„Zöld házat építünk az integrált szakképző rendszerünknek pályázati pénzből, ebben az egymilliárdos debreceni projektben helyet kap a szélerőműtől kezdve a földhő hasznosításáig a megújuló energia, amit így fognak tanítani a diákoknak" - ismertette az egyik izgalmas elképzelést Pajna Zoltán elnök azok közül, amelyek valóra válhatnak az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács közreműködésével. Az európai uniós pénzből elnyerhető támogatások az ország e keleti térségében sem apadtak el, a programok folytatódnak. Sőt, a válság miatt megrekedt beruházások is zöld utat kaphatnak.

Munkahelyek védelmében

Az észak-alföldi szervezet, miként az országban működő további hat is, teljes tisztújításon ment keresztül. Az Európai Unió pénze azonban az átalakulás időszakában is „működött", függetlenül attól, hogy már szerződésekkel lekötötték a forrásokat, vagy az elkövetkezőkben döntenek pályázatokról.

A debreceni „döntnököknek" például sikerült megnyugtatniuk a térség vállalkozásait, önkormányzatait: azért, mert új vezetői és megújuló programjai lettek a tanácsnak, nem kezdenek mindent elölről, ellenkezőleg, átsegítik az akadályokon a válság, a pénzhiány miatt befejezetlenül maradt programokat is. Pajna Zoltán mindezt kommentálva elmondta, hogy az észak-alföldi az uniós régiók rangsorának hátsó traktusában található, ezért a 2007-2013-as uniós tervezési időszakban a felzárkózás elősegítése volt és maradt a célja. Ehhez 274 milliárd forintnyi támogatás illeti meg a három megye - Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok - alkotta régiót. Két időszak akciótervét már maguk mögött tudhatják, jelenleg a 2011-2013-as programot készítik. A 2007-től eltelt időszak alatt már megpályázhattak a térség vállalkozásai, önkormányzatai 202 milliárd forintnyi összeget, melyből 2010 augusztusáig 87 milliárd forint értékű beruházást kötöttek le szerződésekkel, a kifizetett pénz pedig 39 milliárd forintra rúgott. Az elnök a tanács feladatát az ismertetett számsorból vezeti le: a már megítélt támogatásokhoz a szerződéskötéseket, a fejlesztések elindítását fel kell gyorsítani, legyen ott az érintetteknél az a pénz, amely munkahelyeket teremt, illetve segít megtartani.

Azok a mikro-, kis- és közepes vállalkozások, amelyek szerződésben ígérték, hogy bővítik a foglalkoztatottak körét, vagy növelik az adózás előtti eredményüket, pályázati támogatást kaphattak. Rendszerint három-öt évre vállalták a cégek a teljesítéseket. A mostanában sorra kerülő elszámolások tanulsága szerint számos vállalkozás akár négy éven át még túl is teljesített, de az ötödik évben őket is elérte a válság, s például a foglalkoztatottak számát nem tudták növelni, ellenkezőleg. A regionális fejlesztési tanács, mint e vállalkozások szerződő partnere, a támogatás visszafizetésére kénytelen kötelezni a cégeket. Azaz mégsem, Pajna Zoltán szavai szerint arra kísérlik meg rávenni a kormányzatot, hogy például az átlaglétszámot kelljen „csak" elszámolniuk a válságba keveredett cégeknek. 

Pénzt érő tervek

Miközben a debreceni központú regionális tanács a cégek bedőlését igyekszik megakadályozni, gondoskodnia kell a 274 milliárd forintból megmaradt - a kiíráskori árfolyamon számolva - több mint 70 milliárd forintról. Pajna Zoltán információi szerint a Széchenyi-tervhez illeszkedő pályázatokban gondolkodnak: az egészségturizmus, a balneológia, a gyógyszeripar, az orvosiműszer-gyártás, a járműipari, informatikai, energetikai fejlesztések számítanak esélyes területeknek. A turizmuson belül felértékelő elem lehet az attrakciók számának és választékának növelése vagy a szálláskapacitás bővítése. Arra is biztatják a turizmus helyi vállalkozásait, hogy akár klaszterszerűen, együtt lépjenek a piacra, s ne csupán helyi, hanem régiós léptékű programokra alapozzák terveiket.

Uniós források megpályázásával valósulhat meg a regionális nagyvárosok lakosságának utazását, közlekedését komfortosabbá tevő észak-alföldi program is. Az agglomerációs térségek elővárosi járatokat kaphatnak, először Nyíregyháza és a cívisváros közötti 50 kilométeres szakasz alakul át olyanná, hogy mindkét megyeszékhely a saját vonzáskörzetének legyen képes kínálni az „ütemes" utasszállítást. Pajna Zoltán szerint a kistelepülésekre nagyon sok szociális jellegű szolgáltatást kell kivinni a városokból, kivált, ha fantáziát látnak benne a helyiek, és meg is pályázzák a szükséges infrastruktúra kiépítésének, működtetésének finanszírozását. A cél, hogy személyesebb, színvonalasabb ellátást kaphassanak a rászorulók a városokhoz közeli falvakban, ahová munkalehetőséget jelentő szolgáltatásokat lehet így „telepíteni". Az észak-alföldi régió fejlesztési tanácsa - az árfolyamváltozásokkal korrigált - 100 milliárd forintnak a többi között ott látja jó helyét, ahol a pénz segítségével korábban elindított programok befejezést nyernek. Amolyan torzóknak tekinthetik például a regionális forrásokból létrehozott két tannyelvű általános iskolákat, ahonnan a végzős diákok nem tudnak továbblépni. Ezért az uniós támogatás megpályázásával a két tannyelvű középiskolák időszaka jöhet el 2011-2013-ban.

