott környezetszennyezés, a múltbéli szennyezésekből eredő veszélyeztetés, valamint a biológiai sokféleségben okozott kár. Ezek térítésére külön fedezetet kell vásárolni.

Magyarországon nem ismerünk hasonló esetet, így a cégek sem érzik lényegesnek a felelősségbiztosítást - magyarázza Gerendai Károly, az Aon Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, aki szerint kevés megfelelő mértékben biztosított magyar tulajdonú cég működik hazánkban. - A megfelelőn azt értem, hogy ha a kár bekövetkezik, és a károsult él a törvényben meghatározott jogával, a helyreállítás vagy a kártérítési kötelezettség nem rendíti meg anyagilag a céget.

Abban a szakértők is egyetértenek, hogy a „fogyasztónak mindbenben igaza van" amerikai modell nem lehet követendő irány, de a hazai sem. Magyarországon a veszélyes üzemnek nyilvánított vállalatokon kívül a társaságokra van bízva, hogy felelősen gondolkodjanak, és a gazdálkodásukat fenyegető kockázatokat a kor kihívásainak megfelelően kezeljék. Kötelező felelősségbiztosítást csak az egyértelműen veszélyes tevékenységet folytatóknak, például az olajipari vállalatoknak, atomerőműveknek kell kötniük. Gerendai szerint a céges felelősségbiztosításnak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításhoz hasonló modellben kellene működnie.

Komolyabb kár esetén a felelősségbiztosítással rendelkező hazai cégek többsége nem számíthat megfelelő kártérítésre. Az akár 5-6 milliárd forint éves forgalmú cégek is csupán minimális, 10-15 millió forintos kártérítési limitre szerződnek, miközben a cégvezető lakásbiztosításában meghatározott mérték nemritkán 50-100 millió forint. Eddig az összegig térít a biztosító, ha például a kutya megharapja a szomszédot, vagy a gyerek megsérti egy luxusautó fényezését. A nyugat-európai cégek biztonságra törekszenek, ott az 500 millió eurós kártérítési limit sem ritka. A hazai felelősségbiztosítások korlátozott fedezeti köre és a sokszor legfeljebb százezer forintos önrésze is komolytalannak tűnik.

- Minél tőkeerősebb egy cég, annál magasabb lehetne a vállalt önrész. Azt a kockázatot kell a biztosítóra hárítani, amely nem fedezhető saját forrásból. Az üvegtörés valószínűleg nem ilyen, míg a vörösiszap-katasztrófához hasonlatos esemény alapjaiban rengeti meg a vállalat gazdálkodását - magyarázza az Aon vezetője, aki úgy véli: egy többmilliárd forint forgalmú cég akár milliós nagyságrendű önrészt is elviselne. Ebben az esetben pedig ugyanakkora éves díj mellett a biztosító által vállalt kártérítési limit is felszökne.

EURÓPA: A szennyező fizet!

A szennyező fizet - ezen az elven nyugszik az unió 2004/35/CE számú környezetszennyezési felelősségi direktívája, amely először mondja ki, hogy az élővilág károsodásáért felelős lehet a cég. Az irányelv 16 iparágat sorol a veszélyes üzemek közé, de nem csupán a veszélyes anyagokkal dolgozó vagy veszélyes tevékenységet folytató vállalkozásokat érinti a környezeti felelősség. Ráadásul a környezeti kockázatok előre nehezen azonosíthatók, a következményüket pedig nehéz megbecsülni.

Az uniós direktíva életbelépése, 2007 óta a környezetszennyezés egyre drágább kockázat Európa-szerte. A francia kormány áprilisban kiadott jelentése szerint kiömlött hipoklorit okozta szennyezésért 1997-ben 42 ezer euró kártérítést fizetett egy cég, a mai tarifa, hatósági megközelítéstől függően, 140-400 ezer euró lenne. Egy rovarirtószer-raktár 1996-os leégésekor 10 ezer euróról döntött a hatóság, a ma hatályos törvények akár a 4 millió eurós kártérítési összeget is lehetővé teszik. A hagyományos felelősségbiztosítások már nem nyújtanak megfelelő védelmet.

Angliában egy felborult tejszállító kamion rakománya a közeli folyóba ömlött. A gyorsan lebomló tej kivonta a vízből az oxigént, aminek következtében a halak kipusztultak. A direktíva értelmében a természetben okozott kárt a cégnek kell helyreállítania. Sokmillió eurós kártérítést valószínűsítenek az ügyben.

