EURÓPA: Bukott célok?

A gerinces és gerinctelen állatok, valamint a növények bizonyos csoportjainak körében világszinten a fajok 12-55 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye (Global Biodiversity Outlook 3, 2010). A helyzet Európában sem jó, az utóbbi negyven évben 33 százalékkal nőtt az öreg kontinens ökológiai lábnyoma, vagyis az emberi szükségletek bolygónk ökológiai kapacitásához mért aránya. A kampányok ellenére Európa biológiai sokféleségét ma is súlyosan fenyegeti az emberi környezetterhelés, például a földhasználat változása, a szennyezés, az invazív fajok és az éghajlatváltozás. Janez Potočnik, az EU környezetvédelmi biztosa szerint a világot tekintve még nagyobb a fenyegetés, ezért az október végi nagojai konferencián a biodiverzitás és az ökoszisztémák védelmét célzó erős globális stratégiát kell kialakítani.

A téma fontossága miatt 2010-et az ENSZ a biológiai sokféleség évévé nyilvánította, s ezzel összhangban a júniusban szervezett uniós zöld hét is a biodiverzitásról szólt. A brüsszeli esemény Európa egyik legnagyobb környezetvédelmi konferenciájává nőtte ki magát. A több mint háromezer résztvevő közül sokan egyetértettek abban: hiába költ Európa a mainál sokkal többet természetvédelmi programokra, a biodiverzitás csökkenésének megállításához a gazdasági tevékenységből adódó természetpusztítással is foglalkozni kell. A 2006-ban indított uniós biodiverzitási cselekvési terv sem volt sikeres. Ahogyan már a félidős értékelés is előrevetítette, a tagállamok nem érték el a 2010-re kitűzött célokat. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2010 júniusában publikálta az unió 2010-es biodiverzitási állapotfelmérését, amely az európai ökoszisztéma-szolgáltatások állapotát közepesnek vagy rossznak ítéli, ami annyit jelent, hogy a természet nem képes optimális minőségben és mennyiségben gondoskodni olyan „alapszolgáltatásokról", mint a beporzás, a tiszta levegő és a víz.

Annak ellenére borús a kép, hogy a jelentés számos pozitívumról is beszámol. A tagállamok megközelítőleg 150 különböző intézkedésének hatására például bővült a Natura 2000 hálózat, amelyhez jelenleg mintegy 26 ezer terület tartozik, és így az Európai Unió szárazföldi környezetének közel 18 százalékát lefedi. Jelentős volt az előrelépés a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos tudásalap szélesítésében is. Azon túl, hogy az innovatív kutatások során megszerzett ismeretek és feltárt összefüggések megfelelő információkkal támogatják a politikai döntéshozókat, idén június óta működik az európai biodiverzitási információs rendszer (BISE), az első olyan internetes portál, ahol az unió biológiai sokféleségével kapcsolatos adatok egyetlen ponton elérhetők. Az Európa Tanács pedig kimondta - 2009. decemberi és 2010. márciusi állásfoglalásában is -, hogy a biológiai sokféleség sokszor ugyanazt a szolgáltatást nyújtja, és általában lényegesen költséghatékonyabban, mint amit az ember az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást segítő technikai megoldásokkal.

A hiányosságok lajstroma is hosszú. Baj van a végrehajtással, különösen a környezetvédelmi jog alkalmazásával. Fontos lenne az is, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos megfontolások beépüljenek az ágazati szakpolitikákba; ez - a sikeres cselekvési terv egyik zálogaként - a 2010 utáni stratégia központi eleme lett.

Most készül az EU új biodiverzitás-politikai keretrendszere, amely 2020-ra fogalmaz meg célokat a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megállítása, helyreállítsa, valamint a biodiverzitás globális csökkenésének megelőzéséhez való uniós hozzájárulás fokozása érdekében.