Pest megye kiemelt projektjei

Szembeötlő különbségek

A „projektbefejezés" azon a listán is gyakran olvasható, amelyet a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanácsnál készítettek a közelmúltban. A tanácsot - és a Pest Megyei Közgyűlést - vezető dr. Szűcs Lajos számára is az a természetes, hogy a folyamatban lévő projektek befejezésére, illetve ésszerű folytatására alakítanak ki akcióterveket: az ország közepén sem vonnak el uniós forrásokat beruházásoktól azért, mert időközben politikai váltásra került sor.

A régió statisztikájából persze kiderül, hogy az uniós pénzek nagy része már elfogyott, illetve elköteleződött: 2010-ig, a „kiosztható" 430 milliárd forint fejlesztési összeg 85 százalékának már van gazdája. A következő három évre 53 milliárd forint tekinthető tehát szabad forrásnak. A 430 milliárdból 109 milliárdot ténylegesen kifizettek, s - Szűcs Lajos szóhasználatával - az előre felszeletelt torta méretén, a szeletek számán nem lehet változtatni. Az új kormányzat és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) mégis megnézi, és lehetőség szerint át is alakítja az uniós forrásokhoz való hozzájutás rendszerét, feltételeit, s igyekeznek a felesleges beruházások forrásait elvonni, hasznosabb célokra átcsoportosítani.

A hárommillió embernek otthont adó Budapest és Pest megye állítja elő a GDP mintegy 40 százalékát, s itt működik az ország vállalkozásainak egyharmada. Szembeötlően nagyok azonban a régión belüli fejlettségi különbségek, Budaörs, Törökbálint, Biatorbágy helyzete - és jellege - szinte összehasonlíthatatlan például Tatárszentgyörgyével; minél délebbre és északabbra haladunk Pest megyében, annál nagyobb feszültségeket lehet tapasztalni akár a munkanélküliség, akár a hiányos infrastruktúra miatt. A Közép-magyarországi Fejlesztési Tanács elnöke hisz abban, hogy a főváros és az agglomeráció életében olyan korszak jön el, mint amilyen a sajátja Bécsnek, Berlinnek, Londonnak: e világvárosok és vonzáskörzetük kölcsönös előnyökre alapozó programok alapján fejlődnek. A magyarországi politikai változások hozadéka lehet, hogy Budapest és Pest megye is megtalálhatja a közös hangot. A következő költségvetési ciklusra pedig már külön-külön régiót alkothat a főváros és a megye, az előbbi változatlan, az utóbbi több EU-s támogatást élvezve.

Csak tudástőkét

A jelent azonban az az 53 milliárd forint jelenti, amelynek sorsáról - megpályázhatóságáról - mostanában dönt a fejlesztési tanács. Az egyik, kiemelt figyelmet igénylő specialitás az, hogy az itt élő 1,3 millió ember - főleg az agglomerációban - budapesti igényeket fogalmaz meg. Sokan közülük nem akarnak a fővárosban élni, ki is költöztek, de szemléletük, igényük teljesen budapesti. E körülményre célszerű figyelemmel lenniük a vállalkozásoknak, önkormányzatoknak, amikor a lakosságot kiszolgáló fejlesztésekre pályáznak. A megyei elnök interpretálásában: az M0 és a többi út építése például segítse elő azt is, hogy minél több munkalehetőség keletkezzen Pest megyében. Ez azt is jelenti, hogy a budapestivel egyező kondíciók jellemezzék az itteni munkahelyeket, akkor ugyanis kevesebben akarnak majd a fővárosba ingázva dolgozni. Ezáltal felgyorsul az adott település fejlődése, élhetőbbé válásának folyamata.

A régió települései ma már egyébként sem akarnak alvóvárosokként működni. Az észak-budai térségben pedig a helyi önkormányzatok nem akarnak nagy energiaigényű új vállalkozásoknak otthont adni, de nagyon is támogatják a tudástőkét, a nagy hozzáadott értéket képviselő, betelepülni szándékozó vállalkozásokat. Szűcs Lajos ezt a fejlesztési tanács által is felkarolandó programot azzal egészíti ki, hogy az agglomerációban sok helyen ki lehetne tenni a megtelt táblát, azaz újabb lakóparkoknak egyre kevésbé, de igényes termékeket előállító új munkahelyeknek még mindig van hely.