A múlt sem mentesítő körülmény. Angliában húsz évvel ezelőtt egy gyártelep felszámolása során évekig lakott területen keresztül szállították el az anyagokat. A bíróság kimondta, hogy az akkor a levegőbe került pornak köze van mai megbetegedésekhez, és a szennyeződést okozó vállalat kártérítéssel tartozik. Levegőszennyezésben az ítélet precedensjellegű. A direktíva értelmében a kártérítési felelősség akkor is megállapítható, ha nem történt közvetlen szennyezés. Az eljárás megindul, ha valaki azt állítja, hogy a cég tevékenysége negatívan hatott a környék élővilágára.

A spanyolországi generátorállomás tulajdonosa sem gondolta, hogy a csekély mértékben szivárgó kenőanyagból milliós nagyságrendű kár lesz. Mire észrevette a cégvezető, a szennyeződés a közeli kis patakba folyt, majd egy másikba, az pedig egy közeli város ivóvizét szolgáltató tározóba. A megítélt sokmillió euró kártérítés akár a végét jelenthette volna a cégnek, ha nincs megfelelő biztosítása.

Az európai vállalatok meglévő felelősségbiztosítási szerződései jellemzően nem felelnek meg a kihívásoknak. Nem alkalmasak a folyamatos szennyezés, a környezeti károk vagy a biodiverzitás sérülése miatti kártérítésre. A hazai vállalkozások esetében még kedvezőtlenebb a kép: eddig az általános felelősségbiztosítási módozatok sem álltak az érdeklődés középpontjában.

Biodiverzitás-károk

Az EU-direktíva értelmében az elsődleges helyreállítási intézkedés azt jelenti, hogy a környezethasználó köteles a környezetnek vagy valamely környezeti elemnek, illetve a környezeti elem által nyújtott szolgáltatásnak az eredeti vagy ahhoz közeli állapotát helyreállítani. Ha erre nincs mód, illetve az elsődleges helyreállítási intézkedés nem jár eredménnyel, a károkozó akkor sem mentesül a felelősség alól. A kiegészítő helyreállítási intézkedés értelmében a bíróság dönthet úgy, hogy a károsodott környezeti elemet (általa nyújtott szolgáltatást) földrajzilag máshol kell erre alkalmas környezeti elemmel (szolgáltatással) pótolni. Szakértők Pandora szelencéjének is szokták nevezni a természetben okozott károk kapcsán felmerülő harmadik csomagot. A kompenzációs helyreállítási intézkedés a környezetkárosítás bekövetkezte és a helyreállítása között eltelt időben a károsodott környezeti elem vagy az általa nyújtott szolgáltatás hiányából eredő károk megtérítését jelenti. De vajon hogyan számszerűsíthető, hogy az olajszennyeződés miatt a mezőről eltűnt gyíkfaj és az annak visszatelepítése közti időben mekkora anyagi kár érte a társadalmat?

SZABÁLYOZÁS: Érdektelenség minden téren

Általánosságban nehéz megbecsülni a felelősség árát. A szakértők a cégnél végzett kockázatfelmérés és a várható következmények elemzése után tesznek ajánlatot. Figyelembe veszik, hogy az adott kockázat milyen következményekkel járhat, de vizsgálják a társaságnál végzett karbantartások gyakoriságát, az alkalmazott technológiák minőségét is. A biztosítás megkötését követően pedig évente ellenőriznek.

- Biztosítással nem lehet helyettesíteni a karbantartást, a „jó gazda" szemlélet alapvető - mondja Gerendai Károly, az Aon Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója. - A korábban is felelősen működő átlagos vállalkozások körülbelül 8-15 millió forintos éves díjért tudnának komplex felelősségbiztosítást vásárolni, amely már a környezeti károkból eredő kötelezettségekre is fedezetet nyújt. Biztosításon gazdagodni nem lehet, szegényedni viszont igen, ha nem a megfelelő konstrukciót vásárolják - állítja Gerendai.

A környezeti károk terén még borúsabb a hazai helyzet. Kovács Gábor, a Chartis Biztosító vagyon- és felelősségbiztosítási igazgatója szerint nyugatabbra, de a régió más országaiban is a piaci szereplők - vállalkozások, biztosítók és alkuszok - körültekintőbbek. A szakember úgy látja, Magyarországon az elmúlt három-négy évben sem élénkült az érdeklődés a környezetszennyezési problémák iránt.