Új stratégia

A természeti erőforrásokból, a növények génállományából eredő hasznok egyenlőtlen eloszlását harmonizálná és egyenlítené ki az a nemzetközi egyezmény, amelyet Montreálban szövegeztek meg idén augusztusban. A cél, hogy a származási ország lakói minél nagyobb hányadban részesüljenek a termőföldjük javainak előnyeiből, és a technológiai transzfer is beinduljon. Az erről szóló paktumot októberben tárgyalták meg az ENSZ Biodiverzitás Világcsúcsán Japában, ahol a részt vevő 197 ország heves vitákat követően végül aláírta a Nagoya Protokollt. Az egyezmény szabályokat fogalmaz meg az országok számára a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésre és azok kiaknázására vonatkozóan annak érdekében, hogy a fejlett világ mellett a fejlődő országok és a bennszülött közösségek is részesedjenek a sok ezermilliárd dollárt jelentő javakból. A kereskedelmet, gyógyszergyártást, egészségügyet is érintő probléma 18 éve folyamatosan terítékre került, eddig eredménytelenül. A Nagoya Csúcs másik eredménye, az Aichi Célok dokumentum szerint 2020-ig legalább felére kell csökkenteni a természetes élőhelyek pusztulását, 17 százalékra növelni a védetté nyilvánított szárazföldek arányát a jelenlegi alig 10-ről. A halak és más vízi élőlények védelme érdekében az elkövetkező tíz évben a védett tengereknek el kell érniük a 10 százalékot, ami a mostani alig egy százalékhoz képest jelentős előrelépés. Az önkéntes vállalásokkal együtt remény van arra, hogy az elkövetkező években felére csökken a túlhalászás mértéke, ellenőrzés alá kerülnek az invazív fajok, és megáll az agrár-ökoszisztémák genetikai sokféleségének csökkenése. A csúcstalálkozó nem hozott előrelépést a célokra fordítható összegek vonatkozásában. A kormányoknak elvileg 2012-ig kell megalkotniuk a támogatási programot, és meghatározniuk, hogy milyen összeget fordítanak az élőhelyek és fajok védelmére. Japán kétezer milliárd dollárt ígért, míg az Egyesült Királyság és Franciaország kisebb összegeket emlegetett, a legtöbb fejlett ország viszont nem tett vállalást.

KARBONSEMLEGESSÉG: Életmódba ágyazva

A karbonsemleges üzletvitel, a karbonzéró életmód a biológiai folyamatokat másolja: semmi nem megy veszendőbe, minden újrahasznosul, s ha keletkezik is szennyező hatás, azt az ökoszisztémák gyarapításával ellentételezik. Az autózásból, repülésből, épületüzemeltetésből, fűtésből, termék-előállításból eredő szén-dioxid-kibocsátást egyre több vállalat és magánember ellensúlyozza úgynevezett carbon offset-projektekkel: olyan programokba fektetnek pénzt a természet tisztító mechanizmusainak erősítésére és tiszta technológiák használatára, melyek a saját emissziójukkal egyenértékű mértékben kötnek meg üvegházgázokat. A G8-csúcstalálkozók és a világbanki konferenciák vagy a New York-i divathét és a Live Earth megakoncert is mind-mind vásárolnak karbonsemlegességet biztosító kvótákat. Hét állam törekszik karbonsemleges státusra: Costa-Rica, Izland, Új-Zéland, Norvégia, Tuvalu, a Maldív-szigetek és a Vatikán.

Az emberi életvitelhez szükséges erőforrások, eszköztárak és energiák lehető legkörnyezetbarátabb módon való beszerzését, előállítását, működtetését tűzte ki célul Abu-Dzabi: az Egyesült Arab Emírségek pénzügyminisztere bejelentette, hogy a túlnyomórészt olajbevételekre hagyatkozás nem fenntartható, s diverzifikálni kell portfóliójukat. Felbérelték a világhírű építészt, Norman Fostert, hogy a sivatagban hozza létre az első teljes mértékben önfenntartó, karbonzéró várost: az ötvenezer lakosra tervezett, hat négyzetkilométeres Masdar City költsége 2 milliárd dollár. A projekt a karbonsemleges földi létezés spektrumának egészét átfogja: a passzívházaktól és a zöld irodáktól kezdve a megújuló erőforrásokból szerzett energián és a takarékos áramhasználaton át a szennyvízkezelésig és hulladékfeldolgozásig. Másutt is próbálkoznak: Freiburg, a floridai Babcock Ranch, az indiai Auroville egyaránt alacsony kibocsátású város kíván lenni.

