Fél év után bizonyítvány

SARKOZY

Francia tornádó

Dicséretek és kritikák egyaránt érték az elnöki posztot 2008. július 1-jétől december 31-éig tizenkettedszer betöltő Franciaországot, a legtöbb kommentár szerint azonban az energikus külpolitikát folytató francia államfő, Nicolas Sarkozy az EU történetében először „arcot" adott az uniónak, és tudatosította: uniós és más nemzetközi kérdésekben meghatározó szereplő. A korábban bejelentett prioritások - a globális klímaváltozás és az ehhez szorosan kapcsolódó energiapolitika, védelempolitika és bevándorlás - közül rekordgyorsasággal sikerült kompromisszumra jutnia a három 20 százalékos célt tartalmazó klímacsomag ügyében, a tagállamok elfogadták a közös agrárpolitika (KAP) szövegét, és tető alá került az átfogó bevándorlási és menekültügyi paktum is. Különleges diplomáciai bravúrként egy asztalhoz ültette Szíriát és Izraelt, és - igaz, kompromisszumokkal - létrejött a Mediterrán Unió.

Az ambiciózus célok mellett számos váratlan és súlyos helyzetet is kezelnie kellett a francia diplomáciának. Sikerült rávennie Írországot, hogy újabb népszavazást rendezzen a lisszaboni szerződésről, és végül Lengyelország és Csehország sem gátolta a ratifikációs folyamatok folytatását. A 2008. augusztus elején kirobbant orosz-grúz összecsapás is Sárkozy közbenjárásával oldódott meg. A félév legnagyobb kihívása az Európában súlyosbodó gazdasági válság kezelése volt. Sárkozy kieszközölte, hogy az Amerikai Egyesült Államok egy G20-as csúcstalálkozót szervezzen Washingtonban, és elfogadtatta az unió 200 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomagját is.

Nem volt sikere a francia kormányfő közös európai gazdasági kormányról szóló elképzelésének, és a minden tagállamban felálló „állami befektetési alapokról" szóló javaslata sem talált nyitott fülekre. A határozott irány ellenére az elnökség végén az uniós intézmények vezetői elégedetten nyilatkoztak, bár Németország úgy érezte, a „francia tornádóként" emlegetett kormányfő feláldozta Németországgal ápolt jó kapcsolatait - írta cikkében az EUvonal. Sárkozy azonban elégedett volt. „Európa ma erősebb, mint a francia elnökség előtt volt" - nyilatkozta Prágában az időszak végén. Elszánt következetesség, intenzív kommunikáció, kiterjedt diplomáciai hálózat és egy 190 milliárd eurós költségvetés - háromszorosa annak, mint amit 2000-ben költöttek erre a feladatra - a fél év mérlege. Csak Franciaországban több mint 117 konferenciát, 4000 találkozót szerveztek a hat hónap alatt. „Kitágította a horizontot, és felkavarta az állóvizet, mindazonáltal számos kérdőjelet is hagyott maga után" - jellemzi a francia elnökség időszakát Fejérdy Gergely, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, aki szerint az unió történetének jelentős állomása volt a francia elnökség.

Új struktúra

Az elnöki feladatokat ellátó ország feladata az EU csúcstalálkozóinak megszervezése, azaz a tanács és munkacsoportjai üléseinek összehívása és az ülések levezetése. A soros tagállam képviselője látja el az elnöki feladatokat a Miniszterek Tanácsának minden ülésén, és ő határozza meg az ülések napirendjét is. A soros elnök tagállam tehát lényegesen befolyásolni tudja, hogy mivel foglalkozik az EU az adott félévben. A lisszaboni szerződés életbe lépése óta a külügyminiszterek tanácsát Catherine Ashton, az unió első külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, az Európai Tanács üléseit pedig az Európai Unió elnöke, Herman Van Rompuy vezeti. Az elnökség intézményét alacsonyabb szinten érintő változások is születtek, elsősorban a kül- és biztonságpolitika területén. Itt a munkacsoportokat az idén létrejött Európai Külügyi Szolgálatmunkatársai vezetik a jövőben. Az új munkamegosztás a spanyol elnökség idején alakult ki, 2010 első félévében.