- Miközben az uniós direktíva életbelépése óta a környezetben okozott kár után fizetendő kártérítés összege akár a csillagos égig szökhet, a legtöbb megkötött biztosítási szerződés alkalmatlan arra, hogy komplex környezetszennyezési esetben védelmet nyújtson. Különösen nem véd a folyamatos szennyezések előfordulásakor, illetve a természeti környezetben, így a növény- és az állatvilágban okozott károk esetén - hangsúlyozta egy budapesti konferencián tartott előadásában Kovács.

Magyarországon általában balesetszerű fedezetre kötnek biztosítást, de míg az olajkitörés balesetszerű, a szivárgás már folyamatos káreseménynek számít. A biztosítási szerződések többsége csak a kártalanítás költségét fedezi, azaz a kifolyt szennyezőanyag eltávolítását, a környezetben okozott kár helyreállítását nem. A fedezet azonban csak abban az esetben lép életbe, ha egy harmadik személy kárigényt nyújt be, ugyanis Magyarországon a saját kár és a harmadik személynek okozott kár fogalmát ismeri a biztosítás, a környezet, illetve környezeti hatóság viszont egyik alá sem tartozik, mutatott rá a szakember, aki szerint, amíg nem történik a kolontárihoz hasonló tragédia, a legtöbb cég struccpolitikát folytat.

- Az uniós direktívához kapcsolódó hazai jogharmonizációt követően a szennyező - polgári jogi, büntető- és szabálysértési jogi felelőssége mellett - közigazgatási jogi felelősséggel is tartozik, amelynek az értelmében felel az okozott környezetkárosodásért. Bár a környezeti biztosítékok adásáról szóló hazai rendelettervezet is elkészült 2007-ben, még mindig nem hatályos. Jelenleg a jogszabályi hiányosság miatt nincs az egyes cégek tevékenységéhez igazított kötelező környezetvédelmi felelősségbiztosítás, a szennyező azonban az okozott környezetkárosodásért, vétkességére való tekintet nélkül, objektív alapon felel Magyarországon is - világít rá dr. Nádasdy Zoltán, a Noerr ügyvédi iroda környezetvédelmi szakjogásza.

Tulajdonosok felelőssége

Az érvényben lévő hazai jogszabály szerint a károkozó (szennyező) köteles az általa okozott környezetkárosodásért helytállni, és a megelőzési, illetve helyreállítási vagy kármentesítési költségeket viselni. A környezetkárosításért való felelősség kiterjed a gazdasági társaság tulajdonosaira és vezető tisztségviselőire is, akik a társaság megszűnése után korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaságot terhelő és nem teljesített helyreállítási és kártérítési kötelezettségekért, feltéve, hogy olyan határozatot vagy intézkedést hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy annak végrehajtásával a társaság környezetkárosodást okoz - magyarázza dr. Nádasdy Zoltán környezetvédelmi szakjogász. A környezetvédelmi törvény szerint a környezethasználónak előzetesen biztosítékot kell adnia arra az esetre, ha a cég vagyona nem lesz elegendő a környezethasználathoz kapcsolódó kár rendezésére. Miután a mértékét és az érintettek körét meghatározó 2007-ben készült kormányrendelet nem lépett életbe, a hatályos jogszabály alapján az ügyvezetők és az igazgatósági tagok korlátlan személyes felelősséggel tartoznak közigazgatás-jogilag, polgári és büntetőjogilag is. Mentesülési ok a fegyveres összeütközés, háború, polgárháború, fegyveres felkelés, illetve természeti katasztrófa, ám ez utóbbi esetén bizonyítani kell, hogy az eseményt nem lehetett előre látni, és megfelelő technikai eszközökkel sem lett volna elhárítható. Ha a társaság tőkéje nem elég a kártalanításra, a tulajdonos és a menedzsment akár a magánvagyonával is felel, ha nem tudja bizonyítani, hogy nem vett részt a kár bekövetkezéséhez vezetető döntéshozatalban. Új törvény, hogy veszélyhelyzetben a cég menedzsmentjébe kormánybiztos kerülhet, aki a további károk megakadályozása érdekében dönthet a tulajdonos, illetve a menedzsment helyett.