A „karbonzéró" épületek listája is gyarapodik - ilyen például a WWF 2006-ban épült hollandiai központja -, az EU direktívája szerint 2019-től minden épületnek annyi energiát kell termelnie, mint amennyit elfogyaszt. A passzívházakhoz vezető út egyre több zöld épületszabvánnyal van kiékelve (USA: LEED, Anglia: BREEAM, Franciaország: HQE).

Növekvő üzletágat jelentenek az energiafogyasztás mérését szolgáló megoldások. A San Francisco-i Hara cég olyan szoftvert dobott piacra, amely nemcsak az energia használatát méri, de a víz-, gáz- és kémiaianyag-fogyasztást is, a bejöveteli oldalon túl a kibocsátási oldalt - az üvegházgáz-kibocsátást, a hulladékképződést, a szennyvíztermelést - is figyelemmel tartja. Legutóbb az 1800 üzletet üzemeltető Safeway Inc. amerikai bolthálózat szerződtette a céget, amely a kliensei között tudhatja még Murdoch médiabirodalmát, a News Corp.-ot és az Intuit Inc. adószoftver-szolgáltatót. Az energiamérő szolgáltatások tavaly 132 millió dolláros piacán a kisebb szereplők, mint a Carbonnetworks és az Enervity mellett olyan szoftvermultik is feltűntek, mint az SAP és az Oracle. Az amerikai tőzsdefelügyelet, a SEC döntése, hogy a klímakockázatok és -költségek éves jelentésben való feltüntetésére ösztönzi a cégeket - bár nem kötelezi őket -, szintén az új szolgáltatások malmára hajtja a vizet. A Wal-Mart nemrég azt igényelte beszállítóitól, hogy bocsássák a bolthálózat rendelkezésére ökolábnyomuk adatait, mert azokat is tekintetbe veszi a döntéshozatalkor. Az IBM, a Nike, a Coca-Cola, a BP már bejelentették, hogy csökkentik ökolábnyomukat és emissziójukat. A Google, a Yahoo, a Tesco, a HSBC, az ING Group és a Dell egyenesen „karbonsemleges" vállalattá igyekeznek átalakítani magukat. De egyelőre még e társaságok sem sietnek nyilvánosságra hozni, hogy szűkebb lebontásban egyes termelési folyamatokra, sőt termékekre milyen ökológiai lábnyom jut. A PepsiCo tulajdonában lévő Tropicana narancslémárka az elsők közé tartozik. A kétliteres kiszerelésű ital előállítása és forgalmazása 1,7 kilogramm szén-dioxidot hagy maga után a légkörben.

Lelkiismeret-semlegesítés?

A British Airwaysnél vagy az Easyjetnél a repülőjegy mellé megvásárolható az utazást semlegesítő szolgáltatás, az út hosszúságától függően általában 5-40 dollárnyi összegért. Az egyik ellenérv szerint a kalkuláció nem megalapozott, a néhány eurós tarifa valójában nem elegendő. „Egy Londonból New Yorkba szóló repülőjegy semlegesítése 200-300 euróba kerülne" - érvelt az International Herald Tribune hasábjain Paul Dickenson, a tekintélyes brit Carbon Disclosure Project vezetője, aki véget vetett repülőútjai karbonsemlegesítésének. Az amerikai képviselőház és a Yahoo ugyancsak így döntött. A Responsibletravel (Felelős utazás) nevű utazási iroda tavaly novemberben azzal az indokkal szüntette be karbonsemlegesítő szolgáltatását, hogy a karbon helyett csak lelkiismeretet oldoz fel, és nem ösztönzi arra az utazót, hogy visszafogja utazásai mennyiségét, sőt, az erényesség érzete felhatalmazza, hogy ezután még szabadabban repülgessen. Mások azt hangsúlyozzák, nincs olyan technológia, amely a repülőgépek emisszióját hatékonyan tudná semlegesíteni. Egy személynek Londonból elrepülni Los Angelesbe több kibocsátással jár, mint egy éven át a vasutat igénybe venni. Globálisan a légitársaságok utasainak alig 5 százaléka áldoz a karbonsemlegesítésre. A módszer kritikusai nehezményezik, hogy a kibocsátás és ellensúlyozás ciklusa erősen eltolódik: a repülőgép most eregeti ki a gázt, az újonnan elültetett fák viszont évtizedeken át nyelik el azt a mennyiséget.