Az első igazi trojka

Bár már 2007-től elindult az első „trojka" - Németország, Portugália és Szlovénia, őket Franciaország, Csehország és Svédország követte -, a 2009. december 1-jén életbe lépett Lisszaboni Szerződés teremtette meg igazán a csoportos uniós elnökséget. A korábban is hathavonta gazdát cserélő elnökség átalakításának célja az volt, hogy a Lisszaboni Szerződés által létrehozott két új tisztség betöltője, az EU elnöke és külügyi főképviselője, valamint a soros elnökség között szoros együttműködés alakuljon ki. Így a csoportos elnökség keretében az elnökséget egymás után betöltő három ország másfél éven át szorosan együttműködik, s a folytonosság jegyében közös programokat dolgoz ki. Az első „igazi", vagyis a spanyol-belga-magyar „trojka" 2010. január 1-jétől 2011. június 30-áig látja el háromszor fél évig az elnöki teendőket.

FELKÉSZÜLÉS

Célegyenesben

"A magyar nemzeti érdek szempontjából különleges helyzetben vagyunk: az Európai Unió napirendjén olyan ügyek, célok szerepelnek, amelyek nagyban egybeesnek saját törekvéseinkkel" - olvasható a Külügyminisztérium közleményében, amely kiemeli a munkahelyteremtést mint a formálódó Európa 2020 stratégia fő célkitűzését, egyben az új magyar kormány prioritását. A teendőkről Győri Enikőt, az ország európai uniós ügyekért felelős államtitkárát kérdeztük.

Alkotmányozás

Brüsszelben kiadott közleményében Herczog Edit szocialista európai parlamenti képviselő arra kérte a miniszterelnököt, hogy halassza el az alkotmányozásra vonatkozó terveit. „Az unióban íratlan szabály, hogy a soros elnökséget betöltő tagállam kormánya az elnökségi feladatokra koncentrál, és nem vág bele a nemzetet megosztó, belpolitikai konfliktusokkal járó, a jogrendszert alapjaiban átformáló törvényhozási munkába” – olvasható a közleményben.

■ Hol tartunk a felkészülésben?

- Befordultunk a célegyenesbe. A stábtagok felkészítése már két éve folyik, részben alap-, részben integrált képzés formájában. A cél az volt, hogy minden tárcánál kellő számban rendelkezésre álljanak olyan szakemberek, akik közreműködésével, szakmai-gyakorlati ismereteik révén a lehető legzökkenőmentesebben eleget tudjunk tenni ennek a gigászi feladatnak. Annak a feladatnak, amelybe beletartozik a többi közt tizenhat informális tanácsülés, körülbelül kétszázötven szakértői konferencia, az ASEM-országok - Ázsia és Európa - külügyminiszteri találkozójának lebonyolítása, valamint a Keleti Partnerség kapcsán rendezendő legfelső szintű értekezlet, amelyen a huszonhét EU-tagország állam- és kormányfője találkozik Ukrajna, Fehéroroszország, Moldávia, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország vezetőivel. Ezek csak a magyarországi események, miközben hatalmas teher nehezedik az e célból megerősített brüsszeli apparátusunkra is.

■ Szűk három hónap van még az elnökségig. Milyen feladatok vannak még hátra?

- A képzés záróakkordjaként a negyedik negyedévben még egy előadás lesz, és egyúttal zajlik a miniszterek és az érintett államtitkárok felkészítése is, hiszen rájuk kulcsszerep hárul a tanács elnöki feladatainak ellátásában. Most véglegesítjük a helyszíneket is. A miniszteri tanácsülések zöme Gödöllőn, egy-egy esemény pedig Debrecenben és Balatonfüreden lesz. A szakértői szintű találkozók helyszíneiről azonban még nincs döntés. A legfontosabb helyszín Budapesten, a Néprajzi Múzeumban lesz, de vélhetően számos rendezvényre vidéken kerül sor. Szeretnénk az országot megmutatni Európának, és Európát az országnak: ezért már ellenzékből javasoltunk vidéki helyszíneket. Ugyanakkor többletköltséggel jár a fővárosból elvinni egy rendezvényt, ezért azt kérem az érintett önkormányzatoktól, hogy vegyék ki a részüket ezek vállalásából. A gödöllői Grassalkovich-kastélyban és a Néprajzi Múzeumban a Külügyminisztérium támogatásával jelentős felújítás folyik, hogy mindkét helyszín kifogástalan állapotban várhassa a nagyszámú vendéget. Gőzerővel végezzük a logisztikai szervezést is, hiszen a küldöttségeket el kell helyezni a szállodákban, meg kell oldani a szállításukat, étkezésüket, gondoskodni kell tolmácsokról, a biztonságról és így tovább. Mindehhez még meg kell találni a megfelelő partnercégek egy részét. Kézben kell tartani a pénzügyi folyamatokat is, hogy - ha csak nem okvetlenül szükséges - ne lépjük túl a megadott kereteket.