ÁRUHÁZLÁNCOK: Környezettudatosan

A tavaly - az Európai Bizottság és a kiskereskedelmi ágazat közös kezdeményezéseként - létrejött európai kiskereskedelmi fórum idén júniusban mutatta be az ágazatra vonatkozó környezetvédelmi magatartási kódexet. Eddig több mint tizenkilenc nagyobb vállalat és hét szervezet írta alá az egyes termékek fenntartható beszerzésének, az üzletekben a fokozott forráshatékonyságnak, a szállítás és az elosztás optimalizálásának, a jobb hulladékgazdálkodási gyakorlatnak és a fogyasztók megfelelőbb tájékoztatásának kiemelt figyelmet szentelő dokumentumot.

Ha a multinacionális vállalatok nem csupán a szlogenek szintjén cselekszenek, a fenntarthatósági kezdeményezéseik tovagyűrűző hatása komoly eredményeket hozhat Európa számára: a fogyasztási szokások alakítása hat a vásárlók, szélesebb értelemben a társadalom magatartására, a beszállítókkal szemben támasztott elvárások pedig a helyi kis- és középvállalatok ökológiai lábnyomát csökkentik. Az Európában több mint 2600 áruházat működtető francia központú Auchan például ez évtől 10 ezer tonnával kevesebb csomagolóanyagot használ saját márkás termékeihez. A lánc a franciaországi boltokban keletkező hulladékot 2010-től 70 százalékban újrahasznosítja, évente 3500 tonna biológiailag lebomló hulladékot metanizációval dolgoz fel (az eljárással trágyát állítanak elő). A világszerte 36 ezer embert foglalkoztató C & A a zöld logisztikára - elosztásra és értékesítésre - helyezi a hangsúlyt. Újrahasznosított anyagból készült zacskókat használ, az áruszállításban csak az Euro V kibocsátási normának megfelelő járművek vehetnek részt, és a boltok - 1270 üzlet Európában - ez évtől 100 ezer tonnával kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki a megújuló energiaforrások kiaknázásával. A lánc évről évre több biopamutból készült kollekciót árul, buzdítva a mezőgazdasági termelő üzemeket, hogy álljanak át a környezettudatos pamuttermesztésre.

Az Ikea 2012-re tűzte ki, hogy a termékeit legalább 35 százalékban úgynevezett Ikea Prefered Sources tanúsítvánnyal ellátott erdőkből származó fából gyártsák, pamutot pedig 2015-től csak olyan farmer szállíthat be, aki úgynevezett BMP-t (best management practice) alkalmaz. Az agráriumban ez olyan gyakorlatot jelent, amely a leginkább gazdaságos erőforrás-kihasználást eredményezi. A Metro Csoport üzleteiben 2009-ben négyzetméterenként 3,5 százalékkal kevesebb energiát használtak, mint egy évvel korábban, s a tervek szerint 2015-ig az elárusítóhelyek egy négyzetméterre eső szén-dioxid-kibocsátása 15 százalékkal csökken. A Carrefour szupermarketlánc 83 százalékkal növelte a saját márkás biotermékek számát 2006-hoz képest, míg a spanyol közérthálózat, a Mercadona már tavaly 100 százalékos csomagolásihulladék-visszanyerési arányt ért el boltjaiban és disztribúciós központjaiban. Az Asda WalMart a 2005-ös szinthez képest 40 százalékkal csökkentette a közúti szállításból származó szén-dioxid-kibocsátását, a Lidl pedig ma már 10 ezer tonnával kevesebb káros anyagot bocsát ki, miután a lánc áttért az újrahasznosított anyagból készült zacskók használatára.

Egy év alatt a globális láncok 280 környezetvédelmi kötelezettségvállalást tettek három - értékesített termékek, az értékesítés módja, kommunikáció - kategóriában. A kiskereskedelmi áruházláncok kivétel nélkül kínálnak fenntartható - ökocímkével ellátott és bio - terméket, és folyamatosan bővül az ilyen jellegű saját márkás áruk palettája. A boltok működéséből eredő környezeti lábnyom is zsugorodik az üzletek erőforrás-hatékonysági intézkedéseinek köszönhetően, állapította meg az Európai Bizottság az önkéntes célkitűzések elérését vizsgáló, májusban publikált jelentésében. Ugyanakkor a társadalom tudatformálása csak lassan halad, a kommunikáció terén nagyobb erőfeszítésekre lenne szükség, olvasható a bizottság közleményében.

BEÁRAZÁS: Ökoszisztémák és karbonbrókerek

A karbonsemlegesség lényege egyfajta adok-kapok: itt pusztítom a természetet, ott meg építem. De a behelyettesítés alapelvei és az arányok nem egyértelműek. Az ENSZ ezért árcédulákat tesz minden ökoszisztémára. A „beárazás" szükségességét 2006 után ismerték el sokan, amikor a híres Stern-jelentés rámutatott: az éghajlatváltozásból eredő károk elhárítása és a további klímaváltozás megelőzése tetemes összegeket fog felemészteni. A pénzre konvertálással az ENSZ célja nem más, mint hogy megteremtse a leendő nemzetközi klímaegyezmény alapzatát: az „árak" tükrében szabható meg, mekkora pénzügyi terheket (adó, bírság stb.) kell róni a vizek, az erdők, a talaj, a légkör legnagyobb pusztítóira, s mekkora pénzeket kell allokálni a koppenhágai klímaegyezmény értelmében létrejövő éghajlatvédelmi gyorssegélyalapnál az egyes ökoszisztémák és régiók védelmére. Olybá tűnhet, hogy „tőzsdésítik" a természet egészét, és áruvá, sőt pénznemmé degradálják a nagyobb biológiai egységeket. A cégek nemcsak emissziós kvótákkal - vagyis a légkör kártékony összetevőivel - kereskednek majd, hanem erdőkkel, mezőkkel, folyókkal, sivatagokkal.

De melyik ökoszisztéma egyenlő értékű a másikkal, és melyik ér többet az emberiség számára? Hiszen ha egy multi elpusztít egy erdőt Afrikában, kihalásra ítélve ott sok őshonos veszélyeztetett fajt - s még egy dominóeffektust is elindítva, ami további területek sivatagosodásához vezet -, majd cserébe telepít egy egynemű erdőt, ezzel a karbonsemlegesítési manőverrel aligha teszi jóvá rombolását.

Itt az ökológiai vagyont értékelik fel. A számítás metodikája egyre kifinomultabb. Korábban 30 milliárd dollárra tették a korallszigetek globális értékét, ám ekkor még csak a turizmust vonzó erejét, halaknak otthont adó és szökőárt megfékező képességét vették számításba. A The Economics of Ecosystems and Biodiversity (TEEB) munkacsoport a Cambridge-i Egyetemen elvégezte a legújabb kalkulációkat: az általuk megállapított összegek arra utalnak, milyen értékű szolgáltatástól esnénk el, és mennyibe kerülne az adott ökoszisztéma megőrzése, ha veszélybe kerülne a léte. Egy természeti tényező értéke előfordulási helyétől függően változik: egyhektárnyi korall például 130 ezer és 1,2 millió dollárt is érhet, attól függően, melyik tengerben található.

A karbonkiváltásokkal való ügyködés és az ökoszisztéma-cserebere azonban nagy veszélyekkel járhat - figyelmeztetett Owen Espley, a Friends of the Earth zöld szervezet tagja. Már az emisszióskvóta-kereskedelemnél is felmerül a probléma, hogy egy-egy erősen szennyezett levegőjű metropolisz gyára nyugodtan vásárolhat kvótát a világ másik felén lévőktől - akik nem szennyeznek a nekik megengedett mértékben -, és ennek révén változatlanul, bár nagyobb költségvonzatokkal folytathatja a mérges gázok eregetését, holott a nagyváros körüli erdőknek jobbat tenne, ha visszafogná a helyi légszennyezést. Az üvegházgáz-felszívó projektek viszont a harmadik világban rendszerint jóval olcsóbbak, mint az adott város környékén. De hasonló példák hozhatók a tengerek szennyezésére, savasodására és nagy kiterjedésű „halálzónáira". A rendszer megengedi ezt a fajta (táv)behelyettesítést, vagyis végső soron nem mindig a bioszféra (helyi) érdeke érvényesül.