■ Mi a tétje a következő fél évnek Magyarország életében?

- Ha jól csináljuk, akkor növekszik az ország tekintélye a világban, javul az érdekérvényesítő képességünk. Viszont legalább ennyire fontos, hogy az unió megerősödve kerüljön ki a válságból. Szóval abszolút prioritás, hogy maradéktalanul helyt álljunk. És bár alaposan körülnéztünk azoknál a tagállamoknál, amelyek - esetleg már nem is egyszer - teljesítették az elnöki penzumot, bizonyos fokig így is fejest ugrunk az ismeretlenbe. Arról nem is beszélve, hogy bármikor előállhat a világpolitikában olyan fejlemény, amire nem lehetünk felkészülve. Lásd például, amikor két éve beütött a gazdasági krízis. Emlékezhetünk: egyszeriben felülírt minden forgatókönyvet. És még valami: a sikerhez elengedhetetlen, hogy teljes összhang és együttműködés legyen a hazai pártok között, mert a civakodás csak feleslegesen elfecsérli az energiákat. Békét kell kötni az elnökség idejére, egyfajta pax praesidentiae-re van szükség. Emellett persze a kormány folytatni kívánja belpolitikai programját is, például nem állhat le fél évre az alkotmányozás. Szerencsére az EU-elnökségi teendőket külön stáb végzi, míg az államapparátus többi része folytathatja a maga mindennapi dolgát. Egyszóval bízom abban, hogy teljesül a célunk, vagyis hogy a fél év után egyértelmű lesz: az erős Magyarország az erős Európa része, ideértve a hatékony intézményeket, illetve közös politikákat.

Ütemterv

A kormány döntött a magyar EU-elnökség alatt Magyarországon megrendezendő legfontosabb miniszteri szintű ülésekről, találkozókról. A program politikai vitája 2010. decemberben lesz Budapesten az Európai Parlament elnöke és vezetői részvételével. A tervezet szerint a kormány és az Európai Bizottság tagjai 2011. január első hetében találkoznak; az együttes ülésen a miniszterek biztos partnereikkel részletesen egyeztetik a félév céljait, feladatait. 2011 májusában rendezik a második Keleti Partnerség-csúcstalálkozót, amely fontos esemény, miután Magyarország a szomszédságpolitikának is kiemelt figyelmet szeretne szentelni.

■ Milyen feladatok várnak a magyar elnökségre? Melyek azok a kérdések, amelyekben feltétlenül jó lenne, ha megállapodás születne a tagállamok között?

- A napirenden szereplő témakörök döntő többsége determinált, ezeket a korábbi elnökségektől örököljük, arról nem beszélve, hogy a trión belül eleve egyeztettünk a spanyolokkal és a belgákkal. A közös pontokat visszük tovább. A jelenlegi kihívásokat elnézve egyértelmű, hogy a gazdasági helyzet stabilizálása, a két évvel ezelőtti súlyos visszaesés megelőzése a legfontosabb kérdések közé tartozik. Ezenfelül az Európa 2020 névre keresztelt új hosszú távú gazdasági stratégiát a mi irányításunkkal kell útnak indítani, és az is biztos, hogy az eddigieknél sokkal hatékonyabban kell szinkronba hozni egymással a tagországok gazdaságpolitikáját. De továbbmegyek: a bizottság várhatóan novemberben hozza nyilvánosságra vitaindítónak szánt összeállítását a közös agrárpolitikáról. Jó lenne, ha már a mi vezetésünkkel kezdődne a tanácsban a vita, mert ily módon a megbízatásunk végére ki lehetne tűzni a KAP szakpolitikai prioritásait. Azután meg kell teremteni a közös energiapolitikát, hiszen az utóbbi évek ellátási nehézségeinek tanulsága éppen az, hogy ezen a téren is megkerülhetetlen az erők összefogása. Törekvésünk, hogy a februári brüsszeli energiacsúcs után márciusban létrejöjjön a középtávra szóló energiastratégia.