A kiotói protokoll által 2007-ben elindított CDM (Clean Development Mechanism) keretében jelentős túlkapacitásokat hoztak létre a megújuló energiákat használó létesítmények építtetői és befektetői csak azért, hogy az így előálló kibocsátáscsökkentés okán emissziós kvótákhoz jussanak, aminek eladásából tetemes bevételre tehetnek szert (nemrég 19 kínai projektet utasított vissza a CDM vezető testülete). A jégszekrények HFC-23-gázainak megsemmisítését végzők például 4,6 milliárd dollárnyi kvótában részesülnek, pedig piaci alapon ennek csak 100 millió euró a költsége, vagyis a kvótaárusok és a közvetítők hatalmas profitra tesznek szert. A rendszert részben azért hozták létre, hogy az iparilag fejletlen régiók, a szegény országok közösségei pénzhez jussanak - a nagy szennyezőktől -, de mára mások is haszonélvezőivé váltak a konstrukciónak.

Az ökoszisztémák mind szélesebb körét befogó karbonsemlegesítési és -leírási kereskedelem hatalmas üzletág lesz. Az érintett karbonbrókercégek azon vannak, hogy működési és számítási metodikájukat - melyet a Climate, Community and Biodiversity Alliance állapított meg, és a washingtoni Voluntary Carbon Standard (VCS) regisztrál - végre elismerje az ENSZ, és integrálja a kibocsátáscsökkentő REDD erdőprogramba.

Annyi bizonyos, hogy szigorú fékek, pontos ellenőrzés és „karbonkönyvelés" kell ahhoz, hogy a CDM-programban már tapasztalt nyerészkedés ne korrumpálja a biodiverzitás oltalmát, hogy a konstrukció lényege a természetvédelem maradjon, s ne sajátítsa ki spekuláció, csalás és vagyonfelhalmozás.

Karbonárfolyam

• A Carbonfund.org személyes és üzleti üvegházgáz-kibocsátás alóli „felmentést" árul, szén-dioxid-tonnánként 5,5 dollárért. Egyéves „előfizetés" 99 dollárba kerül.
• A széntüzelésről átállni a kisebb légszennyezést okozó földgázra állítólag 40-50 eurós emissziós költséggel jár, ennek semlegesítése azonban olcsóbban megúszható a CDM-en belül: 2006-os áron 5-20 euró közötti összegbe került egytonnányi szén-dioxid kiváltása kvótával.
• A CDM támogatásával semmisítik meg a hűtőszekrények HFC-23 gázait mexikói telepeken. Ennek költsége tonnánként 0,27-0,69 dollár.
• Az erdővédelemre fordított önkéntes kibocsátáscsökkentési kvóták (VER) 10-30 dollárba kerülnek a befektetőknek hektáronként. A vásárlók leggyakrabban multik, nagy emissziócsökkentésre kötelezett - és azt így részben kiváltó - energiacégek, kormányok és filantróp milliárdosok.

Erdőkarbon-cserebere

• Augusztusban az ausztrál Terra Global Capital Kambodzsában 13 erdőgazdálkodási közösséggel és 58 faluval szerződött, melyek összesen 70 ezer hektáron akadályozzák meg az erdőirtást. Az ausztrál kormánypénzből is támogatott kezdeményezést a REDD-ben elszámolják, így 30 év alatt a helyiek 7,1 millió karbonsemlegesítő kvótához jutnak, amit az ausztrál brókercég értékesít, s a bevétel felét átutalja a körzet lakosainak. A Shift2Neutral 159 ezer hektárnyi malajziai erdőség megőrzéséről kötött 20 éves futamidejű megállapodást 163 ezer embert képviselő tíz törzsfőnökkel.
• A norvég kormány egymillió dollárt költött indonéziai fás területekre, itt ugyanis egész őserdőket pusztítanak ki, hogy helyükbe olajpálma-ültetvényeket telepítsenek, melynek nedűje a margarinba és testápoló szerekbe kerül.

írta: Sebők Orsolya, Kriston László - illusztráció: Förster Tamás