■ Nehéz fél évre számít?

Hát, nézze, aligha kétséges, hogy az elnökségi stáb mintegy hétszázötven tagjának a siker érdekében be kell dobnia apait-anyait. Itt nem babra megy a játék. Ahogy mondtam, a tét egyrészt az ország tekintélye és befolyása, másrészt az EU-nak a világban betöltött súlya. Meggyőződésem, hogy ezt valamennyi munkatársammal együtt átérezzük, és tudjuk, hogy időnként a munkaidő napi huszonnégy órán át fog tartani. De jó, hogy a politika minden támogatást megad az eredményes munkához, mert ha helytállunk, akkor az segít kihasználni a tagságunkból eredő előnyöket, egyúttal pedig hozzájárul ahhoz, hogy megerősödjön a hit a polgárokban: az ország, illetve mi, magyarok csak nyertünk azzal, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Persze egyúttal szólni kell arról is, hogy ez a fél év nem kis megpróbáltatást tartogat az államigazgatás számára. Ám azt is látni kell, hogy az elnökség nem csak a kormány, nem csak a kormánytisztviselők ügye: az egész ország vizsgázik.

CSEH ELNÖKSÉG

Negatív szaldó

Gázai válság, gázellátási gondok, új influenzavírus, kormánybuktatás és kommunikációs baklövések tették próbára a cseh diplomácia erejét 2009 első fél évében. A 2004-ben csatlakozott tagállam számára a hat hónap inkább presztízsveszteséget hozott, semmint megbecsülést. Az euróövezeten kívüli ország elnöklését amúgy is szkeptikus várakozással fogadó tagállamokat már az első pillanatban sikerült vérig sérteni. David Černý magánakciója, az Entropa kiállítás hatalmas botrány lett Brüsszelben. A Lisszaboni Szerződés ratifikálásának csúszása sem tett jót a Szlovénia után a régióból másodikként elnöklő ország megítélésének.

A versenyképes Európa, a fenntartható és biztonságos energia és környezet, valamint a külkapcsolatok és a bővítés kérdése szerepelt a prioritások között, ám az unió új alkotmányát jelentő szerződés nélkül ezekben – különösen a bővítés kérdésében – nehezen lehetett előrelépni. Márciusban azután megbukott a Topolánek-kormány, és megerősödött az euroszkeptikus köztársasági elnök, Václav Klaus pozíciója, aki – jóllehet mind a képviselőház, mind a szenátus megszavazta a szerződést – továbbra sem volt hajlandó aláírni a Lisszaboni Szerződés ratifikálásáról szóló dokumentumot. Bár állították, hogy a kialakult szituáció nincs hatással az uniós elnökségre, ez „hamarosan puszta eufémizmusnak bizonyult” – fogalmaz Vas Korinna. A Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület kutatója bőven említ negatívumokat a cseh elnökség értékelésekor. Többek között azt, hogy a cseh külügyminiszter január első napjaiban önvédelemnek titulálta az izraeli beavatkozást Palesztinában, és a helyzet normalizálása is inkább a franciák nevéhez fűződik. Bár a cseh elemzések pozitívumként értékelték a gázvita megoldását, a kutató ezt is hibaként említi elemzésében, mondván „a gázválság megoldását visszautalták orosz–ukrán politikai körökbe, és csak közvetítői szerepet vállaltak”. A válság hatására éledt a protekcionizmus, a cseh elnökség pedig ennek orvoslására sem talált hatékony ellenszert. Az előre jól kidolgozott 3E – Energy, Economy, External Relations – programot viszont sikeresen végrehajtották. Jól kezelték a gazdaságélénkítő csomagokat és az energiapolitikai ügyeket. Törökország aláírta a Nabucco megépítését lehetővé tevő szerződést, és eredményes volt az áprilisi G20 csúcstalálkozó is. Obama prágai látogatása és a Keleti Partnerség útnak indulása is a mérleg pozitív serpenyőjébe kerülhetett. Tény, az újonnan csatlakozott ország nem könnyű időszakban vette át a stafétabotot. Még ha hibátlanul ugrotta is volna az akadályokat, a „nagyok” egyértelművé tették, hogy számos kérdést – például a külpolitikát – nem engednek ki a kezükből.